Immár a harmadik részéhez érkezett a külföldön élő magyar gyerekeket bemutató sorozat, ám míg az első két részben (ha valaki lemaradt volna itt és itt pótolhatja) a kisebbek meséltek élményeikről, addig most és egy hét múlva a tinik osztják meg tapasztalataikat. Érdekes lesz látni, mennyire másként élik meg a határátkelést! (A posztot ezúttal is a Frankfurti mesék blog szerzője, Gabuschka állította össze.)

Mi a legemlékezetesebb, határátkeléshez kapcsolódó karácsonyi élményed? Az első külföldön töltött karácsony? Az első hazautazás? Vagy ez lesz az első életedben – mit vársz tőle? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre! (és továbbra is várom a kedvenc receptedet is) 

„A sorozat első két részében a kicsik válaszoltak, a következő kettőben pedig megismerhetjük a kamaszok véleményét. Ők is először a kezdeti benyomásokról, a megérkezésről és a nyelvtudás hiányával való küzdelemről beszélnek, majd a sorozat befejező részében elmesélik a beilleszkedéssel kapcsolatos tapasztalataikat.

A mostani részben a tizenhárom évnél idősebb gyerekek szerepelnek, összesen négyen töltötték ki és küldték vissza a kérdőívet. Németországból, Ausztriából és Spanyolországból érkeztek a válaszok, a legfiatalabb válaszadó 14, a legidősebb 17 éves volt. Néhány szó a válaszadó gyerekekről:

Benedek

14 éves, 5 éve Spanyolországban, a Costa del Solon él családjával, és a Földközi-tenger látszik az iskolája ablakából.

Misi

15 éves, három éve él Németországban.

Ben

16 éves, Ausztriában él. „Elöljáróban annyit, hogy 2015 márciusában költöztünk ki. Ő még pont le tudta zárni a 8. osztályt Magyarországon, otthonról ballagott el, az itteni iskola „8. osztályában” csak 2 hónapot járt. Természetesen először az újdonság varázsával hatott az új ország, az új iskola, az új emberek. Csak később -  talán a nyári szünet miatt is - jelentkezett a hiányérzet.

Tény, hogy egy nagyon jó osztályközösséget hagyott maga mögött és sok kedves barát került távolabb. De mivel Bécs mellett élünk, ezt igyekszünk áthidalni.

Most másfél év elteltével egyszerűbb, nyugodtabb a helyzet, szerintem megtanulta értékelni az itteni lehetőségeket és összeköti azokat az otthoni jó dolgokkal. Ez a mi kis Osztrák-Magyar Monarchiánk.“ – írta a bemutatkozó emailben Ben apukája.

Anna

17 éves, Németországban él. Úgy tűnt a válaszai alapján, hogy nagyon negatívan élte meg a költözést, el is mondta az interjú végén, hogy miért vannak ilyen érzései. 

„A történet érthetősége érdekében elmondanám még, hogy Magyarországon az ország második legjobb gimnáziumába járok (Anna eredetileg említette az iskola nevét is, de szeretném, ha nem lenne könnyen beazonosítható a személye, ezért változtattam meg a szöveget. – a szerk.), ezek után nyilvánvaló az, hogy mennyire nagy váltás és negatív változás volt az iskola, ahova az elmúlt 2 évben jártam. 

Nyáron véget is ért ez az időszak, és nagyon-nagyon boldog voltam, hogy soha többet nem kell odamennem. Az új iskoláról még nem tudok nyilatkozni, de mint említettem, máris jobban érzem magam ott, mint előtte és az is jó, hogy egy kicsit újra érnek városi impulzusok.” – foglalta össze. 

Hogyan telt az első napod, mivel érkeztél meg az otthonodba? Mire emlékszel az első napodból? 

(Általában egyébként a célállomás távolságától függően többnyire autóval, vagy repülővel érkeztek – a szerk.) 

Benedek (14 éves, Spanyolország) 

„Apa meg az egyik bátyám autóval mentek, mi többiek, anyával repülővel. Arra emlékszem, hogy láttam kaktuszokat.” 

Anna (17 éves, Németország) 

„A költözés fokozatosan történt, a családom nagy része már 1 éve kint élt, amikor nekem is ki kellett költöznöm (addig a szünetekben látogattam őket). 

Az első napomon, amikor mondhatni már tényleg kiköltöztem, egész nap autóztam, majd este a házban egyáltalán nem találtam a helyem, mert valahogy akkor lett világos, hogy mostantól ez a ház lesz része a mindennapjaimnak. Másnap elkezdődött az iskola, ami még jobban elkedvetlenített.” 

Misi (15 éves, Németország) 

„A lakást teljesen üresen kaptuk. Így mi (én meg az anyukám) még a hálózsákban aludtunk, fejlámpával világítottunk és camping főzővel főztünk.” 

Ben (16 éves, Ausztria) 

„Első napomon körülnéztünk a faluban és megnéztem a lakást.” 

Mesélj arról, milyen nyelven beszélnek nálatok, hogyan tanultad meg a nyelvet, és ha volt ilyen, akkor milyen érzés volt, hogy nem beszélted az adott ország nyelvét?! 

Misi (15 éves, Németország) 

„Mielőtt megérkeztünk, én az iskolában már tagozatos német órára jártam, de meglepő módon semmit nem segített. Így én egy nagyon kevés nyelvtudással érkeztem. Ha valamit el akartam magyarázni az csak „kézzel, lábbal” sikerült. De érdekes módon megértették.” 

Anna (17 éves, Németország)

„Én már beszéltem németül, negyediktől a német volt az első idegen nyelvem, a kiköltözésig 6 évig tanultam az iskolában, abból egy évig nyelvi előkészítős osztályban (heti 8 órában).” 

Ben (16 éves, Ausztria) 

Kicsit már tudott németül, mert járt a kiköltözés előtt különórára. Eleinte, mivel nem értett mindent, így érezte magát: „Furcsa volt először, de utána megszoktam és próbáltam én is bekapcsolódni.“ 

Benedek (14 éves, Spanyolország) 

Nem beszélt spanyolul, amikor megérkezett, bár előtte volt lehetősége kicsit tanulni: „Anyáék jártak Keszthelyen egy nyelviskolába, engem is vittek, de nem figyeltem egyáltalán, nem érdekelt.” A beilleszkedést is hátráltatta: „Hülyén éreztem magam. Hónapokig nem szólaltam meg az iskolában.” 

Mit találtál viccesnek, furcsának vagy akár bosszantónak az új országban? 

Benedek (14 éves, Spanyolország) 

„Furcsa, hogy nincs hó meg hideg. Télen szoktam vágyni egy kis hóra.” Csak apróbb dolgok bosszantják: „Nálunk otthon elég rossz az internet. Egy golfpálya mellett lakunk, és nem jött el idáig a fibra (szélessávú internet – a szerk.). Nem lehet az iskolába bevinni a telefonomat.” 

Anna (17 éves, Németország) 

„Vicces dolgot nem tudnék mondani. Mivel a többi külföldihez viszonyítanak mindenkit, akik zömében nem tudnak németül, így sokáig úgy gondolták, hogy én is alig értem meg, amiket ők mondanak, így gyakran éreztem úgy, mintha úgy beszélnének hozzám, mint egy értelmi fogyatékoshoz.

Elég sokaknak nagyon fontos a vallás, ezért minden héten templomba járnak. Van olyan, aki ezért nem jött el egy meccsre (játszani). Ezenkívül az az érzésem, hogy van bennük egy nagy adag felsőbbrendűségi érzet, amiért az országuk gazdasága annyira virágzik, és ezért mindenki náluk akar lakni.” 

Leginkább az bosszantja Annát, hogy nem a már megszokott és szeretett nyüzsgés veszi körül: „Magával a házzal nem lenne baj. A probléma az, hogy ahol a ház van, ott nincs semmi. Iskola után hazamentem és az egész délutánt otthon töltöttem, mert nem tudtam hova menni. 

Ha kellett egy új füzet, esőben-hóban csak biciklivel tudtam elmenni (oda-vissza 10 km) a közeli nagyon kicsi városba, ahol van egy Müller. Ez a függősség és önállótlanság borzalmas azok után, hogy Budapesten szabadon jártam-keltem.

Ha pedig be akartam menni a közeli nagyobb városba, ami 20 km vonattal, 10x annyit kellett fizetni ezért a szakaszért (6 euró), mint ha mondjuk Budapestről akartam elmenni Gödre (185 forint).” 

Ben (16 éves, Ausztria)

„Nagyon sok a külföldi és kedvesek az emberek“ Nem hiszem, hogy különösképpen bosszantja, de megemlítette, hogy: „jobb lenne a lakás helyett egy házban élni“.

Ezúton is köszönöm szépen minden válaszadó gyermeknek és szüleiknek, hogy időt szántak a kérdések megválaszolására!”

Én pedig köszönöm Gabuschkának a rengeteg munkát, kövessétek a Facebook-oldalát, ahol egy csomó érdekességet találhattok!

HÍRMONDÓ

„Nagyon elkeseredtem, sokkolt, ami történt”

Miközben Európa a 12 halálos áldozattal járó berlini támadást próbálja feldolgozni, egy kint élő magyar beszélt arról, hogyan élte meg a történteket.

Hivatalos: Donald Trump a következő amerikai elnök

Donald Trump megkapta az elektori kollégium szavazatainak többségét, így immár biztosra vehető, hogy ő lesz az Egyesült Államok 45. elnöke.

Csúnyán megjárhatják a magyar gazdák a Brexittel

Komolyan csökkenhet az uniós támogatás Nagy-Britannia kilépése miatt. Nem csoda, hiszen az ország a második legnagyobb nettó befizető az Európai Unióban.

(Fotó: pixabay.com/epicantus)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.