Amilyen örömteli külföldről hazalátogatni így, az ünnepek idején, olyannyira stresszes és fárasztó is lehet, ráadásul rengeteg kérdés, kétely is felmerülhet ilyenkor bennünk. Ezt megélni lehet, tanácsot adni már nehezebb, de Nóra most megpróbálta, már csak személyes tapasztalatból is.
Mi a legemlékezetesebb, határátkeléshez kapcsolódó karácsonyi élményed? Az első külföldön töltött karácsony? Az első hazautazás? Vagy ez lesz az első életedben – mit vársz tőle? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre! (és továbbra is várom a kedvenc receptedet is)
„Tapasztalataim szerint a legnagyobb problémát az okozza, amikor visszalátogatunk külföldről, hogy váratlanul ér minket a szembesülés, nem olyan a látogatás, mint amit vártunk, mint amilyennek elképzeltük.
„Egy nagy rohanás és stressz az egész, pedig én pihenni szerettem volna!”
„Idegenül érzem magam a saját családom körében, a saját országomban, pedig azt hittem, itt végre az ismerősség, a melegség, a megértés és a szeretet vesz majd körül!”
„Újra ki szerettem volna élvezni a Magyarország nyújtotta minden lehetőséget, színházba, kedvenc zenekarom koncertjére és moziba menni, magyar nyelvű könyveket olvasni, egy jó túrós csuszát enni, ehelyett találkozóról találkozóra rohangálok, vagy ha épp nem találkozókra sietek, akkor azokat szervezem és telefonálgatok!” – mondjuk ilyenkor.
Nézzük hát meg, hogyan lehet felkészülni a külföldről hazalátogatás természetes reakcióira.
Tudd, hogy mit akarsz
Tudom, kárpótolni szeretnéd magad mindazért, ami külföldről hiányzott, de minden egyszerre, három, hét vagy tíz nap alatt, nem fog menni. Ilyenkor jól jön egy kis priorizálás, fontossági sorrend felállítása és következetes betartása.
Döntsd el, hogy mit akarsz! Ha most henyélni szeretnél és ébresztőóra nélkül felkelni, tedd azt, de akkor ne érezd magad frusztráltnak, ha nem tudsz minden rég nem látott rokonnal és baráttal találkozni.
Ha viszont inkább a magyar kapcsolataidat ápolnád, akkor beszélj meg minél több találkozót (akár már az utazás előtt elkezdheted a szervezésüket), viszont ne várd, hogy kipihenten térsz majd vissza külföldre, úgyhogy – szerintem – jobb, ha már előre betervezel egy pihenési időszakot karácsony utánra.
Mert, persze, feltöltenek ezek a beszélgetések, jó érzés újra találkozni és együtt nevetni a régi barátokkal, de fizikailag nagyon fárasztók is tudnak lenni, nem beszélve arról a mentális energiáról, amit a más emberek és más emberek történetei, lelkiállapotai közötti óránkénti váltogatás igényel.
Gondolj csak bele, hogy a legtöbb Magyarországon élő már december 26-án kipurcanva hever a kanapén a televíziót bámulva, hogy kipihenje a karácsonyi találkozók stresszét, te viszont, lévén, hogy most vagy Magyarországon, megtoldod ezt a menetet még egy pár nappal, és hasonló találkozó- és programdömpinget folytatsz le a következő időszakban is. Ez nagyon sok!
Amennyire a lehetőségek engedik, legyél következetes a tervedben, tudj nemet mondani
Igen, van néhány olyan program, ami lemondhatatlan, ahol nincs döntési szabadságod, egyszerűen adott, hogy december 24-én este mindenki összegyűlik a nagymamánál. Ezeket szépen tedd be fix, mozdíthatatlan pontként a látogatások tervébe.
A többinél viszont, ahol van választási szabadságod, védd meg, ami fontos neked, amit előzőleg célként, vágyként, kívánságként megfogalmaztál a magad számára.
Szabad nemet mondani plusz még egy karácsonyi ebédre, hiszen a mi igényeink és jóllétünk is fontos. És el lehet fordítani a fejünket, amikor a metró mozgólépcsőjén még egy érdekes programlehetőség plakátját pillantjuk meg, tudva tudván, hogy érdekes lehetőség ugyan, de éppen elég annyi program, amennyit már beterveztünk.
Hazalátogatáskor sokszor felmerül egy sürgető érzés, a valamiről való lemaradás, valami kihagyásának félelme. Ne aggódj, ez csak egy képzet.
Egyrészt mindig lehet plusz még egy izgalmas programlehetőséget, még egy embert találni, akivel szívesen találkoznánk, így a tökéletes, minden lehetőséget kiaknázó hazalátogatás nem létezik – ez csak fantáziakép.
Másrészt nem maradsz le semmiről, nem okozol helyrehozhatatlan hibát, ha valakivel épp most nem találkozol. A legtöbbször lehet találni valamilyen alternatív megoldást, ami mindenkinek megfelel. Lehet telefonon beszélni a személyes találkozó helyett, sőt lehet a visszatérés utánra iktatni a Skype-beszélgetést.
„Hazalátogatási blue”, avagy a külföldi élmények integrálása a tágabb családba
„Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?” – írta Petőfi az édesanyja viszontlátásával kapcsolatban.
Ez így is van az első percben, csak épp Petőfi már nem folytatta a találkozás elbeszélését. Azt már nem énekelte meg, hogy mi történt három, hét nappal később, amikor még mindig az édesanyjánál töltötte az időt.
Pedig biztosan előfordult olyan pillanat, amikor az idegeire ment édesanyja túlzott gondoskodása, amikor vágyakozva gondolt vissza a kedves kis legénylakására, ahol nem zavarta senki, és a saját ritmusa szerint élhetett.
És biztosan előfordult olyan pillanat is, amikor szomorúan vagy épp rémülten vette észre, hogy édesanyja nem teljesen az az ember, akire emlékezett, hogy már nem tudnak olyan gördülékenyen egymással beszélgetni, mint korábban, már más értékek szerint élnek. Ahogy az sem lehetett kellemes pillanat, amikor rájött, hogy milyen jól megvan az édesanyja nélküle is.
Nos, igen, ezek mind tipikus, és természetes jelenségek, amikor valaki külföldről, egy „más világból” látogat haza. Teljesen természetes, ha ilyenkor szomorúnak, magányosnak, meg-nem-értettnek érezzük magunkat.
Két gyökere lehet ezeknek az érzéseknek: egyrészt ilyenkor szembesülünk azzal, hogy megváltozott a szeretteinkkel való kapcsolatunk, hiszen mindketten más emberek lettünk, másrészt pedig rájövünk arra is, hogy a kezdeti űrt, amit az elmenetelünkkor magunk mögött hagytunk, bizony, betömték, az élet megy tovább nélkülünk is.
Nincs meg a régi helyünk, ahova visszatérhetünk. Talán átrendezték, átalakították a szobánkat, talán a családi feladataink elvégzésére másokat kértek meg. Hát, nem a legkellemesebb érzés ezzel találkozni. Talán ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, amit egy édesanya érez, amikor a gyermeke felnő, és rájön, hogy a gyermeke nélküle is remekül boldogul.
Mi vigasztalót lehet ilyenkor mondani? Azt, hogy lesz viszont egy új, más helyünk a családban. Lehet egy új szerepünk, ahol kamatoztathatjuk a külföldi tapasztalatainkat. Hiszen ki tudná annyi történettel szórakoztatni és annyi érdekességgel elkápráztatni a vacsoraasztal körül ülőket, ha nem mi, külföldön élők?!
„Jól döntöttem-e…” kérdés helyett örömteli pillanatok gyűjtése
A másik tipikus belső folyamat, ami lezajlik egy külföldről hazalátogatóban, a külföldi életének és a magyarországi napjainak összehasonlítása („Hmmm, Londonban képesek az emberek szépen sorba állni és türelmesen várakozni a buszra való felszállásra, itt vajon miért nem?!”), és végül a kétkedés („Biztos, hogy jól döntöttem, amikor elköltöztem?”).
Nem biztos. A hazalátogatás ugyanis szembesít egy másik alternatívával: így is élhetnél, ha Magyarországot választod. Biztos, hogy a külföldit akarod? Alaposan fel tudja kavarni a lelkeket.
Főleg, hogy néha a családtagjaink és a barátaink is összevetésre késztetnek minket („Jól érzed te ott magad külföldön?”), burkolt célzásokkal („Olyan magányos vagyok itt, amióta elmentél. Nem is tudom, mit csinálok majd egyedül!”) vagy nyílt kérdésekkel („Nem szeretnél visszaköltözni?”) meg is fogalmazzák, mennyire szeretnék, hogy újra a közelükben legyünk. Forog a kés a szívünkben.
Éppen ezért jó, szerintem, egy picit elnapolni a lakhelyünkről való morfondírozást akkorra, amikor már megnyugodtunk. Talán kiderül, hogy nem is kell döntést hoznunk.
Szóval, maradjunk csak a középpontunkban, és hárítsuk el a fenti kérdéseket egy udvarias mosollyal. A töprengés és önmarcangolás helyett pedig töltsük az időt számunkra örömteli pillanatok gyűjtögetésével.
Kellemes karácsonyt kívánok és egy nagy kosárra valót a boldog pillanatokból!”
Ha érdekesnek találtad az írást, látogass el Nóra oldalára!
HÍRMONDÓ
A bécsinél is drágább a pesti albérlet?
Egy nagyon furcsa térkép nagyon furcsa adatokkal. Te elhiszed? Mi a tapasztalatod?
Azért a többség még szereti az eurót
Az eurózóna állampolgárainak többsége még mindig úgy gondolja, hogy országa számára inkább pozitív az euró, de vannak figyelmeztető jelek.
Hogyan legyünk a világ legokosabb országa?
A botrányos PISA-felmérés után olvasva ez egy felettébb tanulságos lista.
Határátkelő találkozó!
Tavaly azt írtam, hogy ha nem vigyázunk, lassan hagyomány lesz az év végi budapesti Határátkelő-találkozóból. Nos, nem vigyáztatok, az lett… A szervező idén is Digger, a lehetséges időpontok pedig: december 27., 28. Aki szeretne jelen lenni, az vegye fel vele a kapcsolatot emailben (janoshorvath65KUKACyahoo.com). Akár mind a két napot meg lehet jelölni, amelyik napra a legtöbb visszajelzés érkezik, azon lesz a találkozó délután 5-kor a Menzában, a Liszt Ferenc téren. Jelentkezési határidő dec. 20.
(Fotó: pixabay.com/Talmacita)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek