oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

  • fhdgy: @Arthamyr: Ha valaki, akkor én átlagnál lényegesen többször jártam étterembe, amíg lehetett. Ha m... (2021.04.18. 23:35) A juharszirup titkai
  • fhdgy: @Hari Seldon 2: Amíg Szolnokon éltem, én is főzögettem, de csak hétvégén. Ilyen-olyan pörkölt, pa... (2021.04.18. 23:26) A juharszirup titkai
  • fhdgy: @Arthamyr: Az emberiségnek, úgy összességében lehet, hogy rendelkezésére áll a tudás, de az egyes ... (2021.04.18. 23:19) A juharszirup titkai
  • Montroyal: csaladi barati esemeny tavasszal kb 2 honapig a cabana sucre partyk ... sok es nagy ettermek a va... (2021.04.18. 23:17) A juharszirup titkai
  • Arthamyr: @fhdgy: Nekem biztos nem kell újratanulnom, mert eddig sem tudtam. Ha meg az ember eljár éttermekb... (2021.04.18. 23:00) A juharszirup titkai
  • Utolsó 20

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2016. október 22. 06:43,  Az írek és a magyar forradalom menekültjei 88 komment

2016. október 22. 06:43 Határátkelő

Az írek és a magyar forradalom menekültjei

Nyugodt szívvel mondhatom, páratlanul érdekes posztot olvashattok ma. Mindig is érdekeltek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményei, így Móni (kisrumpf) posztját gyakorlatilag szájtátva olvastam végig. Az 1956 után Írországban a magyar menekülteknek nyitott tábor története remélem, nem csak engem nyűgöz majd le és késztet elgondolkodásra – és persze főhajtásra is a 60 évvel ezelőtti forradalom hősei és áldozatai előtt.

irorszag_limerick_magyar_menekulttabor_1956_foto_limerickcity_ie.jpg

„Egy poros, valószínűleg évtizedeken át ki nem nyitott, amolyan scrap-book-ot (újságkivágásokkal teli könyvet) adott kezembe Brian Caden, a Vöröskereszt alkalmazottja, a szervezet Merrion Square menti épületének alagsorában.

Igazából nem érdekelte, mit csinálok: később kiderült, sokkal jobban izgatta az, hogy ott-tartózkodásom ne csússzon bele az ebédidejébe, mint hogy mi után is kutatok, és mit gondolok az egészről.

Ennek ellenére a szokásos ír közvetlenséggel beszélgetett velem a magyar nyelv nehézségeiről, és segítségével sikerült információt szereznem az Írországba érkezett ’56-osokról. (Most rákerestem, még mindig a Vöröskeresztnek dolgozik.) 1999-et írtunk, első éveimet töltöttem Írországban, még munka nélkül voltam, így ráértem bebuszozni a délelőtti találkozóra.

Apu, és jó pár évig én is, azon a Nyugat-Magyarországi (egykor Soproni, korábban Erdészeti és Faipari) Egyetemen dolgoztunk, amelyről 1956-ban 200 diák távozott Kanadába, oktatóik vezetésével, az ’56-os szabadságharc leverése után.

1989 után minden októberben lebicikliztem apámmal a közeli hősi temetőbe, a sopron-kőhidai börtön mellé, ahová egy gazos, nyurga fákkal teli részen jeltelen sírba temették a megyei megtorlások egyes áldozatait.

A sírok takarítása, virággal való díszítése, a gyertyagyújtás örökre egybefonódott az októberi megemlékezéssel. Hozzátartozott ahhoz a naphoz, éppen úgy, mint a záróakkordként hazafelé biciklizés közben, a város előtti meredek lejtő tetején lévő kocsmában megivott pohárka Jägermeister is.

Az egész „kutatómunka” egy cikkel kezdődött, amely szerint a közeli faluban, Glencree-ben lévő régi, napóleoni időkből itt maradt laktanya egykor magyar, német és lengyel menekülteknek adott szállást.

Némi internetes böngészés, és pár telefon után kiderült, hogy „csak” német gyerekek voltak itt, azok is rövid ideig, az Operation Shamrock („Lóhere-művelet”) idején, 1946-ban, amikor háborús árvákat hoztak Írországba Németországból.

Ezek a gyerekek addig maradtak itt, amíg odahaza újjá nem épült a lerombolt szülői ház, amíg meg nem teremtődtek a normális életkörülmények. Vagyis egyikük sem maradt tovább Írországban – tudomásom és a feljegyzések szerint - három évnél.

De sem a Glencree Reconciliation Centre (ahogy ma hívják az épületet), sem a Vöröskereszt honlapja nem említett magyarokat. Némi tudakozódás után kiderült, hogy 1956-ban igenis érkeztek magyar menekültek Írországba, és őket a Limerick melletti Knockalisheen nevű, egykori katonai táborban szállásolták el. A táborra a Shannon reptér közelsége miatt esett a választás.

Az újságkivágások kötete a róluk szóló cikkeket, rövid színeseket tartalmazta mintegy 50 oldalon át: volt miből válogatnom. Feljegyzéseimet megpróbálom időrendi sorrendben ismertetni.

Segélyakció és túláradó lelkesedés

1956 novemberében a világ eseményeire kicsit jobban odafigyelő emberek nagy része felháborodással vette tudomásul, mit művelnek az oroszok Magyarországon (a másik fele a szuezi eseményekkel volt elfoglalva).

Az írek már az első baljós hírek után pénzgyűjtésbe kezdtek, a Relief for Hungary (Segély Magyarországnak) nevű segélyakció keretében: az egyetemistáktól a külvárosok úriasszonyain át, a templomokban, mise után, vagy a gyárakban mindenki igyekezett pár fillérrel hozzájárulni a gyűjtéshez. (Végül is több mint százezer fontot gyűjtöttek össze!)

Az ír diákok már november 9-én felvonulás keretében követelték az ENSZ közbelépését. Az International Refugee Association kérte Írországot, hogy segítsen a menekültek elhelyezésében, és a Cork Examiner nevű újság szerint John Costello taoiseach (miniszterelnök) november 7-én, Tullow-ban tartott beszédében már bejelentette a menekültek érkezését.

A segélyakció meghirdetése túláradó lelkesedést váltott ki az írekből. (Ezt a fajta lelkes segíteni akarást az írek ma is megmutatják minden egyes krízis alkalmával, legyen szó földrengésről, más természeti csapásról a világ bármely pontján.)

Hó elején már megérkeztek Bécsbe az első penicillint, kötszert, almalevet és sűrített tejet tartalmazó csomagok. Innen teherautókon vitték tovább a segélyt Budapestre. S amikor a felkelés leverése után az emberek nekiindultak a határnak, az írek – a Vöröskereszt svájci központjának kérése nyomán – felajánlották, hogy befogadnak 1000 menekültet. Végül is összesen csak 535-en érkeztek, több hullámban, Írországba.

„Mint a szélfújta falevelek”

Amire megérkeztek, az írek sietős munkával felújították ezt a fura nevű elhanyagolt tábort, és ha nem is első osztályú, de a kor viszonyaihoz képest elfogadható körülmények között szállásolták el a magyarokat. (Ne felejtsük el, az ötvenes években Írország igencsak szegény országnak számított, még álmodni sem mertek a manapság megszokottnak számító jólétről.)

A tábort hivatalosan november 27-én „avatta fel” az elsőként megérkező 55 magyar. A sárgás újságlapokról az általam már csak filmekből, régi fotókról ismerős, kopott, az ötvenes évek avítt divatja szerint öltözött emberek néztek vissza rám: például Sarkadi József, 23 éves budapesti gépszerelő, aki a felkelők oldalán harcolt; feleségével és 4 hetes kislányával menekült hazulról.

A menekültek érkezésének hírére összegyűlt helybeliek közül sokan sírva fakadtak a leromlott állapotú emberek láttán. A magyarok tompán fogadták az idegen nép túláradó érzelmeit. Ők már túl voltak a nehezén…

„Olyanok vagyunk, mint a szélfújta falevelek, de örömmel érkeztünk meg a katolikus Írországba.” – nyilatkozta egyikük. Korábban a Bécs melletti Eisenstadt városka gyűjtőtáborában az ír Vöröskereszt küldötte gyűjtötte össze azokat, akik hajlandók voltak idejönni.

Ezek a menekültek úgy tudták, hogy nem sokkal később majd tovább utazhatnak az úticélként általuk megjelölt Egyesült Államokba, vagy Kanadába. Hosszas itt-tartózkodásra egyikük sem számított. Írországról nem sokat tudtak, egyedül Ladlaf Péter Pál 37 éves budapesti lakos hallott valamit erről az országról, de az ő ismeretei is hézagosak voltak.

Az első hetek

A 72 faházat több hullámban foglalták el az emberek. Másodiknak 37-en érkeztek: ismerősök találtak egymásra a táborban, a megható jeleneteket fényképészek örökítették meg. A kíváncsi ír riportereknek meséltek az odahaza átélt atrocitásokról.

Egy Károly nevű ember, aki egy vonatnyi menekültet vitt át az osztrák határon, korábban 11 évet töltött börtönben, mély nyaksebe láttán elrémültek az újságírók. A legtöbben nem adták meg teljes nevüket, féltek attól, hogy ha beszélnek, az otthon maradottak fogják kárát látni.

A rossz tolmácsolás sok félreértés forrása volt. A nyelvtudás hiánya okozta társalgási nehézségeket a Vöröskereszt által összeállított képes táblák segítségével oldották meg, később pedig heti tíz fontért tolmácsokat fogadtak.

Dr. Szövesffy József vezetésével önsegélyező szervezet is létrejött a táborban, afféle nem hivatalos tábori vezetőség, amely szavazással döntötte el az egyes kérdéseket. November 17-re már 161 magyar tartózkodott a táborban.

A táborbeliek viselkedése azonban lassan megváltozott. Az eufória, a megmenekülés okozta öröm hamar elült. Elégedetlenkedni kezdtek az egyhangú ételek miatt, nehezen viselték a nedves, nyirkos ír időjárást és legfőképp a tétlenséget.

Bármilyen munkát elvállaltak volna, de nem akarták őket kiengedni a tábor területéről. Nyilatkozatuk szerint akár takarítási munkára is elszegődtek volna, még a képzett szakemberek is, csak ne kelljen tétlenül lézengeniük a hideg, nedves tábori épületekben...

Amíg lehetett, idejüket nyelvtanulással töltötték, az asszonyoknak volt elég dolguk a mintegy 80 gyerekkel, de többre vágytak. A magyarok kedvét még tovább rontotta az is, hogy egy szívbeteg kisfiú az orvosok minden erőfeszítése ellenére meghalt a dublini gyerekkórházban, ahová állapota súlyosbodása után szállították.

Voltak, akik az ellátás minőségének számlájára írták a gyerek halálát – több zöldséget, gyümölcsöt követeltek, alighanem megunták az akkoriban még igen egyhangúnak számító ír ételeket…

1957 februárjában újabb csoportnyi menekült érkezett a táborba. Köztük volt egy Izabella nevű nő, aki férjéhez akart csatlakozni. Ő – a hátán a kétéves kisfiával – huszonöt kilométeren át vezette vak lányát a határon keresztül.

Ő még szerencsésnek tekinthette magát: kijutott az országból, s idővel férje munkát kapott a messzi Írországban, és ráadásul sikerült egymásra találniuk a sok szenvedés után.

Éhségsztrájk és előítéletek

A magyarok elégedetlenkedése hallatán az ír újságokban megjelentek a dühös hangú olvasói levelek: mit akarnak ezek a magyarok, talán bizony tejjel-mézzel folyó Kánaánt hagytak hátra, hogy nem elég jó nekik az ír ellátás?

Az írek mélyen katolikus, békés, mindent kritika nélkül fogadó magyarokat vártak, a magyarok rövid itt-tartózkodásra, s közben munkalehetőségre számítottak.

A tábort felügyelő katonaságot a rendőrség váltotta fel, a tábor további működésének ideje alatt ők is maradtak a tábor felügyelői. A menekültek éhségsztrájkkal próbáltak tiltakozni a továbbutazásuk késleltetése ellen, amelyben 95 ember vett részt. Közülük 10 lett komolyabban rosszul, őket Limerick-ben, a Barrington kórházban ápolták felépülésükig.

Az éhségsztrájk után nem sokkal megérkezett egy amerikai bevándorlási hivatalnok, aki meginterjúvolta a menekülteket, hogy közülük hány jogosult az országba való belépésre a nyelvtudása, szakmai képzettsége és még ki tudja, milyen előírásoknak való megfelelés alapján.

Ez némi reményt nyújtott az elutazni vágyóknak, akik közül többen már hazavágyakoztak Magyarországra. Pickarczyk László feleségével, Júliával, és lányával, Máriával a munka nyomasztó hiánya miatt inkább hazautazott Budapestre, s velük tartott egy bizonyos Jászberényiné, aki maradni vágyó kamasz lányát, Olgát hagyta hátra. Összesen 9-en utaztak vissza Magyarországra a menekültek közül.

Az akkori újságok a menekültek mindennapjairól is részletesen beszámoltak. Nemcsak szenvedésről, elégedetlenségről, de örömteli eseményről is írhattak: a táborban ismerkedett össze két fiatal, Szatmári Ilona és Tenareka Sándor, akik 1957. augusztus 3-án házasságot kötöttek.

Míg fentebb említett édesanyja hazautazott, addig Jászberényi Olga maradt, és később, 1959-ben feleségül ment egy bizonyos (Cork-ból való) George Murphy-hez.

Persze, akárcsak egykor a nigériai és most a szíriai menekültek esetében, nem minden ír fogadta örömmel az idegeneket. Castleconnell faluban a helyi Vöröskereszt olcsón megvehetett volna néhány György-korabeli házat, amelyben elszállásolhattak-letelepíthettek volna jó pár magyar családot.

De a mintegy 300 lakosú falu megvétózta a tervet, annak ellenére, hogy sok ház üresen, elhagyatottan állt. Ki tudja, milyen előítéletek késztették a falu lakóit erre. A menekültek közül egynek-kettőnek lett volna munka a szakmájukban, de felvételüket, elhelyezésüket a magukét féltékenyen védő szakszervezet hiúsította meg...

Lassú beilleszkedés

Sokan közülük szerettek volna minél előbb továbbutazni az Egyesült Államokba, vagy Kanadába. De az előírások és a befogadó országok hezitálása nem gyorsították meg az elutazást.

1957. április végére a legtöbben már meghatározták, hová szeretnének tovább menni: a legtöbben az USA-ba kívánkoztak, később 17-en Argentínába utaztak a Vöröskereszt költségén, 10-en Angliát választották, 130 Kanadába vágyott.

Ez a szám természetesen folyamatosan változott, a később érkező csoportok miatt. Mindenki a napokat számlálta, mikor mehetnek már tovább? A hivatalok malmai lassan őröltek (már akkor is, ha menekültekről volt szó), és az első ember, Ákos Sándor szerelő, feleségével és 7 éves fiával csak 1957. április 30-án, négy hónapi tétlenség után hagyhatta el a tábort.

1958 márciusában még mindig 207-en tartózkodtak Knockalisheen-ben. Lassan, de biztosan kezdett kiürülni a tábor. Egyre érkeztek a bevándorlási engedélyek, aki akarta és tehette, el-hagyta Írországot.

Időközben a táborból végül is kikerülve több vállalkozó kedvű magyar család, vagy személy talált otthonra Írországban. Volt olyan család, akit egy Clare megyei falucska fogadott be, ahol a kivándorlás miatt megürült házat juttatta nekik az ottani pap.

Mások Dublinba kerültek, ahol például húsz ember Finglasban, Dublin északi részén kapott lakást, négy család pedig Ballyfermotban telepedett le. Alacsony bérű vagy ingyenes lakásokat kaptak, és munkához is jutottak.

Tudomásom szerint ők és leszármazottaik még ma is Írországban élnek, bizonyára részletesen tudnának mesélni azokról az időkről. A még táborban lévők közül sokan egy Clare megyei gyárban gyöngyfűzéssel kerestek heti 6 fontot.

1958. augusztus 26-ára már csak az az 50 ember maradt a táborban, akik semmilyen bevándorlási kritériumnak nem feleltek meg, akiket úgymond egy ország sem akart polgárának tudni.

A hatóságok hivatalosan is bejelentették, amiről addig csak pletykaszinten esett szó: hamarosan bezárják a tábort, amelynek fenntartása összességében 131 238 fontjába került az ír Vöröskeresztnek.

A tábor végnapjai

Még többen utaztak el, és december 15-én, a tábor előzetesen meghirdetett bezárásakor már csak egy hattagú család, és egy 16 éves fiú marad a táborban, de ők is csak azért, mert még nem tudták elfoglalni kijelölt írországi szállásukat.

Egy Palócz Erzsébet nevű asszony és Hilda nevű 11 éves lánya nem fogadták el a számukra Dublinban kijelölt lakást, mert nem volt benne az „igényeiknek megfelelő” tűzhely. Később egy modernebb tűzhelyes lakást ajánlanak fel neki Ballinacurrában, de azt sem bizonyult megfelelőnek.

Az asszony és lánya tiltakozva a tábor bezárása ellen, megtagadták a távozást. A tábor vezetősége – mi mást is tehettek volna? – kikapcsolta a fűtést, a villanyt, így akarván a hölgyeket, és a még ott tartózkodó hét embert távozásra bírni. 

Végül nagy nehezen nekik is sikerült megfelelő lakóhelyet találni, és a tábor – immár végleg és visszavonhatatlanul – 1959. február 2-án, rövid ceremónia után bezárta kapuit.

A hátrahagyott használati tárgyakat, takarókat, szegényes bútorokat később a Vöröskereszt javára végzett aukción Limerickben árverezték el. Nem sokkal később a tábor egykori lelkésze, Kiss Gábor (már új parókiájából, az Ohio-beli Courtland-ből) köszönőlevelet küldött a Vöröskereszt által kijelölt táborvezetőnek.

A tábor megbízott ügyintézője, E. Murphy, 1958. december 15-én az alábbiakat nyilatkozta az újságírók kérdéseire, hogy mire emlékszik leginkább a több mint két éves ténykedéséből.

„A megérkezésükkor a magyarok között uralkodó tömeges hisztériára; a később Magyarországra visszatérő agitátorok által használt taktikára, és arra a borzalmas négy napos éhségsztrájkra, amit tévedésből tartottak a magyarok. Azt hitték, magukra hagytuk őket, elfeledkeztünk róluk, és egyszerűen csak fel akarták hívni a figyelmet a helyzetükre. Ostoba következménye volt ez a tömeghisztériának, elkerülhető lett volna. De a legnagyobb benyomást rám az októberi felkelés első évfordulója tette. A férfiak és nők órákon át sírtak, dalokat énekeltek a magyar zászló előtt. Ezekre emlékszem legjobban. De most csak ki szeretném aludni magamat.”

Akárcsak Murphy úr, az írek is némi megkönnyebbüléssel vették tudomásul a tábor bezárásának hírét. Hiszen a menekültek sorsa megoldódott, a feladatot elvégezték, mindenki új hazára talált, akár Európában, akár a tengeren túl, és az ír Vöröskereszt (ismét) egy jól végrehajtott akciót tudhatott a magáénak – még a kellemetlenségek ellenére is.

Az itt leírt eseményeket még részletesebben ismerteti az Írországban élő magyar író, Kabdebó Tamás néhány éve megjelent könyvének (Ireland and Hungary) 6. fejezete, amely ugyanezekre a forrásokra, valamint személyes ismerőseinek beszámolóira támaszkodva számol be az írek reakcióiról, a lapokban megjelent tudósításokról, és a tábor életéről.

Irodalmi formában pedig a városunkban született Mark Collins dolgozza fel a témát, Stateless c. könyvében. Anyai nagyszülei magyarok, akik menekültként érkeztek az országba 1956-ban.

Az érdeklődők pedig cikkmásolatokat találhatnak a Limerick Leader c. újság archívumában.” (A nyitókép is erről az oldalról van – Határátkelő)

HÍRMONDÓ

Már az építőipari cégek harmadánál nincs elég ember

Akadt olyan kivitelező cég, amelyik paravánt húzott az épülő ikerházak elé, hogy az ott dolgozó szakembereit ne tudják elcsábítani az utcáról a konkurens vállalkozások. A Monty Python meg zokog.

Két dologhoz ragaszkodik a magyar kormány

A magyar külgazdasági és külügyminiszter el tud képzelni egy speciális, testreszabott Brexit-alkut a britek és az EU között. Az angliai magyarok esetében viszont két dologhoz ragaszkodik.

Minden harmadik házasság vegyespáros Ausztriában

Ausztriában valamivel több, mint 44 ezer házasságot kötöttek tavaly, ezek közül minden harmadik esetében az egyik fél külföldi volt. A vegyesházasságok valamivel népszerűbbek az osztrák férfiak, mint a nők körében. De melyik a kedvenc ország?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: 1956 Írország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr1211827607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2016.10.22. 07:37:06

A legnagyobb tiszteletem a poszt írójának.
Minden írása kiváló olvasmány.
Aktuális téma remekül megírva a negatívumokat sem elhallgatva.
Óriási nagy gratuláció a részemről.

gabuschka 2016.10.22. 08:21:25

Hello @kisrumpf szép munka! Gondolom eltartott egy ideig mire összegyűjtötted az infot. A legérdekesebb, hogy ebből is látszik mind egyformák vagyunk.

Csodabogár 2016.10.22. 09:51:37

Nagyon érdekes, jól megírt poszt. Köszönet érte!

tanato 2016.10.22. 10:43:53

Ez igen,gratulálok én is a cikkhez.Két ponton is talált,egyrészt az ünnep,másrészt a menekültügyi napi aktualitás.Az én ismeretlen másodunokatestvéreim,/56-ban két kamaszkorú fiú/is részt vettek a szovjetellenes fegyveres harcokban,pestiek lévén,és utána sikerült kimenekülniük az országból,először táborok majd USA.Édesanyjuk később csak nagy nehézségek árán,jugoszláv határon át történő szökéssel tudott utánuk menni/57-ben már Ausztria felé nem lehetett újra lerakták az aknákat/.Ő anyukám unokatestvére volt sokáig leveleztek is.Így értesültem én is gyerekkoromban a lágeréletről meg a későbbi USA beilleszkedésükről is.Amikor sikerült nekik a JUhász nevet azonnal Shepardra cserélték,nem akartak MO.-ra emlékezni sehogyan.Haza sosem jöttek féltek a megtorlástól,lévén fegyveres harcosok voltak.A fiúk amerikai lányokkal házasodtak,gyermekeik már nem tanultak meg magyarul.Amíg élt az anyjuk leveleztek édesanyámmal,azóta semmi kapcsolat csak néhány 30-40 éves fénykép.

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2016.10.22. 10:57:14

Menekültnek lenni tuti nem jó. De hát ez egy olyan jelenség, amit sem a menekültek sem mások nem kértek.

Tényleg jó poszt gratulálok a szerzőnek.

SzZoole 2016.10.22. 10:59:53

Koszi Moni,ezzel is tobbet tudok '56-rol.
Altalanos iskolaban'80-tol '88-ig semmit nem tanultunk tortenelemoran a temarol.
Kozep iskolaban '88-tol '92-ig meg csak a II.-ik vilaghaboru vegeig es az utanna kovetkezo par evrol tanultunk.
'56 ki maradt,a tanar nem tudot anyagot leadni rola,mert akkor irtak az uj tortenelem konyvet,igy ezek a tetelek az ev vegi vizsgakbol is ki lettek veve.
Amit tudok meg rola,azt edesapamtol hallottam,Ö akkor volt Miskolcon tanulo,17 eves volt,es Ö latott lampavasra huzast is.

sellőlány 2016.10.22. 11:16:22

Ugyanakkora örömmel olvastam újra cikket, mint kisrumpf blogján. Bármilyen neves lapban megállná a helyét, az aktualitása is bámulatos (vagy inkább szomorú), noha évekkel ezelőtt írta, az Ír Gulyás felkérésére írta. Tisztelendő, ha egy ember, külföldön élve is meghívást érez arra, hogy foglalkozzon más korábban kivándoroltak múltjával, legfőképpen az '56-osokkal. (Kíváncsi lennék egyébként, mi történt velük később.) Kisrumpf, gratulálok az alapos munkáért!

Mrs. Clayton 2016.10.22. 11:24:12

bocsanat hogy nem tartozik ide, de a saturday kitchenben epp Tokaji bort ajanlanak az etelhez es aradoznak rola :-)
ugy tunik egesz jol sikerult az edes tokajirol atallni a naponta ihato szarazra

VPBA · http://albania.cafeblog.hu/ 2016.10.22. 11:29:20

Mi itt Tiranában már megtartottuk a megemlékezést. A Tiranai Magyar Nagykövetség által minden évben megrendezett fogadást idén – kerek évforduló révén – a Nemzeti Történeti Múzeumban tartották, így Tirana főterén a múzeum homlokzatán most is ott van az esemény logója.
Egyébként itt Albániában van „1956-os magyar antikommunista forradalom” utca is Shkodra-ban, amely egy idős albán orvosnak köszönheti a nevét. Az ő albán-magyar nyelvkönyvének hátulján ez olvasható : „1956 októberében Budapesten aktívan részt vett a magyar antikommunista forradalomban a Magyar Rádió épülete előtti tüntetéseken, Sztálin szobor ledöntésében és hurcolásában Budapest utcáin. A forradalom napjaiban ápolta a sebesülteket a Bakáts téri kórházban, a Ráday utcában. 1956. decemberében hazatért Albániába, és a magyar antikommunista forradalomban való részvétele miatt a titkos rendőrség megfigyelés alatt tartotta, majd később 11 évre börtönbe került. 2001-ben kezdeményezte, hogy a Polgármesteri Hivatal az „56-os magyar antikommunista forradalom” nevet adományozza egy utcának Shkodra-ban.
2006-ban az '56-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Elnöke a „Szabadság Hőse” érdemrenddel tisztelte meg a szerző Magyarországon kifejtett, önfeláldozó antikommunista tevékenységét.” Az urat úgy hívják, hogy Dr. Thoma Dardeli, és személyes ismerősünk. :)

A poszthoz gratula!

ChristineK · http://christine-jartamban-keltemben.blogspot.com/ 2016.10.22. 12:18:09

Jól megírt cikk, tényleg bármilyen újságban megállná a helyét. Érdekes volt olvasni hogy mennyi hasonlóságot mutat az akkori meg a mostani menekültek viselkedése.

puhacica 2016.10.22. 12:45:49

nagyon erdekes volt, koszi szepen!

P.Elliot 2016.10.22. 13:38:15

Rendkivul erdekes poszt, irorszagi menekult taborrol en meg csak nem is hallottam hogy lett volna. Koszonjuk Moni!

Ennek az irasnak a kapcsan eszembe jut a sajat menekult taborom hiszen en nem hataratkeltem hanem disszidaltam 72-ben.
Triest, kesobb Capua, mi kerek 9 honapot vartunk, kellett varnunk az amerikai beutazasra de erdekes hogy mi nem ereztuk a varakozast kinlodasnak. Amikor odamentunk vilagosan megmondtak hogy egy ev vagy tobb, elfogadtuk, nem tiltakoztunk kesobb sem viszont a lagerben ott is volt sztrajk. A magyarok szerveztek mert lassan intezik a papirjainkat mint mondtak a foszervezok es hergeltek a jonepet, hogy unalmas, egyhangu a koszt, elfelejtettek hogy nem a Ritz elegans ettermeben etetnek, hogy az olaszok ellopjak a penzt amit a lager lakosainak kuldenek, hogy honnan szedtek azt nem tudom de ok tudtak hogy nekik sokkal tobb jar.
En akkor sem ertettem, megmondtak a varakozas idejet, az ennivalo megfelelt, lehetett repetazni, gyumolcs volt naponta, a kisgyerekekesnek volt kulon hus es tejutalvany extraban, kaptunk tisztalkodoszereket, tiszta agynemut, nem is voltunk hajlandok kimenni kozejuk, nehany hasonlo gondolkozasu tarsunkkal elhagytuk a tabort es kirandulni mentunk, persze zuditottak a mocskot a fejunkre de nem erdekelt. Boldog voltam hogy befogadtak, lehetoseget kaptam egy majdani uj eletre, most ez van, koszonjuk hogy ez is van. Nagyon szerettunk volna Olaszorszagban maradni de nem lehetett, az olaszoknak sem volt munkajuk.
A lagerben az volt a legnagyobb baj hogy a nagyhanguak felpiszkaltak az embereket mindenfele mesevel.
Ezt a cikket olvasva jutott eszembe hogy mennyire azonos a menekult hozzaallas, a mostaniak Nemetorszagban es masutt is ugyanezt erezhetik, van egy fokolompos aki mindent jobban tud, remhireket terjeszt es felpiszkalja a tobbit, azzal is hogy soha innen kiengedni nem fogjak oket meg azzal is hogy mas orszagokban tart karokkal fogadnak de ezek nem engedik tovabbmenni, azzal is hogy jobb hazudni hogy kicsodak meg nincs papirjuk mert ezt meg ezt nem fogjak soha beengedni es igy tovabb. Honapokig satorban elni es rossz korulmenyek kozott elni csak ugy lehet bekesen ha az emberek tudjak hogy ki kell varni. Ha megertik.Ha valakinek nem tetszik akkor menjen vissza, oruljenek hogy idaig eljutottak a posztulas elol.
A menekultek, ellentetben itt a legtobb velemennyel szerintem be fognak illeszkedni az uj hazajukba, az elso generacio talan nem mert meg tul kozeli a hazai eletmod meg nyelvtudas hianya de a gyerekeik, plane az unokaik nagyon hasznos polgarai lesznek az orszaguknak.
Nezzuk csak Amerikat micsoda hatalmas mennyisegu ember omlott be Europabol a masodik vilaghaboru elott, utan, na meg a szazad elejen is. Akkoriban itt is nehez volt az elet de megis megeltek valahogy, kialakultak pl. New Yorkban nemzetisegi negyedek es az elsokkel igencsak volt baj, pl. az olaszokkal akik gyorsan maffiat hoztak letre, bunozest, nem is keveset utaltak oket meg feltek toluk de a leszarmazottak mar kikerultek onnan, masfele telepedtek le, milyen furcsa hogy az akkori haragok utan hogy mifele emberek az amerikai mindent szeret ami olasz, az embereket is, vagyis beolvadtak. A tobbi is. A mostani menekultektol is felnek, mindenfele valos meg nem valos hirek szallingoznak roluk, vannak koztuk jo emberek meg szemetrevalok is de majd kiforrja magat a dolog. Nem minden muszlim orszagbol jott ember terrorista. En meg emlekszem idejovetelem idejen hogy volt ellenerzes nem is keves a bearamlo indiaiak irant is, mara nagyon megbecsult polgarai az orszagnak.
Most hogy igy visszagondolok/ eddig nem tettem, eszembe sem jutott a magam lageri elete/ valahogy el lehet helyezni az embereket, illetve el kell helyezni erre arra, eleve mar azt kellene biztositani hogy a munkara jelentkezoket meg a lageridok alatt elhelyezni, megnezni hogy hogy csinaljak, hogy illeszkednek be, had oktatodjanak hogy hogy is lesz az ha itt elhetnek majd.
Egy kis vilag osszefogas kell meg elmagyarazni mindegyiknek hogy mi varhato, oszinten, ha valakinek nem tetszik akkor indulhat hazafele, ezt tudjuk csak nyujtani. Minden kezdet nehez, majd a gyerekeik bepotoljak.

tanato 2016.10.22. 14:42:29

@P.Elliot: Big lájk a kommentedre,én is így gondolom.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.10.22. 16:58:38

Mindenkinek köszönöm a kedves dicséretet.

@sellőlány: boldog és lelkes időszak volt az Ír Gulyás időszaka. Régi szép idők.

@P.Elliot: úgy legyen!

Amit még meg kell jegyeznem, hogy azóta csak romlott a helyzet, az országban élő menekültek sok-sok-sok évig várnak ügyük rendeződésére, s addig se munka, se lakás, tömegszállás és nagyon kevéske költőpénz és bizonytalan jövő, nevetségesen elhúzódó ügyintézés az írek részéről, én azt csodálom, hogy köztük nem tört még ki lázadás..

Csodabogár 2016.10.22. 17:15:13

@Zoole[uk]: Én is.:-(
Különben volt egy haverom, aki harcolt, láttam saját szememmel. Nem ment el, de megúszta. Volt olyan aki nem harcolt, de rossz káder volt, hegesztőként dolgozott a hajógyárban, ahol rögvest megválasztották a munkástanács elnökének, mint írástudó embert. 5 évet ült. Szegedi barátomat viszont kivégezték utána. Voltak itt sorsok.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.10.22. 17:30:48

@Zoole[uk]: barátnőm férje egy kis faluból való, Győr-Sopron megyei. Barátnőm még ifjú házas korában segített nekik a padláson rendet tenni, s talált iskolai füzeteket egy olyan fiú nevével, akiről senki nem beszélt a családban, csak annyit mondtak róla, hogy meghalt fiatalon. Csak amikor már "szabadott" ilyesmiről beszélni, akkor mondták meg, hogy a mosonmagyaróvári sortűz áldozata lett, főiskolás volt. Mesélte, hogy október 23-ára virradóan mindig került a fiú sírjára virág, de sosem tudta a család, ki vitte oda.

SzZoole 2016.10.22. 17:38:54

@Csodabogár: mennyire emlékszel vissza?
Tarthatnal ülök és mesélek délutánt:)

SzZoole 2016.10.22. 17:39:43

@kisrumpf: azóta kiderült,hogy ki vitte a virágot?

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.10.22. 17:44:35

@Zoole[uk]: nem. De el tudod ezt képzelni, hogy nem _mertek_ beszélni róla, még családi körben sem?

SzZoole 2016.10.22. 17:57:14

@kisrumpf: nem,mert nem sokat eltem abban az idoben.74-es vagyok:)

Csodabogár 2016.10.22. 18:02:57

@Zoole[uk]: Sok mindenre, 21 éves voltam, nagyon utáltam a rendszert és nagyon reménykedtem.

Csodabogár 2016.10.22. 18:04:25

@kisrumpf: El tudom képzelni. Rögtön utána nagy megtorlások voltak, Kádárék egy cseppet sem voltak kiméletesek.

SzZoole 2016.10.22. 18:14:35

@Csodabogár: Es most lehet hallani valami mozgolodasra?

A blog Jeanna d'Arc-ja nem keszul valami mozgalomal?:)

Shanarey 2016.10.22. 18:25:46

Érdekes poszt köszi.

Ami viszont elszomorító, az ahogy már akkor is viselkedtek a "menekültek"

Csodabogár 2016.10.22. 18:53:09

@Zoole[uk]: Tudtommal nincs semmi készülőben. Nincs ma olyan feszültség mint akkor. Óriási különbség, hogy most azért van szabadság. Akkor be volt az ember zárva és alaposan terrorizálva is voltunk. Mindenki félt mindenkitől, nem ok nélkül.

SzZoole 2016.10.22. 19:03:21

@Csodabogár: azt olvastam,hogy holnap varhato lesz tuntetes.
Hat nem is csodalkozom,hogy leleptel akkoriban.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.10.22. 19:08:33

@Csodabogár: azt tudom. Na de hogy a 80-as évek elején sem merték legalább családi körben elmesélni, hogy hol halt neg az a fiú, az valahol borzasztó. Azt hiszem, 86 v. 87 volt, amikor is kiderült barátnőm számára, mi történt. Milyen félelemben élhetett az a család.

tanato 2016.10.22. 19:19:32

@kisrumpf: Ez tabutéma volt,tőlünk 15 -kmre lévő faluban is volt sortűz 15 halottal sok sebesülttel/sajnos azt is magyar katonák/nem ÁVÓ-sok/ követték el magyar civilekkel szemben.De természetesen a rendszerváltásig semmit sem tudtunk róla,mélyen hallgattak ról a résztvevők,tabutéma volt.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.10.22. 19:25:05

@tanato: igen, igazad van... hogy felejt az ember! Az uram most emlékeztetett rá, hogy gondoljak vissza alaposabban, s akkor majd nem csodálkozom a családon. Pl. Hogy gimiben mit tanítottak nekünk, hogy mennyire számított a KISZ és a párttagság... ilyenek.

Csodabogár 2016.10.22. 19:28:36

@Zoole[uk]: Nem akkor léptem le, csak 65-ben. Szüleim vissza tartottak, aztán rájöttek, hogy kár volt.

@kisrumpf: Mindenki rettegésben élt. Jó nem a 80-as évekig, de a 60-as években még igen.

Taxomükke (UK) 2016.10.22. 20:53:05

@P.Elliot: Mindig szivesen olvasom a soraidat, koszonom ezt a hozzaszolast.

Jo, erdekes es tanulsagos volt a poszt is. Koszonet erte.

Az en apam 16 evesen jott ki Angliaba '56 vegen, aztan 1963-ban hazament, maga sem tudta, miert. Negy eve pedig en jottem ki. Nemreg megtalaltam a hagyatekaban annak a pubnak a fenykepet, ahol valaha dolgozott. El fogunk latogatni oda.

P.Elliot 2016.10.23. 03:05:49

@Taxomükke (UK): Apad a huszas evei elejen ment haza, valoszinu hogy otthoni lannyal akart hazassagot, azert. Mivel a hgyatekarol irsz azt jelenti hogy nem el mar, amikor te kijottel akkor meg elt? Mit szolt hozza hogy te is utrakeltel?
Az erdekes lesz az a pub, hatha meg a csalad kezeben van, valaki orokolte es meg esetleg emlekeznek apadra. Talan meg valami csoportkep is akad ahol rajta lesz. Igazan meghato...

DieNanny CH 2016.10.23. 06:59:38

@Zoole[uk]:

Én is pontosan ilyen "mélységben" tanultam a II. Vh utáni időkről.

Nagyon jó poszt volt, köszi.
Ami érdekes: Bécsben volt egy nagyszabású kiállítás 2006-ban, az 50. éves évforduló tiszteletére. És ott is ugyanez a forgatókönyv játszódott le: elcsigázott emberek, majd később elégedetlenkedni kezdtek, majd a lakosság egyre inkább kívül akarta őket tudni, majd megkönnyebbült, mikor ez sikerült.
Ha általánosan akarok fogalmazni: a befogadás mindkét fél részéről legalább 2 éves feszült helyzetet teremt.
Ha már a szír menekülteknél tartunk: ők már túl vannak az elcsigázottsági fázison, hiszen menekülttáborból jöttek, most már többet akarnak, ezért vannak többen ellenük.

SzZoole 2016.10.23. 09:18:29

@DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]: persze,mivel egyívásúak vagyunk:))

takarék-láng 2016.10.23. 09:25:06

Ha az osztrak hazasodik a nemettel, az NEM vegyes hazassag. Tehat ha ezt levonjuk, mindjart lecsokken a vegyes hazassagok aranya 5% korulire. Hogy aztan ezek hany szazaleka vegzodik valassal vagy szetkoltozessel 10 even belul? Josolhatoan 70-80%.

takarék-láng 2016.10.23. 09:25:17

@tanato: beszeljenek a szamok: 1.7 mill. "menekult" erkezett nemetorszagba. (Es meg kb 300.000 akirol semmit sem tudni).
Ebbol 63 dolgozik.
Szerinted?

tanato 2016.10.23. 09:40:44

@takarék-láng: ÉN nem élek ott,Géza viszont igen,így az ő kommentjeire hagyatkozom.

tanato 2016.10.23. 09:42:34

@takarék-láng: Nemrégen került kezembe egy antik magyar egyházi könyv,1800-as évek vége,ahol a református-katolikus de magyar-magyar vegyesházasságokat is kerülendőnek tartották a később kulturális különbségek miatt.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.10.23. 09:44:47

@Taxomükke (UK): csatlakozom, ha sikerül, ha nem, írhatnál erről, apád biztosan mesélt ezt-azt angliai éveiről.

Még boldogult takarítónő koromban - bevándorlókarrier rulez - az egyik ír család nagypapája mesélte, hogy együtt dolgozott egy magyarral valamelyik bányában Wales-ben. Két határátkelő a tárna mélyén, haha.

33621 2016.10.23. 10:24:59

@P.Elliot: Egy kis 56, meg Amerika és hozzá még magyarok valamint az Air Force One!

iho.hu/hir/56-magyar-menekultek-es-az-air-force-one-161023

ropile 2016.10.23. 10:57:01

Ezt a cikket jo volt ma olvasni;

Golf2 2016.10.23. 11:59:09

@Csodabogár: Túlzás a mindenki retteget

midnight coder 2016.10.23. 12:08:17

@P.Elliot: Azért picit más dolog, ha európai emberek érkeznek európai kultúrába, és más amikor közel-keleti iszlamisták. Elhiszem, hogy köztetek is voltak akik hőbörögtek az ellátás miatt, de azt nem hiszem, hogy megerőszakoltátok volna a táborban dolgozó nőket.

És a jelenleg európában élő muszlimok sem igazán tudtak/akartak eddig sem beilleszkedni. Nézd meg Pl. a franciáknál mennyire ment ez a dolog. Ahol beilleszkedtek oda pedig már elve válogatottan jöttek, Pl. az angoloknál, ahová nyilván nem az a paki ment ki dolgozni, aki csak a mennyországban, 77 huri által kényeztetve tudja elképzelni a boldogulást, hanem az a 0.01 ezrelék aki leginkább hajlandó elfogadni a nyugati kultúrát, vagy Pl. a németeknél a törököket akik abban a szerencsés pillanatban érkeztek, amikor odahaza is eléggé mélyponton volt a vallásosság. Ha ma hoznának be a németekhez ugyanannyi törököt, alighanem picit problémásabbak lettek volna.

A beilleszkedésről még annyit, hogy ebben a percben is több ezer európai iszlamista harcol az IS oldalán. Pedig ismétlem, ezek még igazából erősen filterezett népesség volt, általában nem az átlag kecskepásztor vándorolt be eddig Európába.

chrisred 2016.10.23. 12:08:24

@takarék-láng: Szerintem ezeket a számokat hatvan év múlva értékeljük, jelen pillanatban a német hivatalok még sehol nem tartanak a menekült kérelmek feldolgozásában. Egyszóval nem lehet kimondani, hogy ennyi és ennyi menekült érkezett, hanem hogy ennyi és ennyi menedékkérelmet nyújtottak be.

2016.10.23. 12:09:35

Kitűnő írás!

Ugyanakkor tejes megdöbbenéssel olvasom, hogy az '56-os menekülteknek táborba kellett menniük, és a befogadó országok a végzettség és más adatok alapján válogatták ki, hogy kit hajlandóak befogadni.

Azt gondoltam, hogy átértek a határon, akkor ott eldobálták minden igazolványukat, rárúgták az ajtót az Osztrákokra és közölték, hogy ők Nyugat-Németországba/USA-ba/stb AKARNAK menni... És a drága jó Nyugat elvitt mindenkit oda, ahova akart menni. Ráadásul még azt is megadta az új jövevényeknek, hogy munka nélkül kapjanak annyi pénzt és olyan lakást, mint egy helyi jól kereső állampolgár....

szsuzsanna 2016.10.23. 13:06:45

Nagyon jó írás, ami, sajnos ritka mostanában, -vagy, én nem vagyok elég ügyes, hogy találjak.
93-ban, három hónapot töltöttünk Írországban, Galway, (Erasmus), és becsavarogtuk az egész szigetet (a szívünk csücske marad): csodaszép, számunkra különleges látnivalók, kedves emberek...
Igaz, egész életünkben nem áztunk, fáztunk annyit, mint ott akkor, -NYÁRON! (az is igaz, hogy mindenki le akart beszélni, arról a lakásról, amit választottunk, ahol folyamatosan fűteni kellett villannyal, -DE, az óceánparti sétánytól pár percre volt...)
Akkoriban, még turista is kevés volt, vendégmunkás, menekült meg egyáltalán nem.Nagyon meglepő volt, hogy (akár kocsmai beszélgetés közben), ha kiderült honnan jöttünk, tudták, hogy néhány évvel azelőtt "rendszerváltás" volt, és őszintén érdekelte őket, hogy mi a helyzet...
Elnézést kérek, a nosztalgiázásért, -köszönöm a cikket.

Alick 2016.10.23. 13:19:12

@European citizen: Bizony, ma is alapvető lenne a ZÁRT tábor... egyébként az "elhelyezés" értelmét vesztené, mert a nyitott táborból oda kóricál a menekült, ahova akar.

szsuzsanna 2016.10.23. 13:51:37

@kisrumpf: -tabutéma: -gondoljatok bele, hogy mikor tudhattuk meg azt pl., hogy még, a 60-as évek elején! is voltak kivégzések, mert "kivárták" hogy nagykorúak legyenek hozzá...

P.Elliot 2016.10.23. 14:12:03

@midnight coder: Nem, amikor en voltam lagerben akkor nem eroszakoltak meg a noket/ azert elofordult hogy nehany jugoszlav nem birt magaval/, bar sajnos el kell mondanom hogy volt akit nem is kellett eroszakolni, volt 3 csalados, gyerekes anya aki arra hasznalta fel a varakozast hogy ujra szerelmes legyen valakibe,/ masreszt mert valoban kulturaltabb nepseg volt, buntetendo dolognak tudtak, aztan volt rendor aki nemcsak vakarozott, a nap nagy reszeben igen de amikor kozeledett sz este akkor mar azert volt dolguk. A taborban voltak a szocialista orszagokbol meglogott emberek foleg, akadt 2 keletnemet is, ezek este mar vagy kimentek a barokba inni es reszegen jottek vissza es meg nem volt kedvuk lefekudni es kerestek a bajt holott akit ott bevittek a rendorsegre annak a befogado orszag visszalokte a papirjait abban a pillanatban es megis.
Volt olyan is aki a feleseget arulta, volt fiatal tizeneves lany aki ott lett terhes es ugy is jott ki az utolso honapban es nem tudta ki a gyerek apja...
Nem, nem volt az este olyan nagyon nyugodt hely ahol az emberek csak szepen varakoztak volna. Egyik lager sem lehet az.

P.Elliot 2016.10.23. 14:15:31

@Alick: En nyitott taborban voltam, oda mehettunk ahova akartunk csak estere kotelezo volt hazaterni, meg az ebedcsomagot is megkaptuk konzervesben ha nem szandekoztunk hazajonni addigra, es odakinnt valahogy megsem csinalt bajt senki. Voltak narancsfa fosztogatasok meg kisebb dolgok de komoly nem. Volt aki hiaba tiltottak ment dolgozni, ide-oda, kirandult, nezelodott, konnyebb volt igy varakozni mint bezarva.

P.Elliot 2016.10.23. 14:20:35

@midnight coder: Az idegen orszagban felnovo gyerek azert inkabb ahhoz a szokasokhoz csapodik de akkor meg a szulok ott vannak a hatuk mogott ellenorzeskeppen de azoknak a gyerekei mar szabadabban es beolvadosabban fognak elni hidd el csak errol nincs es nem lesz statisztika pedig igy van.
Amit talan nem szabadna engedni az az hogy csoportosan telepedjenek le, szet kell oket rakni akkor majd nem hulyitik egymast.
Szerintem sokkal tobb rendes van koztuk mint gondolna az ember csak a hangadokat, viszketegeket kell koruluk kiemelni.

P.Elliot 2016.10.23. 14:27:09

@33621: En meg lattam itt az 56-os menekult tabort, Edisonban/ New Jersey/, akkor, 73-ban mar nem volt benne senki, hosszu kopott barak epuletek, magas keritessel korbezarva, hatalmas nagy teruleten, kesobb lebontottak es valami mini golf es szorakoztato kozpont lett belole vagy ilyesmi.
Ide hoztak az embereket es innen osztottak el, munkat kerestek nekik, segitettek lakast berelni, rengeteg marad itt a kornyeken, itt telepedtek le. Ezek mar meghaltak, az utodaik szetszeledtek az orszagban, van valami kisebb magyar elet itt meg de elenyeszo ahhoz kepest hogy mi volt itt valaha.

sírjatok 2016.10.23. 14:33:08

"Bármilyen munkát elvállaltak volna, de nem akarták őket kiengedni a tábor területéről. Nyilatkozatuk szerint akár takarítási munkára is elszegődtek volna, még a képzett szakemberek is, csak ne kelljen tétlenül lézengeniük a hideg, nedves tábori épületekben...

Amíg lehetett, idejüket nyelvtanulással töltötték"

Jé akkor ezek mégsem egészen olyanok voltak, mint a mostani "menekültek"...

1. zárt tábor
2. bármi munkát elvállalnak
3. nyelvet tanulnak

szsuzsanna 2016.10.23. 15:14:57

Bocs., néhány "dolog", csak úgy össze-vissza, egy 56-ban születettől:
-család:-apám, 46 végén került haza, francia hadifogságból, emiatt sokáig "gyanús" elem volt..
-anyai nagybátyánk 56-ban disszidált, 17 évesen, -semmiben nem vett részt, nagyon szorgalmas pék tanuló volt, leginkább a rossz családi körülmények, (mindenüket elvettek a háború után), és a barátok rábeszélték...
-apai nagynéni nagyon fiatal lánykaként, a 30-as évek elején kivándorolt Angliába a családdal ahol dajka volt, -később, amikor már nem kellett, -mehetett amerre látott, -nagyon kemény élete volt, -a háború után ismerte meg a későbbi férjét, aki valahogy Angliába keveredett hadifogolyként, aztán később Kanadába kerültek, ott élték le az életüket. A nagynéném már 64-ben hazajött látogatóba, -a férje csak jóval később mert hazajönni..
A hetvenes években is, állandóan be kellett jelentkezniük a helyi rendőrségen, mindenütt, ahol 24 órát töltöttek!
82-ben!!!, -az öcsém, aki akkor sorkatona volt, egynapos "eltávra" hazajött, -nem tudta, hogy pont itt vannak nálunk..
-másnap, igen komoly kihallgatásra vitték, mert, nem kért előre engedélyt hogy találkozzon velük...
-(bocs, muszáj ideírnom az akkori "kommunista, elővigyázatos logikát":-az öcsémet, azért nem vitték el "időben"=18 évesen katonának, -mert a fent említettek miatt, "nem volt megbízható" határőrnek...-nagy "utánajárárásba került", hogy végre 23 évesen "besorozzák":-és, a pápai repülősökhöz TETTÉK, ahol a katapultot szerelte, és, viszonylag ÚRI élete volt...(ehhez NEM volt "megbízhatatlan"?)

P.Elliot 2016.10.23. 15:25:58

@szsuzsanna: Es te otthon vagy? 82-ben az ocsedet kellemetlenseg erte? 82-ben? Josagos Isten. Jelentkezzen aki sajnalja hogy megszunt a rendszer vagy visszakivanja.

tanato 2016.10.23. 17:33:45

@szsuzsanna: Határőr sorkatonának csak olyat vittek aki abszolút "megbízható" családból való volt,nyugati rokonok nélkül.A felderítőtisztek előtte minden egyes családot meglátogattak ahonnan sorozni akartak a szervezetbe.
Ennek ellenére,nem volt ritka hogy nyugatra szöktek sorozott határőrök.

Brix 2016.10.23. 18:11:11

Azért az tudni kell , hogy az akkori Irorszàg Nyugat-Európa szegényhàza volt. Nem is csoda, hogy nem ment zökkenőmentesen a beilleszkedés...

mono-, duo-, und polizei 2016.10.23. 19:37:49

Üdv a poszt írójának!

Örömmel olvastam az írást, jó lett. Egy anyai nagybátyám ebben az ír táborban várt a kanadai beutazási engedélyre - amit a már ott élő, régebben kivándorolt apai nagybácsi segített neki megszerezni - és egy, még osztrák táborban megismert magyar menekült-társ hölggyel ott is (ti.Írországban) házasodott össze. Idehaza nem ismerték egymást.Toronto mellett, Orilla-ban, majd Missisauga-n éltek, de sajna a nagybácsi(k) már nem élnek, egyedül a Dánszentmiklósról emigrált , immár igen koros özvegy él már csak. Ők a családi segítség okán , meg a szerszámkészítő fiatalember képesítése miatt hamar utazhattak anno az akkor még nem juharlevelesekhez, és jókat mondtak az írekről. NÉHÁNY táborbéli honfitársról azonban nem voltak nagy véleménnyel - volt egy izgága kisebbség ott is, sajna.
Természetesen a ma divatos "követelőzősdi, a tüntető nem alkalmazkodás ahhoz, ahová bejutottunk" sem dívott ott és akkor, de a tétlenség valóban gyilkolja a lelkeket, az idegrendszert, mint hallottam tőlük nemegyszer. Ráadásul az akkori magyarok nem a saját ilyen-olyan világlátásukat akár erőszakosan is terjesztendő hagyták el a hazát, tehát sokkal egyszerűbb volt őket befogadni, nekik alkalmazkodni - minden, az itthoni állapotokhoz, addig leélt életükben megtapasztalthoz képesti , olykor jelentős kulturális eltérések ellenére.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.10.23. 19:42:08

@jöttem láttam mentem: a Vöröskereszt utaztatta őket, bocs, ha nem volr egyértelmű.

P.Elliot 2016.10.23. 20:00:59

@kisrumpf: Minket a Charitas szervezett hozott ki, o fizette a repulojegyet meg a napi ellatasunkra adott 3 dollart fejenkent/ eleg volt/ egeszen addig amig el nem tudtunk helyezkedi amiben segitettek. Ezeket a penzeket vissza kellett fizetni reszletekben mert ez forgo toke volt, ebbol utazott ki a tobbi is. Hiszed vagy nem, volt aki nem fizetett egy vasat sem, azt mondtak hogy van azoknak penzuk, miert fizettesek? Honfiatarsaink sajnos. Meg hallani is rosszul esett hogy ilyen szemetek is voltak koztunk.
Mi ugy remlik egy ev alatt fizettuk vissza, mar a legelso fizetesbol megkezdtuk a torlesztest, el sem tudtam volna kepzelni hogy ne.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.10.23. 20:11:56

@P.Elliot: most olvasom fel a férjemnek a történeteidet innen a Határátkelőről, nagyon tetszenek neki

P.Elliot 2016.10.23. 20:54:40

@kisrumpf: Ha tudnad hogy mennyi tortenetem van meg a laberbol, jo ha le sem irom. Egyaltalan, tortenetekbol all az egesz vilag.
A szomszedaim egy kulon vilag, a barataim vagy ismeroseim is, minden egyes szemely kulon sajat maga altal meselt tortenettel, azonkivul a rokonai vagy sajat mas szomszedai altal meselt tortenetekkel orola azonkivul hogy en latom oket. Minden ember elete egy bo tortenet, egyebkent is imadom konyvekben az eletrajzokat amiket maga az illeto irt, tehat elsokezbol es nem hazudott sokat. Minden ember igazabol megcsodalni valo az eletevel, megtapsolni valo, kiveve ha tul szemet volt de az ilyen ritka.....
Szeretem amugy az embereket...sot nagyon szeretem...

dunántúli gyerek 2016.10.23. 22:48:42

@P.Elliot: A legtöbb európai terrortámadást nem első generációsok, hanem 2od, 3adgenerációsok követték el....az integráció egyszerübb európaiak között akik keresztény gyökerüek meg egyebek között (vietnami - nem akar beolvadni, zsidó - nem akar beolvadni, arab - nem akar stb.), és nyilván egyénenként is eltérő.
A nem keresztény és a keresztény kultúrkörök között elég nagy a szakadék, mert nemcsak a nyelv eltérő, hanem a nemekhez, családhoz, alapvető dolgokhoz való hozzáállás is más, ami a nyugati világban 80%-ban minden országban egyforma. Gyakorlatilag a normál életvitelhez, a beilleszkedéshez CSAK a nyelvet kell megtanulni, és kész.

De egy nagyvárosban egy (pl.) PIRÉZek lakta negyedben 10 generációig is jól elvan egy kiccsalád anélkül, hogy az államnyelvet akár alapszinten beszélné.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.10.24. 01:06:29

Valóban tanulságos posz volt, köszönöm én is.Aszittem valahogy, hogy mi, magyarok jobbak voltunk migrinek, de kiderült, hogy mégsem... :-((
És csatlakozom Zooleeeékhoz, télleg ez volt, kommonista történelemkönyvből már nem akartak tanítani, új meg még nem volt.
Így az éretttttttségi tételek száma is redukálódott az 1945-ös évig.
(Matekból is szerettünk volna ilyen redukálódást a politikai zűrzavarra ivatkozva, de az nem jött össze... :D )
Megjegyzem, ha abból a komcsi sz@rból kellett volna bármit is megtanulni, szerintem a fél osztály full egyes lett volna.
Emléxem, ilyen témek voltak benne, mint az ötéves tervek, meg az ilyen olyan pártkongresszusok témája...Rosszul voltam, mikor beleolvastam...

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.10.24. 01:08:56

@szsuzsanna: "nagy "utánajárárásba került", hogy végre 23 évesen "besorozzák"
Ezt nem értem, mi a faxnak kellett bármit is erőltetni, meg utánajárni, nem lett volna jobb, ha sehová sem sorozzák be?

Ez totál úgy hangzik, mintha meg akarna valaki szabadulni az öccsétől...De gondolom nem így volt, csak nem sikerült jól megfogalmazni.

P.Elliot 2016.10.24. 01:33:52

@geegee: Azert kellett szerintem eroltetni mert a katonasagot meguszni nem lehetett es ki kellett szolgalni a ket vagy 3 evet ami szokasos es nem akartak huzni, le kellett tudni minel hamarabb.
Vagy rosszul tudnam?

P.Elliot 2016.10.24. 01:39:17

@dunántúli gyerek: Annyi sok bevandorlobol mindig van bajkevero mint irtam is, ezalol a magyarok sem kivetelek, ok mondjuk nem akarnak felrobbantani semmit de csinalnak mast. A tobbi bevandorolt viszont epiteni akarja a maga eletet, / kiveve akik csak eloskodni akarnak/ es ebbol van a legtobb. Gondolod hogy akad olyan jobb korulmenyek kozott elo/ odahaza/ bevandorolt aki satorban akarja leelni az eletet meg kitenni ennek a gyerekeit is? Nem gondolnam. Nem utcai koldusok, abszolut nincstelenek jottek hiszen az utikoltseget elo kellett teremteni.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.10.24. 03:26:27

@P.Elliot: Óóó, hát én simán elsunnyogtam volna, ha maguktól nem veszik észre, q élet, hogy én nem kezdtem volna el pezsegni...Ha meg valaki "jóakaró" családtagom még jelenti is a seregnél, hogy én még nem voltam katona, még jól pof@n is vertem volna...

montroyal ( CAN qc) 2016.10.24. 05:12:15

@geegee: nem lett volna jobb, ha sehová sem sorozzák be?

na errol :hogy én ezt tettem .. orvosin voltam, de sorozason soha persze telt az ido, de en utlevelet sem kertem, semmi okbol nem mentem a kiegeszitore ..26 eves korom utan amikor a sorkoteles letelt , behivtak hogy miert nem voltam katona nem hivtak- nem mentem ... mivel akkor mutottek sérvel elkértek a papirokat es mivel ez a masodik sérvem volt ( egyik 2 eves koromban de nem reszleteztem ) azt feleltek nem szamithatnak ram, mert gyenge vagyok még tartalekosnak se ...szomoruan, de igy usztam meg a katonasagot .. ja azt sem mondtam , hogy ekkor voltam valogatott karates es bar portas .. az aktam talan asztal mogé esett.:-)

montroyal ( CAN qc) 2016.10.24. 05:31:08

es nagyon halasak vagyunk partunk es kormanyunknak hogy a 13.5 milliardbol jutott egy keveske Varga Mihalyt es Szijjarto Petert ideutaztatni Canadaba a magyar adofizetok es a korhazaktol, oktatasbolstb megsporolt pénzen ... nem... nem mentem el ...
kanadavilaga.com/2016/10/24/unnepi-megemlekezesek-torontoban-ottawaban-es-montrealban/

egy hettel elobb ez a két magyar muvesz nagyon szépen megemlekezett a forradalomrol .. ott voltunk koszonjuk nekik ..
kepfeltoltes.hu/161024/14705721_10208654173726685_709699189643262066_n_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

szsuzsanna 2016.10.24. 09:11:38

@P.Elliot: Pontosan így volt, ahogy írtad.
Hogy addig miért nem vitték el, az véletlenül derült ki, -apánk véletlenül találkozott egy régi ismerősével, akiről kiderült hogy "kieg.-es főnök", -utána nézett, és "bizalmasan" megmondta apámnak ...

szsuzsanna 2016.10.24. 10:03:36

@P.Elliot: -bocsánat, teljesen "félre vagyok értve", -nyilván rosszul fogalmaztam:
-ezt a "katonaság ügyet", az öcsémmel kapcsolatban, azért írtam, mert, szerintünk röhejes volt...
-"éberség elvtársak"...mondták a "Tanuban" is...
-ahogy "tanato" írta, határőrnek, csak a "megbízhatókat" vitték, -az összes barátját, annak vitték el, -szörnyűbbnél-szörnyűbb helyekre...
-ahogy írtam, őt Pápára vitték, (vadászrepülők!) -és, neki, ott, akkor ÚRI sora volt! (ahogy írtam!), -de tényleg!
-valószínűleg, az 56-ban disszidált nagybátyánk volt a "főszálka", mert, az unokatestvéreinket is Pápára vitték katonának, -(szintén jóval később a korhatárnál), -aminek, nagyon örültek, mert az öcsémtől már tudták, hogy az akkori lehetőségek közül, ez egy szuper hely, főleg, hogy mindegyikük "műszaki" végzettségű volt...
-bocs., a lényeg: -IRÓNIA akart lenni, hogy bármelyik, -(akár "baráti" országhatáron), sárban, hóban fetrengeni a "világvégén" nem voltak elég megbízhatók, de vadászrepülőt szerelni igen...

szsuzsanna 2016.10.24. 11:43:23

@montroyal ( CAN qc): Nem tudom, ez mikor volt?
A férjem 70-75-ig járt egyetemre, 70-ben, középiskolásan 18 éves lett, ("év-vesztes" volt, szeptemberi születésű), -besorozták..
-de, állítólag, -az akkori Nehézipari Műszaki Egyetem (Miskolc) rektora kijelentette, hogy, ha, a felvetteket elviszik katonának, nem indít évfolyamokat, mert nem lesz kivel!
-Ez az évfolyam, itt, akkor, megmenekült..
-De, az egyetemi évek alatt, ha át akart menni, pl. csak Csehszlovákiába, -előtte, MINDEN egyes alkalommal!, -először a kieg-en engedély kellett kérnie, azzal a rendőrségre menni, és ott bepecsételték a PIROS=kizárólag szocialista országokra érvényes útlevelébe, hogy mehet...
Nem tudom van-e itt olyan, aki fizetett "katona-adó"?
A férjemék évfolyama, -végzés után, évekig fizette! -Mivel a végzés után, már nem vitték el őket...

szsuzsanna 2016.10.24. 11:43:25

@szsuzsanna: -Bocsánat, ezt "geegee"-nek akartam írni, elnézést kérek a tévedésért.

adg 2016.10.24. 14:01:34

@montroyal ( CAN qc): na es majdnem pont igy volt velem is. Egy izem nem kivanta volna a katonasdit, remeltem, hogy az allergias papirjaimaf elfogadjak. Meg sem kuszhatok a fronton a fuben, ha szenanathas vagyok, meg eszreveszi az ellenseg a tusszogesemet, es elvesz a haza.

Aztan a sorozo tiszt (?) szomoruan kozolte, hogy sajnos alkalmatlan vagyok. Nekem meg megkonnyebbulve kiszaladt a szamon, hogy koszonom.
Latni kellett volna a fejet szegenynek. :D

montroyal ( CAN qc) 2016.10.24. 15:03:46

@szsuzsanna: igen a 70-es években volt de en sorozason sose voltam osszeireson igen volt katonakonyvem de soha nem mentem kulfoldre sem a kiegre ..

vegul katona adot fizettem valami szazalek volt de a vendeglatonal voltam barportas 600ft havi fizetesert igy nekem 150 ft minimum adot allapitottak meg , akkor mar masfel ev volt a katonaido ennyi ideig kellett fizetnem .. mondjuk ennyiert engedtem be 2 embert ( jegy nelkul:-)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.10.24. 23:14:14

@montroyal ( CAN qc): Haha, hát ja, nekem is vannak ilyesmi sztorim a baráti körből...Én bezzeg nem tudtam megúszni a kib@$zott katonaságot.Pont akkor makkegészséges voltam, melóm se volt, megtagadni meg nyúl voltam.Meg 93-94 környéke már nem volt olyan vad időszak, oszt én is inkább letudtam.

gabors 2016.10.24. 23:34:42

@geegee: "Emléxem, ilyen témek voltak benne, mint az ötéves tervek, meg az ilyen olyan pártkongresszusok témája...Rosszul voltam, mikor beleolvastam... "

pedig ez elo tortenelem volt ennek hianyaban van az hogy 3.3 millioan megint egy egypartrendeszert/kontraszelekciot/tekintelyuralmi renddezert tamogatnak .... kar hogy nem elegen olvastak azok akik NEM eltek meg a kadari idoket.

gabors 2016.10.24. 23:35:51

@P.Elliot: pontosan !!! ezert is jobban jart volna geegee ha valamit olvas hogy mukodott Mo 1945 es 1990 kozott !!!!

gabors 2016.10.24. 23:38:19

@geegee: " Óóó, hát én simán elsunnyogtam volna, ha maguktól nem veszik észre, q élet, hogy én nem kezdtem volna el pezsegni...Ha meg valaki "jóakaró" családtagom még jelenti is a seregnél, hogy én még nem voltam katona, még jól pof@n is vertem volna...": ja voltak katantarsaim 26-28 evesen nosen ket gyerekkel !!!! (harmadinal szereltek le masnap) vihettek akar 35-es korodig !!! mint irtam jobban jartal volna ha tanultal volna arrol hog mi is tortent ....

de most ujra kezdik !!! az egypart rendeszer mar megvan es mintha teruletvedelmi egysegeket szerveznenek meg hatarvadaszokat ....

pappito · http://pappito.com 2016.10.25. 04:41:42

@European citizen: "Ugyanakkor tejes megdöbbenéssel olvasom, hogy az '56-os menekülteknek táborba kellett menniük, és a befogadó országok a végzettség és más adatok alapján válogatták ki, hogy kit hajlandóak befogadni."

Sok ország ajánlott fel kvótákat a magyaroknak és sok ország válogatott is.

NZ:
"New Zealand reacted rapidly to the Hungarian refugee crisis and offered to accept 1,000 of the 200,000 seeking refuge. The response demonstrated the country’s alignment with the West against Communism in the Cold War. A total of 1,117 refugees actually arrived between 1956 and 1959. They were carefully selected to ensure they would be assets to New Zealand."

itt van részletesebben:
www.teara.govt.nz/en/hungarians/page-2

Itt mondjuk az ötvenes években volt szükség munkáskézre, úgyhogy a nagyja talált munkát és letelepedett. Eleinte, amíg a gyűjtőközpontokban voltak, voltak gondok, aztán ezek elsimultak leginkább.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása