Greg öt éve él Frankfurtban, ám mai írása nem Németországról, hanem térben is időben is teljesen másról szól. (Vagy talán mégsem teljesen, de az majd a végén derül ki, miért írom ezt.) Mindenesetre a történet gerince egy nagy időugrás, az is hamarosan kiderül, miért. (A képeket köszönöm neki.)

Új életet kezdeni egy másik országban nehéz és küzdelmes folyamat mindenki számára. Pláne, ha gyerekkel vágunk neki. A Frankfurti mesék blog és a Határátkelő közös felhívása! Ha érdekel, itt olvashatsz további részleteket! 

Cartagena

„Három éve Jordániában egy buszon összefutottam egy kolumbiai szépséggel és egyből szerelmes lettem. :) Rövid első beszélgetésünk során kiderült, hogy pontosan tudja, hol van Magyarország és még a történelmünk egy jelentős részével is tisztában volt. Természetesen leesett az állam.

Akkor már egy ideje külföldön éltem és sokszor megtapasztaltam már mennyit is tud egy átlag nem-keleteurópai ember Magyarországról. Hát sejthetitek, nem sokat. De ez így van jól, nekem sincs fogalmam a legtöbb afrikai vagy éppen óceániai kis országról.

Akkor persze nem firtattam, miért is ilyen tájékozott, csak szimplán örültem neki. :) Két évvel később hosszas kalandok után találkoztam végre fent nevezett kolumbiai szépség anyukájával, aki egyik este egy bor mellett elmesélte egyik legmeghatározóbb élményét gyerekkorából.

Kolumbia, 1956

1956 átlagos problémákkal teli év volt Kolumbiában. Ha sokat nem is, azért annyit mindenki jól tud Kolumbiáról, hogy ott nem éppen fenékig tejfel az élet, és hát tapasztalatból mondhatom, egy magyar átlagember el sem tudja képzelni az ottani viszonyokat.

Szóval adott egy kb. 8-9 éves kislány, aki egyszer csak azt hallja az iskolában, hogy holnap jönnek a magyar árvák!!! Kilenc éves, jó családi hátterű kislányként ez persze kb. annyira volt felfogható számára, mint nekem a Higgs-bozon. Mondjuk velem ellentétben őt nem annyira zavarta, hogy nem sokat értett az egészből.

Aztán eljött a másnap és az egész iskola felfordult. Nem voltak tanórák, mert mindenki a nagy pillanatra készült. Minden gyerek segített feldíszíteni az iskolát, együtt gyártották az édességcsomagokat és alig várták, hogy megérkezzenek a magyar gyerekek!

Mint később kiderült számára, nem csak az ő iskolája tett így. Bogota (Kolumbia fővárosa akkor kb egymillió lakossal) majd’ összes iskolájában ez volt a program aznap! Összehasonlításképpen ez kb. annyi, mint minden második budapesti iskola.

Mindenki a magyarokat várta, az utcák egy része le volt zárva és az egész útvonalon tömegek gyűltek össze, hogy üdvözöljék a magyar árvákat, akik végül valamikor délután meg is érkeztek.

Olyanok, mint a többi gyerek

Hősnőnk nagyon meglepődött, ahogy meglátta a buszablakból kíváncsian kikukucskáló nagyjából vele egyidős gyerekeket. Szinte el sem akarta hinni, amit lát. Csak átlagos, kicsit szomorú, a hosszú úttól elgyötört, de kíváncsi gyerekek; ennyi, semmi több.

Olyanok pont, mint a többi gyerek itt az iskolában, csak a bőrük furcsán sápadt volt. Pedig ő meg volt győződve, hogy a magyar az valami földönkívüli idegen népség, amelyik minimum egy messzi-messzi galaxisból érkezett.

Pár óra múlva csalódottan, de nagyon büszkén nyújtotta át az általa készített kis édességcsomagot Kovács Józsikának, aki persze egy árva kukkot nem értett semmiből, amit mondtak neki és fogalma sem volt, hol van, de egy kicsit elmosolyodott, amikor egy csinos kislány édességgel kínálta.

Ez volt az első mosoly az arcán, mióta végignézte, ahogy orosz katonák Budapesten megölik az apját és megerőszakolják az anyukáját, aki később belehalt a sérüléseibe.

Mindenki segített, ahol tudott

Abban az évben az egész város a magyar árvákról beszélt. Mindenki ott segített, ahol tudott és igyekeztek elviselhetővé tenni nekik azt a fájdalmat, amit az jelent, amikor az ember mindent elveszít; mindenkit, akit szeret, és mindent, ami egy kicsit is fontos neki. Mert a háború az ezt teszi mindenkivel, nem válogat, csak megnyomorít.

A „sajnos-mégsem-UFO” magyarok megérkezése estéjén 9 éves hősnőnk apukája este a vacsoránál látta kislánya enyhe csalódottságát, ezért megkérdezte milyen is volt számára nap.

Hamar megtudta, hogy a magyaroknak valójában legalább is földönkívülieknek kellett volna lenniük, de ők nem is nagyon mások, mint a mostani osztálytársai. Az egyik például pont olyan, mint Antonio a 3B-ből.

Hősnőnk apukája egy pillanatra elgondolkodott, mi is lenne a legjobb válasz erre a jelentős problémára. Számtalan módon ejthette volna persze a témát és beszélgethetett volna tovább a hétköznapi problémákról, hogy nincs pénzük megint a hónap végére vagy, hogy minden politikus korrupt, de ő nem ezt választotta.

Nem UFO-k, csak menekültek

Felállt az asztaltól és behozta a nagy világatlaszt, majd kinyitotta Európánál, rábökött Magyarországra és azt mondta: Nem, tényleg nem UFO-k, csak menekültek. Aznap este hősnőnk, bár csak kilenc éves volt, de nagyon sokat tanult a világról.

Megtudta, hogy a magyarok nem UFO-k csak egy kis nemzet Európa közepén, akik szerettek volna szabadok lenni. Ezért harcoltak, de alulmaradtak és sokan meghaltak és még többen elmenekültek a háború és a megtorlás elől. Az egész estét végigbeszélgette a család és hősnőnk az értelemtől csillogó, bár nagyon fáradt szemekkel ment aludni majd éjfél környékén.

A következő hetekben majdnem minden nap tanult a család valamit Magyarországról a vacsoránál és megismerték az ország történelmét és kultúráját.

Hősnőnk a magyar árváknak köszönhetően megtanulta máshogy látni a világot és az akkor, az esti családi beszélgetéseken megtanultakat adta át egy generációval később saját lányának és ebben a szellemben nevelte a gyermekeit.

Népszavazás Kolumbiában

Érdekes véletlen, hogy Kolumbia is pont október 2-án fog népszavazni, csak náluk egy kicsit más a kérdés: „Támogatod a megállapodást, ami véget vet a háborúnak és megteremt egy stabil, hosszan tartó békét?”

Ötven év háborúskodás, több mint kétmillió (egész Budapest) áldozat, de ők a legnagyobb drogháborúk közepette is boldogan kerestek helyet az életükben a magyar árváknak a világ másik feléről.

56-ban majd 200 ezer magyarnak kellett menekülni. Ez legalább 10 Paks méretű városnyi ember, akiket a világ több tucat országa fogott be annak idején. Senki nem félt a terrorista magyaroktól, senki nem aggódott, hogy elveszik a bevándorló magyarok a munkát, az asszonyokat, vagy éppen a szociális juttatást a helyiek elől, egyszerűen csak segítettek.

A mi kezünkben is ott van a döntés lehetősége: hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk az ismeretlen színű, vallású, nyelvű idegenektől való félelmeink vagy elővesszük a világatlaszt…”

HÍRMONDÓ

Már nem lehet jelentkezni levélben szavazásra

Ha már szóba került a referendum, van egy hírünk: ha külföldön élsz, és levélben voksolhatsz a kvótareferendumon, de eddig nem jelentkeztél, akkor most már fújhatod, lejárt a határidő. Részletek itt.

Elgáncsolhatják a Brexitet a visegrádi országok

Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia megvétóznak minden brit-EU alkut, ha az korlátozná a munkavállalási jogokat Nagy-Britanniában – jelentette be a szlovák kormányfő. Hogy mit mondott még, azt itt olvashatod el.

Még mindig nem Magyarországon a legdurvább a helyzet

Az EU-n belül egyértelműen a közép- és kelet-európai országokat sújtja leginkább a munkaerőhiány. A munkaerő a letteknél és a románoknál drágult a legjobban, de Magyarország is meglehetősen elöl van a listán. Hogy hol mennyivel drágult, az kiderül itt.

Mennyire erős az útleveled?

A sorrend alapja nagyon egyszerű: azok az útlevelek végeznek előrébb, amelyekkel minél több országba lehet vízum nélkül utazni. Az élen több változás is történt, de vajon hol van Magyarország?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!