Gozo-szigete finoman fogalmazva sem tartozik a magyar határátkelők kiemelkedő célpontjai közé, ami nem csoda, hiszen ez a Máltához tartozó sziget alig 68 négyzetkilométer (csupán az összehasonlítás végett ez annyi, mint Budapest III. és XII. kerülete együtt), és még ezen is csak 37 ezer ember él – papíron. Hogy a valóságban mennyien vannak, és milyen is egy ilyen kis szigeten élni, azt Tucano írta meg, aki három évet töltött ott családjával.

Új életet kezdeni egy másik országban nehéz és küzdelmes folyamat mindenki számára. Pláne, ha gyerekkel vágunk neki. A Frankfurti mesék blog és a Határátkelő közös felhívása! Ha érdekel, itt olvashatsz további részleteket!

„Gozón élni gyönyörű, ha bizonyos adottságok passzolnak hozzád. Egy szigeten például nem meglepő, ha elszigetelődsz. Namármost, ha még nem éltél szigeten, akkor nem tudod, hogy az milyen érzés (tanyasiak igen). De a Máltán (mint ország) található Gozo-szigete egy kis tengeri paradicsom, ha van pénzed vagy szabadságra jössz, viszont nagyon kemény hely, ha melózni akarsz.

“Reggel négykor kényelmes negyedház iz-Zebbug templomában, ez a halászok miséje és ha a tengerre mész, akkor tudod hogy nincs az az isten, amelyiknek a segítségére ne lenne szükséged a bajban. Megy a mise, de csak halkan halljuk az atyát:

“Sultan Ġesù, iben Alla” (Jézus király, Isten fia),

mert a második oldalhajóban dominózunk munkáspárti halászokkal a márványon és vesztésre állok, ebből megint az lesz, hogy én szedhetem ki a hálóból a beragadt szmötyiket mindjárt. Néha odanéznek a nacionalista párti halászok a főhajóból és helytelenítően csóválják a fejüket, de nem szólnak, a papot nem zavarja, hiszen ott vagyunk, és csak ez számít. Gozo ilyen.”

Gozo szigete nevét a spanyol „gozar” (élvezni) igéből nyerte, talán nem véletlenül. A mitológia szerint Odüsszeusz is itt volt hét évig Kalüpszó nimfa szexrabszolgája, ha úgy nézett ki, mint a képen, akkor nem sajnálom szegény görög hajóst. Sajnos, azóta elnimfátlanodott a sziget és akkor még finom voltam.

Három év számomra nagyon hosszú idő egy helyen, mert átlagosan másfél évente költözünk új országba a munkám miatt. Gozo azonban megfogott és bármennyit panaszkodok, azért minden pillanatát nagyon élveztem.

Pár hónapig voltam munka nélkül, ezt a háziúrnak köszönhetően éltük túl, aki etette a családomat, sose felejtem el neki, bárki bármit is mondjon a gozóiakról, ennyi szeretetet és törődést legfeljebb a szüleimtől kaptam, de kizárt, hogy ezt valaha elvárhassam valakitől és mégis.

Gozo nem Málta

Sokszor fogod hallani: „Gozo is different”, igen Gozo más, Gozo nem Málta, hálaégnek. A főszigeten nem tudnék élni, hiába a rengeteg történelmi és kulturális emlék (mindet végignéztem, tényleg 100%-ra teljesítettem a máltai turizmust, ilyen még egy országban sem sikerült), de Málta szigete nekem túlnépesedett és borzasztó szennyezett. Két asztmás gyerekkel a közelébe se mennék, miattuk nincs választásunk.

Nem az első és nem az utolsó mediterrán ország Málta, ahol laktam, de a gazdasági előnyök mellett van más is, ami számít. Gozo más, sokak szerint a mai napig elnyomott kis paradicsom, ahol annyira azért nem egyszerű az élet, mert a nagy testvér egyszerűen elszívja a turistákat és a gazdasági lehetőségeket. Ez tény, ezen nem érdemes vitatkozni.

A gozói gyerekek felnőnek és elköltöznek, kevés nekik a sziget. Talán teljesen kiürült volna, ha mi, magyarok nem foglaljuk el, mert Málta félig-meddig, de Gozo szinte már teljesen magyar gyepű.

Gozo nemcsak külön sziget, de a népessége is különbözik Máltától. 1551-ben ugyanis a török Dragut admirális, öccse elvesztése miatti bosszúból megszállta a szigetet és mind az ötezer lakóját elhajtotta rabszolgának Belső-Anatóliába, ahonnan nem is jött vissza senki.

Helyükre szicíliai parasztokat telepített a lovagrend és emiatt a mai napig jelentős a különbség az ország két szigetének „kultúrája” és habitusa között. Azért raktam idézőjelet, mert néha úgy éreztem, hogy Málta nem ország, hanem egy nagy vár körül élő kiszolgáló személyzet, akik a lovagokat, majd az angol katonákat kicserélték turistákra. De a recept nem változott, a turisták izzadnak a várban és enni kell nekik adni, meg szállást, a kereskedőknek meg adókedvezményt, hogy kikössenek.

Szóval, Máltával ellentétben Gozo nem egy túlnépesedett porcsapda, hanem egy kis darab a Mediterránium elveszett természeti Paradicsomából, persze fák nélkül.

Ipar gyakorlatilag nincsen, hacsak a konzervgyárat, meg az ablaktörlő-öntő üzemet leszámítjuk, de ezek se óriási zakatoló géphalmazok, tulajdonképpen észre se vennéd az „ipari parkot”, ha nem keresed.

Gozón lehetsz pincér, paraszt, vagy halász, vagy hobbizsoké, na, jó, még búvároktató is. Ezeken kívül elhanyagolható minden tevékenység és egyébként se szívesen engednek be a gozóiaknak fenntartott szakmák művelői közé.

Milyenek a gozóiak?

Eredetibb nevén Ghawdex lakossága a Wikipedia szerint 37 ezer fő, ebből körülbelül húszezren csak papíron laknak ott adóoptimalizálás miatt vagy szezonálisan, ki a dögmeleg nyarat szereti, ki az enyhe telet.

A valódi gozóiakat viszont megismered. Egyenként és név szerint is. Három év elég volt rá, hogy szinte mindenkit megismerjek ott, de tényleg. Eleve Gozón MINDENKINEK KÖSZÖNNI kell, és máris indulhat a társalgás. Miről lehet beszélgetni a gozóikkal? Természetesen mindig arról, aki nincs ott, mert a gozóinál pletykásabb nép nincs is a világon.

Kilépsz az ajtón, elindulsz a boltba és köszönsz a mindig sutyorgó helyieknek. Természetesen onnantól csak rólad beszélnek. Mindent tudnak rólad, hidd el. Ki vagy, honnan jöttél, hol dolgozol, mennyit keresel, ki a csajod és hetente hányszor.

Fel sem tűnik, de Málta és Gozo nagyon kemény rendőrállam, az ott lakókról mindent tudnak. Például az EU-választás előtt becsöngetett hozzánk egy rendőr. Nyitom az ajtót, mizu, hát nem is helyi fakabát a szentem, hanem máltai.

- Elhoztam a választói igazolványát!

- Köszönöm, hozom az ID cardot, hol írhatom alá?

- Nem kell, ismerjük jól.

(és ez vajon mit jelenthet? Túl biztatóan nem hangzott, pedig sosem igazoltattak)

Az átlagos gozói szinte sosem jár a szigeten kívül, de a házától száz méterre lévő strandra sem jár le (kivéve, akik dolgoznak, mert ők naponta ingáznak Máltára).

Ez annak ellenére is igaz, hogy a sziget lakói az ország szocialista évtizedei alatt (volt ilyen is) szinte mind elmentek Ausztráliába vagy az Egyesült Állomokba szerencsét próbálni.

Aztán visszajöttek egy kis pénzzel és elnevezték a házukat Sydney-nek, meg Los Angelesnek és legfeljebb a sziget fővárosába mennek el vasár- és ünnepnapokon, meg a minisztériumba okoskodni.

Szemétszedéskor lejött házunk népe segíteni egy furgonnal a strandra, az öreg körülnézett és azt mondta, „milyen szép itt, utoljára a hatvanas években jöttem le”… A világ egyik legszebb strandjáról van szó, kevesebb, mint egy kilométerre a háztól az ici-pici szigeten, amire ráadásul rálát az ablakából.

Onnan indította Barbarossa (a berber kalóz) sajkáit a keresztény kereskedőhajók ellen, csodálatos hely az. Nem hülyéskedek, persze lehet, hogy ez csak nekem meglepő.

(Mint ismerősöm vendége, a nyíregyházi bankár, aki a káprázatos Máltára néző kilátású, ingyen, pár napra megkapott ház teraszán közölte felháborodottan, hogy neki senki sem mondta, miszerint a tenger hullámzik).

Egy gozói számára egyébként az élet folyamatos csúcspontja a hússütés és zabálás a tengerparton a rokonokkal, körberakva szúnyogriasztó fáklyákkal. Megértem. Ezt is teszik minden nap májustól október elejéig, meg közben is sokszor, ha az idő engedi.

Segítség a bajban

Sokat szidom a máltaiakat, de persze őket is szeretem szívből és valami fontosat mindenképpen tudatni szeretnék a máltaiakról és a gozóiakról! Ha baj van, ők segítenek.

Ők üzemeltetik a legtöbb missziósházat és szinte havonta gyűjtenek az ország lakosságához képest hatalmas mennyiségű pénzt jótékony célra és szinte sosem maguknak.

Máltán az egyház a mai napig fontos és vezető szerepet tölt be, ennek minden jó és néha kiderülő rossz oldalával együtt. Máltán a munkáspárt hőzöngött a menekültek miatt és a nacionalista párt segíti őket. Persze azóta már mindannyian együtt, az egyház koordinálásával, mert fontos a szeretet és az együttérzés.

Ez nagyon furcsa lehet, de ők politikai előnyszerzés helyett HELYBEN segítenek, orvosokat küldenek, felderítik a déli szomszédokban a helyzetet, ahol gazdasági és egyházi missziókat is üzemeltetnek.

Barátok

Kedvesek a gozóiak, de én baráti kapcsolatot kialakítani igazából nem tudtam három év alatt velük. Haverit igen, üzletit pláne könnyedén. Érdekes módon a gyerekeknél is ezt látom, volt nálunk mindig siserehad, de igazi haver az fiamnál egy félig gozói, félig holland srác volt, lányomnál meg egy másik magyar leányzó.

Szórakozás és sport

Na, hagyjuk. Kultúra, mint olyan az egész országban nincs, egyszerűen nem tudott kifejlődni, nem olyan volt a történelem. Hiába kapod fel a fejed, ez így van. Vannak jó koncertek, komolyzenei, ha érdekel, de télen.

A máltaiakat eleve beoltották zenei ízlés ellen, hihetetlen, hogy még a rádióban sem képtelenek eltalálni egyetlen muzsikát sem. Kinek a pék, kinek a pékné, de ha éltél ott, akkor tudod pontosan, hogy csak olyan zene megy, amit otthon még a fodrásznál is megkérsz, hogy azonnal tekerjen el, életkortól és divattól függetlenül.

Nyáron nagy gozói buli a Sunscape party, mindenféle jó zenékkel, de mivel a szigeten csak államfői engedéllyel lehet hajnali 2 után szabadtéren bulizni, gyakorlatilag kiherélték azt a lehetőséget is.

Amikor kiderült, hogy a falusi könyvtárnak rajtam kívül két felnőtt tagja van, már sejtettem, hogy marad a képzőművészet, de az sincs. (Victoriában van jó könyvtár, ha keresztény misztikusokra vágysz.)

A máltaiak hivatalosan is a világ leglustább nemzete. De Gozón mehetsz úszni, búvárkodni, freedivingolni, valamint vízbe ugrálni (ezt erős idegzetűeknek javallom, mert így elbaxni ugrást tényleg nehéz). Ezek vannak, kiegészítve a motorcsónakozással.

Hey, horgászás! Na, ezt felejtsd el, ha nem értesz hozzá, pláne vízről és közelébe se menjél más halászhelyének vagy kiderül, hogy vannak-e cápák 800 méteren vagy nem. Ha viszont halásznál, mármint beállnál halászhajóra melózni, akkor delfinekkel bújócskázhatsz, mindig elámulok, hogy lehet ennyire gyönyörű valami.

Van a Sportközpont, meg mióta feleségem se ott tart ugye órát, már csak Barbara, a magyar fitneszoktató, őt merem javasolni, mert ha meglátod a gozói fitneszedzőt és edzést, garantáltan napokig fogsz nevetni, míg honlányunk megizzaszt rendesen.

Majd elfelejtettem, bunyózni lehet, Joseph főrendőr kempo edzései rendben vannak, meg a társaság is nagyon jó. És persze sziklamászás ezerrel. Szörf, mármint a vitorlával ellátott szintén jó móka, mert szél az van. Kite eszedbe se jusson, rögtön felemel a vízről a szél és száz méterrel arrébb odacsap valami sziklának, be se csomagold a cuccost, túl rövidek a homokos tengerpartok.

Akkor mi van? Hát a templom. Ha gyerek vagy, akkor heti 12 órában vallással foglalkozol. Ha felnőtt vagy, akkor megnézed a körmenetet, ha nagyon beilleszkedsz, akkor el kell járnod templomba is. A körmenet izgi, vannak bilincses hóhérok is és részt is lehet venni.

A gozói karnevál

Na, ez kemény. A mindig visszahúzódó gozóiakból egyszer csak kitör az állat. Jönnek a turisták, meg a melegek az egész országból Nadurba, mert lehet lánynak öltözni. Aztán a helyiek mind maszkot húznak, tényleg nem ismered fel és akkor nagyon elengedik magukat.

Például levágott fejű patkányt pörgetnek vagy körbetekerik magukat frissen levágott marha beleivel. Ez egy hétköznapi és hagyományos kosztüm és persze egy héten keresztül megy a brutál piálás megállás nélkül Nadurban. Ez a karnevál, nem az ujjeltartós velencei!

Biztonság

Gozo Európa legbiztonságosabb helye. Ha rettegsz a migráncsoktól, akkor itt még azt sem kell, illetve de, mert tele van mindenféle koldus kelet-európai országokból érkezett megélhetési bevándorlókkal, ha érted, hogy rád gondolok.

Sosem zártam be a kocsimat és lakáskulcsom sem volt, ami nem általános, de nálunk a faluban lopás kizárt, mindenkinek van fegyvere és egyáltalán sosincs semmi.

Egyszer elhagytam a telefonomat az egyik kilátóban, és amikor visszamentem érte vagy tíz óra múlva, még mindig ott volt a pihenőpark közepén egy asztalon a szezon közepén.

Azt külön érdemes kiemelni, hogy Máltán napközben is sok a részeg sofőr, de este aztán mindenki be van nyomva rendesen és a mindenki alatt az összes Málta területén tartózkodó autóvezetőt értem, bel- és külföldit egyaránt. Felveszik a ritmust.

A rendőr nem állít meg, szonda nincs, amúgy is harminccal mész lakott területen. Kivéve, amikor Samut bácsi odaadja 14 éves unokájának az Iveco nyergesvontatót, mert a hülyegyerek 70-el közlekedik a kamionnal a sikátorokban.

Én Gozón tanultam vezetni és a gyakorlati órán (februári délelőtt 11) nem volt kin gyakorolni az előzést, így nagyon felderült a tanerő arca, amikor megláttunk magunk előtt az úton egy birkát. Hoppá, index kirak, megelőz, index másik irányba…. Akkor használtam először és utoljára Gozón irányjelzőt.

Káromkodásnál vigyázz a nyelvedre, egy érthető (mondjuk angol) kurvaistenit pont három hónap sitt blaszfémiáért!”

Ha érdekelnek további írásai, akkor Tucano oldalát itt érheted el. Nekem nagyon bejön, érdemes olvasgatni!

HÍRMONDÓ

Megtagadható-e a személyi igazolvány kiadása?

Olyan hírek terjedtek, hogy egyes okmányirodák megtagadták a magyar személyi igazolvány kiadását vagy megújítását azoktól, akik életvitelszerűen külföldön élnek. Utánajártunk, jogszerű-e ilyet tenni, részletek itt.

Minden negyedik gyerek külföldi anyától születik Angliában

A brit statisztikai hivatal adatai szerint tavaly valamivel több, mint félmillió gyerek született brit anyától, míg 192 ezer olyan nőtől, aki a szigetországon kívül látta meg a napvilágot. Ez abszolút rekord. Na, vajon kik állnak az élen?

Havanna piszkos valósága

Az utcákon lassan halmokban álló szemét, az igényekkel megbirkózni képtelen szennyvízcsatorna-hálózat, csőtörések – az ember nem éppen ilyennek képzeli Havannát, pedig a kubai főváros ilyen… is. Pillantás a valóságba.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!