oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2016. augusztus 06. 06:43,  Öt nap egy csodáért 47 komment

2016. augusztus 06. 06:43 Határátkelő

Öt nap egy csodáért

Mennyit szenvednél azért, hogy eljuss egy nagyon vágyott helyre? Ez a kérdés merült fel bennem, miközben Fanni beszámolóját olvastam, aki néha szenvedős, de alapvetően nagyon érdekes kalandokat átélve jutott el a Machu Picchuhoz. Most ennek az útnak a beszámolóját olvashatjátok. Fanni korábban már beszámolt arról, hogy miként hajóstoppolta át az óceánt, hogy aztán Dél-Amerikában kalandozzon egy évet. (Aki anno lemaradt róla, itt pótolhatja.) Irány tehát Peru!

cim_76.jpg

„Eleve nehezen lélegeztem már 3400 méteren Cuzcóban, ahol a hostelem volt, de a 4600-as csúcsnál csak úgy kapkodtam levegő után. Öt nap alatt tönkre tettem mind két bokám, de életem talán legszebb élménye volt ez a túra, melyet a Machu Picchu koronázott meg.

Első nap

Egész jó kis bemelegítés volt az első 15 km, de mivel az első bázis 3900 méteren volt, így amint leültem egy percre kifújni magamat, éreztem, ahogy a jéghideg szél átfúj az izzadt ruháimon. Nem volt kellemes.

Végül a lovak is megérkeztek, amik 5 kilómat átvették az első három napra. Megkaptam a sátramat, amin egy német lánnyal osztoztunk és végre megtapasztaltam az első, igazán finom és bőséges ebédet. A 16 fős csoportból senki sem maradt éhen.

1_106.jpgA bázis, ahol ez a csodás látvány fogadott. A személyzet velünk sétálta végig a 75 km-t, lóháton vitték magukkal a konyhát, hogy nekünk legyen mit ennünk.

Igaz a következő program nem volt kötelező, de ki ne vállalna be még 350 méter emelkedést, és egy óra sétát, hogy megtekintse a kristálytiszta kék lagúnát. Szenvedtem, mint a kutya és sereghajtóként érkeztem, de elképesztő látvány volt.

lagoon.jpgA lagúna jéghideg vízében, többen is megmártóztak, de az én bátorságomnak van határa.

Éjjel minden meleg ruhámat magamra aggattam, körbecsavartam magam a takaróval és úgy másztam bele a hálózsákomba, ami plusz 5 fokra volt kitalálva, de az extra rétegekkel sikerült átvészelni a -7 fokos éjszakát.

Második nap

Reggel 5-kor kokateával ébresztett minket a konyha, ami a magassághoz való hozzászokást segíti, és energiát ad. Majd kellemetlen meglepetés várt, ugyanis elfelejtettem melegen tartani az elektronikai eszközöket, így az összes elem, külső töltő és a telefonom is teljesen lemerült. Még jó, hogy a kis kamerámmal aludtam, így volt mivel dokumentálni az utat.

Itt már nem bánt velünk kesztyűs kézzel a hegy. 4600 méterig emelkedtünk egy 3 órás mászás után, és itt jöttek el azok a pillanatok, mikor fel akartam adni. Szinte végig hátul kullogtam, levegő után kapkodva. Nem tudom, hogy a sport hiánya, vagy csak a rossz technika volt az oka, de egy idő után az egész csapat elsétált mellettem.

Nagyon nehéz volt értékelni azt a sok szépet körülöttem, mikor a pokolba kívántam a kavicsos utat. Mikor végre meghódítottam a csúcsot, örömkönnyek gyűltek össze a szemem sarkában.

Leírhatatlan érzés volt, hogy teljesítettem a távot. Megcsináltam! Végre fent voltam és az egész világ a szemem elé tárult. A pár perc pihenő alatt a túravezető bevezetett minket az inkák spirituális világába.

csucson.jpgA 4600-as csúcshódítás. Teljesen kimerülve érkeztem meg, de a látvány minden fáradtságot megért. A hideg szél miatt, olyan -5 fok körül volt a hőmérséklet.

A helyi inka hagyományoknak megfelelően még a hegyoldal aljából hoztam egy követ, hogy engedélyt kérhessek Föld Anyától a csúcson a tovább haladáshoz. Idegenként jöttem ide, hogy megismerjem az inkák híresen misztikus világát, így én is letérdeltem a hegycsúcson és feltettem a követ a többi tetejére, hogy Föld Anyának ajándékkal kedveskedjek engedélyért cserébe.

Éppen készültünk ereszkedni és magunk mögött hagyni a pumák természetes élőhelyét, amikor is hatalmas robajjal megindult a hegyoldal. Lavina! Nem hittem a szememnek, micsoda természeti csodának lehettem a szemtanúja. A csúcs mintha ledobta volna a sapkáját, iszonyú sebességgel indult meg a hó.

Igaz, nem volt akkora, hogy félni kelljen, de az a mély, dübörgő, erőteljes hang, ahogy végig söpört az egész völgyön keresztül, a mai napig kísért.

Végre kezdett melegedni a hőmérséklet, ahogy elértük a következő bázist. Itt ugyan csak ebédelni álltunk meg, majd még 3 óra meredek ereszkedés következett.

dzsungel.jpg

Nem csoda, hogy teljesen begyulladtak az inak a jobb bokámban, túlerőltettem. Sántikálva érkeztem meg a kempingbe 23 km után, ahol továbbra sem volt ingyen zuhany lehetőség, én pedig nem voltam hajlandó fizetni vízért. Mintha apró rajzfilm vonalkák lebegtek volna felettem, jelezve, hogy 2 napja izzadok.

A gyomrom kicsit rakoncátlankodott, mivel fertőtlenítő tablettákkal ittam az útközben gyűjtött ivóvizet, de nagyobb baj nem lett.

Harmadik nap

A fájdalomküszöbömet már rég átlépte a jobb bokám és a bal is kezdett csatlakozni. Végig szenvedtem a 3 órás fel-le utat, majd a cél előtt a csoport egyik tagja felajánlotta, hogy megmasszírozza a lábam és a bokám, mivel ez a szakmája.

Inkább hagytam volna, hogy kitépje egyesével a hajam, annyira fájt a folyamat. Könnyekben úsztak a szemeim és keservesen visítottam mikor elért az inakhoz.

csapat_2.jpgA pillanat mikor végre én is utolértem a csapatot.

Zokogva könyörögtem, hogy hagyja abba, de állította, hogy erre szükség van. Reszkettem a fájdalomtól és hol hideg, hol meleg lett a bőröm. Olyan fejfájást okozott a tortúra, hogy azon gondolkodtam, a következő lehetőségnél inkább levetem magam a hegyről.

Az utolsó 45 perc séta maga volt a pokol. Útközben az egyik lány igyekezett elvonni a figyelmem és szóval tartott. Halálközeli élményeket osztottunk meg egymással és alig fél órával a különös beszélgetés után újabb hatalmas robajra lettünk figyelmesek és óriási ordításra az ausztrál fiú részéről.

Megindult a föld! Sáros, kavicsos földcsuszamlás vitte majdnem el a fiút, de még időben félre ugrott és elmenekült. Csak úgy vitte magával a fákat és a bokrokat a sártömeg, mi pedig megfagyva néztük a biztonságos távolból a pusztítást.

A csapat lassabbik fele, aminek oszlopos tagja voltam, a túloldalon ragadt. El volt zárva az út. A túravezető alaposan szemügyre vette a helyzetet, majd mikor tiszta volt a levegő, átmászhattunk az akadályon.

folyo_4.jpgA túra második felében ilyen csodálatos napsütésben volt részem.

Délután elmentünk egy természetes melegforráshoz, ahol a bokáim kellemesen lebeghettek és pihenhettek. Körülöttem a csodás hegyek, ahogy masszíroztam a lábaimat, remélve, hogy másnap tudom majd folytatni az utat.

Este tüzet raktunk és a többi csoporttal egész esti mulatságot csaptunk. Ment a zene, ittuk az inka tequilát és ráztuk a fenekünk, amíg el nem mosta a hangulatot a trópusi eső.

volgy.jpgGyülekeznek a felhők a völgy felett.

Negyedik nap

Választhattam, hogy szeretnék-e 3 órán át lefelé sétálni, busszal lemenni, vagy drótkötélen átsiklani 300 méter magasan, 4 km-en át, 5 különböző pozícióban. Hmmm... nem volt könnyű választás :D Végül elmentem drótkötelezni és eszméletlen volt fejjel felfelé átsuhanni a magasban a patak és a dzsungel felett.

drotkotelen.jpgÉppen 250 méterre a föld felett élvezem a 70 km/h-ás sebességet.

Ezen a ponton a bokáim feladták, és kénytelen voltam papucsban folytatni az utat. A lovak itt már nem kísértek, így a plusz öt kilót nekem kellett átvállalni. Nem mondom, hogy életem legszebb élménye volt papucsban a vonatsínek melletti köveken 3 órát sétálni, de a tudat, hogy épp a Machu Picchut kerültem meg, segített.

Este végre 4 teljes nap után lezuhanyoztam. Olyan érzés volt, mint a Karácsony, a szülinap és a nyári szünet egyben. A csapat egészen más benyomást keltett tisztán és ápoltan az étteremben.

Ötödik nap

Reggel 4-kor kukorékolt az ébresztő, gyerünk gyorsan a hídhoz sorba állni. 5-kor kapunyitás és a tömeg megindult a Machu Picchu felé. A vaksötétben emberek ezrei mászták meg az 1.7 km-es lépcsőt a csúcson lévő bejáratig. Én pedig továbbra is papucsban kullogtam, szép lassan, ahogy azt eddig is tettem.

A lépcsőfokok hol aprók, hol hatalmasak voltak. Izzadtam, kapkodtam a levegőt, szedtem a lábaim és csak számoltam vissza, hogy hány lépcső van még hátra. 50 perc után végre megérkeztem.

machu_picchu.jpgMachu Piccu egy kevésbé népszerű szemszögből, pedig ez is részese a városnak.

Hatkor nyíltak a kapuk és semmi perc alatt bent voltam. Végre! Ötödik napja sétáltam, sírtam, nevettem, szenvedtem és örültem, hogy ide eljussak. Persze könnyű lett volna befizetni a buszra és kényelmesen eljönni, megnézni a világ egyik leghihetetlenebb csodáját, de ha nem dolgozok meg érte, nem értékelem annyira a végeredményt.

Megszenvedtem azért, hogy ott állhassak az inkák legcsodálatosabb városában. A mai napig nem tudja megfejteni a tudomány, hogy hogyan is vágták ennyire szabályosan a több tonnás köveket az itt élők. Senki sem tudja ezt megismételni. Ezért megérte napokig sétálni.

Az igazi inka történet egészen más volt, mint amire számítottam. Kiderült, hogy olyan, mint inka nép, nem létezik. Egyedül a királyt hívták inkának, mindenki más a quechuákhoz tartozott. A quechua nyelv pedig hihetetlenül bonyolult, ugyanis a túravezetőnk sokszor tanított nekünk szavakat ezen a nyelven. A legegyszerűbb kifejezések is legalább kétszer olyan hosszúak, mint bármelyik másik nyelven.

A quechuák nem hagytak hátra semmilyen írásos emléket, így ma sok minden csak találgatás. A spanyolok soha nem találták meg Machu Picchut, de 1911-ben egy amerikai utazó teljesen véletlenül akadt rá, és ezért tekinthetjük meg ma is.

A spanyolok, mindent tönkretettek, mindenkit megöltek és mindent elvettek, amit csak tudtak, de hálisten ezt a csodát nem sikerült elvenniük az utókortól.

machu_picchu_napkapu.jpgA Nap kapunál még elképesztőbb volt a Machu Picchu.

Kevés olyan kalandhoz volt szerencsém, ahol az út és a desztináció, ugyan annyira volt fontos. Salkantay egy életre bevéste magát az emlékeimbe.

gopr5885_copy.jpg

Kövesd Fanni útját a Facebookon és/vagy az Instagramon!

HÍRMONDÓ

Jöhetnek a határátkelők a kormány szerint

Nehezen lesz elkerülhető a külföldi munkaerő becsábítása Magyarországra, ha továbbra is ilyen ütemben fogy a magyar munkaerő. Bár a Miniszterelnökséget vezető Lázár János korábban visszautasította a munkaerőimport lehetőségét, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter most azt mondta, oda kell figyelni a munkaadók igényeire, ezért ha végére értünk a magyar munkaerő alkalmazásának, akkor meg kell vizsgálni a külföldiek foglalkoztatását. További részletek itt.

Beleállnak a földbe a britek

A számok kemény dolgok, márpedig a számok azt mutatják, hogy a brit gazdaság komoly bajba került az elmúlt bő egy hónapban. A legfrissebb adatok szerint ugyanis mind az ipar, mind a szolgáltatási szektor keményen behúzta a féket. Ha érdekelnek a továbbiak, ide kattints!

Menekülés Rióból

Miközben az olimpia idejére több százezer látogatót várnak a brazil nagyvárosba, az expatok szó szerint menekülnek onnan. Egy fejvadász cég vezetője azt mondta, hogy közel 40 százalékos csökkenést tapasztalnak a külföldiek számában a nagyvállalatoknál, csúcsvezetői posztokra pedig szinte senki sem jelentkezik. Részletek itt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Peru

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr208954918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ginix 2016.08.06. 09:31:15

hajrá, le a kalappal!
ehhez tényleg fiatalnak kell lenni:)
nekem a cusco - machu picchu táv az alternatív útban teljesedett ki, ami menőbb, (és sokkal olcsóbb), mint a vonat, de közelébe sem ér ennek a kalandnak - én belehaltam volna, komolyan!
és ez a drótkötelezés, wow!
nagyon klassz, hogy így két hatalmas merőkanállal lapátolod:)!

SzZoole 2016.08.06. 10:48:05

"Este végre 4 teljes nap után lezuhanyoztam"
Milyen szaga lehet az embernek 4 nap kutyagolas utan....

SzZoole 2016.08.06. 11:35:14

Gondolom Fanni fanny-ja vetekedett a palpusztai sajt szagaval....

Muscari 2016.08.06. 13:22:58

nagyon jo kepek. Igazan irigylem a posztolot, hogy ilyen szep helyeken jart.

2016.08.06. 13:32:32

Hat ez szep :) Nagyon szep helyeken jart a posztolo es erdekes elmenyei is voltak, de magamra reflektalva roluk en az elso posztja alatt is azt irtam azt hiszem, hogy en inkabb majd milliomos leszek es ugy fogom csinalni ezt az egzotikus utazgatast, hogy ne kelljen ennyire bevallalosnak lenni. :D

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2016.08.06. 13:37:17

@My Name is NoBody: akartam mondani. nem tudom, mennyit kellett fizetni a vizert, de hogy 4 napig nem birtam volna ki furdes nelkul, az is biztos. nem veletlen nem jarok ottalvos fesztivalokra, satrazni, stb. en is arra varok, amire @mojyo: kollega, tul kenyelmes vagyok en ezekhez a "vad" dolgokhoz. :D

SzZoole 2016.08.06. 13:47:15

@puhacica: hàt a tépözáras/szagos bugyogótol nincs is kiabranditobb egy noben...
Azon gondolkodtam,hogy a hajos stoppert mivel fizetett...

Bredpitt Monika 2016.08.06. 13:51:09

Hu, de hamar vege lett.
Kirazott a hideg, gratulalok hogy egy ilyen utat bevallaltal.
akkor mi most elmegyunk a jatszohazba egy szulinapi buliba, ahol anyukak is csuszdazhatnak
jo erzes arra gondolni hogy nem kell negy napot varni a zuhanyra
gyonyoru helyek, koszonjuk a beszamolot

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2016.08.06. 13:51:10

@My Name is NoBody: az elso mondattal egyetertek, a masodikkal meg nem. nem kell ahhoz kurvanak lenni, hogy az ember stoppal utazzon. semmit nem tudunk a poszterinarol, felesleges a rosszindulatu eloitelet.

2016.08.06. 13:53:12

@puhacica: Amugy nekem tizeneves koromban megvolt a satrazas, sot, kempingezes, es fesztivalozas, de en is ugy gondolok ra, mint @Th's Child a 18 es 20 eves korara, hogy dejo, hogy tuleltem, es mennyivel sokkal jobb ez igy most. A multkor gondoltam ra, hogy reklamoztak egy fesztivalt amin voltam regebben, es eszembe jutott, hogy csak ugy egy napra, nem ottaludni nem kene-e elmenni, jon az a sztar akit regebben szerettem, aztan eszembe jutott a sorbanallas a pottyantos budinal, hogy odabent mi van az ilyenekben, meg, hogy mibol lesznek ezek, az ehetetlen kajak meg a vizezett sor es a dogunalmas varakozas a ket elvezheto koncertek kozott, es hogy mennyire kover, oreg, es rekedthangu mar ugyis az en regi kedvencem, es akkor azt gondoltam, hogy ez mar nem nekem valo, menjunk inkabb valami mislencsillagos etterembe, meg "rendes" koncertre valami szinhazterembe ahol le lehet huzni a wc-t es illatos a szappan. Ez van, belolem egy irtozatos sznobot csinalt a felnottseg. :/

SzZoole 2016.08.06. 13:55:07

@puhacica: en komkretan arra gondoltam,hogy fizethetett erte fozessel takaritasal stb.
Nem felteteleztem hogy Fanni a fanny-javal fizetett volna,ezt te irtad le.

SzZoole 2016.08.06. 13:57:54

@Bredpitt Monika: "anyukak is csuszdazhatnak"
A nagy koffer belefer egy gyerekcsuszdaba?

P.Elliot 2016.08.06. 14:02:30

@mojyo: 100 szazalekosan egyetertek, mar nekem sem lenne kedvem ilyesmihez, ahhoz elkenyelmesedtem meg nem is lelnem mar benne oromomet ugy mint valaha.
Utazni nagyon jo ha az ember kenyelmesen csinalja, a pottyantos budikat meg ne is mond, annal mar kinnt a bokor mogott is kenyelmesebb es sterilebb.
A poszterinanak viszont gratulalok hogy ennyi energiaja van, csak tovabb amig tart, sok szep elmenye lesz meg.

Taxomükke (UK) 2016.08.06. 14:12:32

@My Name is NoBody: Te egy igazi úriember vagy. Ez süt minden hozzászólásodból.

SzZoole 2016.08.06. 14:14:13

@Taxomükke (UK): uriember?Nem,en egy senki vagyok.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2016.08.06. 14:15:20

@My Name is NoBody: ejj micsoda vicces gyerek vagy te! ja, nem is.

@mojyo: ilyen szempontbol en mindig is sznob voltam azt hiszem. ami furcsa, mert eddig eszembe nem jutott volna, hogy sznob vagyok, voltam, leszek :D

SzZoole 2016.08.06. 14:17:41

@puhacica: ezt nem ertem mire irtad,nem vicceltem semmivel.

VPBA · http://albania.cafeblog.hu/ 2016.08.06. 14:52:48

@mojyo: Ez nem sznobizmus, egyszerűen kényelemszeretet. Én is ilyen vagyok, életemben ha egyszer aludtam sátorban. A fesztiválokról is ugyanez a véleményem, nagyon jól lefestetted, egyszer voltam a művészetek völgyében, azóta sem vágyom. Ahogy írtad, kaja-pia drága, sok holtidő, felértékelt kézműves dolgok, amit az üzletben olcsóban megkapsz, stb., stb.

firg_firg 2016.08.06. 14:57:27

@My Name is NoBody: pedig le van irva az elozmeny posztban hogy hajozgatott a ruszki uriemberekkel, hogyan purcantak ki majdnem, olvasd el es amulj. Nekem ezt is fajdalmas volt olvasni. Utazgasson igy akinek het anyja van meg sulyos lelki problemai. Orulok hogy nem szorulok ilyesmire. Amen.

SzZoole 2016.08.06. 15:14:16

@firg_firg: olvastam azt is.Biztos Fanniban is meg van az a kulonleges gén ami a fold lakossaganak a 20%-ban.A traveller blood.

montroyal ( CAN qc) 2016.08.06. 15:37:33

bravo ... en is megyek ezen a télen ... de maradok a tomegkozlekedesnel ..:-)

firg_firg 2016.08.06. 15:47:25

A posztban vegig azt ecseteli hogyan es mennyire szenvedett, mikozben minden kepen mosolyog. Nem ertem. Amugy a kepek jok.

SzZoole 2016.08.06. 15:59:39

@Főgebra: egy senkinek nincs avatarja.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2016.08.06. 16:57:33

Irigylésre méltó a bátorsága, a fiatalsága, a vidám útitársasága, a lélegzetállító kalandjai, valamint az, hogy az élményeit élvezetes posztokban rendre megosztja ismerttel-ismeretlennel, azaz velünk.

De ha jobban meggondolom, elég nem szép dolog egy nőtől. Ilyesmihez tessék férfinak lenni a talpon!

:-)

FutureFry 2016.08.06. 18:30:01

@mojyo: Sátrazni tömegben (fesztiválon, kempingben, stb.) számomra kicsit ellentmindásos. Sátrazni a "vadonban" jó, ahol más nincs (esetleg csak a velünk túrázók, meg max. medvék :)).

blackhairlady 2016.08.06. 18:51:19

@mojyo: Erdekes, en meg pont az ilyen tipusu utakra vagyom mint Fannie es Agie, nagyon irigykedem rajuk, de hat ez nalam mar nem johet szoba sajnos.

Fanni, szuper utatd lehett, elhszem, hogy oromkonnyekbe tortel ki amikor elerted a celt:)
Az a karacsonyos, szulinaps, nayriszunetes hasonlat nagyon jo!!:))))))))))))

blackhairlady 2016.08.06. 18:54:03

@The Usurer: Az en kofferom kisebb mint sok gyereke:))))))))))))

2016.08.06. 19:08:42

@FutureFry: Satrazni sehogy se jo, az mindegy, hogy a medvek, vagy a reszeg franciak jelentik a kulso fenyegetest, racionalis ervekkel egyikre se lehet hatni :D

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2016.08.06. 19:23:27

@Főgebra: de, csak pettyet keson. az 1. valasznal mar derengett, a 2. mar tuti biztos volt. :D

SzZoole 2016.08.06. 19:36:57

@puhacica: mivel arultam el magam?
Probaltam hintazni egy kicsit:)))

FutureFry 2016.08.06. 19:51:44

@mojyo: A medve ellen (is) jó a medve-spray.

Főgebra 2016.08.06. 20:20:00

@Taxomükke (UK):
Nem a Hintuskárol van szó! Valaki egészen más! :-)

SzZoole 2016.08.06. 22:08:26

@Főgebra: jol van na,lebuktam:)))

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2016.08.06. 23:11:30

@Zoole[uk]: eloszor a stilussal = valaki regi szorakozik. aztan meg a traveller blooddal.

adg 2016.08.07. 02:43:54

Senkinek eltuntek a "hozzaszolasai"?

SzZoole 2016.08.07. 08:33:45

@puhacica: stílus?Az mi?Nekem van olyanom?

SzZoole 2016.08.07. 08:35:35

@adg: en próbáltam feléleszteni/szinesiteni a blogot.....

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.