Ha még nem tudtátok volna, Zákinthosz és Algarve komoly harcban állnak – legalábbis mai szerzőnk, Puhacica szívében minden bizonnyal. Ami azért sokkal jobb, mintha a görög sziget és a déli portugál tartomány valóban harcolna, és pláne jó, mert így megcsodálhatjuk egy nyaralás történetét, sok képpel és videóval. Ma tehát irány Portugália (aki pedig előtte kis memóriafrissítésre vágyik, itt elolvashatja a tavalyi, görögországi út történetét)!

Te is szívesen megosztanád nyaralásod történetét? Csináltál egy csomó jó képet, van egy-két jó sztorid, vagy egyszerűen csak jól érezted magad? Oszd meg velünk, küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Nem nagyon tudom, mit is írjak. Amit Portugáliában tapasztaltunk, az szavakkal nem igazán kifejezhető és most először fordul elő az, hogy képekkel se tudom visszaadni, amit láttunk. Azért megpróbálom, valami majd csak lesz belőle. :D

A legutóbbi tökéletes nyaralásunk Zakynthoson volt, két év elteltével, idén ismételtünk Lagosban és környékén. Mondogatták nekem a portugál ex-kollégáim, hogy jó választás, az Algarve régió legszebb települése, minden nagyon jó lesz, minden nagyon szép lesz, mindennel meg leszünk elégedve... hát, nem is csalódtunk, az egyszer biztos.

Az első napokban legbiztosabb jele „idegenségünknek”, hogy fehérek vagyunk és kövérek. Később már csak az alkatunk marad a régi, a bőrünk lehet piros vagy barna, típusától függően. :D

A spanyoloknak van is egy szavuk ránk, mi vagyunk a guirik, ha jól logikázok, akkor a portugáloknak is lehet valami hasonló kifejezésük, na, ezek voltunk mi. :D Mondjuk, ha egész évben ott lógatnánk a lógatnivalónkat, mi se lennénk fehérek, de nekünk, sajnos vagy nem, Európa keleti és északi fele jutott.

Kristálytiszta víz, apró, homokos öblök hatalmas sziklákkal elválasztva, tökéletes környezet egy kis délelőtti szundikáláshoz, az elalvást az óceán suttogása könnyíti meg. Ami egyébként hihetetlenül frissítő is tud lenni, mert elképesztően hideg, de olyan jólesően, szóval bátran ajánlom mindenkinek egy körre legalább. :)

A homok sok helyen nem is „igazi” homok, hanem nagyon apróra és simára „súrolt” kavics, kagylóhéj, csigaház. Meglepő, hogy szinte minden sziklában jól látható fosszíliák vannak, elképesztő változatosságban. Sosem láttam még ilyet előtte. (Figyelem, ez a mondat többször is szerepelhet a beszámoló során! :D)

Csakúgy, mint a lapos tető, a szamárhátíves ablakok és a kismillió féle kémény. Ennyire délen és közel Afrikához még nem jártunk, dokumentumfilmekben nyilván láttuk már, hogy mit hagytak maguk után a mórok, de természetesen élőben minden más.

Sagres egyébként a „matyó” függönyön kívül arról is híres, hogy ugyanez a neve a portugálok egyik kedvenc sörének, viszont a településen egyáltalán nincs sörfőzde, lényegében semmi, ami a sörhöz köthető, hacsak nem az óceánra nyíló kilátással rendelkező, folyékony kenyeret is kínáló büfék, éttermek.

És ha már szóba került: az eddigi legjobb kiszolgálást és ételt egy sagresi étteremben kaptuk, a srác ajánlotta, akitől a robogót béreltük. A hely neve: Retiro do Pescador, vagyis a Nyugdíjas Halász.

Olyan friss a hal, hogy mikor megérkeztünk és az uram a nap halát, azaz tonhalsteaket kért, a pincér benézett a konyhára, hogy megérkezett-e már a délutáni szállítmány. :)

Mindenütt mindent először portugálul mondanak, aztán angolul. Mindenki beszéli a nyelvet, a taxisofőr, a benzinkutas öregember, a nyári munkán lévő tini felszolgáló, a pénztáros, a takarító, a kalauz, mindenki.

Kivéve a Monchique-ben lévő kis kávézó tulajdonos nénije, de vele is gyorsan leboltoltuk, amit akartunk, a kávé és kóla mindenütt kávé és kóla. :D Ott, a kis falusi műintézmény teraszán láttam olyat, amit addig sosem: a taxidroszt a terasz mellett volt, a taxisok az árnyékban üldögéltek.

Egyszer csak megcsörrent valahol egy telefon. Namost. A készülék a droszt melletti oszlopon lévő dobozban volt, az első autó gazdája odaszaladt, felkapta a telefont, megbeszélte a randit és már pattant is a kocsiba. Nagyon vicces jelenet volt, egy pillanatra visszapillantottunk pár évtizeddel ezelőttre. :)

Ajándék, mellyel meglepem... úgy esett, hogy a születésnapomat ott töltöttük, így eleve emlékezetes nap lett volna az életemben, de pont aznapra esett, hogy kimentünk hajóval a nyílt vízre, hátha találkozunk delfinekkel.

A szolgáltatók persze nem ígérik 100%-ra, hogy látjuk is őket, de jó esélyünk volt rá. Csónakáztunk már vagy fél órája, amikor hátra néztem, és a távolban, olyan messze, hogy épp csak kivehető volt, hogy mi is az, kiugrott egy delfin a vízből.

Úgy voltam vele, ha csak ennyit láttam, már elégedett vagyok, mert - ugye nem újdonság, ha azt írom - ilyet se láttam még előtte. :D Még vagy 5 percig mentünk, amikor kiugrott a hajó mellett egy mamadelfin a babadelfinjével és aztán már folyamatosan jöttek mellettünk, előttünk, alattunk, mögöttünk, csapatostul. Amikor a víz alatt cikáztak, azt is jól lehetett látni a fehér hasuk és oldaluk miatt.

Nekem, alföldi parasztgyereknek olyan élmény volt ez a fél óra ezekkel a gyönyörű teremtményekkel, amit az életemben soha nem fogok elfelejteni. (Hacsak nem haverkodok össze Herr Alzheimerrel, de addig talán van még újabb 35 évem. :D)

És akkor a végén arról, hogy milyen változatos is az Algarve régió. Mondom ezt úgy, hogy csak egy részét furikáztuk be, de így is jártunk 900 méteres „hegycsúcson” a felhők felett, tikkadtunk sivatagban, keresztülgyalogoltunk melegvízű, kristálytiszta folyón, sétáltunk dombok között meglapuló tó partján, álltunk szikla szélén 20 méter magasan a tomboló óceán felett, vonatoztunk narancsültetvény mellett... szóval olyan csodákat láttunk, amiket előtte sosem. ;)

Akit pedig további képek is érdekelnek, az ide kattintva nézelődhet. Hajrá!

HÍRMONDÓ

Már a magyar üzletláncokat is utolérte a kivándorlás

Míg eddig elsősorban a nemzetközi áruházláncoknál lehetett hallani a határátkelés okozta problémákról, most kiderült, a feszültség már a nagy magyar tulajdonú üzletláncokat is elérte. Már Szlovákiában is 60-70 ezer forintnak megfelelő euróval több fizetést lehet kapni ugyanazért a munkáért. A teljes cikkért ide kattints!

Beintettek a lengyelek a briteknek

A két ország kormányfőinek találkozásán kiderült, hogy a lengyelek ragaszkodnak a kölcsönösség elvéhez, azaz a Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárok helyzete pontosan ugyanolyan lesz, mint az unióban élő brit állampolgároké. További részleteket itt találsz.

„Kénytelen voltam felnőni”

Gimnazista majd egyetemista sikersztori Amerikából, természetesen magyar főszereplővel. A ma már 21 éves, kétszeres magyar bajnok Szörényi Laura volt az Év újonca is az amerikai egyetemi bajnokságban, ami nem akármi! Az egész sztorit itt olvashatod el.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!