Miközben az Egyesült Királyságban már új kormány lépett a posztjáról lemondott David Cameron vezette régi helyébe (és Theresa May kormányfő egyfajta Monty Python-os lendülettel ki is nevezte Boris Johnsont külügyminiszternek), arról talán kevesebb szó esett, miként is élik meg a helyzetet, hogyan látják a jövőt a Brüsszelben dolgozók – magyarok és nem magyarok egyaránt. Bányászbéka korábban már írt egy posztot az unió központjából, most ismét jelentkezik.

„A szavazást megelőző hetekben-hónapokban a Bizottság egy furcsa Titanicra emlékeztetett, amin mindenki meg van győződve, hogy az úristen sem tudja elsüllyeszteni, a „jéghegy” szó pedig tabu, fedélzetről való kidobás terhe mellett tilos kimondani. Nem beszélünk róla. Amiről pedig nem beszélünk, az nincs. nem történhet meg. Ugyan már.

Nem csoda, hogy június 24-én reggel síri csönd honolt a folyosókon. Még munkaidő eleje előtt értem be és rajtam kívül egy brit kolléga volt az egyetlen. 41 éve dolgozik a Bizottságban és megtestesíti az angol gentleman minden pozitív kliséjét. Fekete öltönyében magába roskadva olvasta a reggeli híreket.

Szerinte a Brexit annyi, hogy Európában is felütötte fejét a Trump-szindróma: a globalizáció vesztesei, a lecsúszott fehér kékgallérosok kiáltása volt ez, egy kétségbeesett tiltakozás az őket lenéző és lekezelő nagyvárosi elit retorikája és politikája ellen.

Épp ezért nem is számított igazán, hogy a kampány során mekkora ordas hazugságokkal és csúsztatásokkal manipulálta a választókat mindkét oldal. Ez a választás nem észérvekről szólt. Megkérdeztem, mi lesz most vele és a többi brit kollégával, azt mondta, még fogalmuk sincs.

Úristen, ezeknek tényleg nem volt B-tervük

Miután hónapokig semmit nem lehetett kiszedni a HR-es főigazgatóságból a brit kollégák sorsa felől, miért is kaptunk volna bármilyen felvilágosítást a Brexit másnapján?

Lassan tudatosult bennünk hogy úristen, ezeknek tényleg nem volt B-tervük és most fogalmuk sincs, mihez kezdjenek. Végül kora délután a Tanács, a Parlament és a Bizottság vezetői körbe küldtek egy sablonüzenetet, amiből továbbra sem derült ki semmi konkrétum.

Komolyan nem értem, hogyan lehet így családos emberekkel bánni. Ha egy karvalytőkés multinál történik ilyen, még azt lehet mondani, hogy kérem szépen ilyenek ezek. Na de könyörgöm, az EU viszont a jogok felkent harcosa?

Minket magyarokat persze nem érint, valamilyen szinten majd biztos fog, közvetve. Most kb. úgy vagyunk a brit kollégákkal, ahogy a britek Angliában azokkal a kelet-európai kollégákkal, akiket igyekeznek megvigasztalni, miután beszóltak nekik az utcán.

Részemről az öreg angolnak vettem egy üveg whiskeyt, friends will be friends, mondtam, de kiderült, hogy nem iszik. Azért láttam rajta, hogy meghatotta a gesztus.

A pániktól a változásig

A belső intranetes fórumokon először pánikoltak, de délutánra egyre több lett az olyan, aki ugyan sajnálta az eredményt, de örült, hogy ez már elég erős jelzés volt a polgároktól, hogy a dolgoknak meg kell változniuk.

Volt, aki egész megmosolyogtatóan, pártállami időket idézően állt ki bölcs vezetőink mellett. Volt, aki nagyon benézte az eredményt és úgy vélte, hogy eljött az ideje még több federációról, még több Európáról beszélni. Ezeket szinte figyelemre se méltatták. A nap igazi véleményformálói azok voltak, akik azt mondták: itt az ideje a változásnak.

Óriási tévedés ugyanis, hogy a brüsszeli bürokrácia egy gonosz összeesküvés az európaiak érdeke ellen, és csak a saját hasznát nézi. Számomra öröm volt látni, hányan álltak ki most a reformok és változások mellett.

Mintha a Brexit már nem is katasztrófa lett volna, hanem várva várt esély a megújulásra, a mellény újragombolására (tudom, a mellényes dolgot Orbán mondta így, de tökéletesen kifejezi a tisztviselők jó részének véleményét.)

Amellett, hogy tele a hócipőnk azzal, hogy a médiában útszéli hangon gyaláznak minket és hazudnak rólunk olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudunk befolyásolni és a fejünk fölött döntenek el leginkább maguk a tagállami vezetők, nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy az európai intézmények megértek egy alapos reformra.

A megyei másodosztály

Első lépésben reméltük, hogy az intézményekben lesz annyi belátás, mint egy megyei második osztályú focicsapatban és a sokadik elvesztett mérkőzés után végre lecserélik a kudarcot kudarcra halmozó edzőt. Sajnos pár nap után kiderült, hogy Brüsszelben mindig a legrosszabb forgatókönyv érvényesül.

Nemhogy a britek kiszavazták magukat, de ráadásul még ez sem volt elég ahhoz, hogy a sorozatban sokadik krízist megoldani képtelen vezetők lemondjanak, és végre elkezdjünk arról beszélni, mi az, amit máshogy kell csinálni.

Előbb Európa nagyasszonya nyilatkozta, hogy márpedig semmiféle tárgyalás nem lesz a szerződések módosításáról, majd az európai választók által közvetlenül választott, abszolút demokratikus Európai Parlament döntött úgy elsöprő többséggel, hogy nincs szükség személyi változásokra.

Pedig szegény vezérünkről már azt sem lehet eldönteni, hogy amikor mint a Brexitet figyelő földönkívüliekről beszél az Európai Parlamentről simán csak elszólta magát (bonyolult egy nyelv a francia, na), vicceskedni akart vagy netán tényleg így gondolja.

Mindenesetre tény hogy az egyre növekvő válságok sorában ezt a legújabbat egy szétesőben levő, kiégett, megfáradt vezetővel kell végigcsinálnunk. A legrosszabb eset a legjobb eset, amennyiben csak azért hagyták a helyén, hogy elvigye a balhét.

Az elszalasztott alkalom?

Amíg az Egyesült Királyság az EU tagja, és még minimum két évig az lesz, minden marad úgy, mint június 23-án. Jog szerint és papíron legalábbis. Két év nagy idő. Előfordulhat, hogy addigra Európa amúgy is szétesik, ehhez csak annyi kell, hogy a franciák vagy hollandok is népszavazzanak. (Csehek is fognak? Akkor csehül fog állni Európa. Bocs.)

Az is lehet, és én személy szerint ebben bízom, hogy két év alatt előnyére változik Európa és a britek számára bevállalható lesz, hogy simán visszakozzanak. Az utóbbi sajnos kevésbé valószínű; főleg hogy idén és jövőre kulcsfontosságú választások jönnek és se Merkel, se Hollande nem mernek addig radikálisat lépni. Utánuk meg jó eséllyel jönnek az euroszkeptikus „populisták”.

Itt úgy látjuk, egy óriási, és talán az utolsó alkalmat szalasztottuk el, hogy az Uniót emberibbé, polgárközelibb téve kifogjuk a szelet a vitorlájukból. Mert mi is tudjuk, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, mint eddig, ezt befolyásolni viszont nem tudjuk, az viszont biztos, hogy a végén rajtunk fog csattanni az ostor.”

HÍRMONDÓ

Rajtuk múlhat Európa sorsa

Angela Merkel és Theresa May – két politikus, aki két európai nagyhatalom, Németország és az Egyesült Királyság élén áll. Sorsukban és pályafutásukban akadnak közös elemek (például a családi indíttatás), egy biztos: a következő években ők határozzák majd meg Európa jövőjét. Rugalmasságra mindkettejüknek szükségük lesz, hiszen míg Angela Merkel fő célja az Európai Unió összetartása, addig Theresa Maynek ki kell vívnia, hogy az Egyesült Királyság ne veszítsen túl sokat a kilépésen. Minden további érdekesség itt.

„Megbélyegeznek, ha a kilépésre szavaztál”

Ha már Brexit, folytatódott a brit szavazókat bemutató sorozat, melyben legutóbb a Bradfordban dolgozó Liah mondta el véleményét, akinek elege van abból, hogy az emberek az alapján ítélkeznek fölötte, hogy mire adta le szavazatát. „Kissé sokkolta” az eredmény, noha nem voltak illúziói. „Pontosan tudom, hogy kemény idők jönnek, de remélem, ha ismét a kezünkbe vesszük az ország irányítását, az hosszú távon jobb lesz" – mondta. Hogy miért ábrándult ki, azt itt olvashatod el.

Egyre több a magyar Németországban

Minden korábbinál többen vándoroltak be Németországba tavaly a szövetségi statisztikai hivatal (Destatis) adatai szerint. A (magyarországi) közhiedelemmel ellentétben a legnagyobb csoportot magasan az uniós állampolgárok alkotják. A magyarok közül több mint 58 ezren költöztek oda, ami nagyjából megegyezik az egy évvel korábbi adattal, vissza viszont kevesebben térnek. Ha érdekelnek még adatok, ide kattints!

(Fotó: pixabay.com/Alexas_Fotos)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!