Egy év. Ennyi ideig élt a Gyere haza fiatal! program (amiről azóta sem derült ki, miért nem lehetett helyesen leírni, de ez mellékszál), amitől a kormány azt várta, hogy… hát nem is tudom, mit várt. Bármit várt is, az nem teljesült, mert most félidőben lefújták a projektet, olyannyira, hogy alig pár órával a bejelentés után már a honlap sem volt elérhető (mint az a nyitóképen is látszik). A dolog már önmagában is megérne egy posztot, ám szerintem ráadásul túl is mutat saját magán.

(Fotó: gyerehazafiatal.hu) 

Anélkül, hogy nagyon magánzani akarnék itt, annyit hadd áruljak el az elején, hogy mára a Magyarország 2.0 pályázat egyik darabját terveztem megjelentetni (ennek keretében vagyok kíváncsi arra, ti mit változtatnátok Magyarországon – az írásokat egyébként továbbra is várom a hataratkeloKUKAChotmail.com címre - részletek itt), ám az élet felülírta az elképzeléseket.

A nemzetgazdasági miniszter ugyanis a 2017-es költségvetés elfogadása után tartott sajtótájékoztatón bejelentette: nem folytatják az alapvetően londoni fiatalok hazahozatalát célzó programot.

Már a bejelentés körülményei is nagyon furcsák, hiszen Varga Mihály kérdésre válaszolva közölte a Gyere haza fiatal végét (bele sem merek gondolni, mi van, ha nem kérdezik meg tőle, lehet, hogy akkor még mindig lenne program? Irónia off.), a reagálás viszont olyan gyors volt, hogy nem sokkal később már le is lőtték az oldalt.

Az okokat a miniszter nem részletezte, ami azért is különösen furcsa, mert alig egy hete még diadaljelentéseket olvashattunk, amikor kiderült, hogy 105 embert sikerült hazacsábítani és további 227 emberrel folynak a tárgyalások.

Az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft.-nál (OFA) akkor azt mondták, a program siker, hiszen a kétéves terv 50 fiatal hazahozataláról szólt. Azaz június elején (!) még szó sem volt a projekt leállításáról, sőt, azt hangsúlyozták, hogy az 2017 végéig fut, hiszen félidőben túlteljesítették az eredeti célokat.

Kis csábítástörténet

A Gyere haza fiatal! meglehetős csinnadrattával 2015 tavaszán indult el, a munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár akkor arról beszélt, hogy az első körben 100 millió forintos program segítségével 50 fiatal problémáját, és hazatérését fogják segíteni.

Czomba Sándor ugyan elismerte, hogy a problémához mérten kicsi a program pénzügyi kerete, de sikeressége esetén rövid időn belül szélesíteni fogják a kört és már nemcsak az Egyesült Királyságra fognak koncentrálni. (Nem jött be…)

A kormány belőtte a célcsoportot (diplomás, hiányszakmát űző, angolul jól beszélő, legalább egy éve külföldön – Londonban - állással rendelkező fiatalok), akiket haza akartak csábítani.

Az mondjuk már az elején látszott, hogy ha az ember kicsit nekiül számolgatni, akkor nem jön ki a matek.

Matekóra iskolásoknak

No, nem mintha akkora bravúr lett volna kiszámolni a kiszámolnivalót, de hadd idézzem ide most az akkori posztot (értelemszerűen az árfolyamok is a tavalyi állapotot tükrözik), szerintem nem minden tanulság nélkül való!

„Százmillió forint durván 240 ezer font. Ötven emberre. Azaz egy emberre 4800 font jut. Máshonnan nézve: ha 100 millió forint jut 50 emberre, akkor az fejenként 2 millió forint.

Ennyiből kellene Magyarországra csábítani Londonban élő, nyelvet beszélő, képzett, legalább egy éve állásban lévő (azaz többé-kevésbé biztos jövővel rendelkező), hiányszakmában dolgozó fiatalt. Ez komoly?

Ha folytatjuk a számolást, a fejenként kétmillió forintot nyilván nem adják oda az érintettnek, hanem mondjuk a cégeknek nem kell befizetni adóban (ezt ugye nem tudjuk, mert az oldalon taktikusan a Támogatások alatti információk csak előzetes regisztráció után elérhetők…).

Kapjon az érintett fiatal nettó 300 ezer forintos fizetést (Székesfehérváron ennél többet, feltételezem, nem kap). Ennek a bruttója 450 ezer forint, a munkáltató havi költsége 578 ezer forint.

A vállalkozást terhelő költség ebben az esetben 128 ezer forint, azaz egy év alatt 1,5 millió forint, ami gyakorlatilag el is vitte a kétmillió forintos támogatást (ha csak a felét nem kell befizetni, akkor mondjuk két – két és fél évre elég).

Ekkor ott tartunk, hogy a fiatal hazavisz 300 ezer forintot, ami már szép pénz, de ebből lakbért kell fizetnie, és meg kell élnie, ami gondolom, alsó hangon elvisz 150-180 ezer forintot. Mondjuk, marad neki 120-150 ezer forint tisztán, ami 280-360 font havonta.

Tehát végtelenül leegyszerűsítve: Londonban élő, legalább egy éve állásban lévő, fiatal, a nyelvet jól beszélő szakembereket szeretne a kormány visszacsábítani Magyarországra, olyan multikhoz, mint a Lufthansa, a Suzuki, a Grundfos.

Ezért cserébe az esetleges honvágy tompításán kívül azt kínálja, hogy egy-másfél évig (azt ugye nem tudjuk, mi történik, ha kifut a program, elfogy a pénz, vagy a vállalatoknak megint be kell fizetni minden járulékot) félre tud tenni havonta 300-350 fontot.”

Ez volt tehát egy éve.

Aztán jött a csinnadratta.

Az első munkanap és a miniszter

Szinte napra pontosan egy éve meg is érkezett az első hazatérő fiatal, aminek örömére gyorsan össze is dobtak egy nagy rendezvényt. Sie Gábor első munkanapja akkora szenzáció volt, hogy maga a nemzetgazdasági miniszter is ott volt rajta.

(Fotó: kormany.hu)

A közlekedésmérnök-műszaki logisztikus fiatalember akkor a székesfehérvári Macher Kft-vel írt alá munkaszerződést. Korábban 3-4 hónapig keresett állást Magyarországon, majd miután nem talált, Angliában előbb egy cégnél szakmai gyakorlaton vett részt, majd egy étteremben dolgozott felszolgálóként.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter akkor azzal is eldicsekedett, hogy több csatornán keresztül érték el a külföldön dolgozó fiatalokat (…) és számukra a megfelelő hazai munkahelyek megteremtését már 51 vállalat együttműködése garantálja.

Gyere haza vállalkozni, fiatal!

És a dolog ezt követően sem állt le, volt itt minden, londoni nyílt nap már rögtön júniusban, ami előtt az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója arról beszélt, az eseményen több magyar munkáltató is részt vesz, több száz állásajánlattal, elsősorban IT-s, pénzügyi, mérnöki és szolgáltató szektorból.

Pákozdi Szabolcs akkor azt mondta, a kísérleti fázisban egyelőre a diplomásokat, vagy a hiányszakmákban elhelyezkedőket célozták meg. Úgy vélte, „trendivé” lehet tenni a hazaköltözést is, de jó lehetőségeket kell kínálni.

(Forrás: gyerehazafiatal.hu) 

(Speciel én már akkor sem értettem, miért térne haza valaki egy hiányszakmával, amikor azzal nyilván Londonban is jól el tudott helyezkedni, de mindegy.)

Azért akadnak égető kérdések is. Például múlt hét pénteken jelentette be az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft., hogy a Gyere haza, fiatal! után elindulhat a Gyere haza vállalkozni, fiatal! is.

Az indok: az eddigi tapasztalatok alapján a hazatérők egy része nem munkaviszonyban dolgozna, hanem inkább vállalkozna. Ezért indul (?) el még júniusban a vállalkozóknak szánt program. A most történtek fényében azért nagy kérdés, mi lesz ebből az egészből…

A tanulságok

Hát azokból akad több is.

Mindenekelőtt az, hogy a számok könyörtelen dolgok (erről zaklatott matematika-pályafutásom kapcsán hosszan tudnék regélni), de az már az elején látszott, hogy a program életképtelen. Egyszerűen érthetetlen volt, miként gondolhatja azt bárki komolyan, hogy ezekkel az összegekkel haza lehet csábítani embereket.

Már ha bárki is komolyan gondolta.

Mert lássuk be, az is benne van a pakliban, hogy soha nem is gondolták komolyan az egész programot, hanem egyszerűen csak egy propagandaeszközt láttak benne, és amíg lehetett tolni, addig tolták. Most meg már nem tolják.

Van még egy, a szívemhez legközelebb álló magyarázat, nevezetesen: mégis csak úgy lehet az, hogy aki már eltöltött némi időt egy nyugat-európai országban, munkát tudott magának szerezni Londonban, jó szakmája van, és látja, miként működnek a dolgok ott, ahol működnek, az egyszerűen nem veszi be a maszlagot.

Ami lássuk be, az egész történet egyetlen biztató momentuma.

HÍRMONDÓ

Már a kormánypárti politikusnak is sok, ami az építőiparban megy

Nemcsak a kereskedelemben, de az építőiparban sem engedik el nyáron 14 egybefüggő nap szabadságra a munkavállalókat – mondta az Építkezők Országos Egyesületének operatív vezetője. Flórián Zsolt szerint ugyanis 20-25 ezer építőiparos hagyta el az országot, emiatt munkaerőhiány van ebben a szakmában is.

Harrach Péter kereszténydemokrata politikus botrányosnak nevezte a gyakorlatot: „Természetesen be kell tartani a munka törvénykönyvének rendelkezéseit, ami biztosítja a dolgozók számára a megfelelő szabadságot. Az a tény, hogy kiszolgáltatott helyzetüket kihasználva aláíratnak velük nyilatkozatot, hogy erről lemondanak, az egy rendkívül tisztességtelen dolog”. (A teljes cikk itt található!)

A rezidensek is beintettek a béremelésnek

Hiába a lelkes kormányzati bejelentés, a Független Egészségügyi Szakszervezet után most a rezidensek is jelezték, hogy a maguk részéről annyira nem elégedettek a tervezett béremeléssel és inkább tovább tárgyalnának. A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete ugyanis elfogadhatatlannak tartja, hogy a szakdolgozók, a védőnők, valamint az egészségügyi technikai dolgozók kimaradtak az érdemi bérfejlesztésből. A nekik tett ígéretek jelentéktelenek, nem veszik figyelembe, hogy a szakdolgozók elégedetlensége, ebből adódó elvándorlása és pályaelhagyása veszélyezteti az ellátás biztonságát. (Minden továbbit ide kattintva olvashatsz el.)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!