Már amikor először felmerült, hogy poszt születhet törzskommentelőnk, Montroyal (és felesége) világ körüli útjából, elhatároztam, hogy nem leszek irigy. Nos, csúnyán elbuktam, hiszen ki ne álmodozna egy olyan útról, ami 115 napig tart, 24 országot és 41 kikötőt érint? Mint posztja végén írja is, ez egy életre szóló élmény, és ők, a feleségével megcsinálták. Mi pedig most hála neki(k), kis kóstolót kapunk belőle, rengeteg képpel.
Magyarország 2.0 – a Határátkelő második pályázata, melynek célja Magyarország újratervezése. Te min változtatnál, milyen jó külföldi tapasztalatot építenél be? Nem csak határátkelők írhatnak – a pályázatról minden tudnivalót megtalálsz ide kattintva!
„Előrebocsátom, hogy nem vagyok egy írózseni, de mivel a profi írók sem tudnak úgy autót javítani, mint én, nincs mit szégyellnem.
Röviden magamról: még az átkos utolsó éveiben hagytam el Magyarországot, amikor megkaptuk az ún. világútlevelet. Kétévi bécsi illegalitás után Kanadába kerültem, mint önszponzoros, landed immigrant.
Folytattam a Bécsben nagyon jól bejött – jég hátán is megélünk - magyar mentalitást, de már legálisan, és sokszor 2-3 állással. Pár hónap után egy háromszobás kertes házat vettem, és a ház melletti garázsban és az udvaron elkezdtem autókat javítani, persze okosba’.
Egy társulásféle után, saját műhelyemet immár hivatalosan megnyitottam. Elég forgalmas helyen volt, mégis évek kellettek, amíg sikerült normális profitot termelni, ami sokkal kényelmesebb életet biztosított, mintha alkalmazott lennék.
18 éve van meg a műhelyem és sokat dolgozom, hogy tudjak sokat utazni. Először, mint az itteniek, az olcsónak számító karibi helyeken teleltem (max. 2 hét), és amíg a szüleim éltek egyszer-kétszer Magyarországon töltöttem 1-1 hónapot.
Először bérelt kocsival, majd kényelmesen egy vidéki városi utazási irodával bejártam Európa országait, de Dél-Afrikába is elmentem velük. Nem találtam drágának a kanadai keresethez képest.
Hallottam az óceánjárós utakról is, de azt gondoltam, az az öregeknek való. Na, szépen belenőttem abba a korba. Először a nyugat-kanadai barangolásunk alkalmával Vancouverben, a kikötőben nézegettük a nagy óceánjárókat, és akkor megfogadtuk, a következő évben felszállunk egy ilyenre.
Otthon a feleségemmel (no.4) a Miért éppen Alaszka? sorozat részeit nézegettük hónapokig, és elhatároztuk szeretett filmhősünk, Dr. Fletcher nyomdokait követve Alaszkába látogatunk (tudom, nem is ott készült a film). A gyönyörű alaszkai utat egy karibi követte a következő évben, és mint mások, mi is a következő utakat terveztük.
A montreali magyar étterem teraszán ülve beszélgettünk egy hölggyel, aki elmondta, hogy nagy vágya egy világ körüli hajóút. Ilyen is van? Utánanéztünk, de elérhetetlen álomnak látszott, mind időben (100+ nap), mind anyagiakban...
A fejemben soha nem mondtam le róla. 2015 decemberében egy holiday cruise-t terveztünk, és én tudtam, hogy ugyanannak a hajónak a következő útja egy 115 napos világkörüli út lesz. Senkinek nem szóltam semmit, kivétel a lányom, akire rábíztam a műhelyem pénzügyeit. A nejem semmit sem sejtett.
A két alkalmazottamnak nem szóltam, mert azonnal pánikba esve otthagytak volna. Csak a 18 napos utat foglaltam le San Diego és Fort Lauderdale között, és az út folytatását egy nagy meglepetésnek szántam a nejemnek.
Ez részben sikerült, mert az én mailem nem működött, és az ő mailjével kellett foglalnunk az első út lejártának utolsó napján. Lehet a hajón is foglalni, de nem álltak szóba velem, mert nekik nem volt olyan kódjuk, amit nekem ajánlott a vállalatuk.
Az utolsó napon küldtek egy kódot a head officeból, és így maradhattunk kedvezményes áron. Tudni kell, hogy erre az útra nincs last minute jegy és árengedmény. Megtudtuk azért, mert nagy részben állandó utaskörük van a high socból, nem érdekük és nem is akarnak olcsó embereket.
Január 5-én elindultunk óriási bulival, ingyen italok (különben fizetni kell az alkoholért és a dobozos üdítőkért is) patakokban. Mindenki ismert mindenkit, úgy utasokat, mint személyzetet.
Az útról röviden nem lehet írni: 115 nap, 24 ország, 41 kikötő. Nagyon sok minden történt velünk, sok mindent láttunk, kb. 15.000 fotót, filmeket csináltunk (nem, mi sem láttuk mindet), akkor kezdem a lehető legrövidebben és képekkel, ami belefér.
Az útvonalunk:
Fort Lauderdale indulás
Costa Rica Beach és városi séta
Panama-csatorna – életre szóló élmény, de 10 napon belül oda-vissza…
Panama City - az ősi, a régi és a modern város kontrasztja
Nuku Hiva, Francia Polinézia - paradicsomi sziget, fűvel-fával beszélgetek franciául...
Rangiroa - először életemben egyedül búvárkodtam a cápáktól nyüzsgő vízben
Papeete, Tahiti - a nagyváros és a gyönyörű vidék, táj, történelem, botanikus kert
Moorea-sziget - túra, kilátás 2 öbölre, és a híres bungallows a vízen
Cook Islands - maradni akartam, amikor a bevándorlási irodát megláttam
Bay of Islands, Új-Zéland - lenyűgöző természet, szigetek, öblök, nyugalom
Auckland, Új-Zéland - a nagyváros tiszta, nyugodt, sok fehér ember, hop on-hop off, kilátótorony
Picton, Új-Zéland - kisvárosi charm, csendes, virágos
Melbourne, Ausztrália – Hop on-hop off sokat láttunk, mégis keveset, nagyváros, visszatérnénk
Sydney, Ausztrália - Operaház, Harbour-bridge napfelkeltével az érkezésünkkor, két nap egy éjjel (!), amit tudtunk bejártunk. HOLNAP KÖLTÖZNÉNK!
Townsville, először ilyen hajó a városban: körülöttünk a média, kisváros, gyönyörű, hosszú part (medúzaszezon) kiépített fürdőhelyek
Cairns - belvárosnál a kikötő, a kaszinó tetején, az állatkertben koala a kezünkben!! Strand.
Darwin, Ausztrália – Határátkelő-találkozó, köszönjük Erika és István a kalauzolást a városotokban, krokodilok, szuper nap
Bali, Indonézia – wow, buddhista sziget, építészet, templomok, kertek, magánházaknál gyönyörű családi templomok
Semarang, Java, Indonézia - szinte elnöknek kijáró fogadás, rendőri biztosítás a busznak, Borobudur csodálatos buddhista piramis (?) egyedülálló, látni kell...
Dzsakarta, Java tömeg, szegénység, de turistáknak látnivalók... OK ..láttuk.
Saigon - buszos kirándulás - láttuk. Néhány turista látványosság, tömeg, szegénység, motorok, biciklik
Sihanoukville, Kambodzsa – wow, káosz. Tuk-tuk támadás, néhány szép látványosság, de lerobbanva, kosz, szemét mindenhol. Ez nem járna a szegénységgel, olcsó élet, sor
Szingapúr - 3 nap - Csúcs!! Tisztaság, rendezettség, fegyelem, biztonság, kemény szabályok, de betartják, lottónyereménnyel odaköltöznék, No 1. turistáknak.
Hambantota, Sri Lanka - Yala Park szafari, állatok, Indiai-óceán, vidék, tea a taxi sofőr (angol tanár) családjával, templomok, majmok a fákon
Colombo, Sri Lanka – taxi, a templomokban csodálatos díszítések, gazdagság, arany, elefántcsont szobrok, wow, tea. A második nap vidék, elefántolás, mosdatás a folyóban, ormányzuhany(!!)
Salalah, Omán - felejthető... az arab taxisok zsarolnak, átvernek, lehúznak. Nincs sok látnivaló, teve- és kecskevásár (feleségcsere lehetséges).
Petra, Jordánia - a világ 7 csodája között!! Látni kell, ott lenni. Rengeteg szikla, minden hatalmas sziklákba, hegyekbe vájva, emellett sivatag és kecskék.
Szuezi-csatorna – átmentünk rajta katonai kísérettel vízen és szárazon. Homok mindenhol, rejtett tankok, hadállások, óriási épülő (de még üres) város. Átértünk.
Jeruzsálem, Ashod, Izrael - kellemes csalódás, nyoma sincs feszültségnek, békés, tiszta, történelmi. Minden lépésnél sugárzik a földből a történelem, a legendák. Jól láthatóan megférnek egymás mellett a templomok, zsinagógák, mecsetek, az ezer éves városrészek, a Siratófal (csak itt láttunk fiatal, szimpatikus katonákat, akik csak a turistákkal fényképeszkedtek), utolsó vacsora terem, a Gecsemáné-kert, Jézus keresztre feszítésének és sírjának emléktemploma.
Pireusz, Athén, Görögország - csodálatos szép helyek, de az európai állomásokat nem részletezem, sokan ismerik, akik nem, azok feltétlenül látogassanak el ezekben a városokba.
Katakolon, Olümpia, Görögország
Róma, Olaszország
Pisa
Monaco, Monte Carlo
Barcelona, Spanyolország
Cadiz, Sevilla, Spanyolország
Madeira, Funchal, Portugália
Pár szó még a végére a hajóról, a személyzetről és az útitársakról. A hajón a programok, partik, dekorációk összehasonlíthatatlanok egy „átlagos” hajóúttal. Minden országnál, kikötőnél távozáskor partik, gyakran az alkohol is ingyenes.
Minden országnál az adott hely ételei, italai, ajándéktárgyai, a felszolgálók helyi népviseletbe öltözve. A személyzet szuper segítőkész, barátságos (pláne ha ennyi időt tölt velük az ember), az utastársak nagyrészt ismerik egymást, van, aki 2-3 ezer napot töltött már ennek a társaságnak a hajóin. Ha belegondolok, hogy ez ezen a szinten 3-4 millió dollár… Barátságosak, kedvesek, tanultak - remélem, tudunk még újra hajózni együtt.
Életre szóló élmény – és mi megcsináltuk!
HÍRMONDÓ
Megdöbbenő adat az angliai határátkelőkről
Folyamatosan azt hallani, olvasni a brit médiában (egy részében legalábbis), hogy a közép-európai bevándorlók elárasztják a szigetországot, rátelepednek a szociális ellátórendszerre, és egyáltalán. No de mit mond a statisztika? Létezik, hogy az elmúlt hónapokban csökkent a régiónkból a szigetországba érkezők száma? Ide kattintva kiderül.
Hazavágja az erdélyi kisvárosokat az elvándorlás
Ha már itt tartunk, az elvándorlás ugye nem csak Magyarországot sújtja, legalább annyira Romániát is, azon belül pedig az erdélyi területek sem maradnak ki. Ott is leginkább a kisebb települések esetében okoz gondot. A kontraszt hatalmas: Kolozsvár és Temesvár felkapott kertvárosi övezeteiben 60 millió forintnak megfelelő eurót is elkérhetnek a családi házakért. Eközben például Csíkszeredában már 6-8 millióért is lehet 60 négyzetméteres lakást venni, és hasonlóak az árak Sepsiszentgyörgyön is. További részleteket itt találtok.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!
Utolsó kommentek