Miközben Magyarország még csak tanulja, mit is jelent a határátkelés, és milyen is az, amikor ismerősök, rokonok, barátok külföldre költöznek hosszabb-rövidebb időre, más országok már egy kanyarral túl is vannak ezen. Például a spanyolok, akik immár a második nagy elvándorlási hullámmal szembesülnek ezekben az években. Arra gondoltam, érdemes egy kicsit megnézni ezt a folyamatot, az okokat és a következtetéseket, melyeket levonnak belőle.

Ha már itt a húsvét, arra gondoltam, küldhetnétek képeket utcáról, dekorációról, a terített asztalról, ételekről, nyusziról és üzletfeleiről - szóval mindenről, ami az ünnephez kapcsolódik. Hátha összejön belőle egy érdekes poszt! :) A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

A madridi Barajas repülőtér 

A jelenség már csak azért is érdekes, mert Spanyolország a hatvanas években egy komoly kivándorlási hullámmal volt kénytelen szembenézni. Pontos adatok nem nagyon vannak, de körülbelül kétmillió ember hagyta el akkor az országot, hogy megpróbáljon külföldön boldogulni.

Most 2 millió 300 ezernél tartanak.

Mindez egy olyan országban, ahová az ezredforduló után, egészen a gazdasági válságig inkább érkeztek a bevándorlók, mintsem elmentek volna. Ám 2009 óta drámaian megugrott a határátkelők száma, a mostani adat 56,6 százalékkal magasabb, mint a hét évvel ezelőtti, és sokan hagyták el az országot gazdasági kényszerből, munkát keresve.

Naponta 400 ember „tűnik el”

A spanyol statisztikai hivatal adatai szerint az ország lélekszáma 2012 óta folyamatosan csökken, olyannyira, hogy közel 150 ezerrel kevesebben élnek az ibériai országban, mint egy évvel korábban.

2015 január elsején 46 millió 624 ezer ember élt az országban, ami azt jelenti, hogy 2014-ben naponta 400 ember „tűnt el”, aminek legfőbb oka a külföldiek drámaian csökkenő száma.

Egy év alatt ugyanis közel 300 ezer külföldi hagyta ott Spanyolországot, ez már a negyedik év volt sorozatban, hogy csökkent a határátkelők száma, persze még ennek ellenére is a lakosság 10 százalékát teszik ki.

A helyzet persze ennél kicsit bonyolultabb, hiszen a külföldiek eltűnésének több oka is van: akadnak, akik hazaköltöznek, mások továbbállnak egy másik országba és elég szép számmal vannak olyanok is (több mint 200 ezren egy év alatt), akik megszerzik az állampolgárságot.

Mi van a számok mögött?

Ráadásul (mint az El País cikke megjegyzi) a számok nem is mutatják meg a valós képet, hiszen ez a 2,3 milliós adat jó esetben is csak közeli becslés, hiszen csak azokat mutatja, akik az adott országokban a nagykövetségeken és a konzulátusokon bejelentik, hogy oda költöztek. Márpedig ez önkéntes, így nagyon sokan nem bajlódnak vele (ismerős helyzet, nem?).

Másrészt viszont sokan vannak olyanok is, akik nem is Spanyolországban születtek. Konkrétan a regisztráltak több mint fele (1,5 millió ember) vagy olyan bevándorlók, akik megszerezték a spanyol állampolgárságot is (és mint fent láttuk, a válság miatt tovább is álltak, esetleg egyenesen hazamentek), vagy korábbi kivándorlók gyerekei, akik spanyol állampolgárságot szereztek a szüleik után.

Ezzel együtt is, Spanyolország ismét a kivándorlók országa lett, és a határátkelők száma évről évre nő. Míg azonban a már emlegetett hatvanas években a külföldön boldogulást keresők nagy része idénymunkás vagy szakképzetlen munkaerő volt, akik a francia és a német iparvidéken találtak maguknak megélhetést, a modern határátkelők jellemzően jól képzett fiatalok.

Kiözönlő orvosok

Például orvosok, képzett ápolók. Az orvosi kamara tavaly év végi adatai szerint körülbelül 3000 egészségügyi dolgozó kérte a külföldi munkához szükséges regisztrációt, ami nagyságrendileg ugyanakkora szám, mint egy évvel korábban (2014-ben 3300-an voltak, akik úgy gondolták, inkább másik Európai Uniós országban folytatnák karrierjüket.)

Az adatok ráadásul folyamatosan emelkedtek az elmúlt években, hiszen míg 2011-ben 1380-an, 2012-ben 2405-en, addig 2013-ban már 3279-en jelezték a határátkelés iránti igényüket.

Az elmúlt öt évben összesen 13 ezer ilyen kérelem érkezett be a spanyol egészségügyben dolgozóktól, ami az orvosi kamara szerint pontosan jelzi az ágazat és azon belül is különösen a fiatalok nehéz helyzetét (persze nem jelenti azt, hogy mindenki el is ment).

Átalakuló migráció

Nem mintha az alacsonyabb képzettségűek nem szeretnének szerencsét próbálni, ám jóval kisebb eséllyel találnak munkát külföldön, hiszen a legtöbb országban a munkanélküliek egy jó részét éppen ők teszik ki.

Az ipari termelés automatizálódása, a szolgáltatói szektor befagyása ugyanis sok országban éppen ezt a réteget érintette a legrosszabbul. Az El País szerint tehát a határátkelés ma már sokkal inkább azoknak „éri meg”, akik olyan szakmai hozzáadott értéket tudnak felmutatni, amire más országokban is van igény. Pusztán a kétkezi munka egyre kevésbé elég.

Persze a külföldön élő spanyolok között is sok olyan akad, akik nem gazdasági kényszerből, hanem a sikeresebb karrier reményében váltottak (akár csak ideiglenesen) országot. Legyenek bár cégvezetők, pénzügyi szakemberek vagy tudósok, egy olyan elitet alkotnak, amely egyre kevésbé kötődik országokhoz, és oda költözik, ahol jobb lehetőségeket kínálnak neki.

(Fotó: flickr.com/Daniel)