A mai posztot kéretik nem komolyan venni, hiszen egy paródiáról van szó, melyet Marci küldött, én pedig arra gondoltam, egy tavaszi szombatra jó móka lesz. Az írás a manapság rendkívül népszerű travelbloggereket csipkedi meg kicsit, és persze akinek nem inge… Jó szórakozást!

„Napjaink rohanó világában szabadságunkon is átrobogunk! Élményeinket nem ízlelgetjük, hanem habzsoljuk, s halmozzuk a picasa és a dropbox lélektelen gépezete számára, tonnányi fotó formájában.

Szerencsére azonban, főként a fiatalok körében, bontakozik ki a slow-turizmus, és a hátizsákos, low-budget élmény-travelling, olyan gyorsasággal, hogy e jelenségnek már avatott szakértői is vannak, akik fiatal koruk ellenére félelmetes magabiztossággal szörfölnek e forradalmi jelenség hullámtaraján.

Következzék hát két hátizsákos utazás-szakértőnk személyes története!

Szabi (backpacker és stoppos tanácsadó)

Szabi, alig huszonöt éves kora ellenére egy jógi bölcsességével válaszolgat kérdéseimre. Egy epikus belvárosi romkocsma teraszán találkozunk, Szabit már messziről felismerem: a korlát felett lebeg, lótuszülésben – félmeztelenül, a tízfokos hideg ellenére - miközben angolul tart előadást egy svéd és egy szingapúri lánynak legújabb zarándokútjáról.

„Amikor életemben először stoppoltam Inárcs és Jászfényszaru között, már éreztem, hogy egy olyan szabad lélek lakozik bennem, aki egy napon majd más lelkeket is kalauzol a szabadság felé.

A főiskola elvégzése után egy reklámcégnél helyezkedtem el, ahol a materiális bőséget volt szerencsém megtapasztalni jó fizetés formájában - természetesen nem a pénz miatt vállaltam el, az mindössze mellékterméke volt lélekfejlődésemnek.

Életem megvilágosodásának nagy dobbanása akkor volt, amikor búcsút mondtam a cég nyújtotta biztonságnak, s elstoppoltam Franciaországba, Toulouse-ba, ahol egyesültem az óceán végtelenségével, s az a megérzésem támadt, hogy neki kell vágni a Santiago de Compost Ellának.

A Pireneusok felé vettem hát az irányt, s a zarándokutat egy izlandi-réunioni lánnyal együtt végig végigcsináltam, dacára annak, hogy megérkezett a monszun és bőrig áztunk.

Időnként azért Magyarországon is vagyok, Csillebérc és Kóspallag között szervezek ún. pszeudo - Santiago de Compost Ella zarándokutakat, amelyre várlak TITEKET: ezeken az egynapos minizarándoklatokon az élményzuhatag s az anyatermészet mellett tapasztalat - esszenciákat is csöpögtetek követőim lelkébe; a túra ára mindössze 15 euro, s a tudás, amit NEKTEK átadok, valós tapasztalatokon alapul.

Hogy miért éppen Csillebérc és Kóspallag között? A kövek kisugárzása szinte 99%-ban hasonló a spanyolországihoz! Ezt az üzenetet egy 136 éves nénitől kaptam meg, akivel a Pireneusok egyik érintetlen völgyében találkoztam. A néni épp egy gyógyfüvekkel megrakott szekeret vontatott felfelé a dűlőúton. (Lehet, hogy csak 120 volt, mert nem kértem el a születési bizonyítványát.)

Ő azt mondta, hogy a Pireneusok testvérsziklái a Dunakanyarban és Nepálban találhatóak, mert azonos a rezgésük. Amint kimondta e szavakat, lelki szemeim előtt megjelent a Dobogó Kő, és a nepáli Raama-szakadék.

A kickstarteren egyébként jelenleg a nepáli utamra gyűjtök, hogy minél előbb kincset érő tudással tudjak szolgálni NEKTEK (itt lehet adományozni, még kb. 1100 euro hiányzik).

A szédületes spirituális fejlődés, amelyet átéltem, természetesen nem csak az enyém, szeretném megosztani: az álmom az, hogy TE is megéld ezt a transzcendens rezgésszint-emelkedést, amellyel akkor ajándékoz meg az univerzum, ha veszed a bátorságot, s belevágsz!

Ennek hatására döntöttem úgy, hogy stoppos-zarándokút tanácsadó leszek, s kiszabadítom minél több kortársamat a munka - pénzkeresés – saját lakásra gyűjtés sehova sem vezető mókusháromszögéből.

A blogomat itt találjátok, ahol friss projektemről olvashattok bővebben (én leszek az első, aki lótuszülésben, azaz kézen járva végigmegy a Santiago de Compost Ella egy szakaszán, a projektet itt tudjátok támogatni) emellett számtalan hasznos bölcsesség vár TITEKET s az elérhető díjú személyes konzultációmra is itt tudtok jelentkezni! Csáó, Aloha, Peace, Namasté!!!

Noémi (travelblogger)

Vérpezsgető élmény volt szemezgetni Noémi blogjából - ő sajnos nem tudott jelen lenni az interjún, mert haladéktalanul Berlinbe kellett repülnie, ahol előadást tart indiai önkénteskedéséről. Most a blogjának indító oldaláról másolunk be egy részletet, avagy hogyan indult a nagy kaland!

„A kommunikációs főiskola után nem igazán találtam a helyem, elvégeztem még egy újságírói-, filmproduceri-, kirakatrajzoló és egy romkocsma-belsőépítészet akadémiát, azonban zsigerileg éreztem, hogy valami hiányzik kényelmes, nagyvárosi, valós kihívásokat nélkülöző életemből.

Az első kilépést a komfort zónámból egy szicíliai utazás adta meg. Mivel mindig is érdekeltek a környezetvédelmi dolgok, egy konferenciára repültem Palermóba, amely a légiközlekedés káros-anyag kibocsátásával foglalkozott.

Ekkor már éreztem, hogy utazni fogok, de utazásaim sohasem lehetnek öncélúak: önmagamat a világ jobbításának kontextusába kell illesztenem, önmagam csodájának csakis az önzetlen segítség és a megosztásos gazdaság lehet az alapkőletétele.

Maradva Olaszországnál, a kedvesemnek, aki kanadai, és jávaprogramozó, vannak a szülei, akiknek Szicíliában van ökokecskesajt-ökogazdaságja. Így éppen ő is arrafelé bukkant fel, és együtt stoppoltuk be Szicíliát motorral. Így lyukadtunk ki Portugáliában, ahol Lanzarote mellett egy csirkemenhelyen önkénteskedtünk.

Itt sorsszerű találkozásban volt részem egy 65 éves, de 40-nek sem tűnő, dán hölggyel, akinek alapítványa a csirkék humánus kivégzését advokatálja! Kevesen tudják ugyanis, hogy a csirkék nyakát balra tekerik ki a vágóhídon, amely sokkal fájdalmasabb, mint a jobbra tekerítés, mert útban van egy ideg! Sajnos azonban a vágóhidakon a gépek a balratekerésre vannak beállítva.

A dán hölgy példaképem s mentorom is lett valamilyenképpen, mert ő kompromisszumok nélkül a saját álmait követi, igaz, elég későn jött rá, már 50 éves volt, amikor elvált unalmas, befektetési bankár férjétől, s Provance-ba költözött, ahol megtalálta önmagát: kitépett szőlőtőkékből kézműves levendulakifacsaró gépeket kezdett építeni egy 400 éves parasztházban.

Az igazi nagy ugrás, otthagyni a komfortos Európát, Ázsia meghódítása volt. A kedvesem, aki kanadai és jávaprogramozó, szintén úgy döntött, hogy elkísér, őneki kicsikét könnyebb dolga van, mert bárhonnan dolgozhat.

A Maldív-szigetekkel kezdtük, amelyet alaposan bestoppoltunk. Innen egy halászhajóra kérődzködtünk fel, amellyel az Andamán-szigeteken kötöttük ki, ahol helyi bantu bennszülöttek vettek fel parasztszekereikre, és elindultunk, de előtte még az esküvőikre is meghívtak, amelyek éppen akkor kezdődtek véletlenül, de véletlenek, mint tudjuk, nincsenek!

Amikor vége lett, egy ashramba költöztünk, ahol a falon egy ősi hindu mandalát láttam, amiről az ashram vezetője azt mondta, hogy a párja egy laoszi kolostorban található. Ott és akkor éreztem, hogy el kell mennem abba a kolostorba.

Másnap felültünk egy helyiek által vezetett traktorra, amely, miután elindult, elvitt minket. Így lyukadtunk ki Phuketen, melynek romlatlan ősvadonja megbűvölt mindannyiunkat. A kedvesem nagybátyjának véletlenül éppen itt van háza, ahol pár napot rápihentünk a következő utazásra.

Így lyukadtunk ki Laoszban, miután feleveztünk a Mekong folyón, ahol a másik kolostorban sorsszerű találkozást éltünk meg egy csodálatos emberrel: Shri Sai Shu Guru ausztrál származású megvilágosodott mester, az önzetlen s végtelen szeretet sugárzik belőle, éppen esti megtisztuló rituáléja közepette merült el a Mekong folyóba a mester, amikor kitoltuk belőle a csónakot.

A felvilágosodott mester életének fő célja a tantrikus szerelmi tudományok összekötése a permakulturális gazdasággal. Párokat oktat arra, hogy szeretkezés közben vizualizálják a kertjüket s ettől gyorsabban nőnek a növények. Sajnos a felvilágosult mester tanítására nem jutottunk el, mert ekkor nagyon sok utazó, főként lányok várakoztak a kolostor előtt, volt, aki már hetek óta ott sátorozott…

Utazásaim gazdag élménytárát úgy döntöttem, blogban örökítem meg, minthogy az egyik diplomám újságírói, s eddig csak íróasztalnak író írói vénám feldúsításának is kiváló pályája lesz, de az örök cél az marad, hogy útmutatásommal, szakértői ázsiaiutazás-bloggerként szeretném kortársaimat kiszabadítani az unalmas munka világából, s rávenni arra, hogy INDULJON EL!

…S az élete olyan lesz, mint az enyém, nem tudja, álmodik-e, vagy ébren van (most Indiába készülök, ahol egy pávatoll –regeneráló gazdaságban leszek önkéntes a kedvesemmel, akit egészen véletlenül Bangalore-ba hívtak szakértőnek egy IT - projekthez, így ő csak hétvégéken fog csatlakozni.)

Az első lépés nagyon egyszerű, amit most megosztok Veletek: add ki a budapesti lakásod!  Még ha egy kicsinkis garzonlakásod is van, az is havi 300 eurót hoz, amiből, plusz a megtakarításaidból a világ olcsóbb részein szerényen, de meg tudsz élni. Tudom, anyagi kényelmetlenségekkel s lemondással jár, viszont az élményeidet senki nem veheti el tőled!!!

fényölelés,

Noémi”

(Fotó: pixabay.com/LisaRedfern)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!