oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2016. február 16. 06:41,  Hogyan szivárogtunk át Németországba? 367 komment

2016. február 16. 06:41 Határátkelő

Hogyan szivárogtunk át Németországba?

Nem hétköznapi történet következik ma, hiszen Tímea és szép nagy családja komoly hányattatások után jutott el oda, hogy ma már mindannyian Németországban élnek. Ami nekem nagyon szimpatikus a történetükben az az állandó tanulásvágy és előretekintés, ami a legnehezebb időszakokon is átsegítette őket.

csalad_folyoparton_foto_pixabay_com_eugeniu.jpgA kép illusztráció

„Az öreg székely bácsi felmegy Pestre az állatkertbe, hogy életében legalább egyszer lássa azt. Nagyon tetszik neki, sorra nézi az állatokat: a majmokat, a tigriseket, struccokat, stb. Odaér a zsiráfok kifutójához. Nézi a zsiráfot, nézi, csóválja a fejét. Már vagy egy órája bámulja tátott szájjal, majd hitetlenkedve csak ennyit tud mondani: - Márpedig ilyen állat nincs!!!

Tapasztalatunk szerint jönnek egyrészt a magasan kvalifikáltak: mérnökök, informatikusok, orvosok. Vagy már kész, elintézett munkahelyre jönnek vagy hamar találnak maguknak állást, akár válogathatnak is.

Jönnek aztán a szakmunkások: asztalosok, víz -, gáz-, villanyszerelők, stb. Ha van nyelvtudásuk, szintén hamar találnak munkát. Ha nincs, vagy kevés, elmennek segédmunkásnak, betanított munkásnak.

Jönnek a szakma nélküliek, jellemzően alacsony iskolai végzettséggel, esetleg érettségivel. Elmennek valami egyszerű betanított munkára és még így is jobban élnek, mint otthon.

És vannak aztán az ilyen magunkfajták: felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással, szakmával, amit igazából nem tudnak hasznosítani. Jellemzően ezek azok, akik nem jönnek ki. A zsiráfok.

A kezdetek

A történet 2012-ben kezdődik. Én akkor már hetedik éve otthon voltam a különböző korú és nemű gyerekekkel különböző jogviszonyokban (szülési szabadság, GYED, GYES, főállású anya, stb.).

A férjem tanárként dolgozott egy budapesti gimnáziumban. Szerette a munkáját, szívesen tanította a gyerekeket, de kezdett belefásulni. A sokat emlegetett fizetésemelés valójában inkább csökkenés volt. Elmaradtak a különféle béren kívüli juttatások, az óraszám viszont nőtt.

Az egy főre jutó keresetünk pontosan 500 Ft-al haladta meg a rendszeres gyermekvédelmi támogatás határát. Egyre gyakrabban látogattam a helyi önkormányzat szociális osztályát, ahol mindig kaptunk valami támogatást.

Az előbb említett gyerektársaság: a nagyfiú, 17 éves, a nagylány, 14 éves, a kisebbik fiú 12 éves, a kislány 7 éves és a legkisebb 3 éves. Egy 58 négyzetméteres panellakásban laktunk, a fiúk az egyik félszobában, a lányok a másikban, a legkisebb meg mindenhol. Anyukám ugyanabban a lépcsőházban a földszinten.

Szokássá vált, hogy a gyerekek első útja az iskolából hazafelé a nagymamához vezetett. Ott megebédeltek, aztán feljöttek tanulni. Autónk is volt, egy-egy nyaralásra is futotta, hitelt sem kellett fizetnünk, akár elégedettek is lehettünk volna az életünkkel.

Azért látszott, hogy hosszú távon nem tartható ez az állapot. Első körben a legkézenfekvőbb megoldáshoz folyamodtam: megkérdeztem a volt munkahelyemet, hogy vissza tudnának-e venni.

Ez egy nemzetközi vállalatcsoport külkereskedelmi tevékenységet folytató budapesti irodája. 14 évet dolgoztam ott (megszakításokkal a szülések miatt), amilyen nyelven szóltak a telefonba, amilyen nyelven jött az e-mail, azon a nyelven válaszoltam (a német ment a legjobban, utána a francia, de elboldogultam az angollal is).

A munkahelyemmel a szülés után is megmaradt a kapcsolat, de visszavenni sajnos nem állt módjukban. Nagyvonalú végkielégítést kaptam és mehettem állást keresni magamnak. A 2012-es év gyakorlatilag ennek jegyében telt.

Még korábban, az otthon töltött évek alatt elvégeztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát is, de ezen a területen soha nem dolgoztam (az utolsó vizsgámra már velem jött a harmadik gyerek is a hasamban, később, mikor visszamentem dolgozni, örültem, hogy van egyáltalán munkám a már jól ismert külkereskedelmi területen).

Így - gyakorlat nélkül, sok éves lemaradással - pénzügyi, számviteli területen nem volt esélyem, külkereskedelmi területen ennyi rengeteg gyerekkel meg talán még kevesebb. A negyvenes éveim közepén már annyira fiatalnak sem számítottam, sőt.

Regisztráltam különféle álláskereső portálokra, küldözgettem a pályázataimat, amelyekre többnyire válasz sem érkezett. Próbálkoztam külföldön is hasonló területen elhelyezkedni, tökéletesen esélytelenül.

Németország először...

Az év vége felé egyetlen apró remény csillant meg: egy magyarországi állásközvetítő keresett németországi betanított munkára embereket. Az ígéret szerint fizetik a szállást, ellátást, kiutazást, sőt, még fizetést is fogunk kapni. Túl szép, hogy igaz legyen.

Egy hónapot, a karácsony előtti heteket mertem elvállalni, úgy voltam vele, ha bármi átverés van a dologban, legfeljebb hazajövök. Németül beszélek, annyi pénzem azért van, hogy néhány napi szállást, hazautat kifizessek. Meglepő módon nem volt benne átverés. Összesen 8 autóbusznyi dolgozó utazott ki, több turnusban. Én az utolsók közt voltam, hogy minél kevesebbet kelljen távol töltenem a családomtól.

Valóban kaptunk szállást – egy síparadicsom melletti üdülőközpontban, takaros kis házacskákban laktunk, enni is adtak – még többet is a szükségesnél. A munka? Hát ez bizony elég egyszerű és monoton volt, egy óriási raktárban kellett különféle termékeket becsomagolni. De volt végre munkám, kifejezetten jól esett kiszabadulni az otthoni háztartás-gyerekek-bevásárlás-iskola-stb. sokszögből.

Az itthoniak? Ők bizony nehezen élték meg ezeket a heteket. Elutazás előtt beosztásokat készítettem, hogy melyik gyerek milyen háztartási munkát vállal, ki mikor hozza-viszi az apróbbakat iskolába, különórákra. Igyekeztem betanítani őket a háztartási gépek – különös tekintettel a mosógép – használatára.

A férjem dolgozott, mellette szinte minden napra vállalt valami különórát, hogy ne boruljon fel teljesen a költségvetésünk. Ezen kívül egy már korábban elkezdett kétéves képzés utolsó vizsgáit is le kellett tennie. Esténként felügyelte a gyerekeket, meghallgatta ügyes-bajos gondjaikat, mesélt nekik. Anyukám segítsége nélkül nem ment volna a dolog. Ő etette a társaságot és napközben vigyázott a legkisebbre.

… és másodszor

A raktárban az utolsó munkanapon kettéosztották a társaságot: egy kisebb résznek felajánlották, hogy visszajöhetnek januárban is, a háromnegyedének megköszönték a munkáját. Én a kisebb részbe estem. Első körben arra gondoltam, hogy ezt semmiképp nem vállalhatom tovább. Fárasztó volt az állandó éjszakás műszak (soha nem tudtam kialudni magam), a 6 napos munkahét, különben sem hagyhatom ott újabb hetekre az egész kompániát.

Otthon aztán, mikor kipihentem magam, és láttam, hogy egész jól elboldogultak nélkülem, felmerült, hogy mi lenne, ha mégis elvállalnám. A pénz igazán jól jönne, és különben is, csak egy hónapról van szó. Csak egy hónap?

Szegény férjem azóta is emlegeti azt a január 2-i hajnal 2 órás indulást a Ferencvárosi pályaudvarról. Amikor a közvetítő barátságosan közölte, hogy akik itt vannak, azok úgy készüljenek, hogy nagy valószínűséggel átveszi őket a cég, kapnak hosszútávú munkalehetőséget. Micsoda??? Hiszen én csak egy hónapra készültem.

Kavarogtak a fejünkben a gondolatok. Ez lenne a nagy lehetőség? De hát azért nem pont ilyen munkára vágytam. Másrészt meg, akármilyen is, ez végre munka. Be kell járni, csinálni kell - mégpedig igen fürgén és szorgalmasan - és fizetnek érte. Magyar viszonyok közt ráadásul egész szépen. De hol fogunk lakni? Az rendben van, hogy most egy hónapra kapok szállást, de mi lesz a családommal? Mi lesz a gyerekeinkkel? És egyáltalán?

Az utolsó otthon töltött napok egyikén a férjem talált az interneten egy lakáshirdetést a munkahelyem közelében. Megbeszéltem a hirdetővel, hogy ha majd kint leszek, megkeresem őt.

A munkába menekültem

Amilyen jól és gyorsan telt a december, olyan nehéz és fárasztó volt a január. Hiányoztak a gyerekek, a férjem, az egész megszokott otthonom. A munkába menekültem, ahol az értékelésnek egyetlen szempontja volt: hány darab terméket tudsz óránként becsomagolni. Olyan gyorsan csináltam, ahogy csak bírtam. Addig sem kellett gondolkoznom.

Pedig panaszra most sem lehetett ok: szép, tiszta szállodában laktunk, egyágyas szobákban, jó és elégséges volt a koszt is. Busszal hoztak-vittek minket munkába, munkából. Az állandó éjszaka helyett kétheti váltásban dolgoztunk délelőtt, délután. A szállodában kihirdették, hogy aki hosszabb távon is szeretne maradni, az próbáljon magának valamilyen szállást keresni.

Egy apró bökkenő volt: néhány vidám kollégánk különféle filmek letöltésével lefoglalta az amúgy sem túl széles sávú szállodai internetet, alig-alig lehetett hozzáférni. Autó híján a közlekedés sem volt túl egyszerű. Ezen feltételekkel elég korlátozottak voltak a szálláskeresés lehetőségei.

Azért a már korábban említett hirdetőt felhívtam és sikerült is eljutnom hozzá, megnézni a lakást. Vonattal mentem, néztem ki a vonat ablakán. Januári szürkeség, sivár, egyhangú táj. Legszívesebben visszafordultam volna. Mindenesetre azért eldöntöttem, hogy na, a világnak ezen a részét aztán biztos, hogy nem fogok lakni.

A lakás viszont tetszett. Kis falucska, rendezett környék, egy nagyobb ház földszintjén 3 szobás lakás, szépen berendezve - ami persze a bérlőké volt, így számomra irreleváns, de akkor is. Még kis kert is tartozott hozzá. Mélygarázs, tárolóhely a pincében. Elférnénk itt.

Talán mégiscsak ki kellene venni? De miből fogjuk kifizetni? És egyáltalán, miért adnák ki ezt nekünk? Külföldiek vagyunk, az én egyhónapos szerződésemet és a férjem otthoni munkahelyét leszámítva munkánk sincs, miért bíznának meg bennünk?

Döbbenetes, hogy mégis megbíztak. Kicsit később az akkori bérlő – a hirdetés feladója - bemutatott a tulajdonosnak is. Olyan éktelen helyi dialektusban társalogtak egymással, hogy egy árva szót nem értettem abból, amit egymással beszéltek.

A január hátralevő részét az esélyek, lehetőségek latolgatásával töltöttem. Közben nőttön nőtt a honvágy, végül már semmi mást nem akartam, csak hazamenni. A kollégáim kaptak szerződést és ott maradhattak egy újabb hónapra a szállodában, én hazamentem. Közben többször hívott a lakás bérlője, érdeklődött, hogy kell-e a lakás. Végül – eléggé el nem ítélhető módon – már fel sem vettem a telefont. Nem tudtam neki mit mondani.

Vettem egy nagy levegőt

Hazamentem, de már néhány nap után éreztem, hogy így sem lesz jó. Ugyanúgy nincs munkám, de még csak kilátásom sem rá. Megpróbáltam telefonon beszélni a volt raktári főnökömmel, hogy visszavennének-e dolgozni – de most már közvetítő nélkül. Nem tudott semmi biztosat ígérni. Nagyon meg voltak elégedve a munkámmal, de személyi kérdésekben nem ő dönt, hanem a HR.

Vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem a lakás bérlőjét, hogy megvan-e még vagy már kiadták. Hihetetlen, de még megvolt a lakás és oda is adják, csak menjek ki átvenni. Eldőlt, lesz ami lesz. Néhány nap múlva felkerekedtünk a kisebbik fiammal (6. osztályos volt akkor). Majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy itt valami átverésnek kell lenni.

Ismertem már valamelyest a németországi lakásbérlés helyzetét, még a németek is nehezen jutnak lakáshoz. Hát mit akarok én akkor?

Simán ment minden. Kimentünk, megkaptuk a kulcsokat, a bérleti szerződést és egy szép üres, patyolat fehérre meszelt lakást. Leteregettük a hálózsákjainkat, felakasztottuk a mennyezen véletlenül ott maradt kampóra a fejlámpánkat, a campingfőzőn megfőztük a vacsoránkat és megünnepeltük a fiam 12. szülinapját.

A tulajdonos még azt is megengedte, hogy a kauciót három havi részletben fizessem ki. Elintéztük a legszükségesebbeket (lakcímbejelentés, adószám, internet), jelentkeztem a munkahelyen, hogy jönnék dolgozni, mihelyst lehet.

Pár nap múlva megjött a férjem is. Adódott neki időközben egy állásinterjú Észak-Németországban. A fiunkat feltettük a vonatra – szomorúan utazott vissza szegény az iskolába, mi elutaztunk Hamburg közelébe. A férjem persze nem kapta meg a megpályázott tanári állást – tekintve az akkori nyelvtudását nem is nagyon volt rá esélye.

Otthon igyekeztem elrendezni, amit még tudtam: az anyukámat megpróbáltam meggyőzni, hogy bírja még ki egy kicsit (hogy pontosan meddig is, azt inkább nem részleteztem), kiosztottam az utolsó instrukciókat a gyerekeknek, bepakoltam az autóba, ami csak befért és hasznosnak ítéltem, aztán elindultam.

Úgy beszéltük meg a férjemmel, hogy a tanévet még végigcsinálja ő is, a gyerekek is, aztán nyár elején jönnek mindannyian. Addig meg két-háromhetente találkozunk, telefon, skype, e-mail.

Már volt cél

Féltem az újabb elválástól, de ez most már egész más volt. Volt cél, pontosan tudtam végre, hogy mit akarok: be kell rendezni a lakást, lakhatóvá kell tenni, hogy mire jön a család, viszonylag normális körülmények közé kerüljenek. De mindenek előtt az anyagi oldalt kellett valahogy rendezni. A bérleti díjat és a kauciót fizetni kell, otthoni is élni kell valamiből, az utazások is pénzbe kerülnek.

Vész esetére volt azért némi tartalékunk, de végül szerencsém volt, visszavettek a munkahelyemre, egy éves szerződést kaptam. Megállapodtam két kollégámmal, hogy odajöhetnek lakni pár hónapra, amíg megérkezik a család. Ők is jól jártak, ha csak átmenetileg is, de megoldódott a szállásproblémájuk, én is örültem, hogy beszálltak a bérleti díjba.

Dolgoztam, közben minden szabad időmben az ebay-t, a hirdetéseket figyeltem. Van-e a közelben bármi, ami ingyen elhozható és használható a lakásban. A tavaszi időszakban szerencsére gyakran van szünet, hosszú hétvége, amikor vagy a férjem jött 1-2 gyerekkel, vagy én utaztam haza.

Ilyen alkalmakkor mindig színültig megtöltött autóval jöttem vissza, kihasználva minden légköbcentimétert. Így vándoroltak át otthonról lassanként mindenféle használati tárgyak, kisebb szekrények, asztalok, ágyak, matracok, kerékpárok, sőt, még egy komplett emeletes ágy is eljött, darabokra szedve.

A legkisebbünk már nagyon hiányzott, így hát májusban kijött hozzánk, anyukámmal együtt. Anyukám aztán visszament, helyére érkezett – kicsit megkurtítva az otthoni tanévet - a kisebbik fiunk.

A német iskolarendszer

Kihasználva, hogy itt hosszabb a tanév, őt mindjárt be is írattam a gimnáziumba, vendégtanulónak. Bár volt otthon németórája az iskolában, a köszönésen és néhány alapszón kívül nemigen tudott mást. Korábban úgy olvastam ki a beszámolókból, hogy a gyerekek nyelvi környezetben gyorsan megtanulják az idegen nyelvet. A fiam ezt valószínűleg nem olvashatta, mert még egy év múlva is jelentős gondjai voltak a nyelvvel.

Persze, az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem pont a gimnáziummal kellett volna kezdeni, ahol még a németek közül is megválogatják, hogy kit vesznek fel. Nem tudtam én ezt még akkor.

Később átkerült a Mittelschuleba, ahol azóta is nagyon jól érzi magát, az egyik legjobb tanuló az osztályban. Ellentétben a gimnáziummal itt van külön tanári kapacitás arra, hogy a nyelvet nem tudókat is megtanítsák, felzárkóztassák.

Kis közbevetés a német iskolarendszerről: az általános iskola negyedik osztálya után iskolát kell váltani: a legjobbak, a tanulni szeretők és akarók viszonylag szűk rétege megy a nyolc osztályos gimnáziumba, amelynek végén érettségit tesznek. A tanulni nem szeretők vagy nem tudók – pl. a nyelvi hiányosságokkal küzdők – mennek az eléggé gyakorlatcentrikus Mittelschule-ba. Ennek végeztével, a 9. vagy 10. évfolyam végén vizsgát tesznek és szakmát tanulnak vagy elmennek dolgozni.

A diákok nagy része a középső megoldást, a Realschule-t választja: ez tekinthető a kettő ötvözetének is. Van gyakorlatias része is, de azért elég nagy az elméleti tananyag.

A 10. évfolyam szintén vizsgával zárul, és lehet utána szakmát tanulni vagy – átmeneti osztály közbeiktatásával – a gimnáziumban folytatni a tanulmányokat. Minden iskolatípusból mindegyikbe van átjárás. Amikor ezt mondták nekem, igencsak kételkedve fogadtam. Azóta meggyőződtem róla, hogy valóban így van.

Vissza a családunkhoz: a kis első osztályos lánykánk bizonyítványa kézhezvétele után érkezett Németországba, hogy itt újra járja az első osztályt. Ezt viszont olyan sikeresen tette, hogy utána rögtön mehetett is a harmadik osztályba.

Ő viszont valószínűleg olvasta a fenti kijelentést a gyerekek nyelvtanulásáról, mert most, negyedik osztályban félévkor majdnem mindenből a legjobb osztályzatot kapta, holott ő a kijövetelekor a testvérétől tanult „ja” és „nein” szavakon kívül nem rendelkezett egyéb nyelvtudással.

A tanároknak a tanév nem fejeződik be a tanítás végeztével, még számtalan értekezlet és egyéb adminisztrációs teendő vár rájuk. Egyszer aztán ennek is vége szakadt és a férjem is csatlakozhatott végre hozzánk.

Rendkívül nagyvonalú volt vele a gimnázium, ahol tanított: kapott egy év fizetés nélküli szabadságot, hogy eldönthessük végre, hogy mit akarunk. Ő persze tanárként szeretett volna elhelyezkedni, van is igény errefelé matek és informatika tanárra. Igény az van, de felvétel, az nincs. Kiváltképp egy erős középfokú nyelvtudással. Ez elég arra, hogy mindent megértsen, mindent elmagyarázzon, de hogy tanítani is tudjon, ahhoz borzasztóan kevés.

Számos pályázat, interjú, sőt, próbatanítás után egy szeptemberi reggelen arra ébredtünk, hogy együtt megyünk be dolgozni a raktárba. Ő roppant boldogan, hogy van végre munkahelye és együtt lehetünk, én mérsékelt lelkesedéssel. Végig nagyon bíztam benne, hogy sikerül állást szereznie és megszabadulhatok végre a raktári munkától.

Együtt anyukámmal

Mindketten dolgoztunk, vigyázni kellett valakinek a kicsire. Anyukám egy igen egyszerű asszony, rendkívül logikus, világos gondolkodással. 76 évéből 70-et egy világvégi kis faluban töltött, egyszerű betanított munkásként dolgozott egészen a rokkantnyugdíjig.

70 éves volt, mikor apámmal úgy döntöttek, hogy mégiscsak biztonságosabb nekik, ha a közelünkben vannak, meg az unokák is nagyon hiányoztak nekik, így hát felköltöztek Budapestre. Időközben egyedül maradt, sokat segített a gyerekek körül.

Berzenkedve bár, hogy öreg ő már ehhez, meg beteg is, utazni sem szeret, mégiscsak megértette, hogy nélküle nem mennek a dolgok. Kijött hát ő is hozzánk, hangsúlyozva, hogy csak átmeneti időre, amíg elrendeződik körülöttünk minden. Ez az átmeneti idő aztán úgy alakult, hogy egyre hosszabb időket töltött Németországban és egyre rövidebbeket Magyarországon. Most már csak az iskolai szünetek idejére kap „szabadságot”, amikor hazautazik.

Időközben – hihetetlen szerencsénkre – megüresedett a melletünk levő egyszobás lakás. Megkérdezték, hogy kivennénk-e. Persze azonnal igent mondtunk, akkor épp mindkettőnknek volt állása. Így anyukámmal most ismét egy házban, de külön lakásban lakunk. Hozzá is tartozik kis kert, amit a miénkkel egybenyitottunk. Ő hozza-viszi a legkisebbet oviba, ami szerencsére itt van a faluban, nagyon közel. Délelőtt ebédet főz neki, megeteti, ebéd után együtt feküdnek le aludni.

Hátramaradt még a két nagy. A nagyfiú abban a gimnáziumban érettségizett, ahol a férjem tanított, érettségi után felvették a Műszaki Egyetemre, gépészmérnök karra. Itt lehetőség volt német nyelven történő oktatásra is. Nem volt kérdés, hogy ezt kell választani.

A nagylány ugyanebben az évben, ugyanezen gimnázium nulladik évfolyamát kezdte egy speciális nyelvi osztályban. Németet és angolt tanult nagy óraszámban, a többi tárgyból csak szintentartás folyt.

Ők ketten maradtak otthon, életük legszebb időszakaként emlékeznek erre az évre. Vidáman eléldegéltek volna akármeddig a megüresedett lakásban, iskolába jártak és örültek, hogy elférnek végre, nem zavarja őket senki. Mi itt másként láttuk a dolgokat. Azt akartuk, hogy újra együtt legyünk mindannyian.

Elég volt a robotmunkából

A férjemnek december végén lejárt a raktárban a szerződése, esélye sem volt hosszabbításra. Ő látássérült, sötétben és szürkületben egyátalán nem vagy csak keveset lát, ezen kívül csőlátása van. Amire fókuszál, azt élesen látja, de a környezetét már nem. A hétköznapi életben jól elboldogul, aki nem ismeri, annak csak az tűnik fel, hogy óvatosan, kicsit bizonytalanul mozog.

Egy raktárban, ahol iszonyú gyorsan kell dolgozni, ráadásul vibráló neonfényben, ez nem szerencsés konstelláció. Közben azért sikerült szert tennie egy ici-pici kis munkára, egy új programnyelvet kellett elsajátítania és ezen programot írni. Bíztunk benne, hogy talán lesz belőle valami.

Felszabaduló idejében felkeresett egy nyelviskolát, beiratkozott és letette a felsőfokú nyelvvizsgát. Elment orvoshoz, hosszas ügyintézés után csináltatott magának egy „Schwerbehinderten Ausweis”-t (erre nem találtam megfelelő magyar kifejezést, talán mozgáskorlátozott igazolványnak lehetne fordítani, de ő nem a mozgásában, hanem a látásában korlátozott).

Több előnye is van az igazolványnak, az egyik leghasznosabb a tömegközlekedés térítésmentes használata. Közben folyamatosan írta a pályázatokat: próbálkozott tanári és informatikusi állással, de egyszerű betanított munkával is. Teljesen eredménytelenül. Bejelentkezett a munkaügyi központba, kapott munkanélküli segélyt.

Néhány hónap múlva nekem is lejárt a szerződésem, nem igyekeztem nagyon, hogy meghosszabbítsák. Elegem volt már a raktári munkából, a monotonitásból, abból, hogy az egyetlen cél az, hogy teljen el valahogy az idő, mehessünk ki szünetre vagy teljen le végre a műszak. Szerettem volna, hogy legalább egy kicsit kelljen gondolkozni, valami olyasmit csinálhassak, ahol végre az agyamat is használhatom.

A raktárban gyakorlatilag robotok voltunk, nem is értem, miért olcsóbb az emberi munkaerő, miért nem gépeket alkalmaznak. Én is munkanélküli lettem. Most lehetne mondani, hogy „na, ezért kár volt kimenni, hogy segélyen éljetek”. Nem erről van szó. Azt gondolnánk, hogy milyen kellemes és jó időszak volt ez, a gyerekek iskolába járnak, az otthoni kettő is jól tanul, mi otthon elvagyunk, mint a befőtt, nem kell semmit csinálni. Szó sincs erről.

Az egyik legnehezebb időszak volt ez az életünkben, tele állandó konfliktussal. Mindketten idegesek, ingerültek voltunk a bizonytalanság miatt. Nem tudtuk, hogy mi lesz velünk, hol fogunk dolgozni. Merre induljunk egyáltalán? Keressünk másik ilyen betanított munkát? Ennél azért többre lennénk képesek. De még csak esélyt sem kapunk, hogy ezt bebizonyíthassuk.

Átgondoltuk az életünket

Másrészt viszont mindenképp jó és hasznos volt ez az időszak. Végre kicsit levegőhöz jutottunk, át tudtuk gondolni az életünket. Sikerült mindkét lakást is teljesen berendezni, innen-onnan kapott vagy nagyon olcsón vásárolt, de szép és praktikus bútorokkal.

Ami az egyik legfontosabb: rávettük valahogy a két nagyot is, hogy jöjjenek ki ők is hozzánk. Sikerült a nagyfiút beíratni az itteni főiskolára, sikerült neki kollégiumi szállást találni (ami tulajdonképpen egy pici kis garzon, egy szoba főzősarokkal, fürdőszobával). Az otthon elvégzett két félévéből egyet és még néhány tárgyat elismertek neki, így ősszel gépészmérnök szakon elkezdhette a második félévet.

A nagylány is kijött, mint külföldit először természetesen a Mittelschule-ba irányították. Elég hamar kiderült, hogy ez unalmas neki, ennél ő többet tud. Az otthoni egy éves intenzív nyelvtanulás elég volt ahhoz, hogy két hónap után átmehessen a Realschule-ba. Most, másfél évvel később már a gimnáziumba készül. Mindketten igen fájó szívvel hagyták ott a jól bevált fészküket.

Irány az iskola!

A gyerekek dolga rendben volt végre, magunkkal kellett valamit kezdeni. Időközben az anyagi problémáink rendeződtek, kiváltképp, amikor végre – egy év késéssel – megkaptuk a családi pótlékot.

Egyre inkább bebizonyosodott, hogy itteni végzettség nélkül nem tudunk olyan álláshoz jutni, amivel elégedettek lennénk. A végzettséghez pedig tanulni kell. Nekünk nem is volt ez ellen kifogásunk. Talált is a férjem egy speciálisan gyengénlátóknak szóló két éves informatikus képzést, ami júliusban indult.

A német adminisztráció fogaskerekei lassan, de biztosan őrölnek: októberben már el is küldték egy kéthetes állapotfelmérésre, hogy kiderítsék, hogy alkalmas-e egyáltalán a tanulásra. Hosszasan vizsgálgatták elölről, hátulról, minden irányból, fizikailag, szellemileg, mire kimondták rá az áment. Novemberben, alig négy hónapos késéssel elkezdhette a tanfolyamot.

A társai kétkedve fogadták, kizártnak tartották, hogy nem anyanyelvi szintű nyelvtudással ekkora hátrányt ledolgozzon. Megcsinálta, behozta a lemaradását. Segítettek neki a tanárok is, foglalkoztak vele, külön neki elmagyarázták az elmulasztott részeket.

Apró szépséghibája a dolognak, hogy a tanfolyam tőlünk 250 km-re van, így ettől kezdve csak hétvégente találkozhattunk. Féltünk az újabb elválástól, a sok bizonytalanság miatt amúgy is rettenetesen feszültek voltunk már.

Meglepetésünkre jól alakultak a dolgok. Vártuk mindig a hétvégéket, vártuk, hogy találkozzunk végre és ne csak Skype-on beszélhessünk. Örültünk, hogy elkezdődött végre valami, sikerült neki elindulni, esély mutatkozik arra, hogy egyszer talán mégiscsak számára megfelelő munkahelyhez jut.

Időközben az előző munkahelye, az otthoni gimnázium – érthető módon - nem tudta tovább tartani a helyét, így felmondott. A munkaügyi központ fizeti minden költségét, szállást, ellátást, magát a tanfolyamot, neki „csak” tanulni kell. Most épp a tanfolyam részét képező gyakorlati idejét tölti.

Nagyon jónak találjuk ezt a rendszert. Rendkívül fontos, hogy mód van rá, hogy az iskolában, elméletben megismert tananyagot a gyakorlatban, élesben is ki lehet próbálni. Viszonylag kötetlen formában, gyakornokként, meg lehet ismerni egy munkahelyet. Szabad hibázni, szabad akár „szerencsétlenkedni” is, nincs különösebb elvárás. Lehet viszont sokat tanulni. Van, akit aztán felvesznek az adott munkahelyre, van, aki máshol talál állást.

Nem tartunk még sehol

Már csak én maradtam hátra: miután világossá vált, hogy a nyelvtudás szükséges, de nem elégséges feltétele a munkavállalásnak, így minden létező helyen minden szembejövőnek elmondtam, hogy tanulni szeretnék.

Először csak egy kurta kis „Bewerbungstraining”-re (pályázatíró tanfolyamra) küldtek el. Ott is hangsúlyoztam a tanulás nélkülözhetetlenségét, amit a „trénerek” is megerősítettek.

Végül siker koronázta erőfeszítéseimet: tekintettel az otthoni szerzett pénzügyi és számviteli ismereteimre, a Jobcenter vállalta egy két éves adóügyintéző (Steuerfachangestellte) tanfolyam költségeit.

Most ismerkedek a különféle német adótörvényekkel, a német számvitellel és egyéb gazdasági ismeretekkel. Ennek a tanfolyamnak is része egy gyakorlati időszak, amit nagyon hasznosnak tartok: láthatom, hogy mennyiben tér el az elmélet és a gyakorlat, mit hogyan könyvelnek, egyáltalán, hogy működnek a dolgok egy adótanácsadó cégnél.

Külön előny, hogy egész véletlenül a gyakorlati helyeink nagyon közel vannak egymáshoz, reggel együtt megyünk be a közeli városba dolgozni, este együtt jövünk haza.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy bár jelenleg mindketten dolgozunk – igaz, hogy csak gyakornokként - valójában nem tartunk még sehol. Nincs még egyikünknek sem végzettsége, sem állása. Viszont bízunk benne, hogy a német állam nem vállalta volna a taníttatásunk összes költségét, ha nem lenne jó esélyünk arra, hogy a tanfolyam elvégzése után munkához jussunk.

Van tehát ilyen „állat”, vannak zsiráfok. Mi egyelőre nem ismerünk egyet sem, de nagyon örülnénk, ha megismerkedhetnénk velük.”

(Fotó: pixabay.com/eugeniu)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Németország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr618394194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karma17 2016.02.16. 21:24:06

@pappito: A hozzaszolasod masik reszerol meg, hogy mindenki az eltartpkepessege alapjan "szaporodott" az akkora ordas hazugsag, hogy csak. Lasd a gazdag nemeseknel 1-2 gyerek, hogy a fold ne osztodjon, a zsellereknel 10+ akar.

Tehat a gazdag nemesek nem tudtak eltartani csak max. 2 gyereket, mig a zsellerek ellenben 10-et? Vagy csak en nem ertek valamit?

2016.02.16. 21:24:49

@fhdgy: Ingyenebéd nincsen. Persze ezt a szocialista felfogású emberek Mo.-n nem igazán akarják belátni és elfogadni.

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 21:28:02

@Babette©: "Akkor, amikor a termekenysegi rata 1,4, az allamnak erdeke, hogy tobb gyerek szulessen. Akkor pedig igenis tamogassa."

na igen. viszont a szomorú tény az, hogy az állami ösztönzők (ha nem kényszerrel ösztönöznek, mint aratkó korszakban) nem működnek, úgy tűnik, hogy az emberek akkor csinálnak gyereket amikor akarnak és egyre kevesebbet csinálnak. Van erről mindenféle statisztika, hogy az adókedvezmény meg a mibánat tökre nem befolyásolja a reprodukciós rátát. Ez nem csak Mo-ra igaz amúgy, hanem általánosan Európa szebbik felén is így megy.

plusz vedd hozzá, hogy 89 óta nem volt olyan, hogy az állam a jövő csütörtöknél távolabbra tervezzen, nemhogy kétgenerációs stratégiákat dolgozzon ki és hajtson végre és ez igaz az élet minden területére, az energiapolitikától az oktatásig. szóval inkább ne legyen közös érdek a sok gyerek, pláne ne úgy, hogy erre nincs is igazi szándék, sem infrastruktúra sem semmi.

tanato 2016.02.16. 21:28:29

@A nagy kékség: Aki ismeri az USA viszonyokat persze az tényleg ki tudja hozni olcsóbban is.Nem árt egy rokon vagy jó ismerős kint aki tud segíteni,akár csak logisztikában is.

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 21:32:00

@Karma17: "Azaz engem megmentettek a tobbi ember penzen."

pont ezt írtam, hogy mindenkit mentsünk meg aki nem a maga döntései következtében került abba helyzetbe amiből meg kell őt menteni. gondolom a szüleid nem 28 hétre gondoltak megszülni és direkt koraszült a mamád?

Én semmiféle tajgetoszról nem írtam.

fhdgy 2016.02.16. 21:33:12

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: @pappito:

Ha csak egy kicsit is cinikusan nézem a dolgokat, akkor a mai magyar társadalom nagyobbik részének már anyagilag az egy gyerek is sok.

Lenne egy szűk középréteg, aki megengedhetne egy gyereket, egy törpe minoritás pedig kettőt.

Ilyen alapon pillanatok alatt nem csak vízió lenne a nemzethalál!

Ezt akarjuk? Ha igen, akkor tökéletes az út, amin járunk.

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 21:33:28

@Karma17: "Vagy csak en nem ertek valamit?"

pontosan

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 21:35:56

@fhdgy: én semmit nem akarok Mo-tól, Mo azt csinál amit akar.

fhdgy 2016.02.16. 21:39:33

@pappito: Igen, az előbb egy kicsit cinikus voltam. Ha nagyon cinikus vagyok, akkor igazat adok neked.

Ennyire cinikus viszont nem tudok lenni.

A cinikus énem igazat ad neked, az igazi énem meg azt mondja, hogy anyám borogass!

SzZoole 2016.02.16. 21:39:37

@Bredpitt Monika: csak vigyazz,nehogy listazanak,tanartuntetes,dk.gyules,Te Meg munkat keresel....
Bar tudjuk,hogy ez ma mo-on nem fordulhat elo:)

2016.02.16. 21:43:34

@fhdgy: Semmit sem akarok az országtól, szóval teljes mértékben hidegen hagy, hogy mi lesz.

fhdgy 2016.02.16. 21:48:59

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: Magamnak már én sem akarok semmit. 64 éves vagyok, nyugdíjas. Ha mindenkinek elvennék a teljes nyugdíját, akkor sem kellene nyomorognom. Ha így nézem, már tényleg nem akarok magamnak semmit.

Azt viszont nem mondom, hogy nem akarok semmit. Szeretnék egy olyan MAGYARORSZÁG-ot, ahol végre láthatnám, hogy jó irányba mennek a dolgok. Szeretném látni, hogy MAGYARORSZÁG nem csak volt, hanem lesz is.

Olyan nagy kívánság ez?

2016.02.16. 21:52:31

@fhdgy: "Olyan nagy kívánság ez?"

Úgy tűnik. Túl nagyot kívánsz.

nemor 2016.02.16. 21:55:11

@pappito: egyetlen gyerek sem születik a maga döntése alapján nagycsaládba vagy egykés családba.

Dragonlady (Bp, Hun) 2016.02.16. 21:55:14

@pappito:
anélkül, hogy bármivel is vitatkoznék, amit írtál (habár nem biztos, hogy egyetértek, illetve nem mindennel értek egyet), vagy bármit is sugalmazni szeretnék a posztolóról (mert nem ismerem), van pár ismerősöm, akiknél becsúszott a 2., 3., 4.. vagy 5. gyerek.... oké, ebbe is bele lehet kötni, meg "meg lehet oldani", de....
ha jól tudom, angliában ingyenes vagy igen erősen meg van támogatva a fogamzásgátlás sokféle formája. az sem lenne hülyeség. de persze könnyű lenne ebbe is rasszista vonalat belelátni (pedig papíron nem is lenne olyan baromi nagy baromság ugye, hogy akinek már öt gyereke van állami gondozásban meg kettő másik pucér fenékkel az udvarban, az csak akkor kapjon segélyt, ha beadatja a 3 havi hormoninjekciót is), meg hát ugye nem fér össze a mostani rezsim politikájával a normális oktatás, felvilágosítás, meg a fogamzásgátlás is épphogy alig.
hm, sokmindenen lehetne gondolkozni a témában.

A nagy kékség · https://anagykekseg.wordpress.com/ 2016.02.16. 21:58:17

@tanato: Én arra gondoltam, hogy egy ilyen USA túrát nem csak úgy lehet kivitelezni, hogy besétálsz az első utazási irodába, és befizetsz fejenként 750 ezer forintot, amiben van egy kis Grand Canyon is. Ha szánsz rá időt és szemfüles vagy, egy csomó pénzt meg lehet spórolni látszólag apróságokon. És mivel magadnak szervezed, oda mész, ahová tényleg kedved van, és nem vagy kötve valami hülye csoporthoz. Csak egy kis önállóság kell hozzá, meg persze türelem. Van úgy, hogy a repjegy reggel még 700 dollár, délután viszont már csak 580. Én sem értem, miért van ez, de ilyeneken sokat lehet fogni. Aztán ott van a kocsi. Ha ügyesen tárgyalsz, akkor mid size árban odaadják a full size járgányt. Vagy ott vannak a nemzeti parkok. Piszok olcsó a belépő; kocsinként (nem személyenként) általában 20-25 dollár/hét. Ha éves bérletet veszel, még jobban jársz. Szóval egy ilyen út manapság már kisebb költségvetésből is összehozható, így már nem csak a gazdagok kiváltsága.

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 22:05:35

@nemor: én a szülők döntéséről beszéltem, nem a gyerekről, a gyerek nem dönti el, hogy megszület-e

nemor 2016.02.16. 22:12:38

@pappito: értem. De a szülők döntésétől tennéd függővé a gyerek támogatását, ha jól értem - pl. a tízgyerekes szülők 10 gyermeke nem kapna támogatást. Az 10 éhes, koszos, fázós, tanulatlan, neveletlen gyerek, és egyikük se tehet róla, hogy lett,és hogy az lett.
Ha félreértettelek, elnézést.

puhacica 2016.02.16. 22:12:45

@Bredpitt Monika: ami a szovetseg korul kialakult, gyonyoru peldaja annak, ami Magyarorszagon minden egyeb teruleten is zajlik, lasd: tanarok, civilek... ha nem ugy tancolsz, ahogy mi futyulunk, akkor nem tancolsz sehogy. eppen ezert jo lenne, ha ugyanugy erdekelne, mint a tanarok sorsa. mert ugye van az a tortenet, hogy nem allok ki a melegek, menekultek, ciganyok, tanarok, uszok... mellett, mert nem vagyok meleg, menekult, cigany, tanar, uszo... es a vegen, mikor mellettem kellene kiallnia valakinek, addigra frankon egyedul maradok.

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 22:22:07

@fhdgy: nézd, én nem látom túl bonyolultnak a pappito vs. Mo dolgot. rég nem élek ott, nem szavazok ott, se igénybe nem veszem, se nem finanszírozom az állami újraelosztást (sőt, nem is megyek oda)
A józan ész mentén értékelhető viszonyom az országgal pont olyan, mint az Ausztriával vagy Chile-vel való viszonyom. Viszont nem csak józan ész van a világon, van számos dolog ami köt engem érzelmileg Mo-hoz, de Chile-hez v. Ausztriához nem.

Az egész elméleti eszmefuttatás az egyéni felelősségről és az állami dependenciákra nevelésről csak hangosan gondolkodás, ez vesszőparipám nekem.

két kiegészítés:
1. ahol most lakom, ott is tök másképpen csinálnék dolgokat szociális ügyekben, bár más okból, mint Mo-n
2. csak 90%-ban vagyok meggyőződve arról, hogy ha minden úgy lenne, ahogy szerintem egy ideális államban kéne lennie, az több embernek lenne jobb, mint a jelenlegi, szóval még a saját igazamban sem vagyok teljesen biztos :)

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 22:22:53

@nemor: félreértettél és ha nem szándékos volt, akkor semmi baj

nemor 2016.02.16. 22:28:31

@pappito: nem, semmi belemagyarázós kedvem nincs, ez ahhoz túl komoly dolog, tényleg így értettem. peace:)

kardio1 2016.02.16. 22:30:15

@nl_eni: az utolsó bekezdésed minden országra érvényes. Sajnos.

Karma17 2016.02.16. 22:30:23

Na mindegy, meg elfelejtettem leirni, hogy a minden tiszteletem neked es a csaladodnak Timea, hogy ezt igy kihuztak eddig, es sok sikert kivanok nektek minden teren. Nekunk sokkal konnyebb volt az egesz, a ceg, ahova jottem, mindent a fenekunk ala rakott, amit lehetett.

Kitartast, es meg egyszer sok sikert kivanok nektek :)

A nagy kékség · https://anagykekseg.wordpress.com/ 2016.02.16. 22:47:37

@pappito: Erről eszembe jutott valami. Ha a most fogant gyerekeknek tartanának egy méhen belüli vetítést a világ mai helyzetéről, vajon hányan akarnának kijönni a pocakból? Szóval egyáltalán nem biztos, hogy a szülők akarata (ami lássuk be: elég önző) a gyereknek is jó lesz, de én még nem találkoztam olyan szülővel, aki ezen így, ebben a formában elgondolkodott volna.

kardio1 2016.02.16. 23:11:38

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: olyanok vagytok, mint reformkori nagyjaink :-)
Az ő idejükben is sokan keseregtek és a nemzethalal víziója gyötörte őket. Hála istennek az ország megvan. Nem a mostani az eltelt 1100 év legkilatastalanabb helyzete, de az ország még megvan.

kardio1 2016.02.16. 23:16:15

@pappito: tényleg, pappito, te írtál már ide posztot? Vagy csak nem emlékszem rá. Lehet, hogy ennyire bútorok. Érdekelne, hogy ti hogyan keveredtetek olyan messzire. Régóta ott éltek?

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 23:38:07

@A nagy kékség: ez a hány bújna ki ez nyilvánvaló baromság, ha nagyanyámnak pöcse lett volna, ő lett volna a nagyapám...

a szülőnek nem is azon kell gondolkodnia, hogy mennyire rossz a világ, hanem a saját helyzetén és lehetőségein. túlzott elvárás, gondolom.

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 23:39:31

@kardio1: ha nem tévedek, akkor három írásom látott már itt is napvilágot. a blogomon meg sokszáz.

"Érdekelne, hogy ti hogyan keveredtetek olyan messzire."
Beszálltunk egy szárnyas varázsgépbe és itt találtuk magunkat :)

"Régóta ott éltek?"
Mi számít régótának?

kardio1 2016.02.16. 23:52:06

@pappito: amikor elkezdtem írni a kommentem, úgy rémlett, azok közül való vagy, akik valamilyen oknál fogva inkább nem írták le a történetüket, mint pl. Mirjam, de aztán menetkozben rémlett, mintha olvastalak volna már itt, és most, hogy mondod, emlékszem, hogy a blogodra is ellatogattam már nem egyszer.
Mi a régóta ? Talán 10 évnél hosszabb külföldi múlt. Eleve oda indultatok ?
Lehet, hogy pu-ben kéne folytatni...

kardio1 2016.02.16. 23:54:35

@pappito: egyébként telefonon nem jönnek fel az adatlapok. A blogod neve is pappito, ugye?
Meg annyit, hogy nem maga a repülőút érdekelt. :-)

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 23:58:03

@kardio1: nincs még 10 éve és eleve ide indultunk

pappito · http://pappito.com 2016.02.16. 23:59:04

@kardio1: ne küzdj az adatlappal, nincs nem bloghus a blogom
ha felgörgetsz a blogajánlóban ott a link

kardio1 2016.02.17. 00:08:04

@pappito: én régebben Ausztrálián gondolkodtam egy ideig. Most már az angolom sikeresen visszafejlodott a francia közegben.

kardio1 2016.02.17. 00:44:32

@pappito: megtalaltam a blogodat. Az előzmények érdekeltek volna, de a repüléssel indult...Na sebaj.

pappito · http://pappito.com 2016.02.17. 01:07:13

@kardio1: az előzmények komplikáltak és hosszúak és nem véletlenül nincsenek ott.
Máshol szerettünk volna lakni és hosszas töprengés NZ-re esett a választásunk. Eddig nem bántuk meg.

kardio1 2016.02.17. 01:12:24

@pappito: nem is feltétlenül a motiváció, vagy az egyéb magantermeszetu dolgok érdekeltek, hanem az ügyintézés gyakorlati menete. A kiwiknel is úgy van, mint AU-ban, hogy van egy lista a szükséges szakmákról ? IELTS kell? Szóval ilyesmikre voltam kíváncsi.
Gratulálok a citizenshiphez egyébként ! Kettős állampolgárság megengedett ?

pappito · http://pappito.com 2016.02.17. 01:39:03

@kardio1: a gratulációt köszönjük és a kettős állampolgárság megengedett

amikor mi jöttünk, akkor még egészen más volt a bevándorlási szabályozás, nagyon sokat változott az idők során és nem a könnyebb felé, azt hiszem.
Turistavízummal jöttünk, és akkor az teljesen normálisnak számított, hogy a helyben megszerzett job offerre adott munkavállalói engedélyt a bev. hivatal. (ha jól tudom ez most is működik de nem 100%) Végül a nejem kapott job offert a szakmájában, és ezzel munkavállalási engedélyt, én pedig kaptam egy un. open work engedélyt, amivel bármilyen munkát elvállalhattam volna. (lehettem volna londoni mosogató!) De aztán én is találtam a saját szakmámban állást. Nej egy un. work to residence scheme-be került, ami aszondja, hogy két év után kaphatunk letelepedési engedélyt, ezt meg is kértük, meg is kaptuk (a letelepedési engedély egyébként pont azt nyújtja, mint az állampolgárság, lehet szavazni meg katonának menni csak nincs útlevél) aztán 5 évig kellett PR-on lenni, hogy kérhessünk ÁP-ot, kértünk és kaptunk. Még tervezem összeírni, hogy mi pénzt öntöttünk bele a bevándorlási hivatalba ezalatt az idő alatt, plusz sába kincseit amit a magyar útlevelekre költöttünk... félek sokkot kapnék, ha egyen látnám az egészet :)

Elvileg kell IELTS már a PR-hoz is, de mindketten kértünk egy igazolást a munkahelyünktől, hogy tudunk angolul (egy évnél többet kellett egy helyen dolgozni, hogy ezt elfogadják) úgyhogy mi nem IELTS-eztünk. Mindketten beszéltünk angolul mielőtt idejöttünk volna.

Hiányszakma lista is van (kettő is) és lehet úgy is jönni, hogy már Londonban elintézi az ember a mindent, szakmaelismertetéstől a health checkig és akkor 5 év után simán kéreht ÁP-ot. Pontrendszer van. Az ozzik sokkal szigorúbbak és komplikáltabbak is.

Ezek itt mind tájékoztató jellegű infók, mint mondám sokat változott minden nekem pedig szerencsére már nem kell követnem a változásokat.

Bal 2016.02.17. 02:26:28

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: majd egyszer szorozd be mondjuk azt az évi tízmilliós juttatást amit ez a család kap a százezer plusz rászorulóval, és hasonlítsd össze a kapott számot a magyar mutyik pármilliárdos összegével.

Bal 2016.02.17. 02:29:49

@diggerdriver: nincs probléma. Az ilyen 10-20+ éven felül megtérülő beruházás pontosan az, amire Magyarországnak sosem volt elég tőkéje. Széchenyi is megírta már. A németeknek meg van.

Bal 2016.02.17. 03:17:24

@Babette©: remélem következetesen ugyanezt mondod a romákra is. ;) Az ilyen értékrendű családoknál amúgy tapasztalatom szerint szokott lenni egy erősen vallásos háttér, ami kompenzál a kockázatért. Az ég madarait sem eteti senki, ugyebár.

Mindenesetre az örömteli, hogy kezdenek jönni azok a történetek, amelyek bemutatják, hogy vannak bizony szociálturisták Magyarországról is. Sokan verték az asztalt például a cameronos hírfolyamra (nem feltétlen itt), hogy ők sosem semmilyen segélyt, és amúgy is mit képzelnek a britek.

Így a hozzászólásokból az jön le, hogy ilyen magyar nincs is, pedig nyilván csak arról van szó, hogy akiket érintenek az európai szigorítások, azok ezt nem teszik ki az ablakba. Inkább magukban szitkozódnak és félnek, és szép csendben remélik, hogy a rendszer még sokáig fennmarad. Pedig a hallgatás nem segít az érdekeiknek.

pappito · http://pappito.com 2016.02.17. 04:03:39

@Bal: tőke lenne, szándék nincs

Shanarey 2016.02.17. 04:11:39

Magyarországi EÜ helyzet piciny látképe.

Nem maga a történet a lényeg, hanem a probléma bejelentése és a tényleges beavatkozás közti idő, na meg a doki végszava a műtét után.

vaol.hu/hirek/csipesnek-hitte-vegul-husevo-fergek-miatt-kellett-amputalni-a-szombathelyi-ferfi-labat-1753553

Shanarey 2016.02.17. 04:22:16

@Bal:

Hány olyan "szociál turistát" ismersz Angliában, aki tesz valamit azért hogy dolgozhasson? Csak azért kérdezem, mert én egyet sem.

Mert innentől kezdve a poszt írója, nem igazán "szociál turista"

Bal 2016.02.17. 04:33:22

@Shanarey: Angliában mindenki az, aki kap housing benefitet. Ha egy elvált anyuka kijön két iskoláskorú gyerekkel, elvállal egy minimálbéres melót és beadja a papírokat, itt sokkal jobb körülmények közé kerül. Ismerek ilyet személyesen.

A szociálturizmus az én értelmezésemben az, amikor valaki azért vált országot, mert az ő esetére az új ország szociális hálója erősebb. Nem az ingyen életet, olyan ma nincs sehol Európában.

2016.02.17. 04:33:56

@APMKZS:
Nagyon jó volt olvasni a posztodat, nem semmi történet, szuper, hogy nem adtátok fel és biztos hogy egyre könnyebb lesz az életetek. Amikor ilyen történetet olvasok, elszégyellem magam, hogy mit rinyálok itt, mikor a mi kinti életünk a ti küzdelmeiteikhez képest egy sétagalopp. A nagyok is biztos jobban megszeretik és már nem fognak annyira elvágyódni. Sok sikert kívánok a továbbiakban is!

2016.02.17. 04:34:12

Kövezzetek meg, de szerintem Maon a fekete és szürke gazdaságra kéne rászállni és lecsökkenteni az adókat és járulékokat olyan szintre, hogy megérje becsületesnek lenni illetve olyan bírságokat szabni, amitöl elmenne az ügyeskedök kedve.
Tudom, hogy szinte lehetetlen úgy vállalkozást fenntartani, hogy mindent befizet az ember rendesen...
A másik, meg hogy be se jelentik az embert, hanem kap zsebbe ennyit és ha nem tetszik akkor viszlát, találnak helyette mást. Azt értem hogy nyugdija igyse ugyse lesz de táppénze se sok.
A múltkor láttam egy posztot az indexen hogy valaki lefotózta,hogy mit kapott enni a kórházban,meg hogy mi ez meg mennyire gáz hogy ilyet adnak stb stb. Azt nem fotózta, hogy mennyire gáz a müszerek állapota vagy hogy mennyi hálapénzt ad a dr úrnak.
Szidják itt is az NHSt rendesen, de ott legalább nincs hálapénz/söt, egy növér anyuka mesélte, hogy tilos pl egy doboz csokinál többet elfogadniuk, mert az megváltoztatná az orvos beteg viszonyt/és nem kell magánorvoshoz menni, mert különben benned hagyják a szikét.
Én is szkeptikus vagyok a Csokkal szemben, de ahogy elnézegettem, igencsak elszálltak a bpi albérletárak pl Budán 150ezer körül van egy 80m2 es lakás, ki bírja azt kifizetni? Ha valaki tudja, irja meg legyen szives, hogy az Ukban hogy tudjak megoldani, hogy ennyi sok, megfizethetö bérleti diju, council flat van, persze van várólista, de nem lehetetlen kapni egyet.

2016.02.17. 04:34:40

Nagyon OFF és bocsánat, hogy itt kérdezem, de sajnos úgy néz ki, hogy hülye fejemmel elhagytam m a magyar jogsim./a bankkartyakat is de mar letiltattam/ Meg holnap felhivom a busztarsasagot meg a korhazban a talalt targyak osztalyat hatha meglesz.
Ügyfelkapus regisztraciom nincs es a londoni konzulatus honlapjan az all, hogy ok jogsi szemelyi stb ugyekkel nem foglalkoznak. Ügyfelkaput nyithatnek de lerepulni Londonba kb annyiba kerül, mint Maora es nyaron ugyis megyunk igy majd akkor elinteznem.
Viszont, ha Maon ujat igenylek, akkor ahhoz kerik az elvesztesrol v ellopasrol keszult jegyzokonyvet. A police scotland honlapjan van bejelentolap de azt irjak hogy az olyan elveszett ellopott dolgokrol amin rajta van az ember neve igy visszajuttathato, nem adnak jegyzokonyvet es ilyenkor a bankot, vagy a DVLAt/aki a jogsikat kiadja/ kell ertesiteni. Szerintetek fognak velem szívózni Maon, ha nyáron újat csináltatok? Ti jártatok már igy? Uk jogsit se tudnek kivaltatni mert ahhoz el kellene kuldenem a magyar jogsit. Koszi szepen es bocsanat az off miatt.

2016.02.17. 04:34:57

Gondolatébresztö cikk az állami gondoskodásról

m.divany.hu/poronty/2016/02/16/9_evesen_a_nevelo_felakasztott_a_fogasra_es_otthagyott/

Sára például rendezett körülmények között élt, édesapja diplomás közgazdász és iskolaigazgató volt, mégis röviddel a szülei válása után az SOS Gyermekfaluba került testvérével.

Ha választhatott volna az a gyerek, hogy inkább szegénységben, de kerek családban él, biztos ezt választja, nem?

Shanarey 2016.02.17. 05:24:58

@Bal:

Rendben, de amit te írsz az nem válasz a kérdésemre, mert ebben az esetben egy egész család van kinn, és netán a nagyanyó is kinn felejti magát, ki tudhatja előre. Na meg aki Magyarországon már ledolgozott jó pár évet, az miért baj ha a Németeknél nem csak dolgozik, hanem segélyt is kér, és tanul valamit, amivel jobb lesz a nyelvismerete, és esélye lesz dolgozni abban amiben jobban érvényesülhet. Olvass egy kis Hintát a Digger blogján, és majd rájössz mi a különbség. Ő az aki két évvel előbb kiment mint én, de ha a kint ledolgozott időt nézzük akkor én vezetek, s ráadásul szinte behozhatatlanul. Pedig idősebb vagyok nála 24 évvel.

Jogsi ügyben, nincs ötletem. Remélem visszakapod. A jogsit használod is vagy csak úgy van a zsebedben (táskádban) ??

Mert ha nem használod, mi a fenének hordod magaddal, ha pedig igen, már rég le kellett volna cserélned. Sokkal egyszerűbb az élet Angol jogsival. Ugyanis van egy hivatalos arcképes igazolványod, amin az angol lakcímed is rajta van. Ami ebben az országban, nem egy hátrány.

pappito · http://pappito.com 2016.02.17. 05:32:35

@Halbajusz: nem tudom hogy mennek most a dolgok, de szerintem az okmányirodába besétálva tudsz csinálni ügyfélkaput magadnak és úgy talán egyszerűbb minden.

Egyébként meg menj be a rendőrségre reggel, hogy ellopták az előbb a jogsid a farzsebedből a buszon, adnak jegyzőkönyvet, azzal meg délután az okmányirodába újért. :)

pappito · http://pappito.com 2016.02.17. 05:34:44

@Shanarey: nem is tudtam, hogy az UK jogsin rajta van a cím. ez kötelező? költözéskor új jogsi?
nekünk a cím feltüntetése választható opció

pappito · http://pappito.com 2016.02.17. 05:36:50

@pappito: ja, látom, ingyen cserélgetik a címet rajta az UK ügyfélkapun :)

Shanarey 2016.02.17. 05:52:21

@pappito:

A cím az szerintem kötelező tartozék, már csak a kocsi miatt is.
A kocsi címének átíratása postai úton megy, de az két három hét.
Ingyen cserélik a mezei jogsit (A, B)
A jogsi adat csere, cím esetén tuti ingyenes, és Postán keresztül működik, vagy ha régebb óta él itt a delikvens, akkor neten is lehet, és 8-12 nap alatt meg is kapja akinek kell.

251y20dth 2016.02.17. 06:09:41

Jó vitaindító cikk, rengeteg komment érkezett a témában:).
Minden tiszteletem és elismerésem a cikkíróé, remélem valós és nem csak megírt a történet:). Csodálatos ahogy összetartottak, segítették egymást és nem gyűlölködve egymásnak estek.
Én már félig-meddig Ausztriában élek, nehezen szakadtam el, de sajnos megérte:). Sajnos nem elsősorban anyagilag, hanem lelkileg. Én már nem bírtam az otthoni légkört, a bizonytalanságot, az aljasságot, a rosszindulatot. Ezek nagyon gonosz mérgek és sajnos különösen a városok fertőzöttek, minél nagyobb annál jobban, talán ebből kifolyólag Budapest a legfertőzöttebb. És most felesleges a jelenlegi állapotokat, az aktuális rendszert szidni, mert jó lenne már észrevenni, hogy ez csak a gyengék magatartása. A problémák gyökerei több száz évre nyúlnak vissza és sajnos még mindig nincs egy út, amely az alagútból kivezetne. Úgy gondolom, hogy ezért menekülnek el sokan az országból.
Itt is vannak problémák, de valahogy megoldják, mint ahogy ez a család is megoldotta és mentek egy irányba, nem pedig szanaszéjjel. Meg is lesz az eredményük, nagyon drukkolok nekik:).

tapirka1014 2016.02.17. 06:55:26

Tímea, jó volt olvasni rólatok, örülök, hogy alakul az életetek Németországban!

tanato 2016.02.17. 07:12:29

@A nagy kékség: Világos,ha tudod mit hogyan kell intézni,hol tudsz spórolni,szálláson,közlekedésen stb.akkor olcsóbb.De azért ehhez kell helyismeret vagy egy kinti közeli ismerős,aki segít még ha nem is pénzben.Meg kell azért a jelenlegi magyar átlagbérnél. egy kissé magasabb jövedelem is.De egyébként hála a szabad világnak,lehet menni.

tanato 2016.02.17. 07:24:14

@A nagy kékség: Szóval akiket én ismerek a és meg tudták engedni maguknak családostul pl. USA vagy távol keleti netán ausztráliai utat,azok vagy a nagyvállalkozói/régies nevén nagytőkési/körböl valók voltak vagy közeli rokonuk él kint és azokhoz mentek ezáltal/részben/ ingyen szállással és/részben/ ingyen kajával.DEe ügyes szervezéssel tényleg sokat lehet spórólni egy nyaraláson,nem csak USA viszonylatban az biztos.

tanato 2016.02.17. 07:28:10

Ja és van egy harmadik réteg,akik már több éve kint dolgoznak nyugat Európában nem is túl magas inkább középfokú végzettséget igénylő beosztásban,azoktól már hallottam hogy kimentünk Karácsony előtt New Yorkba egy kicsit szétnézni és bevásárolni,vagy elmentünk egyet hajózni/óceánjárón/a Karib tengerre egy hétre stb.

pappito · http://pappito.com 2016.02.17. 07:52:10

@LittleG (uk): mert a pro-kontra listánkon ez az ország szerezte a legelőkelőbb helyet. szép, komlikált lista volt mindenféle szempontokkal amiket fontosnak véltünk. Elég tudatosan készültünk. Volt még B és C terv is, de ezekre végül nem lett szükség.

©________ 2016.02.17. 08:27:19

@Bal: nem mukodik a visszakattintos link, uh nem tudom, mire irtsd ezt.

©________ 2016.02.17. 08:30:10

@Halbajusz:
Az alberletarak nemcsak budan, hanem szinte minden nagyobb varosban 2000/nm-re kusztak fel.
Regen meg korrelacioban voltak azzal az osszeggel, ami a lakas aranak kamata lenne a bankban, na ezt el lehet felejteni.

2016.02.17. 08:52:23

@pappito: @Shanarey:
Köszi szépen a segítségeteket!
Teljesen jogos, hogy le kellett volna már cserélnem ittenire! Skóciában élünk, ügyfélkaput Londonban tudnék nyitni, de nem nagyon tudok elszabadulni itthonról a 3 gyerek miatt /hozom viszem öket suliba/meg dolgozom is /nem sokat, de naponta/.
Azt irtak az faqban a skót rendörség honlapján, hogy az olyan dolgok ellopasarol meg elveszteserol, amin rajta a nev, nem adnak jegyzokonyvet es ertesitsuk a DVLAt, aki a jogsikat kiadja es nyilvantartja.

Csak attol felek, a magyar okmanyirodan azert nem adjak majd ki, mert nincs rendorsegi jegyzokonyv.
Bar valszeg ga lenne skit jegyzokonyvem, azzal meg elkuldenenek az Orszagos Forditoirodaba, hogy fordittassam le.

A masik, tervezunk gyerekestul kijelentkezni nyaron es kulfoldon elo magyar allampolgar lakcimkartyat kerni.Tudtommal nem nyomjak az ember jezebe azonnal, de ilyenkor milyen cimre kuldik ki a jogsit? Kulfoldre biztos nem,de Mo-i meghatalmazott pl anyukam cimere igen?
Eddig azert nem jelentkeztunk,mert amikor eljottunk meg gyamhatosagi eljarast kellett lefolytatni ahhoz, hogy a kiskoru gyereked kivihesd vegleg. Ezt azota megszuntettek.
A jogsit hasznalom is de nem vagyok egy hude szuper sofor, de igyekszem fejlidni azert,csak hetvegen es azert nem hagytam a kocsiban mert most vittek szervizbe meg amugy is, hogy igy a penztarcamban biztosan meglesz.
Mindegy, a sajat hulyesegem. Mindenesetre aki olvassa,az cserelje le a jogsijat Uk jogsira vagy nyisson ugyfelkaput!
Koszonom szepen a segitsegeteket megegyszer!

midnight coder 2016.02.17. 09:00:10

Én valahogy nem igazán látom, hogy tulajdonképpen mit nyert a cikkírója ezzel az egésszel ? Itthon legalább a férjének volt normális munkája, segédmunkát pedig itt is kaphatott volna.

2016.02.17. 09:00:31

Azért kiváncsi lennék, olvassa-e ezt valaki, aki felelös pozícióban van? Persze nem a CIA, csak pl itt elsö kézböl olvashatná,ha nem érti, miért menekülnek Maorol ezrével az emberek.
Vagy ez is olyan, mint pl az oktatás, hogy a tantervröl pont azokat /tanárok/ nem kérdezik, akik értenek hozzá?
A múltkor olvastam Vekerdy írását a magyar iskolarendszerröl, teljesen egyetértek és többek között a magyar oktatási rendszertöl is meg akartunk szabadulni, mikor kijöttünk
mno.hu/nagyinterju_magazinban/vekerdy-tamas-az-oktatasi-rendszer-csodje-kozelit-1327276

©________ 2016.02.17. 09:02:10

@Halbajusz:

Személyazonosító igazolvány eltűnése
Akinek a személyazonosító igazolványát eltulajdonították, megsemmisült, megrongálódott vagy elvesztette, köteles azt legkésőbb a tudomására jutásától számított három munkanapon belül bármely járási hivatalnál, a központi szervnél vagy külföldön a külképviseletnél bejelenteni. A személyazonosító igazolvány eltulajdonítása miatt a bejelentési kötelezettség a rendőrségnél tett feljelentéssel is teljesíthető.

Ha a fenti bejelentést a külképviseletnél teszik meg, úgy az haladéktalanul értesíti a központi szervet, amely haladéktalanul gondoskodik az okmány elvesztése, eltulajdonítása, megsemmisülése, megrongálódása tényének a személyazonosító igazolvány nyilvántartáson történő átvezetéséről.

Ha a bejelentést a járási hivatalnál vagy a központi szervnél teszik meg, az haladéktalanul gondoskodik az okmány elvesztése, eltulajdonítása, megsemmisülése, megrongálódása tényének a személyazonosító igazolvány nyilvántartáson történő átvezetéséről.

Ha a bejelentést a rendőrségnél tett feljelentéssel teljesítik, a rendőrség haladéktalanul, elektronikus úton értesíti a központi szervet, amely haladéktalanul gondoskodik az okmány eltulajdonítása tényének a személyazonosító igazolvány nyilvántartáson történő átvezetéséről. §

Ha a kérelmező érvényes állandó személyazonosító igazolvánnyal vagy a személyazonosságát igazoló más érvényes okmánnyal nem rendelkezik, de a kérelem benyújtásakor rendelkezik a magyar hatóság által kiállított születési anyakönyvi kivonattal és a névviselés megállapítására alkalmas, magyar hatóság által kiállított házassági anyakönyvi kivonattal, azt a kérelemhez bemutathatja.

Ha a kérelmező érvényes állandó személyazonosító igazolvánnyal vagy a személyazonosságát igazoló más érvényes okmánnyal nem rendelkezik, és a jogszabályban meghatározott okiratot nem mutatja be, az eljáró hatóság hivatalból intézkedik az illetékes anyakönyvvezető megkeresésével a szükséges adatok egyeztetése érdekében, ha a születést és a házasságkötést Magyarországon anyakönyvezték. §

ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410010/Szemelyi_okmanyok20091202.html?ugy=szemazig.html#topicissue

2016.02.17. 09:21:26

@Babette©:
Nagyon szépen köszönöm a segítséged, de sajnos a londoni magyar követség honlapján ezt irjak:
london.gov.hu/szemelyi-igazolvany-jogositvany-lakcimkartya-tb-kartya-es-adokartya
Személyi igazolvány, jogosítvány, lakcímkártya, TB kártya és adókártya
A konzulátus a felsorolt okmányok beszerzésével, ügyintézésével nem foglalkozik.

Személyi igazolvány, jogosítvány, lakcímkártya ügyintézés érdekében a magyarországi lakóhely szerinti járási hivatal okmányirodáját kell felkeresnie. Amennyiben Magyarországon nem rendelkezik lakóhellyel, a Központi okmányirodát keresse fel.

Az elveszett, illetve ellopott, érvényes személyi igazolvány és jogosítvány pótlását az ügyfelek Magyarországon, a járási okmányirodában kezdeményezhetik. Ügyfélkapuval rendelkező ügyfeleknek lehetőségük van a jogosítvány pótlására az ügyfélkapun keresztül is.

A TB kártya ügyében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) központi szervéhez, illetve ügyfélszolgálati kirendeltségeihez, míg az adókártya ügyében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ügyfélszolgálatához kell fordulnia.

A konzulátus ezen ügyekben további információt nem tud adni, ügyintézést nem teljesít.

A szemelyim es utlevelem szerencsere nem vesztek el, csak a jogsim.
Ha azokat vesztettem volna el, akkor a bejelentést a követségen ill kozjegyzo vagy tiszteletbeli konzul közremüködésével megtehetném.

london.gov.hu/elveszett-ellopott-illetve-megtalalt-okmanyok-bejelentese
Ugyhogy sajnos marad vagy a londoni kovetsegen az ugyfelkapu vagy nyaron Maon megprobalom.

Koszi szepen megegyszer a segitseget!
Bocsånat az Off miatt

LittleG (uk) 2016.02.17. 09:25:04

@pappito: ha publikus, mi volt a leg-probb érv? a távolság pro volt vagy kontra?

2016.02.17. 09:41:27

@Babette©:
Igen ,teljesen botrányosak ezek az albérletárak. Az emelkedésben valszeg az is közrejátszhatott, hogy eddig mindenki feketén adta ki a lakást, most meg talán a többség számlát is ad?

pappito · http://pappito.com 2016.02.17. 09:46:10

@LittleG (uk): nem publikus, a távolságot meg kihúztuk, mert ugyanannyi előnye, mint hátránya van, úgyhogy elhanyagoltuk, mint fizikapéldában a súrlódást :)

2016.02.17. 09:49:17

@midnight coder:
Bár nem én vagyok a cikkíró, de amit én leszürtem/és majd kijavítotok, ha tévedek/az az, hogy hiába az Anyuka diplomája, meg nyelvtudása, Maon nem kapott munkát.
Ha viszont gyárban kapott volna munkát Maon akkor abból, az apuka tanári fizetése mellett sem tudtak volna megélni és az 58m2es panellakást nagyobbra cserélni.
Apuka meg már kezdett belefásulni a tanitásba / a Klik és a sok adminisztráció miatt nem is csodálom./

Igy meg, nagy kitartassal lett egy nagyobb lakasuk, amit berelnek, de idövel biztos tudnak venni is, ha szeretnének,lesz mindkettöjuknek jobb allasa, szakmájukban,a gyerekek jo iskolába jarnak es ahogy mar valaki leirta itt egy forumon/mar nem tudom ki es hol/ nem kell állandóan résen lenniük, mint Maon, hogy ott folyton azt kell figyelni, hogy ki hol cseszi át az embert /pl boltban vagy a kömüves vagy a mittudomén ki/. Tervezhetöbb és jobb lett a jövöjük igy, hogy kimentek.

soad1221 2016.02.17. 10:08:20

@DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]: teljesen egyetértek. a felsorolt dolgokat szinte mind "megszenvedjük", gyakorlatilag most ketten dolgozunk 8 (gyakorlatban, 9-10) órás állásban, és nem könnyű megoldani, hogy vigyük-hozzuk őket...
Az egyetlen az étel minősége, amiben komoly fejlődés va, engem teljesen meglepett, hogy milyen a menzakaja.. a mi ovinkban ez kifejezetten jó, ritkán van, hogy a gyerekek vmit nem esznek meg..

m.l.eszter 2016.02.17. 10:25:01

szia zsiráf, mi is zsiráf, keres más zsiráfok!
márcsak olyan kis zsiráfkák, és még csak ketten, Heidelbergből.
párom az egyetemet kezdte újra idekint, én most ausbildungra jelentkezem két év munka után. a zsiráfrokonlelket erősítőn én is egy ötgyermekes családból származom, mint második legnagyobb és egyetlen külföldön zsiráfkodó. vagyon vágyunk a hasonszőrre, keressetek nyugodtan (facebook, Eszter Miklya-Luzsányi)

telkoe 2016.02.17. 11:13:48

@Halbajusz: Budán 150ezer körül van egy 80m2 es lakás, ki bírja azt kifizetni?
Valoszinuleg ki tudja valaki fizetni, tudod kereslet - kinalat torvenye...

Ha valaki tudja, irja meg legyen szives, hogy az Ukban hogy tudjak megoldani, hogy ennyi sok, megfizethetö bérleti diju, council flat van, persze van várólista, de nem lehetetlen kapni egyet.

Talan ugy tudjak megoldani, hogy 1945-48 kozott nem allamositottak az osszes berlakast, utana nem hagytak 50 even at lerohadni es 1990 kornyeken nem adtak el az egeszet a bentlako berloknek toredekaron.

@Babette©: Regen meg korrelacioban voltak azzal az osszeggel, ami a lakas aranak kamata lenne a bankban, na ezt el lehet felejteni.

Ezen talan nem kellene meglepodni.... bar a korrelacio most is megall.

2016.02.17. 11:15:15

@kardio1: Az ország meg is fog maradni, ez nem is lehet kérdés. A kérdés az, hogy milyen állapotban...

2016.02.17. 11:17:24

@Bal: Jó, rendben.... :)))))

©________ 2016.02.17. 11:22:14

@Halbajusz: hozzaertok szerint az airbnb elterjedesevel van osszefuggesben.

©________ 2016.02.17. 11:23:18

@Halbajusz: nyaron a hazafele uton is elveszhet. ami fontos, hogy 3 napon belul jelentsd be.
;)

Taxomükke (UK) 2016.02.17. 12:00:51

@Bal: Ismerek több ilyen magyart, akik itt Angliában sem tudják levetkőzni az otthoni "szokásaikat", pl. feketén dolgozó kozmetikus, ápoló stb. Mivel nincs kimutatható bevételük, felveszik szépen a segélyt (tax credit, esetleg housing benefit)... Ezeket megvetem, mert itt erre nem szorul rá az ember. Ők sem, de így könnyebben élnek. Nyugdíjaskorukra meg majd lesz, ami lesz.

rumitom 2016.02.17. 14:02:20

@Halbajusz: nekem pont mikor magyarorszagon voltam kellett egy ir jogositvanyt potoljak tavaly ev vegen.
ehez eloszor lakcim kartya kell, amihez kervenyezni kell az ujboli nyilvantartasba vetelt (ha anno bejelentetted a kulfoldre tavozast). majd bejelenteni hogy elvesztetted az okmanyirodaban egy szep kezzel irott A4-s papirra. aztan varni amig a magyarok kontaktba lepnek a kulfoldi hivatallal, es azok valaszolnak. par het es mar jon is a jogositvany, majd lehet visszamenni es ujfent bejelenteni a kulfoldre tavozast :)

de csereltem mar le lejart magyar jogositvanyt kulfoldon is.
egyebkent most mar ossze vannak kotve az IT rendszerek eu-ban, es bar automatikusan nem latjak, siman le lehet kerni az adatokat a kulfoldi hivataloknak.
vagyis jo esellyel ha besetalsz a uk jogsi csinalo hivatalba, hogy elveszett a magyar, kersz egy uk-t, meg fogjak tudni oldani.

de amikor Mo-n vagy, lakcim kartya elleneben gond nelkul fogjak potolni a magyart

2016.02.17. 16:10:21

@rumitom:
Nagyon köszönöm a tippet, hivtam a DVLAt, az itteni jogsiosztó hivatalt,azt mondtak, kerjek egy 'certificate of entitlement' papirt Morol, ami bizonyitja, hogy tenyleg van jogsim,plusz 43font, igenylolap es az utlevel elkuldesevel elvileg 3 het alatt megvan az Uk jogsi.
A 12.ker onkormanyzaton megkérdeztem telefonon, a moi lakcim szerinti okmanyirodaban 1250ftert adnak igazolast a jogsi megleterol meghatalmazottnak. Csak remenykedek, hogy tenyleg elfogadjak a jogsiosztóban a magyar igazolast vagy ha megsem, akkor ahogy irod, ossze vannak kotve az Eus rendszerek es utána tudnak nézni. Családi pótlék ügyben 100%, hogy össze vannak kötve a rendszerek,mert nekünk is így állapították meg.
Szóval felcsillant egy reménysugár, köszi mindenkinek a sok segítséget!

Halbajusz (törölt) 2016.02.17. 16:10:24

@Babette©:
Köszi szépen az ötletet, megpróbálok egy másik utat, de ha abba beletörik a bicskám, akkor a hazaút elött fog elveszni,köszi.

Halbajusz (törölt) 2016.02.17. 16:32:38

@Babette©:
Köszi, utánanéztem mi az az airbnb, mert meg csak az uberrol tudtam de biztos ez okozhatja.
Valaki hasznalta mar ezt a szolgaltatast?

adg 2016.02.17. 16:45:13

@tanato: az uj zelandi rokon hogy eliminalta az ausztraliai utazas koltsegeit? Mert ha nem a padon alszanak, akkor azert az eleg jelentos. Sot, mar a kaja is komoly tetel az otthonihoz kepest.
(Ezt ot perc mulva viszontlatom digger blogjan hintatol. :D)

tanato 2016.02.17. 17:10:14

@adg: A részleteket nem tudom,csak azt hogy az új zélandi rokon már Ausztráliában várta őket ott talán egy hetet töltöttek,a több kettőt meg NZ-on.De a repülés költségei/ férj feleség meg egy 6 éves gyermek /is több volt a milliónál sokáig spóroltak rá az eü. bérből.Csináltak az útról egy sok színes képpel illusztrált könyvet is,javasoltam is miért nem tárgyalnak egy kiadóval,csodálatos tájakon készültek a képek meg a szöveg is profi volt hozzá.

Fajankó 2016.02.17. 17:26:12

@Karma17:
" Ha mindenki csak annyit szulne, amennyi az eltartokepessege, akkor szvsz 60 ev mulva sivo pustzasag lenne az egesz fold. "

Álljunk már meg egy baráti szóra. Van ott azért mondjuk egy ca. 30-40 % tehetős régen is, ha ők annyit szülnének amennyit el tudnának tartani hamar visszabillenne az egyensúly.
Egyébként migráció nélkül Németo. is sívó pusztaság lenne 60 éven belül, de a nyugdíjrendszerük már15-20 éven belül "borulna" (ARD riport után szabadon).

Halbajusz (törölt) 2016.02.17. 17:26:28

@telkoe
Valszeg biztos lesz az alberletnek berloje meg ilyen aron is.
Igen, eleg szomoru hogy igy kipusztitottak bérlakasokat...

kardio1 2016.02.17. 20:45:43

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: a török kor óta megyünk lefelé. Ki fog ez még tartani :-)

midnight coder 2016.02.17. 21:41:04

Ne legyen igazam, de kétlem hogy 10 év múlva jobban fognak állni mint ha itt maradtak volna.

nemor 2016.02.18. 09:50:29

@midnight coder: miért, már most jobban állnak, nem? megmaradt a lakásuk (-aik), és megvan a megélhetésük, miközben ki tudnak fizetni további két lakásbérletet. ha pedig végeznek, rendes keresetük lesz, nem segély.

2016.02.18. 10:09:12

@kardio1: Olyan emberek engem ne akarjanak már meggyőzni, akik nem Mo.-n élnek, arról, hogy nem is olyan rossz ám a helyzet. Köszönöm. :)

kardio1 2016.02.18. 12:23:33

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: eszem ágában sem volt meggyőzni téged! Lehetetlen feladatra nem vállalkozom. :-)
Egyébként lehet véleményem az otthoni helyzetről, elso- és masodkezbol is kapok információkat. Másrészt ki sem iratkoztam Magyarországról, még csak nem is letelepedési szándék bejelentésével jöttem el.

2016.02.18. 13:31:59

@kardio1: Nem erről van szó, tudod jól. :)

APMKZS 2016.02.21. 20:59:08

@Karma17: Köszönöm a kedves biztatást, nagyon jó érzés.

@midnight coder: sajnálom, ha nem látod, hogy mit nyertünk, Halbajusz nagyon jól elmagyarázta, ezúton is köszönöm neki. Nem szerettem volna hátralevő életemben segédmunkát végezni sem Magyarországon, sem máshol.
Azt nem tudom, hogy 10 év múlva mi lesz, most minden esetre lényegesen jobban, könnyebben élünk. Nem azon kell gondolkoznom, hogy vehetek-e még egy joghurtot, hanem azon, hogy milyen joghurtot vegyek.

@251y20dth és @Halbajusz: köszönöm a pozitív hozzászólást és a drukkolást.

@m.l.eszter: Szia, köszönöm, hogy jelentkeztél. Elnézést a késői válaszért. Bejelöltelek a FB-on a férjem, L. Gusztáv profiljáról. Milyen képzést fogsz elkezdeni?

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása