Rendhagyó poszt a mai, nem is biztos, hogy klasszikus „határátkelős” írás, de a magam részéről szeretem a Menjek/Maradjak csapat filmjeit (forgattak már New Yorkban és Londonban is), márpedig most éppen egy hollandiai epizód készül majd. Ennek része egy kutatás a hollandiai magyarokról, melynek készítője, Tóth-Bos Ágnes küldte a mai posztot. Természetesen ő is Hollandiában él, és arra kértem, írjon magáról is.

„A párkapcsolatom miatt lassan hat éve vagyok Hollandiával szoros kapcsolatban, melyet munkavállalás, hazaköltözés és ingázás is tarkított. A hat év alatt folyamatosan dolgozik bennem egy önreflexió, ami talán előtte nem volt ennyire erős. Ezáltal rengeteget tanulok magamról és a két országról.

Sok kint élő külföldivel és magyarral vagyok kapcsolatban, akikkel időről időre megosztjuk az élményeinket, és érzelmeinket is. Az ő történeteikből eddig is sokat gazdagodtam, sőt ezek kapcsán rengetegszer eszembe jut, hogy „bárcsak tudtam volna, mielőtt először kijöttem”.

Például, ami sok határátkelőnek talán egyből reflexszerűen működik, de nekem aha-élmény szerűen hatott, hogy ne hasonlítgassunk: a hideg júniusi esőt a balatoni nyárral, a kis ferde házakat az Andrássy út látványával, vagy, hogy egy átlagos kedden otthon mit csinálnék…

Természetesen ezeknél vannak fontosabb, nagyobb kaliberű dolgok is, de az ilyen kicsiségeken is sok múlik. Úgy gondolom, hogy vannak, akik természetüktől fogva ügyesebben birkóznak meg a külföldi lét nehézségeivel, míg mások talán kevésbé.

Honvágy vagy eufória?

Én például a mai napig erős honvágyat érzek, de vannak, akiknél ez egyáltalán nem jellemző, sőt, inkább egyfajta „otthon az otthon helyett” eufória tölti el őket, akár évek múltán is.

A barátaim közül vannak olyanok, akik imádják Hollandia időjárását, az épített környezetet, de vannak, akiknél ez a legnegatívabb pont, amikor a hollandiai életükre gondolnak. Ez számomra a legérdekesebb: sokan vagyunk itt, sokféle indíttatásból.

Valakinek egyből sikerülnek a dolgok (megfelelő munkát, lakást találni, hosszantartó barátságokat kötni), míg másoknál döcögősebb ez az út, akár évekbe is beletelik. Így vagy úgy, de itt vannak, és itt építik a jövőjüket (még ha nem is feltétlenül ide).

Baráti beszélgetéseinkben gyakran előkerül ez a kérdés, hogy a boldogulás mitől függ: a szerencsétől, a lehetőségektől, vagy minden csak a karakter és egyéni értelmezés kérdése?

Korábbi bejegyzésekben volt szó a hollandok direktségéről, őszinteségéről, individualizmusáról: a mai napig vannak helyzetek, amikor nem tudom eldönteni, hogy éppen tisztelem bennük vagy egyszerűen durvaságnak tartom a viselkedésüket. Talán csak az aznapi hangulatom kérdése…

Hova fejlődhetek?

Pszichológusként nemcsak izgalmasnak találom ezt a témát, és a saját életem alakulása során is irtó kíváncsi vagyok, hogy hova fejlődhetek, de nagyon fontosnak tartom mélységében megismerni, hogy különböző kiköltözési motivációknak, és jelen élethelyzeteknek, milyen összjátéka lehetséges?

Vannak-e mintázatok, amik csak a Hollandiában élő magyaroknál figyelhetők meg? Mi az, ami a boldogulás szempontjából a legtöbbeknek fontos? A barátság, a család, a karrier, az anyagi előrehaladás?

Mivel egész Európában „mozgásban vagyunk”, felelősségemnek érzem azt, hogy azt a rengeteg kiköltözést fontolgató fiatalt segítsem az üzenettel, amit csak a kint élők tudnak, és hasznos lehet a döntés előtt.

Természetesen nem vagyok egyedül, és nem is én vagyok az első ezzel; a Határátkelő és a Menjek/Maradjak team már évek óta biztosít fórumot az egyéni élettörténeteknek, és az egész jelenségnek, hogy milyen is az otthontól távol. Az én eszközeim picit mások, és tudományos szempontból, egyszerre sok résztvevővel szeretném megfogalmazni ezt az üzenetet. 

A kutatás

Az ELTE és a Groningeni egyetem pártfogásában-, és a hamarosan egy holland dokumentumfilm epizóddal is jelentkező Menjek/Maradjak projekt segítségével, lehetőségem nyílt egy olyan tudományos kutatás megtervezésére, amely olyan kérdéseknek a megválaszolását célozza meg, mint hogy mi segíti a kint létet, és mi az, ami nagyon nehézzé teszi azt; csak a mi hozzáállásukon múlik, hogy mit hozunk ki belőle, vagy pont, hogy a körülmények tehetőek felelőssé, hogy éppen hogy érezzük magunkat külföldön? Na és mi a helyzet Magyarországgal? Mennyire dolgozik bennünk az „eredeti otthon”, és mit okoz a hiánya?

A kutatás jó kiindulópont lehet a határátkelőkkel, és az ő családjaikkal foglalkozó szakemberek számára a gyakorlati munkához.

Szeretném, ha minél több Hollandiában élő magyar osztaná meg élményeit és érzéseit a kérdőív kitöltésével, ezzel is segítve a kiköltözést fontolgatók döntését, reális elvárásait. Minden kitöltést nagyon köszönünk!”

A kérdőívet itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod.