Miközben a magyar cégek lassan pánikolnak az egyre erősödő munkaerőhiány miatt, ami pillanatokon belül a minőségi munkavégzés legnagyobb akadálya lesz, a Gyere haza fiatal program keretében eddig 57 magyart sikerült meggyőzni a hazatérésről. Ilyen az, amikor a sikerpropaganda találkozik a valósággal.

Írd meg, hogyan telik egy napod, készíthetsz fotókat, akár videót is! A sorozat korábbi darabjait itt találod. Az írást a hataratkeloKUKAChotmail.com címre küldheted el.

Nem szeretnék sokat rugózni a Gyere haza fiatal programon (elég szó esett már róla itt, a blogon és az oldalon is), de a legfrissebb hírt mégis meg kell osztanom veletek, hiszen ez a mai poszt kiindulópontja.

Szóval a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára egy parlamenti kérdésre adott válaszában azt írta, hogy 125 partnercéggel működnek együtt, akik több mint 1200 állásajánlattal rendelkeznek, ez a szám folyamatosan változik a nyitott pozíciók függvényében.

Tállai András szerint a program kezdete óta nő az érdeklődő külföldön dolgozók és a programban együttműködni szándékozó itthoni munkaadók száma. „Az érdeklődés rendkívül nagy, amit az is tükröz, hogy a programban már 57 fiatal magyarországi elhelyezkedését és munkavállalását segítették elő néhány hónap alatt” – fogalmazott az államtitkár.

A programot a Nemzetgazdasági Minisztérium háttérintézménye kísérleti céllal indította el tavaly 100 millió forint keretösszeggel, minimálisan 50 fő hazatérésének támogatását tűzték ki a célul 3 év alatt.

Ez tehát a történetnek az a része, ami a kormány szerint sikerként könyvelhető el, és én nem is szeretnék ezzel részletesebben foglalkozni, hiszen az 57 fős siker önmagáért beszél.

Ennél ugyanis szerintem sokkal érdekesebb az, hogy immár egyre több helyről hallani, olvasni, hogy pillanatokon belül komoly problémát jelent majd a szakképzett munkaerő elvándorlása.

A jelenség már a kormány figyelmét is felkeltette, nemrégiben nem más, mint maga a nemzetgazdasági miniszter jelentette ki, hogy ugyan nem sajátságos magyar probléma a munkaerő-elvándorlás, de a megoldást a kormánynak kell megtalálni, lépést kell tartani a nyugat-európai bérekkel.

Varga Mihály szerint az elmúlt évek intézkedései (például az egészségügyben) segítettek ugyan valamennyit, de messze nem oldották meg a problémákat és ezzel a kormány is tisztában van.

A problémát tehát nem lehet eltagadni, és ami jó hír, hogy a jelek szerint senki nem is próbál meg úgy tenni, mintha az nem létezne. (Ugye azt szokták mondani, hogy a problémával való szembenézés az első lépés a megoldás felé.)

Egyre több a betöltetlen álláshely

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt években átlagosan minden negyedévben 15-20 ezer üres álláshely volt Magyarországon, viszont tavaly nyárra ez az adat alaposan megugrott, és már elérte a 30 ezer főt.

Márpedig ennek egyik fő oka az elvándorlás, nyilatkozta a Világgazdaságnak a Kopint-Tárki kutatója. Hárs Ágnes szerint „olyan foglalkozásoknál látjuk a betöltetlen állások számának a növekedését, ahol szakemberhiány alakult ki az elmúlt években, mert külföldre mentek a dolgozók”.

Mindezt az is alátámasztja, hogy a legkeresettebb munkák listáját az egyszerű ipari foglalkozások, a mechanikai gépösszeszerelők, a szolgáltatási és szállítási foglalkozások, a bolti eladók, valamint a rakodómunkások vezették.

„Magyarország az elvándorlás kritikus pontjára jutott, hasonlóan több kelet-európai országhoz. Habár nálunk később indult el a munkaerő Nyugatra vándorlása, a folyamat rövid idő alatt felgyorsult” – mondta Hárs Ágnes, aki szerint Magyarország már arra sem képes, hogy a környező országokból, például Szlovákiából pótolja a munkaerő-igényt, mert egyszerűen nem versenyképes a szlovák bérekkel sem.

Pánikban a magyar cégek

Így aztán nem csoda, hogy a magyar vállalatok előtt két út áll: vagy maradnak a jelenlegi bérszinteken, és vállalják az állandó küszködést a munkaerővel (illetve annak hiányával), esetleg a romló minőséget, vagy bért emelnek.

Erősen elgondolkodtató például a Korn Ferry Hay Group felmérése, mely szerint a magyarországi vállalatok 77 százaléka (!!) küzd munkaerőhiánnyal, ami rekordnak számít az elmúlt években.

A Randstad Hungary ügyvezető igazgatója, Baja Sándor például azt mondta a napi.hu gazdasági hírportálnak, hogy már nem csak Nyugat-Európa szívja el a magyar munkaerőt, hanem Szlovákia is, ráadásul nem csak a pozsonyi régió, hanem a jóval szegényebb keleti országrész egyaránt.

Mindez azt is jelenti, hogy a szlovákok sem mennek Magyarországra dolgozni, pedig mondjuk egy évtizeddel ezelőtt simán átjártak Esztergomba a Suzukihoz, Vácra az IBM-hez, vagy éppen Győrbe az Audihoz.

Mekkora előny az olcsóbb megélhetés?

A szakemberek szerint némi előnyt (a ManpowerGroup Magyarország ügyvezető igazgatója szerint körülbelül havi ezer eurót) jelent a nyugat-európainál olcsóbb magyarországi megélhetés, tehát ennyivel esetleg még a nyugati fizetések alá lehet ígérni.

Dalányi László ugyanakkor azt mondta, hogy a cégeknél egyelőre még erre sincs különösebb nyitottság, még egy ekkora összeget is sokallnának. Fordulat majd akkor lesz, amikor ezek a vállalatok a forgalmukon érzik meg a munkaerőhiányt, vagy azt, hogy a képzetlenebb dolgozók rosszabb minőségben (vagy sok selejtet) termelnek.

Ez lesz majd az a pillanat, amikor összeáll a kép, és a gép majd azt dobja ki, hogy most már muszáj megfizetni az embereket, különben a megrendelések, és végső soron a vállalat látja kárát az elvándorlásnak.

Miért tér vissza valaki Magyarországra?

A hazatérésnek több oka is lehet, az első például az, ha valaki kifejezetten azzal a céllal ment külföldre, hogy összegyűjti egy lakás árát, de családot alapítani már Magyarországon szeretne.

A Kelly Services cégvezetője a HRPortalnak például azt nyilatkozta, hogy tapasztalatuk szerint jellemzően fiatal harmincasok térnek így vissza Magyarországra.

A cégnek Nagy-Britanniára, illetve az onnan visszatérő fiatalok mozgására van rálátása, és ez alapján most már kibontakozik kétféle tendencia. Az első esetben jó diplomával lesznek határátkelők, de külföldön (a magyar viszonyokhoz képest) jól fizető, de alacsonyabb presztízsű munkát vállalnak el. Később viszont rájönnek, hogy nehéz feljebb lépni, így megragadnak egy alacsonyabb szinten.

A másik jellemző történet, hogy valaki ugyan a szakmájában és elég magas szinten tud elhelyezkedni, ám egy idő után kiderül, hogy egy bizonyos, általában középvezetői szintnél nem nagyon tud följebb kerülni a ranglétrán. Ők úgy számolnak, hogy a végzettségükkel és a külföldi tapasztalatukkal Magyarországon kinyílhat számukra az üvegplafon – mondta Pataki Géza.

Merre tovább?

Nem vagyok közgazdász, így a következtéseim is inkább csak vitaindító gondolatok. Úgy látom, hogy a magyar gazdaság előtt két út áll.

Az biztosnak tűnik, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható, mert inkább előbb vagy utóbb olyan szintű munkaerőhiány alakul majd ki, ami már kifejezetten káros lesz a vállalatoknak.

Az egyik út a béremelés, ami egyfelől jelentősen megnöveli a költségeket (és kérdés, hogy a nagy multik beszállítóinak mekkora mozgástere van), másfelől viszont talán képes lehet arra, hogy vonzó alternatívát nyújtson a külföldön dolgozó magyarok egy részének.

Ezzel csak az a gond, hogy minél tovább húzzák a dolgot, annál nehezebb lesz hazaköltözésre bírni a határátkelőket, hiszen amint kialakulnak a kapcsolatok, esetleg a gyerek iskolába kezd járni, beállnak a hétköznapok, ott már igazán csábító ajánlatot kell tenni ahhoz, hogy valaki ismét változtasson.

Ha viszont nem sikerül megfogni az elvándorlást, akkor valahonnan pótolni kell az így kieső munkaerőt. Az viszont a fentiekből is elég jól látszik, hogy ez már a régióból sem megy, Szlovákiából biztosan nem, és őszintén szólva én azt sem nagyon látom, hogy ha valaki mondjuk Romániából vagy Bulgáriából költözésre adja a fejét, akkor miért választaná éppen Magyarországot.

A The Economist egy tavaly őszi cikke szerint ráadásul a hiány egyre szembeszökőbb, Lengyelországban a cégek 40 százaléka, Magyarországon a fele talál csak elegendő munkaerőt (a szlovákoknál 30, a cseheknél 18 százalék az, akinek egyre inkább nehézséget okoz a felvétel).

Adódna az elképzelés, hogy ha megtartani nem sikerül a magyar munkavállalókat, és a régióból sem sikerül idecsábítani munkaerőt (a lengyelek például az ukránokkal próbálkoznak), akkor még távolabbra tekintsen a magyar gazdaság.

Ott vannak például a Szíriából és a térségből érkező menekültek, akiknek egy (nem is olyan kis) része képzett munkaerő, ugyanakkor gondot jelenthet az integráció, a nyelvi nehézségek áthidalása, és persze még így is sok közöttük a képzetlen, vagy nem a Magyarországon szükséges tudással rendelkező ember.

A helyzet tehát nem egyszerű, és tovább nehezíti, hogy hiába a több állás, a szakképzett fiatalok elvándorlása várhatóan idén sem lassul majd, hiszen az ezt esetleg lassító tényezők közül érdemben semmi sem változott, ráadásul a német gazdaság növekedési kilátásai is biztatók, aminek jelentős hatása van a magyarországi foglalkoztatásra.

A fentiek fényében talán már látszik, mennyit ér az az 57, Magyarországra visszatért fiatal – az azonban még nem nagyon, hogy mi lenne a kiút ebből a helyzetből.

Mondjuk ameddig a kormánynak az alább megtekinthető videó az egyik legerősebb érve, addig nem nagyon van miben reménykedni.

(Fotó: pixabay.com/love_sun)

A moderálási alapelveket itt találod.