Dóra nem is olyan régen írt arról, milyen is Hollandiában egyetemistának lenni és mivel a kommentekben is elég sok kérdés felmerült, most írt egy posztot arról, hogyan is telnek a napjai és merre tovább. Mint a cím is mutatja, úgy érzi, körülbelül félúton jár, és az is kiderül a végére, miért tűnik igazi csapdának a gyakornoki rendszer. (A nyitókép az egyetem oldaláról származik.)

Te is külföldön tanulsz? Megírnád a történeted, a tapasztalataid? Ne habozz, írd meg és küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Ahogy a kommentekben már megválaszoltam, közgazdaságtant tanulok a Tilburgi Egyetemen. A későbbiekben development economics, azaz fejlesztési közgazdaságtanra szeretnék szakosodni, munkám során fejlődő országokkal foglalkozni.

Fő érdekeltségi irányaim jelenleg a nemzetközi segélykoordináció és a mikrofinanciális hitelek. Szégyen – nem szégyen, magyarul kicsit nehezebben beszélek erről, mint angolul, mivel egyrészt otthon a gazdaság ezen ágának nincs túl nagy múltja (talán ne menjünk bele miért), másrészt meg mert a közgázt én elejétől kezdve angolul tanultam.

Magyarországon lakva panaszkodtam én is a Tesco 12 órás diákmunka műszakok után, az alulfizetés miatt, meg mert a gimnáziumomban nem volt fűtés december közepéig.

Viszont mindig volt tető a fejem fölött, volt mit enni és lyukas cipőben sem kellett iskolába mennem. Anyukámnak volt egy híres mondata, ha valamit nem akartam én vagy a húgom megenni vacsorára: „egy afrikai éhező örömtáncot járna ezért”.

Így hát hogy, hogy nem fejembe vettem a fejlődő országokat, és mostanra igencsak szerencsésnek érzem magam, hogy Magyarországon születtem: nem kellett éheznem szerencsére és mindenféle vízum vagy munkavállalási engedély nélkül ingázhatok 28 európai ország között.

Munka és egyetem

Sokan kérdezik, hogyan egyeztetem össze a munkát és az egyetemet. A szerződésem hivatalosan heti minimum 15 órát ír, gyakorlatban valahol 15 és 20 óra között dolgozok.

Nincs fix munkaidő, hanem zárás után mikor hogy végzünk a takarítással. Heti 3 napon megyek, péntek, szombat, vasárnap, délután 2 vagy 5-től, este fél 10 – 11-ig.

Egyetemen minden órára bejárok (itt amúgy 1-2 trógeren kívül, akik ki is buknak pár félév után, majdnem mindenki mindenre bejár), kivéve, ha a tanár annyira gyorsan magyaráz, hogy előadás közben elvesztem a fonalat.

Akkor inkább szünetben távozok és a könyvtárban egyedül dolgozom fel az anyagot tankönyvből. Hétköznap igyekszem az összes házit, beadandót, stb.-t megírni, péntek reggel még beszaladok órára, ha van, aztán a hétvége a munkáé. Vizsgaidőszak előtt hétvégén reggelente is fel kell kelni mondjuk, hogy pár óra tanulás még bezsúfolható legyen munka előtt.

A közgazdaságtanban mindig megkülönböztetünk hosszú- és rövidtávú következményeket. A heti 7 nap hajtás, nulla szabadnap hosszú távon (remélem) diplomát, zéró diákhitelt és baromi jó időkezelő készséget eredményez.

(Fotó: Dóra)

Viszont ahogy a gazdaságban is vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, rövid távon van, hogy én is falhoz vágok pár könyvet, elsírom magam egy-egy beadandón, ami már a 5. beletett óra után sem sikerül, vagy mert nem tudok elmenni ennek vagy annak a házibulijára, mert dolgoznom kell. Szóval nem szeretnék senkit áltatni, nincs 24/7 elégedett mosoly az arcomon, de hát kinek van?

Egyetemi mentalitás

A szakom 70 fővel indult, az első év után 48-an maradtunk. Ebből 14 holland, 9 kínai, 4 kolumbiai, 3 görög, 3 angol, 3 arubai, 2 bolgár, 2 litván, 2 magyar, valamint 1-1 albán, szlovák, román, egyiptomi, indiai, illetve tajvani.

Nem titkoltan a cél az volt a felvételnél, hogy 1/3 holland - 2/3 nemzetközi diák legyen az összetétel. Az oktatás nyelve az angol, tankönyveink, vizsgák, tanárokkal való kommunikáció angolul zajlik.

A professzorok is vegyes társaság amúgy, a hollandok mellett volt már török analízistanárnőm, olasz játékelmélet-előadóm, argentin mikroökonómia gyakorlatvezetőm, és még sorolni lehetne.

Rengeteg kultúra, nézőpont, nyelv és persze angol akcentus koncentrálódik itt egy helyen, ami szerencsére jól felkészít a nemzetközi közegben való munkavállalásra.

Félévente 5 tantárgyam van, heti 1 előadás és 1 gyakorlat (mindkettő 2x45 perc) mindenből. A gyakorlatokra 3-4 fős csoportokat kell formálni (amiben nem lehet mindenki azonos nemzetiségű) és együtt elkészíteni a feladatokat.

Órán akit random felszólítanak, az egész csoport nevében kell a választ prezentálnia, ezt osztályozzák, és mindannyian ugyanazt a pontot kapjuk. Így persze van motiváció, hogy egymásnak magyarázzunk dolgokat, mivel ha egyvalaki nem tud valamit, és pont őt hívják ki, mindannyiunkat lepontoznak.

Általában ezek a csoportmunkák 20-30%-át teszik ki az év végi jegynek. Ezen kívül vannak év végi projektek (5-15 oldalas kutatási munka), meg persze a vizsga. Tetszik, hogy kicsit jobban eloszlik itt az év végi jegy súlya és nincs annyira „a vizsgán múlik minden” érzése az embernek, még ha a jegy 2/3-át teszi is ki.

(Fotó: az egyetem Facebook-oldala)

(Mivel Hollandiában a napos napok száma elég kicsi, így ha süt a nap, azt értékelni kell – tanterem helyett pl. szabadtéri előadással.)

Hollandián belül a legjobbra értékelt közgáz szak vagyunk, az egyetem pedig tudatosan igyekszik ezt a rangot megtartani: a félévek végén kérdőívet kell kitöltenünk mennyire voltunk elégedettek az egyes kurzusokkal, milyen a professzor, mit változtatnánk stb.

Ezen kívül a szakvezető kb. másfél-kéthavonta összeül a szak néhány képviselőjével (Sounding Board), akik visszajelzést adnak, hogy halad a félév. Az aktuális problémák megvitatása mellett persze pozitívan is értékelünk, folyamatosan megy a kísérletezés új könyvekkel, módszerekkel, programokkal, és ha valami jó, megtartják.

A nagy ivászatos – füvezős (igen, itt legális) társaságban én nem vagyok benne, egyrészt időm nem engedi, másrészt azért 2-3 évvel idősebb vagyok az átlagnál, és ez a frissen a gimiből jött, anyu-apu finanszíroz mindent 18-19 évesekkel néha kicsit megnehezíti a kommunikációt (tisztelet a kivételnek). Barátaim amúgy főleg a szintén idősebbek, így például a kínai másoddiplomázók vagy az éttermi kollégák.

Hogyan tovább?

Másfél év múlva végzek, így mondhatni most vagyok félúton. Az egyetlen dolog, ami zavar egy kicsit, hogy a közgáz diploma mellett csupán 2 év éttermi (azaz teljesen irreleváns) munkatapasztalat lesz feltüntetve az önéletrajzomon.

Szerettem volna gyakornoki pozíciót, viszont nem engedhetem meg, hogy ingyen vagy jelképes összegért dolgozzak. Márpedig a legtöbb gyakornoki pozíció fizetetlen (azaz óraszámot sem ad a támogatáshoz – az adózott munkaórák után jár), vagy havi 2-300 euró körül fizet.

Ilyen szempontból gusztustalanul feltétellé teszik a tehetősebb pénzügyi hátteret: hacsak nem tud a család közben pénzelni, akkor hát sok sikert a karriered beindításához. Márpedig igazi, fizetett pozíciókba nem vesznek fel gyakornokság nélkül.

Próbálok gyűjteni, hogy legalább fél évet tudjak valahol gyakornokoskodni, bár őszintén szólva nem túlságosan motivál a tudat, hogy most dolgozzam szét magam azért, hogy később ingyen dolgozhassam szét magam máshol. De hát ez már a kapitalizmus tragédiája.

Mindenesetre nem bántam meg a döntést, hogy ide jöttem tanulni, egyelőre élvezem még, amennyire lehet a diákéveket, aztán hogy diplomaosztó után mi lesz, az még a jövő zenéje.”

A moderálási alapelveket itt találod.