Éppen tegnap jelent meg a Tárki kutatása, mely szerint a tanulók kétharmada külföldre menne hosszabb-rövidebb időre. (Részletesebben itt olvashattok róla.) Egy jó részük alighanem hasonló cipőben jár, mint mai posztunk szerzője, Dóra, aki Hollandiában jár egyetemre és találta meg a számítását. (A képért külön köszönet neki.)

Te is külföldön tanulsz? Megírnád a történeted, a tapasztalataid? Ne habozz, írd meg és küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Az elmúlt időben eléggé elszaporodtak itt a Hollandiát bíráló, kritizáló posztok, így gondoltam, megírom én is a történetemet. Nem szeretnék senkinek ellentmondani, távol álljon tőlem egy „na, ez meg az nem is úgy van” poszt írása.

Ahogy otthon is, mindenkinek más a szerencséje, viszont szeretném egy pozitív írással gazdagítani a Hollandiához kapcsolódó tapasztalatokat. (Előre is elnézést kérek, ha valakinek túl sok a konkrét, számszerű információ, nem szeretek a sötétben találgatni, valamint ha már Hollandia, akkor nyitottság és szókimondóság – anyagiak terén is.)

2013 szeptemberében, 20 évesen jöttem ki először au pairkedni egy évre. A tudatos cél az itteni egyetemre való bejutás volt már akkor is, szóval erről az időszakról nem írnék sok mindent. Pénzgyűjtéssel, IELTS vizsgával, egyetemi nyílt napok látogatásával és persze a holland nyelv tanulásával telt főleg.

2014 tavaszán aztán jött az e-mail, hogy felvettek a Tilburgi Egyetemre. A fogadócsaládom Rotterdamban lakott, így náluk nem maradhattam suli mellett. A terv a következő volt: egyetem mellett dolgozok, valamint jelentkezek a holland állami támogatásra, amit hollandoknak illetve Hollandiában egyedül élő, tanuló és dolgozó diákoknak adnak. (Erről bővebben Diána posztjában itt.) A kettő kombinációjából terveztem fenntartani magam, mivel otthonról sajnos semmilyen anyagi támogatásra nem számíthattam.

Minimálbér és nyelv

Észrevételeim szerint Hollandiát két fő ponton kritizálják az ide érkezők (és csalódva távozók): az egyik az életkorhoz kötött minimálbér, a másik pedig a holland nyelv illetve a nyelvtudás, mint feltétel a munkához.

A minimálbérrel nem lehet mit kezdeni, én 21 évesen kezdtem itt dolgozni (aupairséget nem számítva), €6.20 volt az órabérem. Aki fiatalként, pénzgyűjtés céljából jön ki, annak valóban nem ez az álomkereset, viszont suli mellé, támogatással pont elég.

A holland nyelv valóban nem a legszebb, leghasznosabb nyelv (kivéve, ha itt élsz) a világon, viszont tanulható, nekem olyan volt mint egy egyszerűbb német. Gyenge középfok megszerzése után a hollandok sokkal közvetlenebbek és nyitottabbak, ez minden téren látszott, legalábbis nálam.

Az első munkahelyem például egy belga sörkülönlegességekkel foglalkozó bár volt, ahová azért vettek fel, mivel „ha ilyen gyorsan megtanultad a hollandot, a sörökbe is majd hamar belejössz”. Szobakeresésnél az alapból nemzetközi diákokat kizáró házakban is készséggel fogadtak.

Amint megvolt a szerződésem, jelentkeztem a holland állami ösztöndíjra, aminek feltételei a Diána posztjától eltelt idő közben kicsit megváltoztak: nappalis európai diákként a minimum havi ledolgozandó óraszámot 32-ről 56-ra emelték. Volt, hogy kapartam az órákat össze, előre lejelentett órákat kértem a főnöktől, hogy majd jövő hónapban ledolgozom, viszont havi 550 eurót nem akartam 1-2 órák híján elveszteni.

Bárból étterembe

Fél év után eljöttem a bárból, egyrészt mert a sörökbe annyira nem jöttem bele (nem érdekelt különösebben, meg ott volt az egyetem is ahol tanulni kellett) másrészt meg mert a bár célközönsége, a 35-50 év körüli holland urak, jobban preferálták a helyi lányokat, akikkel el tudtak viccelődni meg flörtölgetni egy sör mellett esténként.

2015 januárja óta egy étteremben dolgozok konyhai kisegítőként. Ez az a munka, amitől itt mindenki retteg, mert sok kínai a „kaja + szállást biztosítjuk, viszont heti 6 nap 12 óra munka, minimálbér alatt” eset.

Én azt mondom ez is szerencse, meg józan ész kérdése. Nekem a főnök felvételkor azt mondta „als je het makkelijk maakt voor me, ik maak het ook makkelijk voor jou” azaz ha te megkönnyíted a dolgomat, én is megkönnyítem a tiédet.

És így is lett, két hónap után kaptam óraszámos, 1 éves szerződést, amivel végre nem kellett havonta küldözgetnem a bérszámfejtésemet a támogatásért, alapból biztosítva volt, hogy meglesz a minimum 56 óra, és ezzel az €550 támogatás is havonta.

A kollégákkal carnavaloztam, céges fesztiválozásra mentünk nyáron, munka után együtt iszogatunk, javítják a nyelvtanomat, szavakat meg szlenget, szólásmondásokat tanítanak, az ideiglenes menüre pedig még a gulyás is felkerült egyszer. :) Egyedüli külföldi vagyok, mégis ugyanolyan csapattagként kezelnek, mint akárki mást.

Személyes költségvetés

Jelenleg nem titok, a havi költségvetésem több mint fele támogatás. Havi €550 állami ösztöndíj, €190 lakhatási támogatás, €80 egészségbiztosítási támogatás. Emellett, most már 23 évesként magasabb az órabérem, így havi kb. 550 euró körül keresek részmunkaidőben az étteremből.

És hogy mire elég itt a havi 1390 euró? Kis studióapartmanban lakom, saját konyhával és fürdővel, nem kell semmin osztozkodnom másik 6-8 emberrel. Havi részletekben fizetem az egyetemi tandíjat, ami évente €1980.

Tavaly sikerült vennem az 5 év után tönkrement laptopom helyett egy újat, elmentünk 2 hosszú hétvégére (Brüsszel és Párizs) valamint egy hosszabb nyaralásra (Aruba) barátommal, és ha megkívántam egy kávét vagy csokit, nem gondoltam meg kétszer. Másfél évem van hátra az egyetemen és nem vagyok röghöz kötve, hitelem sincs. A cél pár ezer eurós kis megtakarítással, hiteltől mentesen diplomázni.

Hollandiába kijönni nyelvtudás nélkül, 23 év alatt valóban nem az álomélet. Viszont diákként mindenféleképpen jobban megéri, mint bármilyen Anglia vagy Németország. Rengeteg támogatást lehet igénybe venni annak, aki dolgozik és tanul, vagyis, ahogy Diána is említette, 120%-ban odateszi magát.”

A moderálási alapelveket itt találod. Hollandiáról itt olvashatsz többet.