Bevallom, kíváncsian vártam a magyar és a brit miniszterelnök budapesti találkozóját, méghozzá egyetlen téma miatt: ez pedig a brit szociális juttatások jövőjéről szóló egyeztetés. Az borítékolható volt, hogy konkrétumok nem fognak kiderülni, ám ez az az eset, amikor a gesztusoknak is jelentőségük van. Körülbelül így is lett. A mai posztban először átfutjuk, mi is történt, mi hangzott el a találkozót követő sajtótájékoztatón, majd megpróbálhatjuk kitalálni, mindez mit is jelent.
A történelmileg inkább euroszkeptikus britek kormányfője meglehetősen kényelmetlen helyzetbe lavírozta magát akkor, amikor belement abba, hogy legkésőbb 2017 végéig népszavazást rendezzenek az ország európai uniós jövőjéről.
A helyzet azért kényelmetlen, mert meglehetősen kiegyenlítettek az erőviszonyok (a felmérések szerint hol az egyik, hol a másik tábor van enyhe többségben), ugyanakkor az elég nyilvánvaló, hogy gazdaságilag öngyilkossággal érne fel a briteknek egy esetleges kilépés.
Olyannyira így van ez, hogy maga David Cameron sem szeretné elhagyni az Európai Uniót (több nagyvállalat vezetője és fontos gazdasági szereplők is jelezték már, hogy nagyon nem tartanák jó ötletnek a dolgot), viszont az is nyilvánvaló, hogy a közhangulat miatt valamilyen eredményt fel kell mutatnia, ha nem akarja elveszíteni a népszavazást és ezzel politikailag majdnem lehetetlen helyzetbe hozni magát.
Így aztán a brit miniszterelnök megpróbál valamilyen eredményt elérni az uniós tagállamoknál, vagy még pontosabban: valami olyan változást elfogadtatni, amit eredményként mutathat fel a brit választók előtt.
A fő probléma természetesen az uniós tagállamokból érkező határátkelők száma (hogy mennyien vannak, arra is sok felmérés létezik, pontos adat nem nagyon), márpedig a főleg kelet-európai munkavállalókat nem mindig fogadja kitörő lelkesedés a helyiek részéről, hogy finoman fogalmazzak.
Megoldás tehát kell, az egyik ilyen David Cameronnak az az elképzelése, hogy a külföldről érkező munkavállalók csak 4 év elteltével igényelhetnék meg azokat a szociális juttatásokat, melyek a briteknek alanyi jogon járnak.
Ez azonban számtalan problémát felvet, melyek közül a legsúlyosabb kétségtelenül az, hogy diszkriminálna uniós polgárok között, ami mind Brüsszel, mind az érintett tagállamok (például a Visegrádi Négyek - Magyarország mellett Csehország, Lengyelország és Szlovákia) számára elfogadhatatlan.
Az uniós jog értelmében ugyanis az unió állampolgárai között nem lehet különbséget tenni, a szabad mozgást sem korlátozhatják. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ott az eurózóna, amitől a britek nagyon fáznak, viszont azt sem szeretnék, ha annak szabályai hátrányt okoznának a közös pénzt nem használó országoknak.
Az érdekek (mármint a brit és a többi uniós tagállam érdekei) abból a szempontból egybeesnek, hogy (mint az Eurasia Group nevű globális gazdasági-politikai kockázatelemző csoport londoni részlegének tanulmánya rámutat) az EU többi 27 tagállama is tudja, hogy David Cameronnak „győznie kell” ezen a téren.
Az elemzés szerint a társállamoknak is célja, hogy a brit kormányfő olyan eredményt tudjon felmutatni, amit sikerként „adhat el” a választóknak, ami ebben az esetben az lenne, ha be tudná bizonyítani, hogy elérte: a brit szociális ellátórendszerből kikerülnek a bevándorlást ösztönző elemek.
A turné
Márpedig az idő sürgeti a brit kormányfőt, hiszen elvileg ugyan jövő év végéig ráér kiírni a referendumot, ám erre nyilván a számára legkedvezőbb időpontban szeretne sort keríteni, ami a legtöbb elemző szerint az idei év lehet.
Így aztán nem csoda, hogy David Cameron már a februári uniós csúcson szeretne érdemi előrelépést elérni, ami viszont nagyon közel van – ezért turnézza körbe Európát és próbál egyezkedni a tagállamok vezetőivel.
A turné keretében találkozott szerda este Angela Merkel német kancellárral, ahol szintén ez volt az egyik kiemelt kérdés. David Cameron a találkozót követően azt mondta, egész Európának érdeke lenne az Unió reformja (nyilván a brit elképzelések mentén), és nem csak azért, mert így az Egyesült Királyság tag maradna, de azért is, mert így az EU megmutatná rugalmasságát.
Olyan átütő nagy sikert azért nem arathatott a brit kormányfő, különösen, ha tudjuk, hogy Angela Merkel német kancellár korábban többször is határozottan kijelentette: az európai integráció alapvető vívmányairól nem hajlandó alkudozni.
A budapesti találkozó
Ilyen körülmények között érkezett tehát tegnap Budapestre David Cameron, hogy a magyar kormányfővel (és rajta keresztül a brit elképzeléseket szintén vehemensen ellenző Visegrádi Négyekkel) tárgyaljon. Az ugyanis teljesen egyértelműen kiderült a sajtótájékoztatón is, hogy Orbán Viktor egyeztetett a lengyelekkel a kérdésben, így tulajdonképpen (ha informálisan is, de) közös álláspontot képviselt.
A sajtótájékoztató a beszámolók szerint eleve jókora csúszással (és kölcsönös udvariaskodásokkal) kezdődött, ezektől most megkímélnélek titeket. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a hangulat rendkívül barátságos volt, például a két politikus keresztnéven szólította egymást.
A lényeg azonban akkor jött el, amikor a britek négypontos javaslatáról beszélve a magyar miniszterelnök azt mondta: ebből hárommal maximálisan egyetértenek (ezek dióhéjban: az unió teljesítse ki a közös piacot, főleg a szolgáltatásoknál, az energiánál és digitális téren; azok az országok, amelyek szorosabbra vonnák az integrációt, tehessék ezt meg, de tartsák tiszteletben azokat, akik nem így gondolkodnak; és a nemzeti parlamentek egy csoportja blokkolhasson uniós jogszabályokat), ám a negyedik esetében (ami tulajdonképpen minket a legjobban érdekel), a brit jóléti rendszer megvédésében közös V4-es álláspont lesz.
Orbán Viktor ez utóbbit azzal indokolta, hogy miközben (szerinte, pontosabban egy által hivatkozott brit statisztika szerint) csak 55 ezer magyar munkavállaló van az Egyesült Királyságban, lengyelből közel 800 ezer, így ők jobban érintettek.
A magyar kormányfő azt mondta, abban lesznek partnerek, hogy olyan megállapodást kössenek, amelyet elfogadnak a britek, de az nem diszkriminatív (ami elsőre amolyan fából vaskarikának tűnik).
Orbán Viktor fontosnak nevezte, hogy a Nagy-Britanniában dolgozó magyarok ne szenvedjenek el semmilyen hátrányos megkülönböztetést, ugyanakkor Magyarország minden olyan ésszerű javaslatra nyitott, amely megszünteti a visszaéléseket a szociális ellátások területén.
„Mi nem migránsok vagyunk”
A magyar miniszterelnök fontos kérdésnek nevezte, hogy „a magyarokat ne tekintsék migránsnak. Mi nem élősködni megyünk Nagy-Britanniába, nem élősködni akarunk, nem elvenni az ott élőktől, a magyar emberek dolgozni akarnak, fontos, hogy tiszteletet kapjanak, ne diszkriminációt".
(Zárójelben: tehát a migránsok Orbán Viktor szerint élősködni akarnak, nem dolgozni és el akarnak venni az ott élőktől – a gondolat szépen passzol a kormányzati menekültellenes kampányba. Zárójel bezárva.)
Magyarország becslései szerint a Nagy-Britanniában dolgozó magyarok összességében több adót és járulékot fizetnek be, mint amennyi ellátást kapnak – tette hozzá a miniszterelnök.
Mi következik mindebből?
Szerintem két dolog: egyfelől az, hogy a nagy barátság közepette eléggé egyértelmű: még nem született meg az a megoldás, ami a V4-ek számára megfelelő lenne, márpedig februárig eléggé szorítja az idő a brit kormányt.
Az is nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben nem a magyar álláspont lesz a döntő, és a V4-eken belül a talán leginkább érintett lengyelek szava esik majd a legnagyobb súllyal a latba (már csak azért is, mert gazdaságilag és politikailag is ők a legerősebbek a csoporton belül).
Végezetül annyit, hogy az Orbán Viktor által említett, Nagy-Britanniában élő és dolgozó 55 ezer magyar még viccnek is rossz, szinte teljesen kizárt, hogy ez a szám igaz legyen, szerintem még Londonban is több magyar él, nemhogy az egész országban.
Összefoglalva: nekem úgy tűnt, hogy a kifejezetten baráti hangulat mellett éppen a legfontosabb kérdésben nem sikerült dűlőre jutni (már ha egyáltalán ez volt a cél), és persze kíváncsi lennék, mi az, ameddig a magyar kormány hajlandó elmenni a szociális juttatások feladása terén, az is biztosnak látszik, hogy ebben a témában most nem Budapest fújja a passzátszelet.
Hanem Varsó.
(Fotók: kormany.hu/Árvai Károly)
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek