Teljesen kizárt, hogy szilveszterkor túlkomolykodjam a dolgokat bármivel is, szóval ma pár gondolatban azért visszatekintünk a lassan búcsúzó évre, aztán körbefutunk a világon, megnézzük, hol milyen szilveszteri szokások dívnak – a kommentekben pedig lehet bármiről beszélgetni (nem mintha ez olyan váratlan lenne…), akár arról, nektek milyen évetek volt, vagy milyen meglepő szokásokat tapasztaltatok ott, ahol éltek.
És természetesen idén is várom a szilveszteri fotókat a világ minden sarkából, csakúgy, mint karácsonykor – lehetnek utcai, vagy otthoni képek, buliról vagy terített asztalról, a fantáziátokra bízom. A cím a szokásos hataratkeloKUKAChotmail.com.
Szóval milyen is volt a 2015-ös év a blog életében? Alapvetően azzal kezdeném, hogy még mindig meglepődöm, hogy jönnek a posztok, a jelek szerint nem fogy el a mesélési, írási kedv, és ez nagy öröm, hiszen a blogot alapvetően mégis csak ez élteti. Ezt vehetitek nem is burkolt biztatásnak.
Idén nagy dolog volt, hogy szép sikerrel debütált az első pályázat is, a Magyarország és én, sokan megírták, milyennek érzik a kapcsolatukat a szülőföldjükkel – olyan sokan, hogy az még engem is meglepett. A pályázat sikerén felbuzdulva hamarosan jön a következő, amiről egyelőre nem árulnék el többet, nekem már van kész ötletem, de nyugodtan szálljatok be ti is az ötletelésbe, soha nem lehet tudni…
Az év vége felé a legnagyobb sikert szerintem az Egy napom… sorozat aratta, remélem, még sokan éreztek kedvet ahhoz, hogy megmutassátok, hogyan telik egy napotok. Nekem a legnagyobb tanulság az eddigi posztokból, hogy ez egy olyan téma, ami nagyon érdekel mindenkit és még ha valaki azt is gondolja, hogy az ő napjában nincsen semmi érdekes, szinte biztos, hogy mások ezt nem így látják. Én nagyon élvezem ezeket a posztokat, szóval mindenkit biztatnék, hogy írjon, fotózzon, vagy készítsen videót!
Egy gondolat erejéig szeretnék megemlékezni azokról is, akik már nem kommentelnek ide, őszintén mondom, hogy egy-két esettől eltekintve nekem mindenki hiányzik, de alighanem ahogyan minden társaságban vannak olyanok, akik lemorzsolódnak, ez itt is elkerülhetetlen. Ami mindig nagy öröm viszont, hogy érkeznek újak, remélem, idén is sokan jönnek majd!
Még egy dolgot, mielőtt nekivágnánk a világ körüli utunknak: ha minden jól megy, a 2016-os év elhozza majd a Határátkelő történetének legnagyobb vállalkozását is, amiről egyelőre nem merek többet elárulni, de ha sikerül, az reményeim szerint nagyon izgalmas lesz!
Ennyit tehát a blogról, és akkor nézzük, hogyan búcsúztatják az óévet a világ különböző részein!
Latin-Amerika
A régióban valamiért komoly jelentőséget tulajdonítanak a női fehérneműknek, Argentínában például vadonatúj rózsaszínt kell viselni, mert ez állítólag vonzza a szerelmet. Emellett feltétlenül szükséges a jobb lábunkkal előrelépni, ami sikert és szerencsét hoz.
A brazilok szerint a fehér szín elijeszti a rossz szellemeket, és az sem árt, ha az óceán partján átugrunk egészen pontosan hét hullámot (a hét minden napjára jusson egy, ugye…), és ezzel párhuzamosan virágokat is szórjunk a vízbe, emellett érdemes erősen szurkolni, hogy ne lökje vissza az óceán, mert az azt jelenti, hogy nem fogadta el.
Chilében is fontos a fehérnemű (mármint szilveszterkor, mert egyébként hol nem…), a Beautiful Chile blog szerzője, Ági szerint „azért kell a nőknek sárga fehérneműt húzni ezen az éjszakán, mert akkor termékenyek lesznek. :) Nem elég, hogy sárga legyen, nem szabad halványsárgának lennie, mert az árulást jelent. Legjobb szín az aranysárga. (…)
A menü itt is malacsült volt, ugyanis itt is ugyanúgy, mint nálunk, azt tartják, hogy a malac az orrával kitúrja szerencsét. Mellé többféle köret és saláta volt. Csirkét szilveszterkor itt is tilos enni, így nagy nevetést okozott, mikor én a sógornőm kérdésére, hogy milyen részt kérek a húsból (ő persze a malacra értette), rögtön rávágtam, hogy csirkecombot. :))) (…)
A vendégek számának megfelelően 1-1 fapálcikára 12 szőlőszemet húztak és a pezsgőzés után a kezünkbe nyomták. A 12 szőlőszem elfogyasztása szerencsét, egészséget és jólétet hoz az Újév 12 hónapjában.
A szőlős botokon túl az asztalon még 12 gyertya égett. Ez is hagyomány. A 12 gyertya közt jó, ha van: kék mely a békét, sárga mely a gazdagságot, piros, ami a szenvedélyt, zöld, mely az egészséget, fehér, ami a fényt, a világosságot, és narancs, ami az intelligenciát szimbolizálja. (...)
Persze kint ekkor kezdődött a tűzijáték. Mindannyian kiszaladtunk, a legnagyobb meglepetésemre a sógornőm egy batár nagy bőrönddel rohant ki. :)) (…) Chilében azt tartják, ha éjfél után egy bőrönddel elszaladsz a sarokig és vissza, akkor nagy utazás vár rád az Újévben. (…)
Ezután jött a szertartás következő része. Az összes ház előtt, vagy pedig 2-3 házanként közösen óriási tüzek gyúltak és egy ember nagyságú bábut égetett el mindenki (vagy simán csak fát). (…) A hagyomány szerint a bábuval együtt elégetünk minden fájdalmat, szomorúságot és bajt, ami ért bennünket az elmúlt év alatt. (...)
A koccintás és szőlőevés után a párom húga egy hatalmas tál lencsével járkált körbe (a lencseevés itt is a gazdagságot és a jólétet hozza az Újévben), és mindenkit megtömött. Mivel a lencsét a hagyomány szerint mindenféle fűszer nélkül, csak sima vízben szabad megfőzni (só nélkül!!!), így mondhatni a malacsült után nem esett jól.” Ha további részletek is érdekelnek, akkor itt elolvashatod a teljes posztot.
Chile mellett Ecuadorban is szokás a bábuégetés, hiszen ez ott is az óév búcsúztatását és az újév köszöntését jelképezi. A férfiak nőnek öltöznek, a bábu özvegyének szerepét játszva el, miközben pénzt „koldulnak” az utcán, hogy azzal mentsék meg az égetéstől a „férjüket”.
El Salvadorban az a szokás, hogy éjfélkor egy tojást törnek egy üvegtálba, majd éjszakára kint hagyják az ablakpárkányon. Reggelre a tojás kissé már összeáll, és amilyen alakot ki tudunk venni belőle, azt hozza majd az Újévben a jószerencsénk. (Itt azért a fantáziának elég jelentős terep jut…)
Guatemalában pontban éjfélkor 12 pénzérmét kell az utcára menve a hátunk mögé hajítani, természetesen úgy, hogy az utcának háttal állunk.
Venezuelában is a fehérneműben hisznek és ott is a sárga a menő, csakúgy, mint Chilében.
Puerto Ricóban nem bonyolítják túl az életet, a lényeg, hogy minél több edényt töltsünk meg vízzel, majd pontban éjfélkor öntsük ki az utcára a bejárati ajtón.
Ausztrália
Az ausztrálok a zajkeltésben hisznek, úgyhogy éjfélkor fogják a különböző edényeket és serpenyőket és azokat ütve vonulnak az utcákon.
Mi a helyzet Európában?
A hollandoknál hagyományosan az oliebollen nevű speciális, cukros fánkot eszik, ami teljesen egyértelműen meghozza majd a szerencsét és pénzt az Újévben.
A skótoknál az úgynevezett „first-footing” dívik, aminek lényege, hogy közvetlenül éjfélt követően mi legyünk az elsők, aki egy szomszédhoz vagy baráthoz bekopogtat. Ilyenkor ajándék is akad, vagy egy pénzérme, vagy kenyér, vagy só, vagy széndarab, esetleg kis whisky, ezek ugyanis pénzügyi sikereket, ételt, jó ízeket, meleget és jókedvet hoznak az újévben.
Ha már a szigetországban járunk, ne hagyjuk ki az angolokat sem, ahol a hagyomány szerint háromszög alakú sütiket kell sütni, ezzel látogatják végig a rokonokat, barátokat. (Már aki, természetesen.)
A spanyolok, csakúgy, mint a chileiek, a szőlőben hisznek, itt viszont éjfélkor kell minden egyes harangütésre egy szemet megenni, ami nem is olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
A németek a legnagyobb lelki nyugalommal esznek libasültet (ez főleg a Rajna vidékén jellemző), a dánok régi edényeket törnek el a szomszéd ajtaja előtt, ami minden más nap alighanem elég súlyos inzultus lenne, december 31-én azonban kedves gesztus. A lényeg a hangzavar.
Romániában a gyerekek valamilyen gyümölcsfa (lehet cseresznye, szilva, körte vagy alma) ágaival szomszédolnak, mert ez a népszokás szerint gazdagságot, egészséget és boldogságot hoz, pláne, ha meg is csapkodják vele egymást.
Az oroszok és a törökök
Mindkét ország félig Európa, félig Ázsia az oroszok például mákot és mézet esznek, mert ez garantálja a sikert, és a kívánságainkat kell egy darab papírra leírni, amit elégetnek, majd a hamut egy pohár pezsgőbe szórják és még éjfél előtt megisszák.
A törökök is jelentős fehérnemű-hívők csak ők pirosat viselnek, ám a Tede in Turkey blog egy korábbi bejegyzéséből azért az is kiderül, hogy ez a fehérneműs dolog viszonylag újkeletű szokás, semmilyen komolyabb hagyomány nem húzódik meg a hátterében.
„Az őrület a világ más országai után itt is meghonosodott, olyannyira, hogy az idősebb generációt is elérte, és az év utolsó napjaiban mindenféle korosztályt látni, amint a piros fehérneműs polcoknál válogat.
Házibulik, utcai fesztiválok, tűzijáték, piros bugyi… nem volt ám ez mindig így, sőt, az ország konzervatívabb részein most sem ez a jellemző.
Néhány évtizeddel korábban egyetlen állami TV csatorna létezett, ami délutántól kezdve sugározta az országos népszerűségnek örvendő színészekkel és énekesekkel elkészített ünnepi műsorokat.
A családok, barátok összejöttek, sütöttek-főztek és otthonaikban töltötték együtt az év utolsó napját. Ahol megengedhették maguknak, sült pulyka került a vacsoraasztalra, és mindenféle ízletes fogásokat elfogyasztva hódoltak a kulináris élvezeteknek.
Folyt a tea, esetleg a gyerekeket kaptak egy-egy kisebb ajándékot, beszélgettek, együtt nézték a TV-t és játszottak. Szinte mindenhol felkerült az asztalra a bingótábla, ami a társasjátékok egy a mai napig népszerű változata.
Éjfél előtt nem sokkal a TV közvetítette az ünnepi lottószámok sorsolását, kifejezetten erre az alkalomra mindenki vett lottószelvényt abban bízva, hogy az újesztendő meghozza a család szerencséjét.
Az együtt eltöltött éjszaka utáni másnap pedig megindultak az emberek, hogy boldog újévet kívánjanak azoknak az elérhető közelségben levő rokonoknak, barátoknak, akikkel nem találkoztak az ünnepnap alatt.” (A teljes poszt itt található.)
Biztos akad még rengeteg dolog, ami kimaradt, vagy amit ti esetleg másként ismertek, ne habozzatok megosztani a kommentekben – szabad a vásár! :)
Ami pedig a legfontosabb: mindenkinek boldog, békés, sikerekben gazdag újévet kívánok, reméljük, mindannyiunknak sikeres és (jó értelemben véve) izgalmas évünk lesz! BUÉK!!
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek