Közel 50 százalékos munkanélküliség a fiatalok körében, majdnem teljes kilátástalanság, a válság kirobbanása óta nem tapasztalt mértékű elvándorlás – eléggé hátborzongató adatok, nem igaz? Nem csoda, ha a fiatalok egyre nagyobb számban döntenek a határátkelés mellett. Mindez a hétvégén választásra készülő Spanyolországban, ahol nagy a baj. Megpróbáljuk megnézni, hol tart ma az ország és hogyan látják a helyzetet a fiatalok.
Keményen összeszólalkozott a hétfő éjszakai (egészen pontosan kedd hajnalig tartó) televíziós vitában a kormányzó jobboldali Néppárt (PP) és az ellenzéki szocialista párt (PSOE) miniszterelnök-jelöltje, ami egyfelől pár nappal egy választás előtt nem meglepő, másfelől viszont az elemzők szerint minden idők egyik legkeményebb hangú összecsapása volt.
Nem csoda, hiszen Spanyolországban továbbra is nagyon rossz a gazdasági helyzet, elsősorban a 24 év alatti fiatalok sorsa tűnik kilátástalannak, ennek megfelelően az elvándorlás is rekordokat dönt.
„Ön nem egy tisztességes ember” – vágta a kormányfő fejéhez a szocialista párt főtitkára, Pedro Sánchez, mire Mariano Rajoy „aljasnak, kicsinyesnek és nyomorultnak” nevezte ellenfelét.
Aki többé-kevésbé követi a magyar belpolitikát, az biztosan szórakoztatónak találja a két jelölt gazdasággal kapcsolatos érvelését is. Az ellenzéki pártvezető ugyanis azt vetette a kormányfő szemére, hogy miközben az rendszeresen büszkélkedik a gazdasági növekedés ütemével, a javulás csak külső hatásoknak (amilyen például a kőolaj világpiaci árának csökkenése vagy az euró gyengülése) köszönhető.
Mire Mariano Rajoy azzal vágott vissza, hogy négy éve, amikor a szocialistákról átvették a kormányzást, az ország „Európa betege” volt, a csőd szélén tántorgott, de mára sikerült túljutni a nehézségeken. (Hiába, nincs új a nap alatt.)
„Találkoztam olyan dühös szülőkkel, akik gyermekei havi 300 eurót keresnek 10-12 órát dolgozva – mindez az ön munkaerő-piaci reformjának köszönhető. A szülők annyit látnak, hogy fiaik és lányaik fogják az útlevelüket és külföldre költöznek. Azok, akik maradnak, vagy munkanélküliek lesznek, vagy kizsákmányolják őket” – vágta a miniszterelnök fejéhez a szocialista jelölt.
Rekordszámú határátkelő
A spanyolok (főleg a fiatalok) a lábukkal szavaznak, tömegesen költöznek külföldre. Hiába a gazdaság javuló helyzete, a határátkelés tovább gyorsul, olyannyira, hogy a legfrissebb adatok szerint az idei év első felében 50 844 spanyol hagyta el az országot, ami 30 százalékkal több, mint 2014-ben – és ez nem tűnik kis emelkedésnek.
A spanyol statisztikai hivatal (Instituto Nacional de Estadística) napokban közzétett adataiból az is látszik, hogy a visszaköltözők száma alig haladta meg a 23 ezret, ami kevesebb, mint a fele az elköltözőkének.
Ennél is inkább elgondolkodtató az, hogy a válság kellős közepén, 2010-ben összesen 40 157 spanyol döntött úgy, hogy külföldön próbál megélni, ami ugye 10 ezerrel kevesebb, mint az idei első félévben.
Az El País idézi egyiküket, a 28 éves Sara Poncét, aki egyébként mérnökként végzett és így sem talált munkát odahaza. Április óta egy párizsi Starbucksban dolgozik, de volt már munkája Dubaiban és Írországban is.
„Fél éven keresztül próbáltam munkát találni Spanyolországban, és bár az édesapám türelemre intett, végül úgy döntöttem, elindulok” – indokolta döntését a spanyol lapnak.
Nem fenékig tejfel
A Euronews szintén a választások kapcsán járta körül a témát, az európai hírtelevízió Nacho Serrano húszéves joghallgatóval találkozott, aki szerint nem csak ő (akinek 2500 euróba kerülne a mesterképzés, és aki éppen ezért a külföldi folytatáson gondolkozik), hanem nagyon sok kor- és sorstársa pesszimista a jövőjét illetően.
„Úgy gondolkoznak, hogy most megvagyok, van otthonom, a szüleimtől kapok zsebpénzt, tanulok, ha elkezdek dolgozni, lesz még egy kis pénzem… nem akarnak arra gondolni, mi van előttük. Nyilván azért, mert ha előretekintenek, akkor elég rosszak a kilátások” – mondta, hozzátéve, hogy a szüleik generációjának több lehetősége volt. Nekik ehet, hogy a kivándorlás a legjobb esélyük.
Egyik barátja, Javier úgy fogalmazott, hogy amikor a szüleik generációja kezdett dolgozni, „olyan fizetést kaptak, amiből önálló egzisztenciát tudtak teremteni, bérelni, vagy akár venni egy lakást – ma ez lehetetlen”.
„Jobb elmenni külföldre, tanulni, tapasztalatot gyűjteni, mint itthon maradni és a puszta túlélésért elvállalni valamit” – ezt már egy másik fiatal, Raúl mondta, elmesélve, hogy találkozott egy belga mérnökhallgatóval az Erasmus-programban.
„Mesélte, hogy a spanyol mérnököket… hát… eléggé páriaként kezelik náluk, mert fél- vagy negyedáron vállalnak munkákat a belgákhoz képest. Szóval külföldön jobb a helyzet, mint itt, de ott sem fenékig tejfel” - hangsúlyozta.
A bevándorlók országa
Mindezek ellenére Spanyolországba még mindig többen érkeznek, mint ahányan elmennek onnan, bár a folyamat lassan kiegyenlítődik, a legfrissebb adatok szerint már csak 7385-tel vannak többen az érkezők, mint a távozók, ami 2009 óta a legkisebb különbség.
Ennek ellenére nem lehetnek nyugodtak a spanyolok, hiszen nagyon sok fiatal hagyja el az országot, azaz a középkorúak és az idősek aránya egyre magasabb. „A tendencia az, hogy a lakosság elöregszik és a száma ennek következtében csökken. A folyamatot csak a fiatalok bevándorlásával lehetne megfordítani, vagy lassítani, ami viszont nem fog addig megtörténni, amíg a munkaerőpiac helyre nem áll” – nyilatkozta a barcelonai egyetem Demográfiai Tanulmányok Intézetének kutatója, Pau Miret.
Tanulság több is van, de ezeket nem szeretném én levonni, majd megteszitek ti a hozzászólásokban.
(Fotó: pixabay.com/Life-Of-Pix)
A moderálási alapelveket itt találod.
Határátkelő találkozó!
Ha nem vigyázunk, lassan hagyomány lesz az év végi budapesti Határátkelő-találkozóból :), amit idén Digger szervez. A három lehetséges időpont december 27., 28., 29. – aki szeretne jelen lenni, az vegye fel Diggerrel a kapcsolatot emailben (janoshorvath65KUKACyahoo.com). Akár mind a három napot meg lehet jelölni, amelyik napra a legtöbb visszajelzés érkezik, azon lesz a találkozó délután 5-kor a Menzában, a Liszt Ferenc téren. Jelentkezési határidő dec. 23.
Az utolsó 100 komment: