Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én ezekben a napokban minden évben megdöbbenek azon, hogy már december van. Hiszen tulajdonképpen nemrég még nyár volt, most meg már minden tele van karácsonyi díszekkel, itt az advent és mindenki tervezi az ünnepeket.

A Regent Street Londonban tavaly (Fotó: Digger) 

Éppen ezért arra gondoltam, hogy az idei december szólhatna a családról és az ünnepekről, a készülődésről, arról, hogy ki hol és hogyan tölti az ünnepeket. Vettetek-e át valamennyit a helyi szokásokból, vagy csak külső szemlélőként nézitek mondjuk Sinterklaast? Mi a helyzet az ételekkel? És a karácsonyi vásárokkal?

Az az érdekes dolog történt, hogy miközben tervezgettem ezt a posztot, és azt, hogyan is nézzen ki a december a Határátkelőn, próbáltam a neten keresgélni cikkeket, történeteket, írásokat a témában, és egy csomó pszichológust, és hol nagyon, hol kevésbé buta tanácsözönt találtam arról, mit tegyünk, ha külföldön, a családtól távol vagyunk karácsonykor és ez jaj, de rossz.

Meg is osztok veletek a kedvenceim közül hármat: a közös bennük, hogy hosszan és sírva röhögtem rajtuk. Szóval tanácsok karácsonyra külföldön élőknek.

1. Szenteste öltözzetek be valamelyik rokonotoknak, a feladat az, hogy ki kell találni, kinek öltöztetek be.

2. Utánozzatok tipikus arckifejezéseket, reakciókat, és találjátok ki, kiről van szó.

(Most komolyan, el tudja bárki ép elmével képzelni, hogy karácsonykor beöltözik a saját nagynénjének, és ezt még viccesnek is kell tartani???)

3. Hívj meg helyieket a karácsonyi vacsorára, az sem baj, ha teljesen ismeretlenek!

Értem én, hogy más az angolszász karácsony, mint a magyar, kevésbé intim és szűkkörű, de azért nem látom magam előtt a pillanatot, amint vadidegenek özönlik el a lakást karácsony este…

És akkor még nem is beszéltem a rengeteg pszichológusról, és az ő tanácsaikról arról, hogyan győzzük le a karácsonyi depressziót – aki ezeket olvasva nem lesz depressziós, az a karácsonyt már simán viszi.

De nem szeretném elviccelni a dolgot (sem a szakembereket lebecsülni, bár vannak néha érdekes tanácsaik), mert nyilván sokan vannak, akik szeretnének hazamenni a családhoz karácsonyra, de ez idén valamiért nem jön össze, ami biztosan rossz érzés – inkább csak azt szerettem volna kihozni belőle, hogy mit szólnátok, ha ez a december itt a készülődés öröméről, a családi kapcsolatokról, az adventi vásárokról szólna?

Érdekelne, változott-e a karácsonyotok, mióta külföldön vagytok – akár az ételek, akár az ünneplés területén, vagy próbáltok mindent úgy csinálni, mint ahogyan az gyerekkorotokban, otthon volt?

Digger például tavaly ezt írta: „Minden család másképp ünnepel. A mi családunknak is megvannak a megrögzött szokásai. Például műfenyőről szó sem lehet. Ez alapvetés. A túlhangsúlyozott díszítés sem szép. Elrettentő példa az amerikai karácsonyfa. A fa gyakorlatilag nem látszik. Egy kúp alakú dísz az egész. Ha véletlenül a karácsonyi pulyka kúp alakú lenne és feldíszítenék, senkinek nem tűnne fel, hogy nem a fa van feldíszítve.

Az utcák, a fák a kirakatok karácsonyi feldíszítése ellen nincs kifogásom. Növeli a készülődés hangulatát. London ilyen szempontból csodálatos. Mind a belváros mind a külső kerületek központjai fantasztikus fényárban úsznak. Most is szokás szerint beutaztunk a belvárosba lefényképezni a karácsonyi díszkivilágítást és a kirakatokat.

Csodaszép fények, fantáziadús kirakatok, elképesztő forgatag. Egymást érik a buszok, a taxik, és a riksák. Megálltunk a Regent’s Streeten és mondom a feleségemnek hogy „nézz körül, a legtöbb hozzánk hasonló embernek ez soha nem adatik meg, vagy csak életében egyszer, mi meg itt élünk”.

Aztán nagyon jó lenne szerintem egy sorozat a helyi karácsonyi vásárokról, legyenek azok akár valamelyik nagyvárosban, vagy egészen kis helyi közösségben – ha készítenétek néhány fotót és pár sorral elküldenétek, egészen érdekes dolog sülhetne ki belőle. (A karácsonyi vásárok gyakorlatilag kikerülhetetlenek…)

Érdekesek lehetnek a helyi szokások is (anno, a blog indulásakor volt poszt Hollandiáról, Chiléről, Brazíliáról, Franciaországról, stb.), születhetnek ilyen írások is, nekem nagy kedvenceim voltak.

Egy szó, mint száz, a téma szerintem kimeríthetetlen (nekem van például olyan ismerősöm, aki csak december 25-én utazik haza, mert az jelentősen olcsóbb, és a lényeg mégis az, hogy így megengedheti magának, és együtt lehet a család), a kommentekben jöhetnek még ötletek, ti miről olvasnátok (és írnátok…) szívesen december és az ünnepek kapcsán.

(Elébe megyek a kritikáknak :), igen, ez valóban nem klasszikus értelemben vett poszt, hanem inkább egy laza elmélkedés, felhívás, de néha ilyen is kell…).

A moderálási alapelveket itt találod.