Egy kapcsolatot komoly próbatétel elé is állíthat az, ha a pár egy időre kénytelen külön élni, mondjuk mert az egyik éppen valahol külföldön dolgozik, vagy készíti elő a terepet arra, hogy a másik utánamehessen. Ez történt a mai poszt szerzőjével, Dorinával és társával is, ráadásul nem is egyszer. (A képekért köszönet a szerzőnek.)

„Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e az oldalra, nem is a téma maga, hanem inkább a helyszín miatt, ahonnan most írok. Kíváncsian várom a kommenteket.

Na de ne rohanjunk ennyire előre! Történetünk 2005-ben kezdődött, ekkor ismertem meg férjem (továbbiakban Anti). Fiatalok voltunk, én csak 18. Így közösen kezdhettünk bele a nagy betűs életbe. Összeköltözés, autóvásárlás, lakásvásárlás, saját vállalkozás és a szokásos dolgok. Ahhoz hogy a húszas éveink hóbortjait finanszírozni tudjuk és mellette normális életszínvonalon éljünk, kerestünk is eleget.

Aztán Magyarország hajdani csillogása kezdett megkopni és Anti először 2010-ben vállalt külföldön munkát, ekkor még minden hétvégén hazajárva. 2012-ben Ausztriából már csak 3 hetente tudott hazajönni.

Terveink voltak, mégpedig egy gyönyörű lakodalom, ami valljuk be jó pár millió forint és azt is tudtuk, hogy most már egy helyen szeretnénk lenni a hét minden napján. Így dönteni kellett, én is kiköltözök külföldre.

Egy ellentmondásos év

A bázisunk Svájc lett. Anti 2013 januárjában indult útnak nélkülem. Én maradtam nyelvet tanulni, felszámolni a vállalkozásom, elbúcsúzni a családomtól és intézni a hivatalos ügyeket.

Amíg én Magyarországon romba döntöttem, addig Svájcban Anti építette az életünk. Munkát talált, lakást bérelt, autót vásárolt és berendezési tárgyakat szerzett (szigorúan az utcáról). Három hónap után jött haza értünk = én és a kiskutyánk.

Kapcsolatunkat nem is ez az időszak tette próbára, hanem ami előttünk állt. A beilleszkedés egy új közegbe, a munkakeresés, nyelvtanulás mind stresszelő közeg volt számomra.

Rendkívül honvágyas voltam az első évben, pedig hamar találtam a szakmámban munkát és ragadt rám a nyelv is, sőt el kell áruljam, a családom egy része is ott élt a közelünkben. Mégsem találtam a helyemet és ez miatt rengeteget veszekedtünk. Közben pedig az esküvőnkre készültünk.

Igazi ellentmondásos egy év volt, de kihúztuk valahogy. Összeházasodtunk, beilleszkedtünk, saját vállalkozást indítottam, Anti még jobb munkát talált, lett még egy kutyánk, egyre több lett a kivándorló barát körülöttünk és nem voltak anyagi gondjaink. Tehát újra a komfortzónánkban érezhettük magunkat.

Thaiföld előtt pokoljárás

Igen ám, de az első határátlépésemmel, azzal, hogy képes voltam megtanulni egy számomra addig teljesen idegen nyelvet és minden akadályt sikeresen vettünk valami akkora löketet kaptam, hogy úgy érzem itt már nincs megállás.

Most úgy gondolom, hogy lehetőségem van rábökni a világtérkép bármely pontjára, ami tetszik és kipróbálni milyen is ott az élet. És én meg is tettem!

2015 februárjában Thaiföldön jártunk, Cooper országfelelősünk földi paradicsomában nyaralni. Beleszerettem a helybe így ráböktem Ao Nangra a térképen és most már a saját teraszomról írom ezt a bejegyzést jeges coconut juice-t szopogatva a 30 fokból.

Ez szuperül hangzik, de higgyétek el, az előttünk álló fél évben mi megjártuk a poklok poklát is, azért hogy ez létrejöhessen. Először is én nagyon akartam, szinte fanatikus voltam, a férjem pedig nem. Ez rengeteg ellentétet szült az elején.

Másodszor rengeteg pénzre volt szükségünk terveink megvalósításához. Harmadszor, időközben már tapossuk a 30-as éveinket, sok támadás ért minket, hogy inkább a családalapításon járna az eszünk.

Rengeteg áldozatot hoztunk az ügy érdekében, munkánk egyik gyümölcse az weboldal, ami mindennek a motorja.

Megint elölről

Hosszú hónapok után újra szent a béke köztünk Antival és nagy az egyetértés, amire szükség is van, ugyanis kezdődik minden elölről. :) Én Thaiföldön építem, míg ő Svájcban maradt rombolni az életünk.

Duplán külön a család, mert most a 2 kutya is el lett választva egymástól. Két hónap távollét megint, de november végén már újra együtt lesz a családunk és itt nincsenek nyelvi problémák, beilleszkedési nehézségek és honvágy sem.

Tehát talán most már élvezhetjük azt, amiért elhagytuk szülőföldünket, amiért minden ember útnak indul a jobb élet reményében. Hosszú és nehéz út vezetett idáig és az itteni életünk is még csak most indul be, de nyugodt szívvel ki merem jelenteni: megérte!

Hosszú ideje vagyunk együtt, sok mindenen keresztülmentünk és küldtük egymást, sok időt voltunk egymástól távol is. Kijelenthetem, hogy egy-egy határátlépés előzményekkel és következményekkel együtt akár évekre is rányomhatja a bélyegét a párkapcsolatra.

Igazi erős és őszinte szerelmeket is meg tud ingatni, de hiszem, hogy semmi sem véletlen és a jó dolgok nem maradnak viszonzatlanul. És most már tudom is, hogy két dolog van, ami az életben minden küzdelmet megér: az álmaid és az igaz szerelmed.”

A moderálási alapelveket itt találod.

Ha Te is voltál már hasonló helyzetben, esetleg még csak most tervezitek a határátkelést, írd meg a történeted, vagy kétségeidet, kérdéseidet a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!