Természetesen eszünkbe sem jutna holmi gyarmatosítást, más államok elfoglalását javasolni, arról van csak szó, hogy a mai blogajánlóban egyetlen országba látogatunk, és próbáljuk meg három szempontból is megvizsgálni. Az ország Hollandia, ahol a helyhiány állandó – viszont kreatívan próbálnak területet szerezni maguknak. Emellett szó lesz még az ottani egészségügyről és azt is megnézzük, milyen magyar anyának lenni ott.

(fotó: flickr.com / Bogdan Migulski) 

Hollandiában egy nagyjából Dunántúl méretű területen él 18 millió ember, ami testvérek között is elég sűrűnek hangzik. A Hollandokk oldal legutóbb arról írt, milyen sajátos módszerekkel nyernek plusz területet.

„Az egyik legdurvább példa erre az ország egyik tartománya, Flevoland, amely egész egyszerűen nem létezett még 70 évvel ezelőtt. Nagy részén a viharos Zuiderzee terült el, amelyben az egész Földet tekintve is legsűrűbb a dokumentáltan elsüllyedt hajóroncsok száma.

A területet fokozatosan vették birtokba, amihez a legnagyobb lökést talán az Afsluitdijk 1932-es átadása jelentette. Az addigi tengert azóta nevezik IJsselmeernek. Flevolandon ma négyszázezren élnek.

Schiphol is egy polderen, azaz a vízszintnél alacsonyabban fekvő, víztől elhódított földdarabon fekszik. A poldereket az összesen mintegy 2400 km hosszú gátrendszerrel, az országot átszövő csatornahálózattal és folyamatos vízszivattyúzással védik. A jó öreg szélmalmok is itt jönnek a képbe. :)

A víz elleni állandó küzdelem fontosságát semmi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy Hollandia területének csaknem 40%-a tengerszint alatt fekszik.”

A teljes poszt itt olvasható el.

Az erősen szabályozott káosz

Ami nem más, mint a holland egészségügy, legalábbis a Lipilee szerzője szerint, aki tudja, miről beszél, hiszen egy súlyos betegség következtében több hónapig volt kénytelen megtapasztalni a működését. Ami az egészben a jó, hogy írt egy jó kis posztot az egészségügy működéséről, részben összehasonlítva azt a magyarral.

(fotó: lipilee.hu) 

„A holland egészségügy jó. Nagyon jó. Az Euro Health Consumer Index alapján ötödik éve a legjobb Európában, gondolom ez radikálisan idén sem fog változni.

A holland GDP kb. 12%-a megy el egészségügyre. A kontextus kedvéért: Magyarország azt hiszem 8% körül költ, és hát adjuk hozzá ehhez a korrupciót, a szervezettséget, és nem utolsó sorban a két GDP közti apró különbséget (853,5 milliárd USD vs. 133,4 milliárd USD; találd ki melyik melyik). Az egy főre eső egészségügyi kiadás összege (világbanki adatok szerint) Hollandiában évi 6145 dollár – ez a hetedik legmagasabb a világon (összehasonlításképp: Magyarországon évi 1056 dollár.)

Az anyagi ráfordítás persze mindenhol látszik, az intézmények szépek, újak, tiszták, még villanykapcsoló és WC-papír is van! (...) Ami viszont nem pénzkérdés: ahogy Hollandiában mindenhol, az egészségügyben is általános a tökéletes angoltudás. (...) Dióhéjban: ha már valahol meg kell betegedned, Hollandia az egyik legjobb hely amit választhatsz.

2. Törvényes keretek

Alapjait tekintve a holland egészségügy államilag szabályozott, de persze privatizált rendszer, és talán az „erősen szabályozott szabályozott káosz” leírással tudnám jellemezni, jó értelemben: nagyon erős az állami szerepvállalás és szabályozás, miközben polgárként nagyon nagy szabadságot élvezel abban, hogy milyen szolgáltatásokat, milyen szolgáltatókat veszel igénybe.

Részleteiben szoktam még a „működő bürokrácia” kifejezést használni, mert a sok szabályozás tényleg bizonyos mértékű bürokráciához vezet, de basszus működik. (...)

A működésnek persze ára van, a holland TB nem olcsó: nekem (tudomásom szerint) kb. havi 230 euróba’ van (mindjárt látjuk, ez hogy tevődik össze). De azt is látnunk kell, hogy egy jól működő egészségügy nem olcsó, a kórházakat, bennük a gépeket folyamatosan üzemeltetni kell, a dokinak fizetést kell adni (lásd kicsit lejjebb), és hát így működik a közös teherviselés. (...)

3. Mennyi az annyi: TB járulék és barátai

No de lássuk, hogy mennyi az annyi, miből tevődnek össze egy átlagember egészségügyi kiadásai:

Először is a fizudból vonják az “állami” TB-járulékot (a fizetés kb. 20%-a), kötelező jelleggel. (...)

Aztán szintén kötelező jelleggel kell kötnöd egy egészségbiztosítást, amit nem a fizudból vonnak, hanem zsebből (illetve bankszámláról) fizetsz. Az egészségbiztosítók privát cégek, akik törvényileg szabályozottan kötelező jelleggel kell, hogy adjanak neked ilyet. (...)

Hogy ez mekkora összeg, az igazából rajtad múlik, úgy tudom akár 60-70 eurónál is megállhat, de ha beleveszel külföldet (“Európai egészségkártya”, magyarként nyilván nem árt), meg mondjuk fogászati kezelést, ilyesmit, akkor 100-120 euró körülre fog kijönni.

Cégtől függően létezik (létezhet) céges biztosítás - ez nem kötelező, ennek megfelelően a feltételei és költségei is teljesen változóak.

Gyerekek 18 éves korig automatikusan (és ingyen) biztosítva vannak, egyszerűen hozzá kell őket rendelni a saját biztosításodhoz.

Az alapbiztosítás egyébként elég széleskörű ellátást fed le (vagyis ezeket „az állam” állja): a háziorvosi konzultációt, szakorvosi és kórházi kezelést, gyógyszereket (szélesebb körben, mint Magyarországon, én tipikusan még nem fizettem gyógyszerért), mentálhigiénés kezelések egy részét (pl. szakorvos által előírt pszichológiai/pszichiátriai kezelés), 18 éves korig fogászati kezelést, szüléssel kapcsolatos kezelést és szabadságot, és még pár dolgot.

Létezik az „eigenrisico” intézménye egészségbiztosításnál. Ez gyakorlatilag az „önrész” fogalma: minden évben meghatároz az állam egy összeget (idén: 345 EUR), eddig az összegig te állod a gyógyszerköltségeidet.

A holland orvosok a világ legjobban fizetett orvosai. Egy háziorvos évi 105000 euró körül keres (átlagfizetésekről beszélünk), egy szakorvos pedig 225000 körül. Nővérek, ha jól tudom, 60000 körül visznek haza, szintén éves szinten.

Ízlelgessük ezt egy picit: egy szakorvos tehát havi szinten kb. 18000 eurót kap, az kb. 5 és fél millió forint. Nővérnél ugyanez 6000 euró, vagyis kb. másfél millió forint. Ezek átlagbérek, vagyis egy junior szakorvos/nővér vélhetően kicsit kevesebbért, egy senior kicsit többért gürizik.

4. Háziorvos

Hollandiában a háziorvos (huisarts) a dolgok közepe. Amikor megvan a biztosításod, szépen választasz egy dokit a lakóhelyeden (esetemben kemény 50 méterre van egy gesondszentrum), és regisztráltatod magad.

Innentől ha bajod van, a háziorvoshoz mész, ő fog először megvizsgálni, esetleg felírni valamit vagy szükség esetén elküldeni szakorvoshoz. Kivétel a saját magad által szervezett terápia, meg pl. a fogorvos (tandarts). A holland orvosok általában amíg lehet, a természetre bízzák a dolgokat, nem írnak fel orrba-szájba gyógyszert.”

Noha nem tudtam megállni és elég hosszú részt idéztem, ez természetesen nem a teljes poszt, azt ide kattintva olvashatjátok el – ráadásul az ígéret szerint hamarosan következik a második rész is.

Ebből hozom ki a lehető legjobbat

Adri lassan hat éve költözött ki Hollandiába, ott ismerte meg gyermeke holland apukáját, Robertet is. Jelenleg Hágában élnek, kisfiúk, Iván, 2014 februárjában született. Az ő történetén keresztül mutatja be az Oh Pura Vida blog, milyen is gyereket szülni Hollandiában.

(fotó: ohpuravida.blog.hu) 

„Hollandiában valóban nagyon sok baba születik otthon, azon szülésznők segítségével, akik végigkísérik az anyát a terhesség időtartama alatt. Ez egy teljesen természetes és bejáratott rendszer itt.

Nekem tetszik, hogy a kismamának van választási lehetősége, és én is nyugodt szívvel bíztam volna magam a szülésznőim kezeire, nem ez tartott vissza, de valahogy mi mégis a kezdetektől fogva kórházi szülést terveztünk, mint utólag kiderült, szükség is volt rá.

A terhesgondozást az említett szülésznők végzik, én is egy ilyen szülésznői csoporthoz jártam. Emellett számos felkészítő tanfolyamon is részt lehet venni, ezek nagy részét fedezi a társadalombiztosítás. (...)

Ha orvosilag indokolt vagy bármilyen komplikáció adódik a 9 hónap alatt, akkor a szülésznők átirányítanak a nőgyógyászokhoz a kórházba. Nekem az utolsó időszakban magasabb volt a vérnyomásom, így többször is beküldtek megfigyelésre, és végül két héttel a kiírt időpont előtt be is kellett feküdnöm, hogy beindítsák a szülést. Nagyon örültem neki, hogy itt erre is hagynak időt, nem drasztikus az eljárás. (...)

Ha nincsen semmilyen komplikáció, az anyát pár órán belül hazaengedik a kórházból, a kisbabával együtt. (Nálam szükség volt egy 24 órás megfigyelésre a vérnyomásom miatt, ezért maradtam csak bent két éjszakát a kórházban.) Ez furcsán hangozhat, de a friss szülők nem maradnak magukra, mire hazaérnek, egy védőnő várja őket otthon, aki fontos szerepet tölt be az első pár napban.

Még a várandósság alatt kijöttek családlátogatásra, megbeszélésre és választhattam, hogy napi 3, 5 vagy 8 órában szeretném a védőnőt nálunk, mi végül a napi 5 óra mellett döntöttünk.

Tíz napon át jött hozzánk, és az egészet a társadalombiztosítás fedezte. A védőnő minden reggel megvizsgált engem is, Ivánt is, segített a babával, minden nap ágyneműt cserélt és mosott, elküldött csendes pihenőre, reggelit készített, de akár kisebb bevásárlást is intézett volna nekünk, ha arra lett volna szükség. Emellett bármilyen kérdéssel is fordulhattunk hozzá, első gyermeknél akad is bőven kérdeznivaló. (...)

A hivatalos szülési szabadság Hollandiában 16 hét, ezalatt a teljes fizetés jár, plusz kapunk háromhavonta majdnem 200 EUR állami gyermektámogatást is. Én 4 héttel a kiírt dátum előtt fejeztem be a munkát és 12 hetet lehettem volna otthon szülés után. (Van egy olyan verzió is, hogy 6 héttel előbb fejezed be és 10 hétig maradsz otthon.)

Általában az anyák meg szokták toldani ezt pár hét szabadsággal, így tettem én is. Hollandiában a nők nagy része részmunkaidőben megy vissza dolgozni, erre a munkaadók is be vannak rendezkedve. (...)

Iván 4 hónapos korában kezdte a bölcsit, ekkor kellett visszamennem dolgozni. Szívem szerint egy éves koráig maradtam volna itthon vele, de erre sajnos nem volt lehetőség.

Mivel az itteni rendszer annyira más, mint a magyarországi, azt hiszem, hogy ezzel kapcsolatban kaptam legtöbbször otthonról a kérdést, hogy hogy fogom ezt bírni, és hogy ez milyen nehéz lehet.

Szívszorító volt az elválás első reggel, de én ehhez mindig is úgy álltam hozzá, hogy ha már úgy hozta az élet, hogy itt alapítottam családot, akkor az itteni rendszerhez alkalmazkodom, és ebből hozom ki a lehető legtöbbet és legjobbat. (...)

A bölcsődék igen drágák, de a szülők kapnak állami támogatást, ennek nagysága a szülők fizetésétől függ. A bölcsődei helyet évi 48 vagy 52 hétre lehet igényelni. Mi 52 hétre kértük, heti 3 teljes napra (fél napokra is van lehetőség), ez bruttó 939,12 EUR, ebből mi 733 eurót visszakapunk havonta. Heti 5 nap bruttó 1565.20 EUR-ba kerülne. A bölcsi reggel fél 8-tól este 6-ig van nyitva és a napi étkeztetésért nem kell külön fizetnünk. (...)

Hollandiában a gyermeknevelés alapja az úgynevezett hármas R szabály - Rust (Nyugalom), Reinheid (Tisztaság) és Regelmaat (Rendszeresség) és ezzel az elvvel én is teljes mértékben tudok azonosulni. A babának nyugalomra van szüksége ahhoz, hogy testileg-lelkileg fejlődjön, növekedjen, tisztaságra ahhoz, hogy egészséges és ápolt legyen, rendszerességre pedig ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan tudjon élni.

Az emberek alapvetően pozitív beállítottságúak és egyenesek és ilyen szellemben nevelik a gyermekeiket is. Az apák szervesen kiveszik a részüket a nevelés minden területén. A holland családok szeretnek kirándulni, állatkertbe, vidámparkba vagy a tengerpartra járni. Fontos az együtt töltött idő és annak minősége is.”

A teljes posztot az Oh Pura Vida blogon olvashatjátok el, érdemes!

A moderálási alapelveket itt találod. Ha pedig érdekel Hollandia, további posztokat, híreket itt találsz.

Negyven fölött lettél határátkelő? Mi vett rá az elindulásra, milyen volt a megérkezés, hogyan sikerült beilleszkedni? Mit szólt hozzá a környezeted? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre körülbelül 500 szóban, segíts a hasonló helyzetben lévőknek!