A határátkelésnek sokféle formája lehet, az egyik (és számomra rendkívül szimpatikus) az, amikor a fiatalok valamilyen úton-módon hosszabb-rövidebb időt tölthetnek el egy másik országban. Ez lehet ösztöndíj, vagy önkénteskedés. Ez utóbbinak egyik változatáról szól Bori mai posztja, ami azért is aktuális, mert ráadásul Törökországnak a szír határhoz közeli részén töltötte el az erre szánt időt.

(fotó: Messzelátó Egyesület)

„Az európai fiataloknak manapság számtalan lehetősége van válogatni, ha szeretnének kicsit világot látni: vannak külföldi ösztöndíjak, szakmai gyakorlatok, ificserék, különböző képzések.

Ezek közül az EVS egy Magyarországon egyelőre kevésbé ismert program. Ez a „European Voluntary Service”, magyarul Európai Önkéntes Szolgálat rövidítése. (Magyarországon például a Messzelátó Egyesület koordinál.)

Ez egy olyan EU-s program, ami lehetővé teszi, hogy 17 és 30 év közti fiatalok 2-12 hónapot töltsenek önkéntesként valamelyik európai országban, egy-egy civil szervezetnél.

A projektek témái nagyon különbözőek: nemzeti parkoktól kezdve óvodákon, könyvtárakon és sérültekkel foglalkozó intézményeken keresztül művelődési házakig bezárólag mindenféle intézmény fogad önkénteseket.

Azt hitték, mi is menekültek vagyunk

Én 2014 januárja és márciusa között két hónapot töltöttem egy török szervezetnél, a szír határtól nagyjából 50 kilométerre, egy környezetvédelmi projekten.

Az egész egy hatalmas kihívás volt, és nem csak azért, mert Délkelet-Törökországban szinte senki nem beszél angolul, hanem mert a török szemléletmódot és életritmust (finoman szólva) elég nehéz volt összeegyeztetni a sajátommal.

Ennek ellenére és éppen ezért ez volt életem egyik legfantasztikusabb élménye: rengeteget tanultam konfliktuskezelésről, másokkal való együtt lakásról (előtte laktam másfél évet koliban, és további egyet különböző albérletekben, de mindig tanul valami újat az ember), és nem utolsósorban magamról.

Mert itthon a kényelmes fotelban hátradőlve is lehet olvasni a menekülttáborokról, de amikor stoppolás közben odavisznek minket is, mert azt hiszik, hogy mi is menekült szírek vagyunk, egészen más élmény közelebbről látni...

Új dolgokat kipróbálni

Én rengeteg mindent kipróbáltam Törökországban: beleszerettem a török édességekbe, ettem olyan török ételeket, amiknek korábban a nevét se hallottam, alkudoztam a bazárban (amúgy nem sok sikerrel), megutáltam a rakit, sétáltam Atatürk mauzóleumában, és még elég sokáig sorolhatnám.

De ami talán a legjobban megmaradt, és így utólag egy kicsit őrültségnek is hangzik: körbestoppoltam Délkelet-Törökországot. Eljutottam Konyába, Kappadókiába, Ankarába, Urfába, Mardinba, láttam olyan helyeket, amikről addig csak történelem órán hallottam (és igen, élőben határozottan izgalmasabb volt).

Természetesen nem egyedül (arra nem is biztatnék senkit), és semmi negatívat nem tapasztaltam, de azért voltak izgalmas pillanatok – főleg a projekt végén, amikor két ukrán önkéntes-társammal indultunk egy kilenc napos körútra, és én voltam az egyetlen, aki másfél hónap után tudott törökül kommunikálni.

Összességében ez a két hónapos törökországi út, bár nem hagyott maradéktalanul pozitív emlékeket, életem egyik legnagyobb élménye volt – valami olyasmi, amit évek, évtizedek múlva is mesélni fogok.

Mit ad a program?

Így utólag most megpróbáltam összeszedni, hogy pontosan mit is kapsz a befektetett energiádért és idődért.

Személyes fejlődés

Ez talán elcsépeltnek hangzik – de gondolj bele, mekkora sikerélmény az, ha egy másik országban a saját lábadra tudsz állni! Megtapasztalhatod milyen másokkal együtt élni és dolgozni, ügyintézni és önállósodni külföldön, és még lehetne sorolni.

Élmények

Az EVS igazi „once-in-a-lifetime-experince”. Felfedezheted egy másik ország kultúráját, rengeteget utazhatsz, eljuthatsz olyan helyekre, amik nem hemzsegnek turistáktól és elképesztően izgalmas embereket ismerhetsz meg.

Szakmai gyakorlat

Ha már befejezted az egyetemet, de nem találsz munkát, vagy csak szeretnél világot látni, miközben szakmailag is fejlődsz, akkor is jelentkezz bátran - rengeteg helyen örülnek, ha nem kell mindent elölről megtanítaniuk az önkéntesnek. Ráadásul kapcsolatépítésre is remek lehetőség!

Youthpass

Ez tulajdonképpen egy bizonyítvány, amibe a projekt végén a fogadó szervezettel közösen beírjátok, hogy miben fejlődtél, mit tanultál, mit csináltál. Önéletrajz mellé csatolva sem néz ki rosszul.

Nyelvtanulás

Ezt talán nem kell sokat magyarázni. Egyrészt gyakorolhatod az angolt, másrészt pedig megtanulhatod a fogadó ország nyelvét, és mint tudjuk, annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz!

Fontos szempont lehet az is (nekem legalábbis az volt), hogy neked, mint önkéntesnek, semmiféle anyagi ráfordításba nem kerül az önkéntesség! A programon belül mindent az Európai Unió finanszíroz: az oda- és visszautazást, a biztosítást, a kinti szállást, étkezést és közlekedést – sőt, még zsebpénzt is kapsz. A munkaidő heti 30-35 óra, és hetente két szabad nap jár, plusz havonta még kettő, amit (a fogadó szervezettel egyeztetve) bármikor kivehetsz.

A jelentkezés menete

A jelentkezés is egyszerűbb, mint az egyetemi ösztöndíjak esetében. Például nem kell feltétlenül diáknak lenni, 17 és 30 év között bárki jelentkezhet. Egyéb hivatalos megkötés nincs, tehát tanulmányi eredmények, diploma, nyelvvizsga nem kellenek a jelentkezéshez – viszont nem árt legalább az angolt alapszinten beszélni.

A jelentkezés hasonlóan működik, mint az álláskeresés esetében: vannak adatbázisok, fórumok, oldalak, ahol keresni lehet, majd (nem feltétlenül hagyományos) CV-vel és motivációs levéllel / videóval / prezivel jelentkezni. Több helyen van Skype-os interjú is.

Pályázni folyamatosan lehet. A legtöbb esetben legalább 2-4 hónap marad felkészülni az utazásra, és elrendezni itthon mindent. Vannak ugyanakkor ún. last minute pályázható projektek is, ezekkel szinte azonnal lehet indulni.”

A moderálási alapelveket itt találod. Ha pedig Törökország érdekel, akkor ide kattints!