Ki mi alapján dönti el, melyik országot választja jövőbeni otthonául? Rengeteg racionális és persze érzelmi alapú érv is lehet, Györgyi (akinek korábbi írását itt olvashatjátok) most tízet szedett össze, ami őket Hollandia felé terelte. (Ha megihlet benneteket a poszt, örülnék, ha egy-egy akár rövidebb posztban összeszednétek, ki milyen tényezők, érvek alapján döntött jelenlegi otthona mellett. Tanulságos listák születnének...)
„Többen kérdezték tőlünk a kiköltözésünkkor és azóta is folyamatosan, hogy miért pont Hollandia lett a célország? Hiszen első látásra ez nehezített pályának tűnik, leginkább a nyelv miatt, amit eredetileg egyikünk sem beszélt. Szóval összegyűjtöttem egy listába, hogy mi milyen szempontok alapján mérlegeltünk, és hogy szűkítettük a kört, amíg meg nem született a döntés.
Természetesen minden ember más, így a szempontjaink lehet, hogy egyáltalán nem relevánsak olyan valaki számára, aki teljesen más célból költözik külföldre vagy aki teljesen más attitűddel rendelkezik.
A mi célunk elsősorban a piszkos anyagiak és a viszonylag stabil, kiszámítható jövő (kihangsúlyozom a viszonylag szót, hiszen stabil, kiszámítható jövő nem létezik, ez inkább relatív fogalom) voltak, miszerint kényelmesen meg tudjunk élni, tudjunk félretenni illetve később akár befektetni. Így a szempontjaink is elsősorban errefelé irányultak. (Tehát minket pl. nem a kalandvágy vagy a teljesen idegen kultúrák megismerése vonzott ebben az esetben.)
1. Első szűk keresztmetszet: mindenképpen európai országba szerettünk volna menni. Elsősorban a gyors megvalósíthatóság miatt (pl. az EU-ban nem kell semmilyen vízum vagy munkavállalási engedély, szinte elég csak kiköltözni). De hosszú távon sem tervezünk tovább állni más kontinensre; mi szeretünk európainak lenni. :)
2. Fontos volt számunkra, hogy az ország jó gazdasági mutatókkal rendelkezzen: növekvő, stabil GDP, csökkenő munkanélküliség (legalábbis a mi szektorunkban, tapasztalatunkkal), a vállalatok növekedjenek, legyenek befektetések.
Ilyen mutatókat a neten sokat lehet találni, szóval nem nehéz ezeket lecsekkolni. Beteszek azért egy-két linket a teljesség igény nélkül, hogy mi nagyjából milyen oldalakról tájékozódtunk: az Európai Unió statisztikai oldala, a Világbank európai régióval foglalkozó része, az Eurostat vonatkozó oldala, és végül, de nem utolsósorban a Numbeo. Ez utóbbi egy jó oldal: lehet vele játszani, összehasonlítani országokat/városokat nem csupán megélhetési szempontból.
Így kiesett nagyjából Dél-Európa.
3. Jelentősen jobban szerettünk volna keresni, ezért esett ki például Németország, Ausztria, ahol bár a megélhetési költségek is alacsonyabbak, de a fizetések nem kiemelkedőek, ha Európát nézzük.
4. Párom mérnök, én közgazdász (azon belül marketinges) vagyok, így olyan országot kerestünk, ahol mindkét szakmára van igény: Hollandia nagyon iparos, sok gyártó cég van, valamint nagyon sok multinak itt van globális (regionális) központja, ami pedig nekem jó.
Itt hozzáteszem, hogy Hollandiában mérnökként relatíve könnyű elhelyezkedni, míg én sajnos a többi nyugat-európaival, adott esetben USA-ból érkezőkkel versenyzek, szóval nekem egy fokkal nehezebb volt.
5. Bár még nincs gyerekünk, de mivel hosszú távra tervezünk, nagyon fontos számunkra az oktatás minősége. Amit mi itt látunk (egyelőre nem első kézből származó tapasztalat), azzal nagyon meg vagyunk elégedve. Az oktatási rendszer maximálisan figyelembe veszi a gyerekek igényeit, teherbírását.
Az idegen nyelvekre nagyon nagy hangsúlyt helyeznek, valamint értelemszerűen a KRESZ-re és az úszásra (a bicikli és a rengeteg csatorna miatt ezek itt alapkövetelmények egy gyerek számára már az elejétől fogva, hiszen adott esetben csak az életük múlik rajta).
6. Hülyeség, de nekünk az időjárás is fontos volt: párom a nagyon meleget nem szereti, én a nagyon hideget, így Észak-Európa is kiesett. Bár itt kb. 200 napot esik az eső, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap, hanem rövid időkre. Olyan, mintha a négy évszak helyett inkább csak ősz illetve tavasz lenne; ritkák az extremitások.
7. Bár mi az egészségügyet nem mérlegeltük kiutazás előtt, sokak számára fontos lehet, ugyanis meglehetősen eltér a megszokott magyar rendszertől, mind a betegbiztosítás területén, mind az orvos-beteg viszonylatában.
Itt eléggé „ridegtartás” van, ami egyébként nekem nagyon szimpatikus, viszont sok közép-kelet európai eléggé elszörnyed ezen. Abszolút elvárják, hogy önálló és proaktív legyél saját magaddal kapcsolatban és mindenféle csip-csup dologgal ne fordulj orvoshoz.
Például egy megfázással nem is foglalkozik az orvos, nem is fogad (telefonon kell bejelentkezni), hanem automatikusan paracetamol. Kis érdekesség: a világon itt használják a legkevesebb antibiotikumot, ami szerintem nem rossz mutató.
8. Egy ilyen hosszú távú döntésnél mindenképpen javaslom a személyes „érzéseket” is belevenni: nekünk Svájc zsigerből nem szimpatikus, illetve Angliával kapcsolatban is voltak meg nem magyarázható fenntartásaink, ezért sem döntöttünk mellettük.
Itt kérlek, ne kérjetek semmilyen indoklást, ezek abszolút érzések, amikre maximum közhelyekkel tudnék válaszolni, szóval nem is érdemes belemenni. :) De úgy gondolom, hogy fontos, hogy az ember végül egy olyan országban kössön ki, ahol szeret élni, még akkor is, ha kicsit nehezebb az elején.
9. Érdemes akár a megélhetési költségeket is mérlegelni. Nálunk az nem volt különösebben szempont, mert elfogadtuk, hogy egy magasabb jövedelemhez magasabb megélhetési költségek tartoznak, de sokaknak ez fontos szempont lehet; ezekben az esetekben például Németország jó eséllyel indul. Hollandiában a megélhetési költségeket nem mondanám kirívóan magasnak, de nem is a legolcsóbb Nyugat-Európában.
10. Mindketten beszélünk angolul, ami rövidtávon elég lehet, de nem akarok senkit hitegetni: annak ellenére, hogy mindkettőnk esetében a munkavégzés hivatalos nyelve az angol és a napi életben is jól el lehet boldogulni vele, hosszú távon muszáj megtanulni hollandul.
Egy mérnök esetében szinte mindenhol kérik (párom meg is tanult középfokon, mielőtt kijött), egy közgazdász – azon belül bármilyen specializációval – jelentősen lecsökkentheti az álláskeresésre szánt időt, hiszen a sok globális/regionális pozíció mellett, ahol óriási a nemzetközi verseny, abszolút labdába tud rúgni a helyi piacon. Egyébként pedig a beilleszkedéshez elengedhetetlennek tartom.
Mindent összevetve, mi a céljaink eléréséhez ezeket a szempontokat vettük figyelembe, de persze számtalan más szempontok is szóba jöhetnek, céloktól, emberektől függően.
Úgy gondolom, hogy mi viszonylag racionálisan mérlegeltünk, mindemellett az is tény, hogy nem a legkönnyebb és legrövidebb utat választottuk, de bízunk abban, hogy hosszú távon és persze sok befektetéssel (pl. nyelv tökéletesítése) számunkra ez volt a legjobb döntés. Egy év távlatából egyelőre panaszra nem lehet okunk. :)”
A moderálási alapelveket itt találod, itt pedig további posztokat olvashatsz Hollandiáról.
Az utolsó 100 komment: