Eléggé hihetetlen, de volt már poszt Kazahsztánból a Határátkelőn, igaz, jó régen, úgyhogy három és fél év után talán éppen ideje ismét ellátogatni oda. Kalauzunk Nomádmatyi lesz, aki India után még csak az első benyomásait küldte el Almatyról, jó sok képpel megbolondítva, amiért külön köszönet neki. Lássuk tehát, milyen is e távoli ország közelről!

„Máris az elején le kell szögeznem, hogy még nem vagyok itt egy hete, úgyhogy még ismerkedem a várossal és Kazahsztánnal, de azért szerettem volna beszámolni az első benyomásokról, elsősorban sok képpel.

Mindenesetre, azt már most el tudom mondani, hogy India után Almatyba jönni kész felüdülés volt. Szereti az ember vagy nem, de szerintem egy (közép)-kelet-európainak az itteni körülmények sokban ismerősek és emiatt sokkal könnyebben „be tud illeszkedni”.

Az ember nem közszemle és közfényképezés tárgya, ami miatt már eleve sokkal kényelmesebben megy ki az utcára.

A város

Almaty Kazahsztán régi fővárosa volt (jelenleg Asztana az, az ország közepén), kb. 1,5 millió lakossal jelenleg is a legnagyobb város. Természetesen egy igazi modern város, ahol minden van (a hiánygazdaság évei már rég véget értek), és még a szupermarket is egy elterjedt koncepció. Nagy örömömre. :)

Sőt, a napokban tudtam meg, hogy valamelyik láncnál ugyanúgy lehet online rendelni, mint otthon a Tescónál (ugyanolyan áron mintha elmennék a boltba).

Ahogy a lenti fényképen látszik, a város nagyon szabályosan van kiépítve. A helyiek kereszteződések alapján tájékozódnak, tehát nem csak a házszámot mondják meg (vagy azt egyáltalán nem), hanem hogy melyik utcák melyik kereszteződésénél van valami, ami szerintem azért tévesztésre is ad lehetőséget, de ez van.

Nem mondaná rá az ember, hogy kifejezetten szép, annak ellenére, hogy azért természetesen vannak nagyon szép épületek. Turistalátványosságból sincs kifejezetten sok.

Ellenben tiszta a város (mondjuk, az orosz zsebkendő még néha használatra kerül) és nem flangálnak tehenek, sem lovak, sem tevék az utcákon (persze Almatyn kívül még nem ismerem a viszonyokat). Eddig 1-2 hajléktalant láttam csak, de tény, hogy egyelőre csak a belvárosban mozgok. Dohányozni egyébként már nem lehet zárt helyen itt sem.

A legfontosabb és legégetőbb problémám volt ez a napokban. A nyugat-európai városokkal ellentétben itt napok alatt lehet találni szuper lakásokat. Meg is lepődtem, hogy milyen gyorsan jönnek-mennek a lakáshirdetések az egyik legnagyobb ingatlanos oldalon.

Csak a szuper lakásokat meg kell fizetni. Ledöbbentem, vagyis nem erre számítottam, hogy még egy 1 szobás kb. 35 nm-es lakás havi bérleti díja is kb. 500 dollárnál kezdődik, de ennél inkább több (700-800).

Persze lehet találni 500-ért meg 600-ért, az ember igényeitől függően. A határ a csillagos ég, azt ugye mondanom sem kell (és hogy néha az ár és a méret között nem egyenes arányosság van).

Én már hónapokkal ezelőtt elkezdtem nézelődni és ismerkedni a város térképével, sőt, még írtam is emaileket a hirdetésekre, amikre viszont általában nem válaszoltak. Ha viszont a megadott telefonszámon keresztül WhatsApp-on ráírtam az ingatlanosokra, akkor általában szóba álltak velem (oroszul írtam nekik, de valamelyik mondta, hogy írhatok angolul is).

Elmondtam a paramétereket, amit tudomásul vettek, de elmondták, hogy még 1-2 héttel előre sem lehet így távolról egy lakást kinézni és kivenni. Amikor megérkeztem, már második nap akartam menni nézelődni, de kiderült, hogy itt a lakás megnézéséért is fizetni kell, árfolyamtól függően 1000-1500 forintot.

Ami nem sok, de amúgy is elég jutalékot kap az ingatlanos (általában a havi bérleti díj 20-30%-át) és azt gondolom, hogy ha fizetni kell már a megnézésért is, akkor az ingatlanos nem motivált abban, hogy rögtön a paramétereknek megfelelőt mutasson. Végül egy kedves kolléga segítségével felhajtottunk egy olyan ingatlanost, aki nem fizettet a lakás megnézéséért.

Szóval az érkezésem utáni negyedik napon már be is költöztem egy két szobás lakásba (1 háló+1 nappali).

Tömegközlekedés

Modern buszok és trolibuszok szaladgálnak az utcákon, az egész várost behálózva, igaz, még nem utaztam egyiken sem. Még majd meg kell ismernem a vonalakat. Sok buszon állítólag még kalauz van, és közben fokozatosan vezetik be az automata jegykezelőket. A városnak összesen két villamosvonala van, a 4-es és a 6-os. :)

Ami a legérdekesebb, az talán a pár éve megnyitott metróvonal (amit kb. 20 évig építettek). Nagyon szép, nagyon kulturált, minden bejelentés elhangzik kazahul, oroszul és angolul is!

A nagy probléma vele viszont, hogy egyelőre csak 9 megállóból áll és más közlekedési eszközökkel párhuzamosan, valamint ritkán jár, emiatt sosincs rajta tömeg. Vagyis nem a tömeg hiánya a baj, hanem hogy tulajdonképpen nem sok haszna van egyelőre, de folyamatosan bővítik majd (reméljük nem 20 évig fog tartani).

A megállók a moszkvai megállókra hajaznak stílusban, vagy legalábbis nekem azok jutnak róla eszembe; hiper-szuper modern, lapostévékkel, csak az nincs kiírva, hogy mikor érkezik a következő szerelvény.

Beléptető-kapuk vannak az állomásokon, meg állomásőrök, lógni szinte lehetetlen (kifelé menet amúgy nem kell lehúzni a SmartCardot). Akinek nem SmartCardja van, az zsetonnal tud átjutni a kapun befelé.

Kommunikáció

Minden kazah(sztáni) beszél oroszul, de nem minden kazah(sztáni) beszél kazahul.

Vagyis az orosz a fő kommunikációs nyelv, de a függetlenség elnyerése óta próbálják a kazahot is erre a szintre hozni. A legtöbb reklám és felirat mindkét nyelven fel van tüntetve.

Azt hallottam, hogy főleg az idősebbek nem beszélnek kazahul, a fiatalok pedig egyre inkább (azoknak, akiket kevésbé érdekelnek a nyelvek: hiába írjuk mindkettőt cirillel, az orosz ugye szláv nyelv, míg a kazah török rokonnyelv, tehát egy kis túlzással, pár jövevényszón kívül nincs átfedés a kettő között).

A héten megyek egyébként az első, ingyenes kazah próbaórámra. :)

Árak

A lakásbérlés mellett ugye még élni is kell, eddig a következő árakról tudok beszámolni. Az a benyomásom, hogy nem olcsó, vagyis nem annyira olcsó, mint ahogy az ember gondolta volna (mondjuk India sem volt az, de az nyilván azért, mert az embernek az európai életszínvonalát kellett ott megfizetnie).

Az árakat mindkét pénznemben írom, mert természetesen az árfolyam nagyban befolyásolja a dolgokat, és a tenge nemrég nagyon leértékelődött: az érkezésem előtt még 1 tenge = 1,5 forint volt, érkezésemre pedig 1 tenge = 1,15 forintra változott (ezért ez utóbbival szorzok most).

- Metrójegy SmartCardon (ami amúgy nem olyan smart) – 100 tenge = 115 forint

- 1L Coca-cola – 165/180 tenge = 190/207 forint

- 1L Kazakhstan Cola – 88 tenge = 101 forint

- Kinder Pingui – 177 tenge = 204 forint

- Nescafé Gold (190gr) – 1856 tenge = 2134 forint

- túró rudi (természetesen helyi) – 65 tenge = 75 forint

- Whopper menü – 1250 tenge = 1438 forint

- 1 doboz Marlboro Gold – 335 tenge = 385 forint

- 0,45 l-es korsó helyi sör egy olcsó(bb)nak számító helyen – 600 tenge = 690 forint

- havi mobil előfizetés (0 percdíj hálózaton belül, 120 ingyen perc más hálózatokba, 400 sms és 10GB internet) – 1190 tenge = 1369 forint

- havi rezsi (ezt csak hallomásból tudom) – 6-10 000 tenge nyáron / 10-20 000 tenge télen = 6 900-11 500 forint nyáron / 11 500-23 000 forint télen.

Nem tudom, hogy lehetséges-e, de a következő statisztikákat találtam a helyi fizetésekkel kapcsolatban:

- az átlagfizetés Kazahsztánban kb. 124 000 tenge = 142 600 forint (Almatyban kb. 160 000 tenge = 184 000 forint)

- a minimálbér 21 364 tenge = 24 569 forint

- a megélhetési minimum kb. 19 000 tenge = 21 850 forint

Pár nap alatt ennyit tudtam „magamba szívni”, de még úgyis most kezdődik csak a java.”

Szerintem mindenki nevében mondom, hogy mi pedig várjuk a következő posztot!

A moderálási alapelveket itt találod.