Lassan a végéhez közeledik a Magyarország és én pályázatra érkezett írások sora, ám ma még egy érdekes kérdéseket és szempontokat felvető poszt következik. Szerzője, Digger törzskommentelő, azt írja, hiába élhetőbb és adott nagyobb teret Anglia, haza nem lesz. Neki nem. Hogy a gyerekének lesz-e? Az más kérdés. (A képekért ezúttal is jár a köszönet.)
Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet.
„Milyen egy magyar emigráns hazához való viszonya? Nagyon nehéz rá válaszolni. A haza fogalmát nehéz meghatározni. A szülőföld? Engem anyám szült.
Miért az ember egy olyan állapotát vesszük alapnak, ami egy kéthetes csipásmacskához hasonlatos? Miért nem a tudtára ébredés helyeként határozzuk meg a hazát?
Vagy a nagykorúvá válás időszakát is lehetne kiindulópontnak venni. Az én fiam hat évet élt Magyarországon. A tudatára ébredés korszaka mindenképpen Angliához kötődik. Ha ő itt fogja leélni az életét miért is kéne a szülőföldjét hazájának tekinteni?
A haza egy mítosz
Egy fogalom, ami lelkiismeret-furdalást ébreszt. Amiért őseink a vérüket ontották, amiről számtalan vers és monda szól. Most nagyon demagóg leszek, de megemlíteném azt az érdekességet, hogy akiket a legnagyobb hazafiaknak tartunk, azok többsége ágyban párnák között halt meg. Akiket pedig a vágóhídra küldtek a haza nevében, azokról kevés szó esik.
A haza egy behatárolt földdarab. Na és ha megszűnnek a határok? A texasi farmernak Texas a hazája vagy az USA? Ha átírják a határokat? Vannak, akiknek Jugoszlávia a hazája? Vagy Csehszlovákia? Megannyi kérdés.
Jelenleg jobban ismerem Londont, mint Kaposvárt. Mégis Kaposvárt a hazám részeként kell tekintenem, mert Magyarországon van. Semmit nem tudok Kaposvárról, mégis adott esetben az életemet kéne áldozni érte. Ha a misztikumot, a „nem térkép e táj” pátoszt lefejtjük a haza fogalmáról akkor mi marad? A közös nyelv? Ennek alapján az íreknek a hazája Anglia is, mert angolul beszélnek? Egy ír a legnagyobb sértésnek venné a feltételezést is.
A fent leírtak volt a materiális Diggeres kötözködős-kételkedő változata a haza fogalmának.
Mi a haza?
A haza az, amit a hazánknak hiszünk. A haza az emlékeink. Független attól, hogy hol születtünk, hol eszméltünk, hol lettünk nagykorúak. A haza az, hogy amikor nézünk ki az ereszkedő gép ablakán és valami jó érzés fog el. Amikor ülünk az autóban és csak nézünk kifelé az ablakon szótlanul.
Olvassuk a reklámtáblákat, nézzük az ismerős utcákat, épületeket, sajnálkozunk, hogy már megint lebontottak valamit, ami hozzánk tartozott, ami az életünk része volt. Érezzük, hogy otthon vagyunk, az emlékeink ide kötnek.
Nem a Túró Rudi, meg az abált szalonna hiányzik. Régen rossz, ha valaki a haza fogalmát ilyenekhez köti. A családdal, barátokkal találkozni, a „fél szavakból értjük egymást” hangulatot átélni, az emlékeket felidézni, abba a lakásba belépni amit saját kezűleg építettem.
Minden gyümölcsfára, amit magam ültettem, rácsodálkozni, hogy mekkorát nőtt. Leülni a konyhaasztalhoz és csak nézni kifelé a fejünkből. Érezni, hogy HAZA jöttünk. Minden ismerős és mégis más. Az idő nem áll meg.
Ideális esetben a haza egy születéstől holtig tartó életteret jelent. Magyarország képes megadni ezt az életteret. Minden adottsága megvan hozzá. Az életminőséget nem képes megadni. Ugyanis az életminőséget nem a haza adja. Nem Magyarország adja. Az életminőséget a benne élő emberek teremtik meg maguknak. Vagy nem.
Na, olyankor van az, hogy sokan azt mondják, egy életem van, azt nem akarom kínlódva leélni. Nem akarom, hogy a munkám értékét politikai percemberek sáskamódra habzsolják fel.
Az emigránsok, ha Magyarországról beszélnek, ha Magyarországot szidják, akkor nem a földet, a hazát szidják, hanem az ott kialakult helyzetet. Az egyén szempontjából teljesen mellékes, hogy kik tették ezt Magyarországgal, hogy kik a felelősök.
Az egyén a saját sorsáért felelős. Azért az egyszeri és megismételhetetlen sorsért, ami megadatott neki. Nem tehet semmit, hát továbbáll. Nem elfogyott a legelő, hanem elvitték a szénát a lova elől. Elmegy oda, ahol a lekaszált fű nagyobb részét meghagyják a lovának.
Amit fentebb megfogalmaztam a haza definíciójaként azok mind szép és jó dolgok, de a ló azoktól még gebe marad.
Ápol és eltakar
Az emigráns magyar dolgozni akar és látni a munkája eredményét. Márpedig a többség látja. A többség elégedett. Az elégedettség egy kellemes állapot.
Mi van azokkal, akik nem tudnak gyökeret ereszteni külföldön? Hazamennek, és a hazára hivatkoznak. Hogy „itt születtem, ez a hazám” meg „ez őseim földje” meg „leküzdhetetlen honvágyam volt”. Máris pozitívan jött ki a történetből és majdnem hős lett. A haza megvéd, oltalmaz, ápol és eltakar.
Negyvenhét évesen jöttem ki. Kenyerem javát ott ettem meg. Emlékeim legnagyobb része odaköt. Egy országváltás egy átlagember életében hatalmas törés. Senki se gondolja, hogy könnyű megtenni.
Volt egy pártfogoltam, akivel kiköltözése utolsó napjaiban emailt váltottam. Azt mondta, hogy mindent elintézett, mindenre felkészült, de napok óta sír. Azt válaszoltam neki, hogy majd öt év múlva, mikor az mondják neki, hogy neked könnyű ott kint akkor gondoljon ezekre a napokra. Mikor el kell indulni a bizonytalanba. Az ismeretlenbe. Hátrahagyni az emlékeket. A HAZÁT.
Ne gondolja senki, hogy nem tudtam volna elképzelni az életemet a magam által épített otthonban. Mindent megteremtettem a kényelmes élethez. Munka után kiültem a kertbe a lugas alá, és csak néztem a körülöttem zajló életet.
Ahogy a cinegék hordták az eleséget fiókáiknak az odúkba, ahogy a madáritatóra feketerigók jártak inni ahogy az emberek mentek az utcán, a pirosló cseresznyéket a fán, a virágzó petúniákat.
Hiányzik mindez?Mondhatnám, hogy igen. Hasonló dolgokat látok itt a Golders Hill parkban. Ha maradok, akkor mindazt a szépet nem láttam volna, amit itt.
Akkor ez az új hazám? Határozottan nem. Ez egy jobb életminőséget adó élettér. Ez az élettér nyugalmat és elégedettséget ad. Biztonságot és kiszámíthatóságot. Hazát majd a fiamnak ad. Aztán majd ő is eldönti egyszer, hogy jut-e elegendő széna a lovának vagy továbbáll a HAZÁJÁBÓL az élhető élettér felé.”
A moderálási alapelveket itt találod.
AMIT TUDNI KELL A SZAVAZÁSRÓL
A szavazás menete: voksolni a Tetszett vagy a Nem tetszett gombra kattintva lehet.
Emellett szavazhattok a Facebookon is, ott jobb híján a lájkok száma dönt majd.
A szavazás eredményét a megjelenés után 48 órával rögzítem, hogy ne kerüljön előnybe az, akinek korábban jelent meg az írása.
Mivel a két felületet nagyon nehéz összehasonlítani, ezért a sorozat legvégén a 3-3 legtöbb szavazatot kapott írás egy-egy rövid részlettel egyetlen posztban jelenik majd itt meg, és végül az ott kapott voksok döntik el a közönségdíj végső sorrendjét.
Az utolsó 100 komment: