Gergely és családja idén év elején költözött Németországba (illetve ő, ahogy az már lenni szokott, kicsit hamarabb), azóta tulajdonképpen flottul mentek a dolgok, ügyintézéstől óvodáig minden. Ami miatt szerintem érdekes a történet, az a vége, amikor kiderül, hogy vannak esetek, amikor többet ér egy kézzel írt nyilatkozat, mint a hivatalos okmányok.

Ne felejtsétek el a Magyarország és én pályázatot sem! Részletek itt!

„Észak-Németországban lakunk január óta, illetve én már egy kicsit hamarabb elkezdtem itt dolgozni alkalmazottként, a család (mama és két fia) január elején érkeztek hozzám.

Azóta rengeteg ügyintéznivaló akadt, de valamennyire már ismertem a rendszert, úgyhogy egyedül tökéletesen elboldogultam, nem kellett semmilyen segítséget igénybe venni.

Lakást az ebay.kleinanzeigén keresztül találtunk – mindenki ott hirdet mindent -, a főbérlő eszméletlen jó fej, és a szomszédok is. Óvodát nyilván helyben intéztem – azzal nagy szerencsénk volt, mert éppen lett hely, mikor a gyerekek jöttek, különben vihettük volna őket három faluval arrébb. A nagyobbiknak már meg is volt az iskolai alkalmassági, szeptemberben kezd, addig meg kell tanulnia a nyelvet.

Gyorsan ment az ügyintézés

Sok időt vett igénybe a családi pótlék intézése, mert a múltkorihoz képest jóval több papírt igényelnek már, ezeket részben otthonról kellett meghatalmazással intézni. Találtunk a feleségemnek is nyelvtanfolyamot, mert ő még nem tud olyan jól (30 euróba került, de kérdezték, hogy menekült-e, mert akkor ingyen lenne).

A betegbiztosítónál a kapcsolattartó hölgy olyan kedves volt, hogy néha azt hittem udvarol, pedig sosem látott, a 4 kártya hamar meglett, a végén kaptunk 80 eurót belépési jutalomként.

Elég sokat voltunk orvosnál, főleg a gyerekek miatt, hát... inkább nem is írom.

Minden nagyon megnyugtatóan rendezett, logikus, jól felépített, működőképes és emberközpontú. Az emberek nyugodtak és kedvesek. Az ezerszer emlegetett sztenderdek ugye jóval magasabbak, ebből adódik ez a nyugodtság, stresszmentesség, kedvesség.

Nagyon sokszor voltunk már az országban, főleg én, de továbbra sem értjük, hogyan van arra idő, energia, pénz és igény, hogy az utolsó falu utolsó utcájának utolsó házának leghátsó ablaka is új, tiszta és azon is lóg egy kis dekoráció. A kertek kínosan ápoltak. Nagyon nehéz megszokni, pedig mi otthon messze átlag felett kerestünk és nagyon menő helyen laktunk.

Az akadályverseny vége: az autó

Ekkor jött az utolsó akadály, az autó. Mivel április 24-én lejár a műszakija, ezért muszáj volt újat csináltatni, de ehhez persze német rendszám kell, a magyar forgalmiba nyilván nem ütik be a pöcsétet.

Na, jó előre csináltam időpontot a TÜV-nél, a biztosításról még kértem februárban a banktól igazolást. Kedden minden jól haladt, fékek, biztonsági övek, futómű, stb. minden rendben, hopp! De sajnos a fényszóró magasságállítása nem működik. Hááát így bizony nincs műszaki.

Azonnal eszembe jutott, apu mit csinált 1992-ben hasonló esetben a Mozaik utcában… Én viszont átgurultam a szomszéd szervizbe, mondtam, kellenek új fényszórók (persze az állítómotor egybe van építve a fényszórókkal), mondták, hogy ma már nem ér ide, csak holnap reggel. Jó. Darabja 109 Eur + beépítés.

Otthon megnéztem, az ebayen fele ennyibe kerülnek, de nem pont az az évjárat, stb. nem mertem kockáztatni.

Másnap megyek reggel, 8:00-kor befutnak a fényszórók, nekiáll a szaki, de az újakkal sem működik (de jó, hogy nem vettem meg én külön…), rommá szedi az autót, órákig piszmog, valahol szakadt a kábel, de nem találja, hol.

Berak egy tökúj kábelt, így működik a régivel is. Három órát dolgozott, 180 euró. Mondom, nekem nem kell ám számla, akkor 150. Jó itt a kártya? No no. Akkor kp. Annyi nincs nálam, de elszaladok a bankhoz, jó. Viszont kellene az autó hozzá… Öö, de visszajössz, ugye? Igen. Jó. Elmentem, kp ki, vissza, kifizetem, viszlát. Pénteken akkor vizsga.

Pénteken tényleg minden rendben volt, a 2006 utáni autók esetében a kipufogógázokat csak kiolvassák a kompjúterből, nem kell pöfögtetni a csőbe. 180 euró huss!

Jobb a fecni, mint a törzskönyv

A TÜV mellett van a rendszámozós hivatal (Zulassungstelle). Ott is baj volt. Nincs meg az adásvételi. Mondom, az meg minek, itt a törzskönyv, forgalmi??!! Az nem jó! Mi? Inkább egy magyar nyelvű fecni? Igen.

Hazamegyek, persze nincs meg. Visszamegyek: nincs. Akkor nem lehet. Akkor adjanak egy papírt, hogy emiatt nem kaphatok rendszámot. Jó, megbeszélem a főnökkel, elmegy telefonálni, kijön.

Jó akkor írjak egy nyilatkozatot, hogy az enyém, ekkor vettem stb. Írtam egyet ott kézzel, aztán már ment minden, csak 100 eurót kellett kicsengetni. A magyar okmányokat mind bevonták a rendszámmal együtt, aztán a német hatóság értesíti a magyart, így legalább a forgalomból kivonással nem kell otthon foglalkozni.”

A történetről az jutott eszembe, hogy benneteket ért már olyan meglepetés, amikor külföldön kiderült, hogy a Magyarországon oly hivatalos ügyintézést egy-egy hasonló mozdulattal át lehet vágni? Vagy épp fordítva: amikor Magyarországon rugalmasabbak voltak a hivatalok, mint külföldön?

A moderálási alapelveket itt találod.

Ne felejtsétek el a Magyarország és én pályázatot sem, amiről minden fontos részletet ide kattintva olvashattok el!