A határátkelésnek szerintem az egyik hihetetlenül nagy előnye és vonzereje, hogy az ember megismer más kultúrákat, megtanul alkalmazkodni és óhatatlanul is másképp tekint magára és a környezetére is. Az eheti blogajánló egyik posztja is erről szól, emellett járműcsodákat leshetünk meg Oroszországból és advent első vasárnapján elkezdjük várni a karácsonyt is (megspékelve egy felhívással).

Kezdjük tehát egy olyan bloggal, amiből eddig még nem szemléztem, azaz tulajdonképpen kis premierről van szó. A Végtelen… talán nagyon érdekesnek tűnik, a legfrissebb poszt pedig különösen érdekes, rögtön az első mondatából ki is derül, miért.

„Levi eddig három iskolába járt, egy évet Magyarországon, egyet Kanári szigeteken és most itt, Bangkokban járja a harmadikat, egy thai-angol iskolát. Kilenc éves, beszél spanyolul, angolul és nemsokára thaiul is. Lehet, hogy mandarinul is, merthogy azt is tanítanak az iskolában.

Először elsőbe járt, aztán Spanyolországban harmadikos volt, most meg másodikos. Hány nyelven fog tudni? Nem tudom. Milyen tananyagokkal, lexikális tudással lesz tele a feje? Nem tudom. De nem is ez a lényeg. Ennél sokkal fontosabbakat tanult meg máris. Az egyik, hogy már NEM FÉL. Mintha most már semmitől sem félne… Új ország, új kultúra, új emberek? (...)

De mit tanult még az utazgatásainkból?

Kreativitást, probléma-megoldást, kommunikációt. Még ha nem is ismered a nyelvet, akkor is meg tudod értetni magad! Önbizalmat. És elfogadást. Vagy inkább azt mondom, hogy nyitottságot a világ iránt, mert az elfogadásnál ez több.

Megtanulta, hogy minden kultúra más. Hogy minden ember más, és hogy mindez TELJESEN RENDBEN VAN! Igen, mert a thai iskola zászlófelvonással kezdődik és buddhista imával, és elegáns egyenruhát hord, mert itt ez van rendben. És ő is meghajol és összeteszi a tenyerét és azt mondja, hogy Suadika és Kaphunkrap, mert itt ez a szokás. És alkalmazkodik.

És közben tudja, hogy ez csak EGY a kultúrák közül. Egy a népek közül, egy a nyelvek közül, egy a vallások közül. Tudja, hogy ő vendég, és hogy tiszteletben kell tartania a másik kultúrát, ami éppen befogadja őt. És hogy az egyetemes értékek azok, amiket most tanul, amit a sokszínűség mutat neki, és amire mi is tanítjuk.”

Természetesen az eredeti poszt szokás szerint most is bővebb ennél, szerintem érdemes elolvasni az egészet – ide kattintva meg is tehetitek.

Autócsodák

Ugyan a héten jártunk már Oroszországban, de a Káma-túra blogon olyan posztot találtam, aminek nem tudtam ellenállni. Az ott sok képpel és meglehetős részletességgel feltüntetett mindenféle járműmatuzsálemek szerintem még azoknak is érdekesek lehetnek, akiket egyébként mindez nem érdekel különösebben. Induljon tehát egy nagyon durva időutazás!

A Volga 21-es Jekatyerinburgban

„Európa fejlettebb felében – de már egy ideje Magyarországon is – múzeumba vagy veterántalálkozóra kell menni, ha az ember „autómatuzsálemeket” akar nézegetni.

Itt Oroszországban ez egy kicsit másképp van. Elég csak nyitott szemmel járni az utcákon, és a szemünk előtt elevenedik meg az elmúlt fél évszázad szovjet autóipara.

Ez azért nem azt jelenti, hogy a járművek nagy része 20-30 éves lenne, hanem csupán azt, hogy mindössze néhány évvel ezelőtt szüntették be ezer éves konstrukciók gyártását (illetve bizonyos típusokat még most is gyártanak). (...)

Otthon sokat szidjuk a BKV járműparkját, de elég lenne csak itt körbenézni egy pillanatra és máris sokan megértenék, hogy nálunk még mindig sokkal jobb a helyzet, mint a világ nagyobbik felében. (...)

A posztból esetleg úgy tűnhet, hogy itt Oroszországban csak őskövületekkel közlekednek az utakon, de ez persze messze nincs így. Sőt! Könnyedén lehetne arról is írni, hogy mennyi és milyen luxusautó van az utakon, de mivel olyanok – ha kisebb számban is – Magyarországon is vannak, ezért az talán nem lenne annyira érdekes.”

A részlet most azért olyan rövid, furcsa módon, mert a poszt nagyon hosszú és részletes, tele elképesztőnél elképesztőbb csodákkal, feltétlenül érdemes kattintani!

Nyakunkon a karácsony

Végezetül egy nagyon rövid ajánló a Bezzeg a svédek blogról, de ennek is megvan az oka, amit utána el is árulok.

„Nemzetközi hírértékű esemény az nk karácsonyi kirakatának elkészülte. múlt hétvégén pont arra jártunk, amikor éppen bemutatták a télapó-gyár tematikát.

Összegyűlt a város apraja-nagyja, turisták messze földről, hogy megcsodálják a hangeffektekkel aláfestett színes-szagos történetet, ami megelevenedik a luxus áruház utcafrontján.”

A teljes posztot és benne a képeket ide kattintva tudjátok elérni, szerintem érdemes megnézni.

Most pedig arról, mi az oka ez utóbbi ajánlásnak. Arra gondoltam, ha van kedvetek, küldhetnétek képeket arról, miként készülődik a környezetetek a karácsonyra. Ezek lehetnek kirakatok, utcai díszítések, de nagyon örülök annak is, ha a saját készülődésetekről küldtük képet. Karácsonyig még van három hétvége, szerintem hangulatos posztokat lehetne addig összeállítani. A fotókat (némi hosszabb-rövidebb szöveggel) a szokásos hataratkelo@hotmail.com címre várom!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.