Az eheti blogajánló meglehetősen változatosra sikeredett, hiszen lesz némi szó a svéd választások nyomán kialakult helyzetről (nem egyszerű), ellátogatunk egy kenyai nemzeti parkba (romantikus) és kiderül, mi is az a biltong és hogyan kell elkészíteni (finom).
Kezdjük a politikával, hiszen nemrégiben zajlottak le a parlamenti és a helyi választások Svédországban. Mint arról a Sundvall blog is beszámol, a jobboldali kormány helyett jönnek a szociáldemokraták, de önmagához képest jól szerepelt a bevándorlásellenes Sverigedemokraterna (SD) párt is.
„Bár a svédek 87 százaléka valamely demokratikus párt mellett tette le a voksát, a szoros eredmények miatt az SD fontos szerepet kaphat a svéd politikában.
Ahhoz, hogy Stefan Lövfen betöltse miniszterelnöki pozícióját, két dolognak kell teljesülnie: meg kell nyernie a bizalmi szavazást és el kell fogadtatnia a költségvetési javaslatát a parlamentben.
Az első pontot vélhetően teljesíteni tudja, de a második már kétséges, mert a jobboldal is benyújt egy pénzügyi tervezetet. Mivel a baloldalnak nincs abszolút többsége, patthelyzet alakulhat ki a szavazás során. Ha az országgyűlés nem fogadja el a költségvetést, akkor az akár új választások kiírásához is vezethet.
Itt jön képbe az SD: a demokratikus pártok egyhangúlag kijelentették, hogy a szoros eredmények dacára sem kezdenek párbeszédet a szélsőséges párttal. Így tehát az a költségvetés fog megvalósulni, amelyikre a kiközösített SD áldását adja, vagyis ők töltik be a mérleg nyelve szerepet. Ezzel maga a párt is tisztában van, egyik képviselője elégedetten nyilatkozta, hogy a „kisebbik rosszat” szavazzák meg, de nem hajlandó elárulni, melyiket. (...)
Korábban a legtöbb svéd tudatosan választott, szociáldemokraták, ill. mérsékeltnek lenni életszemléletet jelentett. Manapság már egyre több a bizonytalan szavazó, aki még a választások előtti héten sem tudta, kire voksol. Sokan váltanak a blokkok között és a 13%-os arány mutatja, hogy növekszik azoknak a száma, akik bedőlnek az SD demagógiájának.
Közben a politikusok is inkább hajlanak összefogni a másik oldallal. A bizalomnak az lehet az alapja, hogy az SD kivételével mindegyik párt demokratikus, így az alapvető játékszabályok azonosak. Ezek betartását nem csak a másik féltől, de saját maguktól is elvárják. Számomra ez a szemlélet még mindig utópisztikus, itt viszont természetes.”
Ez volt tehát a szokásos részlet a posztból, akit a teljes írás érdekel, az ne habozzon ide kattintani!
Welcome to hell!
A pokol ez esetben csupán egy nemzeti park Kenyában, ahová az Our Life in Nairobi blog szerzője látogatott el a párjával, és milyen jól tette, mert így legalább meg tudta írni és osztani az élményeket velünk (én például két képet is lenyúltam tőle...).
„Már több alkalommal elhatároztuk a párommal, hogy felkerekedünk a kocsinkkal és ellátogatunk a Hell's Gate nevű nemzeti parkba. A honlap szerint lehet biciklizni, hegyet mászni, és sétálni, ami azért egy itteni nemzeti parktól nem szokványos. A vadállatok miatt csak a kocsiból lehet csodálni a látnivalókat.
Mivel itt minden nap kocsival jár az ember mindenhová, ezért örültünk a lehetőségnek, hogy végre lehet sétálgatni, biciklizni, a látványról pedig nem is beszélve. (...)
Az itteniek vezetési stílusa a városon kívül még rosszabb, mint a városban. Őrült tempóban vezetnek, és nem figyelnek senkire, elég sokat előznek olyan helyeken is, ahol nem kéne. (...)
Nagyon sok állattal lehet találkozni, antilopok, zebrák, varacskos disznók, majmok, zsiráfok. A legtöbb állat már megszokta az emberek közelségét, így lehet „szelfizni” velük, de ha fenyegetve érzik magukat, akkor gyorsan tovább állnak.
Nagyon kellemes piknik pontokat alakítottak ki több helyen a parkban, ahol megpihenhetünk séta közben, süthetünk a szabadban, vagy csak az előre elkészített ételünket elfogyaszthatjuk. Mellékhelyiséget is kialakítottak a pihenő pontok mellett, de ne angol WC-t várjuk, hanem csak a legegyszerűbb pottyantóst, de teljes mértékben megfelelnek a célnak. :)”
Szívem szerint idéznék még a posztból, és egynél több képet is megmutattam volna, de nem teszem, akit érdekel, az kattintson ide és olvassa el az eredetit!
Mi az a biltong és miért jó?
Vallomással kell kezdenem: én biltongot először Londonban ettem, ráadásul meglehetősen kiéhezve, és hogy úgy mondjam, szerelem volt első harapásra. (Szigorúan friss baguette-tel és vajjal kell fogyasztani…) Így aztán képzelhetitek, mennyire megörültem Pappito posztjának, aki azt mutatta meg, hogyan is kell ezt a szárított húst házilag elkészíteni.
„A biltong egy történelmi jelentőségű étel, amúgy pácolt-szárított hús, nincs benne semmi igazán extra. A hús szárítással való tartósítására a legtöbb civilizáció rájött, mert sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint a hűtőszekrényt feltalálni. (...)
A biltong pusztán két okból különleges, az egyik, hogy erről írok éppen most, a másik pedig, hogy ez délafrika nemzeti snack-jává vált. (...)”
Lévén Pappito egész részletes történelmi leírást ad, én ezt most itt kihagyom, csak jelzem, hogy sztorink a XIX. század közepéig nyúlik vissza, amikor az elégedetlen búrok nagy menetelésbe kezdtek.
„A nagy menetelés során kezdték tömegesen alkalmazni a hús szárítással történő tartósítását. Rájöttek, hogy költséghatékonysági szempontból sokkal üdvösebb, ha a helyi gazdag vadállományt dolgozzák fel így, és akkor a haszonállatokat nem kell.
A biltong, kissé eltérően más szárított hústermékektől, nem csak sózva, hanem pácolva készül, némi ecetes felületkezelést követően só, kálium-nitrát és fűszerek felhasználásával. A módszer valamelyest finomodott az évtizedek során, és sok helyen már ecet nélkül csinálják.
A biltong ma már nem kényszerből tartósított izé, hanem kényelmi étel, az afrikánerek szinte bármely alkalmat megfelelőnek találják a fogyasztására, a sportközvetítések nézésétől a pikniken át az esküvőkig, a biltong ott van a gyerekek iskolai kajásdobozában, a kirándulók csomagjában és egyáltalán, mindenhol.
Dél-Afrikában számos, csak ezzel a termékkel foglalkozó bolt fellelhető, ahol különböző fűszerezésű, különböző keménységű, színű állagú biltongot vásárolhatunk tonnaszám.”
Igazatok van, ha hiányoljátok a házi elkészítés leírását, ez természetesen részletesen (és jó sok képpel) szerepel Pappito posztjában, szóval akit érdekel a dolog, az feltétlenül kattintson ide, aztán lehet nekiállni. Higgyétek el, megéri!
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Utolsó kommentek