Nemrégiben jelent meg a blogon egy történet egy magyar lányról, aki sikerrel valósította meg az álmát és lett saját erejéből cukrász, elsősorban cupcake-eket árulva. A jelek szerint Angliában van igény a magyaros ihletésű tortákra, hiszen mai szerzőnk, Dee az előző posztot olvasva írta meg saját történetét.
„Nyolc és fél évvel ezelőtt érkeztem az országba, azért, hogy nyelvet tanuljak. Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy itt maradok, ám végül a sors így hozta.
Anno au pairként érkeztem ide, mint oly sokan mások. Nyelvet akartam tanulni, és megismerni egy új világot. Nos, olyannyira megismertem, hogy beleszerettem és itt ragadtam. Igaz, az időjárással a mai napig vannak még gondjaim, de ma már nem igazán tudnám elképzelni az életem újra Magyarországon.
Itt ismerkedtem meg a férjemmel, itt alapítottam családot, és itt valósítottam meg az álmom. Ma már büszke tulajdonosa vagyok a pici home bakingemnek, de a legbüszkébb talán arra vagyok, hogy mindezt egyedül, önképzéssel értem el. Sosem tanultam iskolában.
Egy születésnap volt a fordulópont
Habár sütni mindig nagyon szerettem, a nagy áttörést a kislányom egyéves születésnapi tortája hozta meg az életembe. Ekkor szerettem bele a formatortákba, a burkolásba, és találtam ki magamnak, hogy ha törik, ha szakad, én ezt megtanulom.
Sok-sok éjszakát töltöttem az internet előtt, rengeteg órát fektettem a gyakorlásba, ami aztán meghozta a gyümölcsét. Büszke vagyok arra, hogy ma már Londontól Cardiffig rengeteg helyről járnak hozzám. Sokan képesek akár 2-3 órát is utazni egy-egy tortámért, amiért nem tudok elég hálás lenni nekik.
Olyannyira szeretem ezt a szakmát, hogy tavaly megmérettettem magam egy nemzetközi versenyen (Cake International Show) is Birminghamben, ahol a kategóriában, ahol indultam, negyedik helyezést értem el kalocsai hímzett tortámmal.
A versenynek köszönhetően még többen ismertek meg, és valamennyire az ügyfélköröm bővülését is elősegítette. Rengeteg magyar ügyfelem van, nagyon nagy részük visszajáró vevőm, akik minden alkalomra nálam csináltatják a tortájukat.
Minden darab egyedi
Sokan kész tervvel jönnek, de sokan azt mondják, hogy a feleségük, férjük, lányuk születésnapja lesz, ez és ez az íz, ennyi személyre, készíts valami szépet. Ilyenkor aztán alkothatok.
Cukorvirágok, cipők, emeletes tortacsodák kerülhetnek ki a konyhámból. Minden tortám egyedi, sosem csinálok kétszer ugyanolyat. Saját kidolgozott receptek alapján dolgozom, de igyekszem a hagyományos ízeket követni. Így például hagyományosan karácsonykor bejgli, zserbó, mézeskalács és mézes krémes van a repertoáron.
Az előző cikkben a másik tortás lány leírta, hogyan lett magánvállalkozó, nos, nálam is ugyanez a helyzet. Szerencsére itt nem bonyolítják meg az életed, és ha van egy jó könyvelőd, akkor még könnyebb. Az ügyfélkör kialakításához közel két év kellett. Az angolok nehezen nyitnak, a magyarok viszont szeretik, hogy hazai ízekkel dolgozom.
Akár napokig is készülhet
Rengeteg türelem, munka, és gyakorlás van abban, hogy sikerült idáig eljutni. Talán az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy az emberek azt hiszik, sütni könnyű, hogy beteszem a sütőbe a piskótát és fél óra múlva kijön feldíszítve.
Nos, alapjáraton tortánként 5-6 órám van benne, de egy bonyolultabb darab esetén akár napokba is telhet, mire minden részlet elkészül. Ami a legszörnyűbb az egészben, hogy ma már boldog boldogtalan süt és árul, sokszor minősíthetetlen munkát kiadva a kezéből, de az emberek megveszik, mert olcsó.
A legjobb példa erre, hogy nem olyan régen felhívott egy fiatalember, aki tortát szeretett volna a felesége szülinapjára, három szinteset, toronyórát lánccal. Mikor mondtam, mennyibe kerül, közölte, hogy ez neki sok, ő azt gondolta, maximum £30.
Mondtam neki, hogy sajnálom, de az alapanyagot nem tudom beszerezni ennyiért, mire közölte, hogy akkor inkább vesz egy tortát a Tescóban. Ezekkel nem tudok mit kezdeni…
Ma már tanítok is, kezdő háziasszonyokat, akik csak a hagyományos magyar ízekre vágynak, vagy azokat, akik valamilyen technikára kíváncsiak, legyen az tortaburkolás, vagy cukorvirág-készítés.
Készült már velem néhány riport is, az egyik itt olvasható el és van egy Facebook-oldalam is…
Álmom megvalósításában nagyon sokat segített a férjem, a barátaim, akik nem engedték, hogy a nehezebb időszakokban feladjam és mindig támogattak. Mindenkinek azt tudom mondani, hogy ne adja fel, merjen álmodni, mert álmok nélkül nem lehet élni. Lehet, hogy sokszor rengeteg munkát bele kell fektetni, de megéri. :)”
FELHÍVÁS!! A nagysikerű ablakos sorozat után újabb ötlet: küldjetek fotókat a városotokról! Nem a nevezetességekről, hanem arról a környezetről, ahol éltek: a házról, a sarki kisboltról, a busz- / metrómegállóról, a kedvenc éttermetekről, pubotokról, a munkahelyetekről (ha nem okoz problémát), a parkról, ahova szívesen jártok, az eldugott, kevesek által ismert hangulatos, érdekes helyekről, stb. Írjatok pár sort is mellé, mert így lesz igazán érdekes a sorozat! A cím a szokásos: hataratkelo@hotmail.com.
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Utolsó kommentek