Rengeteg szó esik arról, milyen fontos a helyi törvények, szokások ismerete és betartása. Ideális esetben ez persze csak az életünk megkönnyítésére szolgál (például ügyintézésnél, lakásbérlésnél), akadhat olyan helyzet is, amikor ennél sokkal komolyabb következményektől menthet meg.

Egy ír férfi sétált az egyesült államokbeli San Diegóban egy doboz sörrel a kezében, miután egy-két korsóval már legurított. Egyszer csak egy járőröző rendőrpáros lépett közel hozzá a Pacific Beachen, mert észrevették a sört a kezében, amit ugye a helyi törvények szerint az utcán nem lehet fogyasztani.

A férfi (egyébként Johnnak hívják) félreértette a rendőrök felszólítását, és azt hitte, az igazolványait kérik. Egy pillanat múlva már rá szegezett pisztollyal kiáltottak rá, hogy „ne mozdulj!”.

Kis híján lelőtték, pedig semmi más nem történt, mint hogy az ír férfi a zsebe felé nyúlt, hogy megmutassa az igazolványát. (Mondanom sem kell, Johnnál csak pár dollár, az útlevele és még egy doboz sör volt.)

Az eset (amit a külföldön fogva tartott íreket segítő Irish Council for Prisoners Overseas munkatársa, Brian Hanley írt meg) elég jól rávilágít arra, milyen fontos, hogy tisztában legyünk azzal: mit szabad és mit nem abban az országban, ahol éppen élünk, no és persze azzal is, mik a szokások.

Egyfelől egy kaliforniainak (vagy a kaliforniai törvényekkel tisztában lévő embernek) eszébe sem jutott volna az utcán sörözgetni, másfelől nem tesz félreérthető mozdulatokat rendőri felszólításra.

Felvilágosító kampány

Ha már az alkoholnál és az íreknél tartunk, az Irish Council for Prisoners Overseas nemrégiben kampányt indított a közösségi médiában, hogy felhívja az ír határátkelők figyelmét a törvény nem ismeretéből fakadó veszélyekre, ugyanis egyre többen kerülnek börtönbe.

Ausztráliában is nő a fogva tartott írek száma, ők elsősorban a túlzott alkoholfogyasztás miatt kerülnek bajba. A jelenséget jól mutatja, hogy míg tavaly csak négyen kérték a szervezet segítségét, idén már eddig 21-en, de a szervezet koordinátora, Joanna Joyce szerint ez a szám is csak a jéghegy csúcsát mutatja.

Mivel írekről beszélünk, a legtöbb esetben természetesen Angliában és Walesben kerültek bajba, de egyre nő a tengerentúl bebörtönzöttek száma is. Páran ülnek börtönben Afrikában, Ázsiában, Dél- és Közép-Amerikában is, és őszintén szólva egyiket sem kívánjuk senkinek.

Ami a magyarokat illeti, a külföldön börtönben ülők számáról csak becslések vannak, a Külügyminisztérium 500 és 1000 közé teszi a számukat. A legtöbben kábítószer-csempészet miatt kerültek bajba.

Lakásbérléstől az autóhasználatig

Mindez persze legtöbbünk számára szerencsére nem több mint érdekesség, ugyanakkor a helyi törvények nem ismerete elég sok gondot és bosszúságot tud okozni. Erre a legjobb példa a lakásbérlés lehet (legalábbis nekem ez a tapasztalatom a több mint ezer poszt után), ahol nagyon kellemetlen meglepetések érhetnek minket, ha nem vagyunk tisztában a szokásokkal.

A másik klasszikus esetkör az autóké, hiszen nem árt tudni, meddig és milyen feltételekkel használhatjuk külföldön a magyar rendszámú autót (nem is beszélve a fordított esetről, ami a közelmúltban akkor felháborodást kavart).

Az egyik példát a minap olvastam Giddy Lambtől, akinek át is adom a szót: „Egyszer kényelmes utazótempóban mentem fényes nappal az autópályán, látom, hogy messze mögöttem nagy sebességgel közeledik a yard. Kicsit gyorsítottam, hogy a külső sávban totyorgó kamionsort minél gyorsabban elhagyjam, hogy kiálljak a belső sávból és elengedjem őket. Hát nem megbilincseltek és bevittek speedingért! Azt mondták, hogy biztos menekülni akartam előlük!!!

Mondtam, ne vicceljenek már, 90-nel mentem és csak akkor gyorsítottam 100-ra, mikor megláttam őket. A fogdán kérdezte a zsaru, hogy mit csináltam, akkor mondtam el neki a sztorit, azt mondja a 100 az már bűncselekmény, le kellett csukniuk, az emberek többsége nagyon rosszul vezet, ezért ilyen alacsony a speed limit... Mehettem a bíróságra...”

Amikor a gyerek csempész

Végezetül egy inkább mókás, mint kellemetlen eset a régmúltból. Még bőven a nyolcvanas éveket írtuk, amikor egy ismerős (bőven kiskorú) gyerekét meghívta az angliai rokona pár hétre vendégségbe. Nagy volt a boldogság, a család összeadta a repülőjegyet, a kinti rokon a legnagyobb jóindulattal csak annyit kért, hogy ha már úgyis megy ki hozzá a gyerek, vegyen már neki egy karton cigarettát Ferihegyen, kint ugyanis nagyon drága.

Ennek természetesen nem volt semmi akadálya, mi több, a hálás szülők még egy üveg finom Tokajit is küldtek a gyerekkel ajándékba. Az úton nem is volt semmi gond, a stewardessek szépen elkísérték a gyerkőcöt, a Heathrow-n a határőr annak rendje és módja szerint (alighanem csak unalomból / kötelességtudatból) megkérdezte a gyereket, van-e nála alkohol, mire az ártatlanul közölte (a stewardess segítségével), hogy persze, a szülei küldtek egy üveg bort a rokonnak.

A határőr jó kedvében lehetett, no meg látta, hogy ártatlan gyerekről van szó, így tovább engedte, de azért figyelmeztette, hogy kiskorú nem vihet magával be alkoholt, legközelebb ezt ne felejtse el. A megérkezéskor nagy volt az öröm, a fiúnak már csak az autóban jutott eszébe, hogy cigaretta is van nála…

Na, most pedig ti jöttök, nektek volt-e és ha igen, milyen hasonló (komoly vagy vicces) esetetek?

FELHÍVÁS!! A nagysikerű ablakos sorozat után újabb ötlet: küldjetek fotókat a városotokról! Nem a nevezetességekről, hanem arról a környezetről, ahol éltek: a házról, a sarki kisboltról, a busz- / metrómegállóról, a kedvenc éttermetekről, pubotokról, a munkahelyetekről (ha nem okoz problémát), a parkról, ahova szívesen jártok, az eldugott, kevesek által ismert hangulatos, érdekes helyekről, stb. Írjatok pár sort is mellé, mert így lesz igazán érdekes a sorozat! A cím természetesen a szokásos: hataratkelo@hotmail.com.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.