Mai szerzőnk, Balázs egy olyan programmal jutott ki Németországba, amit a német Szövetségi Munkaügyi Hivatal dolgozott ki azért, hogy bizonyos hiányszakmákban külföldiek képzésével és munkába állításával pótolják a szakemberhiányt.

„Sokat olvastam már korábban a Határátkelős cikkeket, szerettem volna minél több információt gyűjteni a külföldi magyaroktól, mik a tapasztalataik, mert tudtam, hogy el fog jönni az ideje, amikor én is útra kelek. Hát így is lett…

Én a The Job Of My Life programban veszek részt, Németországba jöttem ki tanulni, és dolgozni. Erről még ha jól tudom, itt senki nem írt, gondoltam lehetnék én az első.

A programról külön sokat nem írnék, könnyen utána tudtok nézni a neten, hogy miről is szól ez pontosan. Én nagyon jó lehetőséget láttam benne, és belevágtam. Az első tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.

A január elején megkezdett 400 órás nyelvi felkészítés után (aminek április 9-én lett vége) április 27-én este 8-kor elindultunk kisbusszal Szolnokról Ludwigslustba. Kb. hétfő délre érkeztünk meg, az ottani (később kiderült) iskolához.

Hárman voltunk 3-4 nagy táskával, mondhatni kevés német tudással. A sofőrök segítettek kipakolni, majd sok sikert kívántak, elköszöntek, és elhajtottak. Annyit tudtunk, hogy elvileg erre a helyre jönnek értünk később, és innen visznek majd Eldenába (Ludwigslusttól 18km, kint amúgy Lugwigslust csak Lulu-nak hívják :) ) a céghez, ahol dolgozni fogunk, majd utána a szállásunkra.

Elég vicces volt, amikor megérkeztünk, és kiszálltunk a buszból egy srác éppen kint cigizett, majd elkezdett közelíteni felénk. Ekkor próbáltam minden német tudásomat összeszedni, hogy megkérdezzem, jó helyen járunk-e, erre megszólal hogy: „ez nem egy magyar rendszám volt?!” :)

Jót nevettünk, mondtuk, hogy magyarok vagyunk, ide jöttünk, stb., stb.. Segített nekünk, szólt az illetékes nőnek (Ulinak), aki fogadott minket. Rendes csaj volt, kínált minket ebéddel meg kávéval. Nem sokat értettünk abból, amit mond, de azt kivettük belőle, hogy majd később jönnek a cégünktől az interjúra. Megebédeltünk, ittunk egy kávét, utána kiültünk a jó levegőre, és vártunk.

Érdekességek

Amikor megérkeztünk Luluba, a harmadik srácnak (aki másik céghez jött, a másik sráccal mi egy céghez mentünk) mondta Uli, hogy a munkaadója egy órája hívta és visszalép, de vár még egy telefonra, szóval szurkoljon, az még összejöhet. Szegény srác lefehéredett kicsit.

A kiutazásunk előtt egy héttel is szóltak neki, hogy a munkaadója visszalép, és keresnek neki új lehetőséget… végül sikerült az utolsó lehetősége, szerencséje lett. Talán így kellett lennie, ki tudja. :)

Másik érdekesség, hogy miközben bent voltunk az étkezőben, jöttek folyamatosan az emberek ebédelni, egyszer csak azt hallom, hogy: „Te, mit tudnál ma ajánlani?!” Még egy magyar srác!

Jó volt hallani, örültem neki, és nyugtató volt kicsit a tudat, hogy vannak már kint többen is és csinálják, szóval nem egy lehetetlen küldetés. Mondtam neki, hogy üljön le hozzánk kajálni, gondoltam közben majd jól kifaggatom. Így is lett, leült és dumáltunk egy jót.

Elmesélte, hogy neki sem úgy alakultak a dolgai, ahogyan először eltervezte, mert kint mondták, hogy nem ott fog dolgozni (és lakni sem), amiről eredetileg szó volt. De azóta elköltözött és minden rendben van vele, tetszik neki a munkahelye és a munkája is, meg volt elégedve, amit szintén jó volt hallani. Viszont megemlítette, hogy meglepetésből azért akad pár! Megkajált közben, mennie kellett így hát elköszöntünk, majd kis időre rá jöttek a cégtől.

Az interjú

Beültünk hatan az étkezőbe, ketten jöttek a cégtől, ott volt még Uli, egy magyar tanár, Eszter, és mi ketten Atival. Bemutatkoztunk, én kezdtem, bevallom őszintén, bemagoltam egy kis szöveget magamról, hogy meg tudjak majd nyekkeni, hát jól is jött! Aztán Ati jött, és aztán az izgulás, hogy vajon mit szólnak hozzánk.

Elégedettnek tűntek, kérdeztek még 1-2 dolgot és ennyi volt, a maradék időben Ulival beszélgettek a rendszer működéséről, egyebekről. Miután készen voltunk, rábólintottak mindenre és pakolhattunk be a kocsiba. Irány Eldena!

Pár perc után meg is érkeztünk a céghez. Amúgy CNC-re jelentkeztünk, ezt a szakmát szeretnénk kitanulni, egyenlőre nekem a CNC-zéshez semmi közöm, 0 km-es vagyok, de hát azért jöttem ide, hogy megtanuljam, nemde? :)

Szóval körbevezettek, köszöntünk és kezeltünk mindenkivel, utána ültünk vissza a kocsiba. Thomas, aki felelős volt értünk, és akinek írtam az emaileket (erről majd később) felugrott még az irodába és hozott nekünk fejenként 50-50 €-t, hogy tudjunk venni ennivalót, meg innivalót!

El se akartam hinni, nagyon szép gesztus volt, még akkor is, ha az első fizunk részlete volt. Ezután indultunk a szállásra. Megmondom őszintén én erre volt a leginkább kíváncsi, mert semmit sem tudtunk róla azelőtt, hogy hova fogunk kerülni. Egy családhoz jöttünk, ahol a hátsó udvarban van egy kis ház.

Ebben lakunk, de nagyon pofás, full berendezett, 3 dolog hiányzik csak:
1: internet (de az nagyon!)
2: mosógép (de a mosást az Öreglány vállalja havi 3 €-ért, ami nem gáz, nem hülyeség ebből is pénzt csinálni! :) )
3: mikró (de talán ez nem is gond…)

Első nap a munkahelyen

Engem odatettek Cristianhoz, aki egy 35 éves szaki, „csak” 18 éve dolgozik a cégnél. Rendes velem, és ami nagyon fontos, hogy türelmes is. A munkám abból állt, hogy segítettem neki, amiben csak tudtam. Az Ő feladata meg az volt, hogy bevezessen a munkába.

A meló 6-kor kezdődik, az első nap Thomas jött értünk 5:55-re. (Előző este jobbnak láttunk lefeküdni 8-kor, mert nagyon fáradtak voltunk, az utazás és kialvatlanság egy kicsit kiszívott minket.) Az első munkanap végén adtak nekünk két cangát (ez a mi céges autónk! :) ), ez is tök jó amúgy, csak az eső ne essen!

Szóval a meló 6-kor kezdődik és 14:30kor van vége, közte van 2x15-20 perces szünet (9-kor és délben). Ami érdekesség, hogy 6-kor mindenki ott van, és pontban 6-kor már fel is zúgnak a flexek!

Amikor viszont szünet van, akkor mindenki leteszi, ami épp a kezében van, és megy a társalgóba szünetre. 15-20 perc után, egy szó nélkül áll fel mindenki (van, aki már hamarabb is) és megy vissza az asztalához dolgozni. Délben ugyanez.

Munka végén is 14:30-kor mindenki leteszi az éppen aktuális melóját, és holnap folytatja onnan, ahol abbahagyta. Munka közben nem láttam, hogy bárki kapkodna, mindenki tudja a dolgát és csinálja is szépen. Nincs fejetlenség.

Érdekesség lehet, hogy nincs sehol bekamerázva a hely, a cangánkhoz sem adtak lakatot, mert felesleges! Ha például lógnék, meg lazsálnék, az itt tök ciki lenne. Ezek a dolgok nagyon tetszenek nekem!

Ezek kb. az első tapasztalataim, minden részletet nem volt erőm leírni, de ha bármiben tudok segíteni, nagyon szívesen válaszolok, írjatok bátran!

Néhány jó tanács

- Még otthon érdemes függetleníteni a telót, mert akkor az itteni sim-kártyát is tudod vele használni.

- Még otthon nyitottam egy devizaszámlát. Már sok sráctól hallottam, hogy két hónapja nem kaptak pénzt, mert nem volt számlájuk és itt kint igen macerás nyitni egyet.

- Az internet! Nem tudom, otthon milyen netet lehet venni, amit kint is lehet használni, de érdemes lehet, mert tőlünk 18 km-re (!) van a legközelebbi internet kávézó.

- Készülj fel az interjúra, mert szükséged lesz rá. Kell majd egy kicsit magadról beszélni.

- Én még otthonról felvettem a kapcsolatot a céggel (mint korábban írtam, emailben), mert szerettem volna 1-2 dolgot kérdezni, nem mellesleg gondoltam eleve jó pont lehet, ha látják rajtam az igyekezetet… (Persze segítséggel írtam az emaileket.)

Ilyen kérdésem volt például, hogy kapunk-e munkaruhát, mert az itthoni tájékoztatón azt mondta a Németországból érkező hölgy, hogy azt mindenkinek magának kell biztosítani. (Én nagyon nem terveztem erre külön pénzt költeni, ha nem muszáj.) A cég vissza is írt, hogy biztosítani fognak természetesen, és írjam meg a méreteimet, szóval már megérte írni nekik!

Egy szavam sem lehet

Azt sajnos nem tudom, hogy mi a helyzet a többi sráccal, akikkel kijöttünk, mert amikor ezeket a sorokat írom, sajnos nincs még netem, de nekünk egy szavunk sem lehet eddig semmire. Minden rendben van, mindenki rendes velünk, eddig elégedett vagyok mindennel. De 5 napja vagyok csak kint, nyilván idő kell, amíg minden kialakul, de remélem ennél rosszabb nem, csak jobb lesz a helyzet!

Én személy szerint továbbra is nagyon jó lehetőséget látok benne, sokkal többet nem tudok még mondani, de ha lesz rá igény, szívesen megírom a további tapasztalataimat!

Auf wiedersehen!”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.