Tegnapelőtt jelent meg Borbolya posztja az Egyesült Államokból (ha valaki nem olvasta volna, akkor ide kattintva pótolhatja), aminek kapcsán rengeteg kérdés felmerült, aminek hangot is adtatok a kommentekben. Nos, a szerző elég részletesen válaszolt is ezekre egy levélben, ma ez következik.

„Sokan kifogásoltátok, hogy rövid, semmitmondó lett a beszámolóm. Ezen szeretnék egy kicsit korrigálni.

Mielőtt kijöttem volna, otthon hagytam a becsődölt vállalkozást, amit egy régi barátommal kezdtünk el. Természetesen felszámolva, nem csak úgy hátrahagyva mindent.

Egy másik régi ismerősöm volt itt 2000-ben, és ő is a mosóban dolgozott ugyanennél a magyar srácnál. Persze abban az időben még rendesen kifizették az embereket. Ő adta meg nekem a srác itteni telefonszámát, akit végül is felhívtam.

Egyszerűen nem fizetett

Nem Kaliforniában élek, maradtam a keleti parton. Négy hónapig voltam a mosóban. Ez az időszak pont elég volt arra, hogy megunjam a pénztelenséget, amit a magyar közvetítő srácnak köszönhettem. Egész egyszerűen nem fizetett ki, hiába dolgoztam napi 10-12 órát. Nem én voltam az egyedüli, akivel ezt megtette.

Ennek köszönhetően tényleg volt olyan, hogy 2-3 napig nem igazán tudtunk enni, egy-két csomag kekszen kívül. Mivel az én repjegyem open jegy volt, ami 1 évig volt érvényes, úgy gondoltam, hogy nem hátrálok meg, hanem maradok. Mert hát hová is mentem volna vissza?

Aztán egy amerikai illető segítségével sikerült munkát váltanom. Elkezdtem magánszemélyeknél takarítani. Először csak egy ügyfelem volt, de aztán lassan kezdtek jönni a többiek is.

Akkor még papírok nélkül voltam, illegálisan, de mivel ehhez a munkához nem kell munkavállalási engedély, így könnyebb volt. Azaz ehhez a munkához is kell hivatalosan, de mivel nem cégnél dolgoztam, hanem magamnak, a rizikó nagyon csekély volt.

Miért csinálom még mindig?

Megfigyeltem, hogy ha a takarítás szó elhangzik, akkor az emberek kb. 80%-a a WC-pucolásra asszociál. Pedig azon kívül más is bele tartozik, mint például a portörlés, porszívózás, ágyneműcsere, a konyha kitakarítása.

A mai napig is takarítok, azóta már saját vállalkozásom lett. Hogy miért csinálom még mindig ezt a munkát? Elmehetnék akár pénztárosnak, eladónak is bármelyik üzletbe, de amíg pénztárosként, vagy eladóként az órabérem bruttó 8-9 dollár lenne, addig a takarítással keresek óránként 20-70 dollár között.

Nem utolsósorban pedig nincs főnököm. Ezért annyit dolgozom, amennyit akarok. A napi 3-6 óra munkát átlagban értettem. Természetesen ha van igény a munkámra, akkor többet dolgozok.

Mivel nem órabérben dolgozom, hanem fix árakkal, így jön ki ez az összeg. Azért ilyen nagy a szórás, mert sok mindentől függ az ár. Kicsi ház, nagy ház, háziállatok száma, gyerekek száma, stb.

Öt év után ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, akivel összeházasodtunk. Igen, szerelemből házasodtam, nem csak a papírokért. A házassággal megszereztem a zöldkártyámat, és ezután csináltam meg a saját vállalkozásomat.

Sajnos 4 hónapja már külön élek a férjemtől, nem jött össze. Talán a kulturális különbség miatt. Azt hiszem, a magánéletemről ennyi elég. Én nem hiszem, hogy ha valaki érdekházasság útján szerez papírokat, akkor azt az embert el kellene ítélni. Mindenki úgy boldogul az életben, ahogy tud.

A diploma nem egyenlő az intelligenciával

Egy kedves kommentelő elég nyers, durva jellemzést adott rólam, miszerint „tanulatlan, harmincas nő". Mint a posztomban őszintén megírtam, mindig is utáltam tanulni, érettségim van, diplomám nincs.

Nem tartom magam ezért tanulatlannak egyáltalán. Rengeteget olvasok, kihasználva az internet adta lehetőségeket. Sok minden érdekel, természettudomány, csillagászat, stb.

Azért mert valakinek diplomája van, az még korántsem jelenti azt, hogy művelt, intelligens lenne. Nem egy olyan emberrel hozott össze a sors életem során, akinek bölcsész diplomája volt, van, de hogy két épkézláb mondatot nem tudtam vele elbeszélgetni az is biztos.

Bocsánat, akinek nem inge, az ugye ne vegye magára. Természetesen itt nem az orvosokra, mérnökökre gondoltam.

A pénzügyekről

Sokan elakadtak a 200 dollár spóroláson, hogy csak ennyi? Mert ugye ez csak kb. 40ezer forint. Igen ez csak kb. ennyi forint, de míg itt 200 pénzből kijön egész hónapra a kajám, addig 40000 forint talán egy hétre sem lenne elég.

Mivel nem szoktam gyorsétteremben enni, nem járok étterembe, havonta egyszer elmegyek a Costcóba, bevásárolok, és főzök. Mivel egyedül élek, ezért jövök ki ennyi pénzből.

Azon is mindenki átsiklott, hogy kocsit törlesztek, ami 400 dollár havonta, és még 9 hónap van belőle. Tehát arra a 200 dollárra még rájön ez a 400, ami ugye már 600 lesz, amit havonta félre tudok tenni.

De ha csak 100-at rakok félre, az sem érdekel. Soha nem hajszoltam a divatot, nekem lehet egy ruhadarab ötcsillagos, márkás, ha nem érzem jól benne magam, nem érdekel, nem veszem meg.

Nem érdekelnek a drága bútorok és a márkás műszaki cikkek sem. Nálam a pénz csak egy szükséges rossz. Nekem sokkal fontosabb, hogy jól érezzem magam a bőrömben, a stresszmentes, nyugodt hétköznapokat sokkal jobban tolerálom. El lehet ezért ítélni, én úgy gondolom, hogy minden ember úgy éli le egyetlen életét, ahogy akarja.

Közel a természet

Ami nagyon tetszik itt még az, hogy rengeteg park van, lehet szabadidősportot űzni, horgászni, vagy csak sétálni. Rengeteg vad szaladgál a házak mellett, nyuszik, őzek, oposszumok, és természetesen senki nem bántja őket, ezért nem is félnek az emberektől.

Voltam életem során pár európai országban, és egyik sem tetszett meg annyira, hogy akár valamelyiket is választottam volna új hazámnak. Nem voltam még itt ezelőtt soha, ez így alakult, hogy itt kötöttem ki, nem bántam meg semmit. A kezdeti nehézségeket sem, mert a végeredmény a lényeg, és nagyon jól érzem magam itt.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.