A mai poszt szerzője, Eszter, párjával együtt nyáron indulna el Németországba. Tisztában van azzal, hogy az elején nem lesz egyszerű, ugyanakkor az elszántság (és a fiatalság) meg van bennük. Most tanácsot kér tőletek, merre és hogyan érdemes elindulni.

„Évek óta tervezgetjük már a kiugrást, s most érkezett el az ideje, mi pedig itt állunk, egy hónappal a tervezett költözés előtt, rengeteg kérdéssel a fejünkben. Jelen írásommal először is körvonalazni szeretném a terveinket, illetve segítséget kérni pár, számunkra nem tiszta kérdésben.

A cél Heidelberg / Mannheim, a végleges pedig az egyetem. Addig rengeteg kitaposni való ösvény áll előttünk. 22 éves fiatalok vagyunk, én idén fejeztem be az ELTE-n a tanulmányaimat orosz szakon. Kezemben van egy kitűnő érettségi, egy német és egy orosz B2 nyelvvizsga, illetve egy orosz diploma.

A német nyelvtudásomból nagyon sokat felejtettem sajnos, de egy konyhanyelvet egészen jól bírok – a vőlegényem német öccsével egészen jól elkommunikálok például, de a bajorokat még mindig nem értem meg egyáltalán, a lakás- és munkahirdetéseket viszont egyedül is tudom szortírozni.

Vőlegényem négy évet tanult idekint általános iskolában, így nagyon jól bírja a nyelvet – a született bajor Opa-val kötetlenül beszélget, kitűnő érettségivel és B2 német nyelvvizsgával rendelkezik, tanulmányait Magyarországon kezdte meg, de nem fejezte be.

Most adjuk be neki a jelentkezést a Heidelbergi Egyetemre, egyelőre még függőben van, hogy felveszik-e, mivel a teljes képzés létszámának 8%-át tehetik ki a külföldi hallgatók.

Augusztusban indulnánk

Magyarországon nincs maradásunk, ezt ecsetelhetném, hogy miért, de szerintem nincs értelme egy ilyen bejegyzésben. Nagyvonalakban csupán annyit, hogy a páromnak kilátása sincs rendesen az egyetemet befejezni – egyéb okok miatt, én a diplomámmal elhelyezkedni nem tudnék, aláírni a felsőoktatási szerződést nem akarom, s Budapestből – ahogy a nagyvárosokból – is elegünk van egy életre.

Augusztusban költöznénk ki, s rengeteg minden nem körvonalazódott még. Van félretett pénzünk, amiből egy 400-450 (warm) eurós lakás/szoba és egy-két havi megélhetés megoldható lenne.

Első kérdés a lakás

Vőlegényemnek van németországi bejelentett lakcíme, számlája, dolgozott már idekint több hónapot diákmunkában, ezek alapján szeretnénk lakást kivenni. Mindenképpen olyanra lenne szükségünk, ahová engem be tudnánk jelenteni, s így elkezdhetnék én is munkát keresni.

Nagyon szeretnénk elkerülni a Provision-t, mert nincs a kezünkben csillagászati összeg, és találtunk is egypár olyan oldalt, ahol kimondottan egyetemistáknak pro. nélkül adnak ki. Plusz persze a helyi apróhirdetéseket, szuperinfó szintű újságokat bújjuk.

Gondoltunk a WG-re is – első lépésként talán a legjobb megoldás lenne, hiszen amíg kivészeljük a kezdeti időszakot, bárhol meg tudnánk húzni magunkat, s árban is ez lenne a legmegfelelőbb –, kérdés, hogy ide bejelentkezhetek-e.

A WG azért is lenne első lépésként a legjobb megoldás, mert ezt biztosan találunk, rengeteg ajánlat van egy egyetemvárosban. Egyáltalán, tapasztalatok alapján mennyi időt szánjunk lakás- / szobakeresésre, jöjjünk ki rögtön mind a ketten, vagy egyelőre csak az egyikőnk, míg talál valamit?

Aztán a munka

Páromnak egy 450 eurós bázismunkára lenne szüksége – ezt még a legkönnyebb megoldani –, mert a magyarországi egyetemét nem függesztjük fel egyelőre, ha nem vennék fel Heidelbergbe, megmaradjon egyrészt a diákstátusza, illetve a TB-je.

Nekem egy teljes állásra lenne szükségem, hogy a TB-vel ne legyen nagyobb gond, az első időszakban bármit bevállalok, amit a német nyelvtudásommal – ami ugyebár némi kívánnivalót hagy maga után – és az orosz középfokommal megkaphatok, Küchenhilfe, Zimmermädchen és Pflegehilfe körökben gondolkodom egyelőre (az utolsónak örülnék leginkább, a szociális kapcsolatok, és a nyelv gyakorlása miatt).

Szétnéztünk, és Heidelberg-Mannheim körzetben lenne is munkaajánlat, kérdés, hogy mennyire vagyok alkalmas.

Hosszú távú terveink

A hosszú távú tervekről is írok pár sort, bár ez már a megkapaszkodás utáni mese. Az első egy évben fel kéne húzni a német nyelvtudást, egy német érettségi-szintre, majd mindkettőnknek következne az egyetem.

Magam a Pädagogische Hochschule-t venném célba, tehát egy pár hónap nyelvtanulás után akár gyerekfelügyeletet is vállalnék idekint. Párom, mint már említettem, már ebben az évben megpróbálkozik a felvételivel, ha összejön, akkor egyenes az út, ha nem jön össze, akkor van egy éve csiszolni a pályázati anyagán – akár újra is érettségizni pár tárgyból, magasabb szintű nyelvvizsgát letenni, stb. Közben számításaink szerint egy teljes állás, illetve egy bázismunka elég lenne a megélhetésünkre.

Hogy miért írtam mindezt le? Egyrészt, hogy saját magunk előtt is körvonalazódjon, mit tudunk és mit nem, illetve, hogy tőletek, kedves blogolvasók, és Németországot már megjártak, adjatok nekünk tanácsot, vagy átadjatok akármilyen tapasztalatot, mindent szívesen elolvasunk-meghallgatunk.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.