Ma ismét azoknak gondoltam kedvezni, akik némileg tanácstalanul toporognak a hétvége kezdetén a konyhában, azt motyogva magukban, hogy „mit főzzek, mit is főzzek, főleg miből?”, azaz jöhet az elmúlt hetekben megszokottá vált gasztroposzt. Ezúttal Izraelben vadashoz hasonlító valamit készítünk (abból, ami akad, pontosabban, ami beszerezhető), Lengyelországban lecsósszeletet készítünk (annak örömére, hogy végre sikerült tv-paprikát szerezni), majd egészen speciális körülmények között nézzük meg, sikerül-e gulyást készíteni, és lesz fűszeres, lazacos karaj pürével, csemubival.

„Ez a mi szerzeményünk. Kedvenc ételünk nincs, a nagyon hazai ízeket keverjük hardkórban a keletiekkel.

A történet úgy kezdődik, hogy két emigráns magyar néz a 3. emeleti garzonból (32 négyzetméter - 1000 euró). A tengerparti látvány és a belvárosi nyüzsi csodálatos, annak, aki szereti. Nekik a Duna jön be, meg a nyócker.

A kégli kicsi. Éget a tavaszi nap, a hirtelen jött márciusi nyár a Véndió vendéglő kerti fái alá transzportálja őket...

Tavasz van. Pálinka, kőbányai világos és vadas. Nem beszélnek...

Hazai ízek nyála fut össze a szájban. Egyik kulcsért nyúl, a másik a cipőjét húzza. Indulnak, minden ugyanúgy történik, mint otthon, de az egyetlen helyi magyar étteremben nem kapni vadast. Puff!

Így indult a vadas balhé, aminek a végén került bele Becherovka, gyömbéres pesztó és lőttek az egész idillnek. :) A receptet 50 évre titkosították és levédték a nevet: erős rab vadas.

Két emigráns magyar tömi a fejét a harmadik emeleti garzonban, és arra gondolnak, hogy ezzel az ízzel végre megcsípték a főnyereményt, és már nem is tűnik olyan távolinak a Duna part.

Eredetileg vadasnak indult, de babérlevél és mustár nélkül elkészült a Marhaszelet Rab szósszal nevű kreáció: zsályával, pestóval, szárított paradicsommal, ja, és a maradék Becherovkával. Isteni lett...

Végül desszertnek egy vasárnapi kalóriabomba: nutellás gömböc fehércsoki reszelékkel…

Lecsósszelet Lengyelországban

A második gasztrokaland Lengyelországból érkezett, ami ugyan földrajzilag és kulturálisan is egész közel van Magyarországhoz, konyha szempontjából azonban már más a helyzet, mint erre Roland is egész gyorsan rájött.

„Olvastam blogodon a „külhoni magyar konyhás” bejegyzést, és mivel van egy egész jó idevágó történetem, gondoltam, megosztom veled.

Lengyelországban élek 4 hónapja és hát nagyon nehéz megszokni az itteni konyhát abból a szempontból, hogy én férfi létemre mindig is nagy konyhakontár voltam odahaza is.

Felkészülve jöttem el otthonról, házi fűszerpaprikával felvértezve, de azért elég sokkoló hiány, hogy itt nincs TV paprika (4 hónap alatt 2-szer tudtam beszerezni).

Nemrég sikerrel jártam, így aztán azonnal megfogalmazódott az ötlet, hogy ebből lecsósszeletet kell csinálni. Be is szereztem hozzá a hagyma, paprika, paradicsom hármast, meg mellé egy szép nagy karajt.

Hozzávalók:
4-5 közepes fej vöröshagyma
4-5 TV paprika
4-5 paradicsom
1-3 doboz paradicsomlé (paradicsommal is helyettesíthető)
1 kg hús (ízlés kérdése én a karajt favorizálom)
kis liszt
olaj
fűszerek ízlés szerint

A lényeg hogy csinálunk egy nagy adag lecsót, mindenki a saját receptje szerint. Én például a hagymát nem vágom apróra és azonnal odateszem mellé a paprikát is.

Olajon kicsit megpirítom, megy rá só, majd jöhet az apróra vágott paradicsom, minél több, annál jobb, mert most ennek kicsit levesesnek kell lennie, ezért lehet felönteni paradicsomlével / pürével, de ha a paradicsom elég leveses, akkor azzal is tökéletes.

Mindeközben, vagy még jobb előtte, a húst felszeljük vékony szeletekre, kiklopfoljuk, majd megpörgetjük egy kis lisztben és egy serpenyőben (a bordázott grill serpenyő a legjobb erre) mindkét oldalát picit megsütjük, csak hogy ne legyen nyers.

Ha készen vannak a hússzeletek, akkor szépen beleengedjük a lecsóba és lassú tűzön főzzük össze, hogy a hús elkészüljön és az ízek is összeérjenek. Köretnek petrezselymes krumplit ajánlanék, de ízlés kérdése, bármivel jó. :)

És a történet csattanója: miközben a húst sütöttem elő elég szép füstöt csináltunk lakásban, szomszédok pedig ezt észrevették. Persze ők pánikba estek és első körben fogták és kihívták a teljes tűzoltóságot, akik teljes harci felszerelésben megszállták a lakást és néztek értetlenül, hogy hol a tűz, miközben én vígan főztem a lecsót. :)

A tűzoltók jót röhögtek, a szomszéd szerintem már nem annyira, főleg ha neki kell kiszállási díjat kifizetnie.

A gulyásnak hívott izé

Végezetül egy rendhagyó kettősrecept, méghozzá Uncle Joe-tól, aki korábban már posztot is küldött ide, most viszont két régebbi történetét osztotta meg velünk, aminek azért is örültem különösen, mert nem hétköznapi körülmények között él.

Az első főszereplője valami, ami akár gulyás is lehetett volna, de… és innentől átadom a szót.

„Először gulyásnak hívta, de gyorsan meggyőztük a lapátnyéllel, hogy ennek köze nincs hozzá. Azt láttam félszemmel, hogy aprít valamit (ugye az irodából belátom az egész konyhát), gondoltam, ha krumpli lesz benne, akkor már nagy baj nem lehet. (…)

Mint kiderült krumpli az speciel nem került bele, ellenben hús sem. Hagyma alapra dobott pár félbevágott paradicsomot, valami grízszerű, rizsnél apróbb szemű tésztafélét vagy mi az ördögöt, kis egész borsot és azt hiszem ez volt minden.

Én vágtam bele hagymát és megcseppentettem Ghost pepperrel (az minden szart feljavít, borzalmasan erős*, szóval a túrósrétestől a babfőzelékig minden egy ízű lesz, amit talán úgy lehetne leírni, hogy „tomboló pokoltűz a szájban”), majd törtem bele száraz kenyeret és megszórtam parmezánnal. Hm... legalább forró volt és csípős.

Lui cukrot szórt rá. Willem szintén Ghost peppert. Cobus bejött, kínáltuk, de amint belenézett a lábasba (vagy fazékba ugye) furcsa képet vágott. Naaaa, ha becsukod a szemed úgy nem is rossz, bíztattam, de nem hatotta meg. :) (A teljes sztorit itt olvashatjátok el.)

Fűszeres, lazacos karaj pürével, csemubival

Vedd ki a mélyhűtőből a tálcás szeletelt karajt és konstatáld, hogy nem kellett volna fagyasztóba rakni. Szedd szét valahogy a szeleteket (véső, kalapács, vakolókanál, bármi megengedett), fektesd falapra, sózd meg és szórj rá az otthon található minden fűszerből kicsit (figyelem, az édesekből NE!).

Fogd a serpenyőt, amelyben még ott az olaj a pár napja sütött lazac alól. Ha finnyás vagy, piszkáld ki a kis haldarabkákat (bár szénné fognak égni, megakadályozva a hasmenést, segítve az emésztésed, esetleg mindkettő), melegítsd föl, hogy füstöljön.

Mehet bele az első hús, ugyanakkor ugorj hátra. A következőt már messzebbről dobd, mert istentelenül serceg és fröcsög az a forró szar. Tekerd a kezed valamibe (a póló a székről tökéletes, úgyis mosni akartad), vedd elő a bbq húsfogó csipeszt, védd a szemed és csúsztasd a többi húst is a serpenyőbe.

Rakj fel vizet egy olyan lábasszerű nyeles izében, tekerj bele tengeri sót találomra, (…) közben fél szemmel lesd a húst, ha már feketedik a széle, akkor fordíts rajta.

Amint a víz felforrt, vedd le a tűzről és adj hozzá 3dl tejet, (…) szedd ki a húsokat, és rakd be a következő adagot a már ismertetett módon. Épp 12 darab, hat-hat kitölti a serpenyőt, ugye milyen mókás?

Öntsd a püré port a víz-tej oldatba, kevergesd, duzzad, krumplipüré formája kezd lenni, most várni kell picit (az írás azt mondja, hogy 2 percet, de az nők számára készült), ahogy a második adag husi kész, jöhet a margarin. 2 deka... túrót: nagyvonalúan!

Szedd ki a húsokat mielőtt visszafordíthatatlanul feketébe fordulna a színük, keverd el a margarint, gyorsan szedj lapos tányérra belőle. Sokat.” (A teljes recept és sztori itt olvasható el.)

Továbbra is várom ám, hogy megírjátok, mi a kedvenc ételetek ott, ahol éltek, hogyan készítitek el, illetve hogyan készítitek el a kedvenc magyar fogásaitokat – hogyan pótoljátok az alapanyagokat, fűszereket, mit változtattok, ha kell. Ha mindehhez fényképe(ke)t is küldtök, akkor ez az egész nagyon hasznos és (nem utolsósorban) jó móka lesz. Várom tehát a recepteket, fényképeket, kis történettel, ha belefér a hataratkelo@hotmail.com címre.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.