Ha szombat, akkor jöjjön egy újabb gasztronómiai kirándulás, méghozzá nem akárhová, hanem Ausztráliába, ahonnan Kati osztotta meg, hogy mi hiányzik neki, bónuszként kis történetekkel is fűszerezte a listát. A képek nem mindegyike kapcsolódik szorosan a poszthoz, de nagyon szépek és ínycsiklandozóak. Garantáltan kedvünk támad sütni valamit!

Azonban, ha szeretnétek, hogy a gasztro sorozat folytatódjon, akkor most egy füst alatt bátorítanálak benneteket, hogy küldjetek még beszámolókat, recepteket, képeket, különben nagy szomorúságomra, de jövő héten szombaton lesz, legalábbis egyelőre az utolsó ilyen témájú poszt. Úgyhogy főzésre fel! A kedves kommentelőket is biztatnám, hogy ne csak a hozzászólásokban alkossanak nagyokat, és beszélgessenek arról, hogy kinél mi lesz a hétvégi menü, hanem osszák meg velünk is!

És akkor a kitérő után jöjjön Kati beszámolója.

„Már egy ideje olvasom a blogot és most az utolsó gasztrobejegyzés megihletett és arra sarkallt, hogy én is megosszam néhány tapasztalatomat.

Hat éve élek Melbourne-ben, Ausztráliában és összességében azt mondhatom a legtöbb otthoni ételt, amit szeretek, itt is el tudom készíteni. Szerintem az egyik legnagyobb pozitívuma Ausztráliának, hogy teljesen magától érthetően a legtöbb nemzetiség megtalálja a saját hazai ízeit az arra specializált kisboltokban.

Köszönhető ez annak, hogy szinte mindenki, vagy saját maga vagy a szülei vagy egyéb régebbi felmenői valamely más országból települt ide és hát mindenki megérdemli, hogy otthon érezze magát. És ez, legalábbis ami az otthoni ízek megvalósítását illeti, egészen jól működik is.

Jót mosolyogtam az egyik előző bejegyzésben megemlített nokedli szaggató okozta fejtörésen, mert annak idején én is átéltem szóról szóra ugyanazt.

Íme egy lista, ami hiányzik nekem Ausztráliában, pedig otthon mindennapos dolgok.

Nokedli szaggató 

Akkor kezdjük ezzel. Ezt tényleg nem lehet itt kapni, én is otthonról hoztam. Viszont pont a minap egy Masterchef epizód ismétlésében láttam, hogy az egyik helyi mesterszakács hogyan tanította a versenyzőket nokedlit csinálni, sajnos a pontos részletet nem találtam meg YouTube-on (Ausztrál Masterchef, 3. évad, 42. epizód), pedig szívesen megosztottam volna veletek az élményt. Itt a nokedli "spatzle" néven fut, mert szerintem angol szó nincsen rá.

Ha bárkit érdekel, a műsorban úgy oldották meg a nokedli szaggató hiányának problémáját, hogy nagyon puhára csinálták a masszát és egy vágódeszkán egy hosszú fém lapáttal elterítették a masszát és hosszú csíkokat vagdostak belőle a forrásban lévő vízbe. A nagymamám is hasonló módszerrel csinálja észvesztő szakértelemmel és gyorsasággal, de ha én próbálkoznék vele valószínűleg csak egy rakás szerencsétlenség lenne az eredmény.

Gyümölcstorta forma

Ilyet is otthonról kellett hoznom. Helyileg számos féle sütőformát be lehet szerezni, de hullámos szélű sütőformát, amiben olyan piskótát lehetne sütni, aminek a széle magasabban van, mint a belseje, nem találtam.

Szalonna

Igaziból, ha az ember nagyon akarja, be lehet szerezni, de nem egyszerű küldetés. Néhány kelet-európai hentesnél láttam, volt ahol még töpörtő is volt. Hmmm, nyamm. Az ilyen felfedezéseket meg kell becsülni, folyamatosan nyitva is tartom a szemem. Sajnos, a lakóhelyemhez közel még nem találtam hasonló kincsesbányát.

Magyar pirospaprika

Ezzel is hasonló a helyzet, mint a szalonnával, lehet az embernek olyan mázlija, hogy talál igazi, importált paprikát, de nem egyszerű. Érdekes viszont, hogy itt az édes pirospaprikát "Hungarian paprika"-nak hívják, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy Magyarországról hozták volna.

Megérkezésem évében több változatot is kipróbáltam, indiai boltból való paprikát, a sima szupermarketben kaphatót, zöldségesnél beszerezhető Spanyolországból, Dél-Afrikából és még ki tudja honnan importált változatokat, de vagy színre, illatra vagy ízre nem nyújtották az elvárt hazai érzést. Végül a Victoria Marketen található fűszeresnél kapható édes pirospaprika lett a befutó, illetve igyekszem minden egyes hazalátogatáskor feltölteni a gyorsan apadó készleteket.

Tök

Hála a jó égnek, tök tényleg nincs. Illetve mini cakkos szélű tök van, de ember legyen a talpán, aki abból tökfőzeléket csinál. A tökfőzeléknek még a szagától is kirohanok a világból, így egy gonddal kevesebb.

Őrölt köménymag

Egész köménymagot találtam, de őröltet még nem. Mondjuk nem nagy veszteség én csak pörköltbe szoktam tenni, oda pedig úgy, hogy egy teatojásba teszem a magokat és főzés végeztével kiszedem, mert személy szerint nem szeretek ráharapni az egész köménymagokra. Persze ez csak finnyásság vannak akik a pogácsát is köménymagosan szeretik.

Kefír

Én még nem láttam, de megmondom őszintén nem is kerestem.

Túró

A helyi "cottage cheese" legtöbbször rendben van, de tényleg hígabb, mint az otthoni túró. Ez például túrógombócnál okozhat gondot, de ha a recept szerint tejfölt is kell adni az ételhez, akkor érdemes úgy számolni, mintha a túró már eleve 2 az 1-hez túró és tejföl keverék lenne.

Kávé tejszínhabbal

Úgy általában a habbá vert tejszín nem jellemző. Ha nagyon rámjön a bűnözhetnék a Starbucks-ban lehet tejszínhabos kávéféléket kapni.

Túró Rudi

Ennek kéne az elsőnek lennie a listámon, mert ez komoly szívfájdalmat okoz. Súlyosbítja a helyzetet, hogy elvileg személyes csomagként sem szabadna behozni az országba. Ausztrália nagyon szigorúan szabályozza, hogy miket lehet behozni az országba és hát minden friss hús- és tejtermék tiltott, csak úgy mint a gyümölcsök, zöldségek, növények, palánták, kezeletlen természetes anyagból készült termékek, föld és hasonlók.

Viszont gyári csomagolású kekszet vagy csokit be szabad hozni, tehát amíg a határőr nem tudja, hogy a Túró Rudi romlandó tejszármazékkal töltött csoki, addig nincs gond. Egy dél-amerikai származású ismerősöm járt pórul, amikor egy családlátogatásból visszajövet sajnos a határőr is dél-amerikai származású volt, ezért a gondosan összeválogatott "alfajores" (ez egyfajta sűrített tejjel töltött keksz) készlete már nem látta meg az ausztrál napvilágot.

Friss meggy

Magyarországról vagy Lengyelországból importált meggybefőtt viszont van, ami sütiben szintén finom.

Füstölt kolbász

Téliszalámihoz hasonló szalámikat lehet kapni, de a jó kis paprikás házikolbász típusú kolbász a szalonnához hasonlóan nehezen beszerezhető. Helyettesítésnek például rakott krumpliba lehet "chorizot" használni, de azt én nyersen nem szeretem, mert sokkal puhább, mint az otthoni kolbászok.

Kifli

Hosszúkás cipók és zsömlék vannak, de az igazi görbe kifli nincs.

Mint az elején említettem, a legtöbb hazai finomság vagy beszerezhető vagy otthon elkészíthető. Nagy sikere van a barátaim körében például a lángosnak és túrós pogácsának és általánosságban elmondhatom, hogy a legtöbb magyaros kaja nyom nélkül el szokott fogyni egy-egy vendégeskedés során.

Egy zömében nemzetközi társaságban olyanokon meg már nem akadok fenn, amikor a spanyol barátnőm egy kiadós lángosozás végén az utolsó lángosát kristálycukorral megszórva eszi. Miért is tenném, csak örülök, hogy mindenki élvezi a nekem oly kedves hazai ízeket."

Várom tehát a további képeket, történeteket, recepteket a helyi kedvenc ételeitekről, illetve arról, Ti hogyan főzitek meg a magyar kedvenceiteket külföldön! A cím a szokásos: hataratkelo@hotmail.com.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.