A raktárban végzett munka kevés ember álma, erről már több poszt szólt ezen a blogon is. A körülmények sokszor nagyon kemények, nem ritkán embertelenek, és nem csak a munkahelyen, hanem a szállásokon is. Ebből már komoly botrány is volt Németországban bő egy évvel ezelőtt. Mai posztunk, melyet Klappol küldött, egy karácsony környéki (azaz csúcs-)időszak tapasztalata.
„Azt gondoltam írok arról, milyen volt az Amazon és az ott töltött keserves időm, még a karácsonyi szezonban. Nem szolgálhatok képekkel, mert tilos volt minden, meg nem is tudtunk bevinni a cég területére semmit, előre is elnézést kérek.
Az egész azzal kezdődött, hogy munkát kerestem, persze idehaza. Reménytelen volt a helyzet, mert már nem vagyok fiatal (57). Egy hirdetésre reagálva, gondoltam, jelentkezem az Amazon nagy online kiszolgáló grabeni telepére.
Budapesten volt a toborzás, ahol 54 dolgozót fel is vettek velem együtt. A némettudásom miatt azonnal csoportvezetői beosztásra soroltak be. Megörültem, hogy október 10.-én kezdődik majd a munka.
A kiutazás egy nagy panorámabusszal, amiért mindenkinek 17.500- forintot ki kellett fizetnie a buszon. A buszos rajtunk ennyit keresett: 945.000.- ft. 13 óra igen kényelmetlen utazás után megérkeztünk a szálláshelyre.
Furcsa szállás
Kis bajor szálloda, kétágyas szobák, 52 km az Amazontól. Reggeli, ebéd minden nap, hétvégén is. Mivel a nevelt fiam is vittem magammal, így mi ketten laktuk be a szobát, szerencsére.
Internet nuku az elején, majd egy hónap múlva a tulaj beszereltetett wifit. Mi hajtottuk a dolgot, jó magyar szokás szerint. :D
A szálloda tulaja egy… na… hogy is mondjam, hasonlított ahhoz az emberhez, aki anno a második világháborút elbukta. Gondolhatjátok mennyire kedvelt minket, de neki a pénz számított, ráadásul ő volt a szakács is.
A céghez másnap vittek be bennünket. Az ottani ügyintézőnk nem jelent meg időben, ezért minket félre tessékeltek és várnunk kellett több mint egy órát. Mondom, ez jól indul.
Komoly biztonsági intézkedések
Végre előkecmergett egy kövér német hölgy nagy Audival, rajta a Trenkwalder logó. Az Amazon biztonsági rendszere komoly, nem lehet csak úgy besétálni. Na, szóval beengedtek minket, majd a papírdolgokat töltögettük.
Az Amazon b@zi nagy
Körbementünk, megmutatták a folyamatot, munkaruhát csak bakancsot és láthatósági mellényt adtak. Átestünk minden fontos okításon, majd beosztottak mindenkit a helyekre. Nekem szerencsém volt a nyelv miatt és a minőségbiztosításhoz kerültem.
Ebben az időben októbertől december végéig irgalmatlan sok munka volt, nap mint nap. Napi 9 óra munka, 40 perc kajaidő, nincs késés. Kicsekkol, becsekkol a birkaterelőknél. Állandó motozás.
Két műszakot toltunk
A délelőttös műszak hajnali kelése, gyors reggeli és az emeletes busszal való egy óra utazás elég fárasztó volt. Megérkezve a sok mindenfelől érkező dolgozókkal, ami olyan ezer főre volt tehető műszakonként, irány a zsúfolt öltözők.
Becsekkolás a karos áteresztőknél, ahol irgalmatlan tömeg várta a beeresztést. Tilos volt bármilyen személyes tárgyat bevinni, csak költőpénzt. Az emberek arcán nem az öröm és jókedv látszott, hanem a lelki felkészülés arra, hogy „csak bírjam ki ezt a napot”. Annyi nemzetiséget és színekben gazdag embereket egy munkahelyen még nem láttam.
A munkaterületen bemutattak a csoportnak, majd hozzám csapott a főnök egy régi dolgozót, hogy a legrövidebb idő alatt tanítsa meg a folyamatokat. Nem írom le részletesen a munkát, mert ahhoz több posztot kellene szerkesztenem.
Magyarul spicli
A beosztásom nem lett csoportvezető, ahogy még Magyarországon mondták az interjún, hanem auditor. Annyit jelent, hogy ellenőriznem kellett azt, hogy a különböző munkaterületeken a dolgozók előírásszerűen dolgoznak-e. Magyarul spicli. Na, én azért nem voltam az, mert van NAGY szívem.
Az 5.78.- eurós nettó fizetésem óránként nagyon kevés volt. Minden nap kaptam egy listát, hogy mit kell ellenőrizni, ezen legalább 20 dolgozó hibáit kellett feltüntetni.
A magyarokat nem ellenőriztem, hisz volt ott rengeteg más nemzetiség. A német nyelvet kevesen beszélték, így nehéz volt elmagyarázni, hogy mit is csinálnak rosszul.
Az állóképesség nagyon kell, mert ha hiszitek, ha nem, a 9 óra munkaidőből csak 40 percet volt szabad ülni, mikor kajáltunk. Külön felügyelők járták a területeket mappával a kezükben, és akit elkaptak, mert lógtak, azokat felírták.
Mintha egy munkatáborban dolgoztunk volna. Három felírás egyenlő kirúgás. Itt most megállok, mert terjedelmes lenne az írás, de folytatom, ha kéritek.”
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Utolsó kommentek