Elképesztő utazásra indulunk ma, melynek két fő állomása Luxemburg és Új-Kaledónia. Hogy a kettőt mi köti össze, az kiderül Ferenc történetéből, aki szerencsére képeket is küldött.

Új-Kaledónia

„2012 augusztusában járunk, ekkor hagytam el Magyarországot. Egész életemben foglalkoztatott a külföldi élet gondolata, és kicsit én is belesüppedtem a „külföldön minden jobb" gondolkodásmódba.

Én egy iskolaváltásnak hála három idegen nyelven tanultam meg otthon a gimnázium végéig, és ebből egy magyarországi egyetemen maximum egyet tudnék használni. Ekkor változtatták meg a felvételi és a felsőoktatási rendszert is, így ekkor jutottam a végleges elhatározáshoz, hogy külföldön szeretnék tanulni.

Már akkor is kétéves tervem volt a Luxemburgi Egyetem, ahova fel is vettek. Megvoltak az ismerőseim, barátaim kint is, de az eleje, mint mindennek, nem volt egyszerű. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, indulok haza, de egy félév után nagyon megkedveltem.

Főtér

Ismerőseim segítségével még az egyetem megkezdése előtt egy hónapot tudtam dolgozni, ami anyagilag óriási segítség volt. Fél évet éltem egy félig luxemburgi, félig belga családnál, kvázi vendégségben. Érdekes tapasztalat volt majd' húszévesen belecsöppenni egy idegen család életébe, más nyelv(ek), más szokások, és Európa ide vagy oda, más kultúra.

Talán ebben a félévben változtam a legtöbbet, kulturálisan sokkal nyitottabbá, sokszínűbbé tett, hiszen már csak a családban is az enyémmel együtt három kultúra keveredett.

Amit Luxemburgról tudni érdemes

A kételyek eloszlatásaképpen néhány dolgot tisztázni szeretnék az országról, mielőtt belevágnék. Sokan nem tudják pontosan hova tenni Luxemburgot, talán annyi azért mindenkinek eszébe jut, hogy Benelux, kicsi, EU, városállam (ez utóbbi tévesen!), de ha már a hivatalos nyelv, államforma kérdése merül fel, ezek már kevésbé ismert tények.

Hivatalos nyelv: luxemburgi, francia, német - ilyen sorrendben, mindegyiknek meg is van a maga funkciója. A luxemburgi a nemzeti nyelv, így a luxemburgiakon kívül más nem is nagyon beszéli, nem is feltétlenül szükséges. Németre hasonlít, sok francia jövevényszóval.

Főutca

A francia a hivatali nyelv, formanyomtatványok, törvények, mind francia nyelven íródtak, plusz ott van a német, ami régebben ugyanezt a szerepet töltötte be (pl. korábbi törvények kétnyelvűek), azonban ebből a szerepéből folyamatosan veszít.

Aki Luxemburgban tanul, a gimnázium végére mind a hármat folyékonyan beszéli, persze ki-ki a maga szintjén. Mindezen felül az EU-intézményeknek hála (és ez is főleg a közép-kelet-európai országok 2004-es csatlakozása óta) mindenki beszél angolul is (első igazi idegen nyelvként). Ez lenne az oka, hogy az én angol-német-francia nyelvtudásommal miért is pont itt kötöttem ki.

Luxemburg és Luxembourg

Talán a leggyakoribb Luxemburggal kapcsolatos tévhit, hogy nem városállamról beszélünk! Egy kis ország, több várossal több településsel. A főváros, Luxembourg (a város Luxembourg, az ország Luxemburg - legalábbis magyarul) nem sokkal több, mint 100.000 lelket számlál, az ország 500.000-et.

Ez napközben a határ menti munkásokkal jóval több, egyes felmérések szerint ők a Luxemburgban dolgozók 40%-át teszik ki. Továbbá az ország lakosságának 40%-a (200.000 ember!) nem luxemburgi állampolgár, és a maradék 60-ból is sok a honosított. Ez az arány pedig a fővárosban egyenesen fordított.

Én a második legnagyobb városban lakom - 30.000 fő -, ahol egy mindig frissülő utcai kijelző szerint több mint 160 féle állampolgárságú lakos van nyilvántartva.

Magyar nyelvet is rendszeresen hallok, utcán, buszon, egyetemen, munkahelyen, és persze megvan a magyar társaságom, és a magyar bárunk is. De ha a nem magyar barátaim nemzetiségét nézzük: svéd, német, brazil, luxemburgi, ír, ukrán, olasz, lengyel, kurd, bolgár, francia is akad közöttük.

Nehéz kitűnni

Munkahelyet találni nem nehéz, de nyelveken tudni kell. Sok diák is dolgozik heti 10-20 órában, de ebből meg is lehet élni (bár ez az 1921,03€-s (bruttó) minimálbér után azért ez nem olyan megdöbbentő).

Kitűnni azonban már nehezebb, elég nagy, és elég sokszínű a konkurencia, más háttér, más elvárások. A privátszektorban főleg a pénzügy-bank a húzóágazat - persze ezt a helyiek saját különleges képességeiknek tulajdonítják, és véletlenül sem a banktitoknak meg az ország adóparadicsom mivoltának -, valamint az Európai Unió is sok embert foglalkoztat, itt található többek között az Európai Unió Bírósága is.

Korábban az acélipar volt nívós iparág, ekkor kezdődött a tündérmese, 6%-nyi olasszal, amit később kiegészített 16%-nyi portugál.

Kilátás a kazamatákra

Kis ország lévén határok nem léteznek, gyógyszerért Franciaországba, ruháért, élelmiszerért Németországba vagy Franciaországba megyünk, ugyanígy benzinért, kávéért, alkoholért, cigarettáért pedig Luxemburgba járnak át, akik a határ túloldalán élnek.

A repülőm általában Belgiumba, ritkábban Németországba érkezik, közvetlen budapesti járat sajnos a MALÉV megszűnése óta nincs. Így amikor otthon megkérdezik, hány országban jártam idén, a szám magas, de a válasz jelentése eléggé árnyalt. Nekem a francia határon átmenni olyan, mint Budapestről Budaörsre.

Az árakról

Árakról az első benyomásom az volt, hogy magasak, bár otthon azelőtt sosem kellett háztartást vezetni. A hús és a kenyérfélék drágább, mint otthon, de a többi élelmiszer, háztartási cikkek kb. ugyanannyi, az elektronikai cikkek pedig az alacsony ÁFA-kulcsnak köszönhetően még olcsóbbak is.

Érdekességképpen ez utóbbi jelenleg 15% - 17-re emelik hamarosan - az egész Unióban a legalacsonyabb, de élelmiszeren például csak 3% van, akkor is, ha étteremben eszem.

Az autók olcsóbbak, az üzemanyag is, a dízel 1,25-1,30€ körül mozog, és az egész országban mindenhol ugyanannyi. A tömegközlekedés olcsó, kétórás jegy 2, egész napos 4 euróba kerül, és az egész országban érvényes. Havi bérlet 50 körül, éves kb 400€. Diákoknak mindez szemeszterenként 35€.

Nagyhercegi Palota

Ami húzós, az a különféle szolgáltatások és bizony a lakhatás, ezért is van annyi határmenti munkás. Egy garzon a városban 870 eurótól indul havonta rezsivel, 950-től belvárosban. Egy szoba - konyha, fürdő 2-3 másikkal közösen - 500-600 euró.

Egyetemi szobák 280-600 eurós árban vannak, mindegyik egyfős, 500 euró fölött általában már saját fürdő-konyhával. Nagy hátrányuk viszont, hogy nem mind a városban van. Én 300-at fizetek.

Étteremben főétel 15-20€, gyros 5€, férfi fodrász 22-25 körül, 18-ért találtam a legolcsóbbat, az üzleti negyedben viszont 28-35.

Jólét és nyugalom

Az emberekre jellemző a jólét és az óriási nyugalom. Itt is vannak gondok, de hamarabb túllendülnek rajtuk. A nyugalom viszont néha túl sok. Az üzletek este 6:30-kor zárnak. Vasárnap autó nélkül be vagy zárva a házadba, semmi sincs nyitva.

Néhány élelmiszerbolt, ha ki is nyit, legkésőbb délben zár is - így hát a kollégiumban 11:45-kor összegyűlik a pizsamás csapat, és megrohamozza a szomszéd Delhaize-t.

Az emberek nyitottak, elfogadóak és segítőkészek, de nem közvetlenek, picit néha hiányzik a pörgés, de nem a fejvesztett rohanás. Az ügyintézés átlátható, gyors és egyszerű. Minden közszférabeli alkalmazott legalább négy, de gyakran 5-6 nyelven tud segíteni (noha ez a magyarra soha nem terjed ki), ugyanígy a bankok, biztosítók.

Őrség

Elindult a saját életem

Visszatérve életutamra, első félévben félig önállóan, félig szülői támogatással végeztem az egyetemet, és a feljebb említett családnál laktam, majd második félévben a szintén feljebb említett kollégiumok egyikében, melybe következő szeptemberben vissza is költöztem az új félévre, majd január közepéig az egyetem mellett egy nemzetközi cégnél helyezkedtem el részmunkaidőben.

Jól csengő munka, tisztes bér - önellátó lettem, elindult a saját életem. Az egyetemen nálunk kötelező egy félévet külföldön tölteni, és itt vagyok most. Erasmusszal a világ másik végén. Gondoltam, ha már úgyis muszáj, hát szóljon nagyot. Ausztráliától északkeletre egy csendes-óceáni szigeten. Maga a földi paradicsom! Csak legyen, aki fizeti.

Más világ európai színvonalon

2014. február 1-jén érkeztem Új-Kaledónia szigetére három átszállás, és az első felszállástól számítva 31 óra 25 percnyi utazás után. Gyönyörű sziget a Nagy korall-zátony kellős közepén, egy francia tengerentúli közösség - ezért is Erasmus.

Ez viszont egy teljesen más világ, noha - különleges helyzetének hála - európai színvonalon. Itt az egyetem is kicsit másról szól. A szigetcsoporton 28 nyelvet beszélnek. Bár elvileg mindenki tud franciául, azért némelyüket elég nehéz megérteni, és egy-egy nagyobb szöveg után is rendszeresen kérdezik előadáson a professzort, hogy mit jelent egy-egy szó. Nekik maga az egyetem óriási lehetőség, és ebben a professzorok is ott segítenek, ahol tudnak.

A sziget gyönyörű, ráadásul az élővilág több mint 80%-a endemikus. Olyan növényeket, állatokat látok, amiket azelőtt soha, noha a kókusz meg a banán is megterem a kollégiumi udvarban.

A banán amúgy érdekes, csak ízre olyan, mint otthon, de nem az amerikai fajta, rövidebb és tömzsibb. Ezen kívül van még főzőbanán is, amit gyakorlatilag zöldségköretként használnak.

A kollégium

Halból viszont nagy meglepetésemre nincs olyan sok fajta. Van vagy 3-4 féle tonhal, meg még pár fajta, amit nem ismerek, de tízfélénél többet biztos nem láttam. Tenger gyümölcsei aranyárban. De élőben bármikor tudsz velük úszkálni szinte bárhol. Korallzátony, halak, tengeri csillagok, cápák, kígyók, ráják...

Más a mentalitás

Európai életszínvonal, de közel sem ugyanaz a mentalitás. Az emberek közvetlenek, segítenek. Példaképpen, mikor megérkeztünk, az egyetem taxit küldött értünk a reptérre, ami el is hozott a kollégiumba, de se enni-, se innivalónk.

Büfé nyitva, de kártyával nem lehet fizetni, csendes-óceáni frankot meg csodának csodájára nem sikerült Európában beszereznünk. ATM a belvárosban. De adtak nekünk mindent, mondván úgyis kifizetjük később, majd a buszos is csak kinevetett, majd bevitt ingyen a városba.

Következő nap a strandot kerestük, megkérdeztem egy idősebb férfit, merre. Mondta, messze van, de úgyis ráér, ha nem baj, hát elvisz minket. A strandra vezető úton amúgy azóta is mindig megállnak, hogy elvihetnek-e, a bulikból pedig rendszerint autóstoppal jövünk haza.

Minden francia import

Persze ez nem mindig ilyen idilli. Ez az a hely, ahol a demokratikus Franciaország egy lázadást még 1988-ban a helyiek lemészárlásával intézett el. Ennek a mai napig érezni a hatását, hamar rájöttünk, hogy ha francia kolleginámmal megyünk ügyet intézni, sokkal jobb, ha a helyiektől én érdeklődöm, mintsem egy anyaországi francia.

Idén szavaznak az önállóságról, bár remélem, belátják, hogy ennek semmi értelme. Sok pénzt pumpál ide az anyaország, hiába a rengeteg nikkel, abból nem lesz ennyi. Vagy elfogadják, hogy franciák, vagy lehet Vanuatu útját követni (ez pont annyira használható út, mint amennyire most gondoljátok).

Magas életszínvonal kevés termeléssel --> minden import, és hogy Franciaország is jól járjon, francia import. Ez az árakon is meglátszik.

(A frank és az euró fix árfolyamon váltatik, így az egyszerűség kedvéért az árakat frankban és euróban adom meg, így sem az olvasónak nincs gondja egy no name valutával, sem a folyamatosan változó EUR-HUF nem kavar be a képbe. 1 EUR=119,33XPF~120XPF)

2l 100%-os narancslé 500 frank (4,16€) akciósan (amúgy 650)
fej saláta 400 frank (3,33€)
600ml-es Coca Cola 150 frank (1,25€)
1kg paradicsom 360 frank (3€)
1 csomag saláta 650 frank (5,42€)

És akkor kezdődjék

1 kg csirkemell 2600 frank (21,67€)
0,7L Bacardi fehér rum 3500 frank (29,17€)
33cl helyi sör 150 frank (1,25€) és a 24-es rekesszel is 143-ra jön ki
1L dobozos alkeszbor (fehér rosé és vörös változatban is) 360 frank (3€)
6-os pack tojás 250 frank (2,08€), bár a lejárati dátum nélküli csak 243...

Így ment el 1300 euróm egy hónap alatt...

Ez mind szupermarket ár, és ami érdekes, hogy a nagyobb mennyiségeknél sincs jelentős különbség, vagy akár egyáltalán nincs.

A másik, amit eddig sosem tapasztaltam, a hiánycikk. Paradicsom nincs, mert holnap jön a hajó Ausztráliából. Akkor nincs paradicsom a mekis salátában sem, sőt mekis saláta sincs.

Délután 5-re a boltok is le vannak fosztva. Bár az éttermek, bárok, klubok Luxemburghoz képest nem olyan vészesek, egyedül a sör tud nagyon drága lenni 450 frank 25cL-ért, 850 50cL-ért. Ez forintban ma 1174 és 2217.

Itt mást isznak, Vanuatuból van valami import kotyvasz. Alkohol nincs benne, de elég bódító. Ebből 4cL 120 frank (1€), úgyhogy elképzelni sem merem, mi lehet benne, vagy hogy mennyire legális.

Ennek ellenére a sziget lakosságának jelentős része alkoholfüggő, a marihuánának meg ára sincsen, mert az csak úgy nő, mint otthon a parlagfű (vagy évszaktól függően hiánycikk). A többit a képzelőerőtökre bízom.

Minimálbérrel nem mész semmire

Bár gondolom, kevesebb embert foglalkoztat az itteni letelepedés gondolata, de a minimálbér 150.000 frank (1250€) - szemben az anyaországi 1430,22-vel -, de az itteni árakat tekintve ez semmit nem ér.

Nagy autója mindenkinek van (bár a nagy autó ára használtan lassan már 100kg csirkéjével vetekszik), de nagyon sok a szegény. Európaiként csak rajtad és a turistákon vannak márkák, mert a szigeten márka sincs.

Az orvosi ellátás árait tekintve nyugat-európai, felszereltségét tekintve 90-es évek vége Magyarország. Minden, ami mozog (vagy akár még csak azt sem), az csíp, harap és mérgező.

Otthon 8-as UV sugárzásnál már riadó van, itt 9-es UV szakadó esőben van, 17-18 annál inkább, de most ősszel ma már csak 13-17 volt. 50-es naptejjel leégsz, nekem 1 hétig nem volt bőr a fülemen, és egy hónapig mindenem hámlott folyamatosan, de két darab hólyagos másodfokú égési sérülésünk is volt a 15 fős koleszban - 50-es naptejjel.

Mostanra megszoktam, bár lehet, hogy ez csak a 28-30 fokos ősz beköszöntének tulajdonítható. A páratartalom magas, pezsgőtablettát ne hagyd kint este, mert elpezseg a levegőben. Mindennek ellenére nyugdíjra akár tökéletes téli rezidencia lehet még. Meglátjuk.

Mindig buli van

A buszban szól a zene, mindig szól a zene, mindig buli van és általában ezzel járó balhé is van mindig. Ennek köszönhető, hogy nyári szünetben hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton, vasárnap, ünnepnapokon és azok másnapján csak délig lehet alkoholt kapni. Iskolakezdés óta ez csak péntek-szombat-vasárnap és szünnapok, valamint másnapjuk.

A szupermarketekben 11:50-től egy mikrofonos forma szaladgál és mondja az akciókat, majd a végén visszaszámlál. Péntek-szombat este az egész várost meg kell kerülni, mert mindenhol legkülönbözőbb állapotokban levő sofőrök karamboloznak, vagy épp a taxidat megrohamozza egy 6-fős csoport, de a sofőr már holt nyugalommal hajt át rajtuk.

A legdurvább, hogy a főút mellett is megerőszakolnak egy-egy nőt négyen, és ez csak amit én láttam február 1 óta. Nehezen összeegyeztethető a fent leírt kedvességgel és közvetlenséggel. Én sem tudom igazán hová tenni. Tényleg az alkohol?

Borzalmas ügyintézés

A luxemburgi rugalmasság és az ügyintézés gördülékenysége teljesen hiányzik. 6 hét után talán már lesz bankkártyám is. Noha a bankigazgatóig és a francia „kül”-képviseletig (azt hiszem, ez leírja a bürokráciai állapotokat) kellett elmennem, mert probléma volt, hogy nincs vízumom. Vízumom Franciaországban!?

Meg hogy segítsek az útlevelet lefordítani, mert nem francia. Nem tudom, ti megnéztétek-e már, hogy az adatokat tartalmazó oldalon a sorrend magyar/angol/????. A magyar ügyintézés, meglehet, nem egyszerű, de ehhez képest még bemelegítésnek sem nevezhető. :)

Mindennek hála / ellenére azon ügyködöm, hogy eltetessem későbbre a visszarepjegyem, hogy addig is minél többet lássak. Új-Kaledónia, Luxemburg és Magyarország, mindegyik kapcsolata mindegyikkel ég és föld, mindenhol tetszik, Luxemburg az otthonom, de Magyarország a haza. A zászló, a kokárda, a paprika és a Piros Arany itt is itt van velem, de azt hiszem, már Heathrow-n azt fogom mondani, hazaértem, Európa.

További tervek persze mindig vannak, eddig főleg Luxemburgban, de egy olyan társ, aki az előbbi három országon kívülről csöppent bele az életembe, alaposan fel tud forgatni mindent.”

Kuendu Beach

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.

Együnk valami finomat! Akárhol is él az ember, az egyik legfontosabb dolog, hogy mit eszik. Ezért arra gondoltam, megkérlek titeket, írjátok meg, mi a kedvenc ételetek ott, ahol éltek, hogyan készítitek el, illetve hogyan készítitek el a kedvenc magyar fogásaitokat – hogyan pótoljátok az alapanyagokat, fűszereket, mit változtattok, ha kell. Ha mindehhez fényképe(ke)t is küldtök, akkor ez az egész nagyon hasznos és (nem utolsósorban) jó móka lesz. Várom tehát a recepteket, fényképeket, kis történettel, ha belefér a hataratkeloKUKAChotmail.com címre.