Tamás egy londoni munkára kapott évi 60 ezer fontos fizetéssel ajánlatot. A dilemmája a kérdésben felvázolt „elfogadjam-e?", amire persze az ember első reakciója, hogy „naná!". Ugyanakkor a poszt végére kicsit jobban belelátunk a szempontjaiba és talán a válasz sem lesz ilyen egyszerű.

„Nekem - még - nincsen saját történetem, viszont a közösséghez fordulnék tanácsot kérni. Legyen itt egy kis előzetes, elnézést, ha kicsit hosszúra sikerülne, vagy éppen túlzottan panaszkodó lenne a hangnem.

Évek óta gyötör a folyamatos „el kéne innen menni" típusú harag. Anélkül, hogy elkezdenék politizálni, azt mindannyian látjuk, tudjuk, érezzük, hogy itthon nem jó. Nem jó, mert nincsen lehetőségünk, esélyünk a megnyugvásra, a biztonság érzetére. A biztos jövő képének hiánya felőrli az embert, még akkor is, ha amúgy az átlaghoz képest kiemelkedően jól keres.

Azon szerencsések közé tartozom, akik ez utóbbi csoportba tartoznak. Szoftverfejlesztő vagyok, kiemelkedő fizetéssel. Mégis vannak nehézségeim, mégis vannak hiteleim, és hó végére mégis el kell rajta gondolkodnom, hogy mire költök.

Egy soha meg nem szűnő körben

Nyilván más jellegű problémáim vannak, mint akik a fizetésem negyedéből gazdálkodnak hónapról hónapra. Lehet is ezért azt mondani, hogy szégyelljem magam, amiért van képem ilyen körülmények között panaszkodni.

Van képem, mert sem nekem, sem pedig a nálam jóval kevesebb fizetésből élő embereknek nem ezen a színvonalon kéne tengődnünk Európa közepén. Van képem, mert bár irigylésre méltó a fizetésem, mikor kimondom, mégis a jelentős részét a hitelek viszik el, panelban lakok, meghúzom a gatyát, hogy nyaralni tudjak, és egy hirtelen jött kiadás nagyon megvisel. Mert egyszerűen nem tudok gyűjteni, egy soha meg nem szűnő körbe kerültem, amiből nagyon nehéz kikerülni. Még így is.

Ennyit a panaszról, az előzményről. Az okokról, amik miatt nem tudok nyugodni. Nagyjából öt éve játszom a gondolattal, hogy el kéne valahova menni. Elsősorban angol nyelvet beszélő országba, amiből lássuk be, nincs túl sok.

A párommal együtt - mint sokan mások - Amerika felé kacsintgatunk, bár tudjuk, hogy oda kikerülni szinte lehetetlen. Második lehetőségként Anglia jött szóba, bár egyikünk sem rajong érte, sőt, talán nem is igazán szeretjük.

Első években még úgy gondoltunk rá, mint ugródeszka a nagy amerikai álom felé, de ma már látom, hogy még onnan is kb. nullával egyenlő az esélye, hogy továbbmenjünk.

Ez lenne a lehetőség?

Voltak megkereséseim Angliából. Nem egy, nem kettő. LinkedIn-nek köszönhetően volt, hogy nem telt el egy nap sem Londonból telefonáló fejvadászokkal való csevegés nélkül.

Most viszont egy kicsit máshogy néz ki a történet. Kaptam egy ajánlatot, interjúztam telefonon, megcsináltam egy teszt feladatot, majd közölték, hogy br. 60.000 GBP / év fizetéssel várnak Londonban, segítenek lakást keríteni.

Ez lenne a lehetőség, amire vártam? Böngésztem az álláshirdetéseket különböző portálokon, mégis mennyi lehet az átlag Londonban az IT ezen szegmensében. Ahogy ezeken a portálokon is igen nagy a szórás fizetés tekintetében (35-80e / év), a blogokon, fórumokon is merőben más véleményeket lehet olvasni, milyen fizetésre van szükség ahhoz, hogy valaki (jól) megéljen.

Van, aki azt írja, 20 ezerből tök jól elvan, más viszont még 70 ezres fizetéssel sem érzi magát kiegyensúlyozottnak. Hangsúlyozom, London. Azt már leszűrtem, hogy pl. Manchesterben teljesen más a fizetési átlag, és a havi kiadások is máshogy alakulnak. Természetesen a már kint lévő, vagy már hazajött ismerősök is teljesen különböző véleményeket mondanak.

Egyelőre egy fizetésből kell megélni

Van egy párom, aki bár folyékonyan beszél angolul, a szakmája nem éppen nemzetközi. Könyvelő. Ezen felül ez most nem is annyira releváns, hiszen a 4 hónapos gyermekünk mellett biztosan nem fog tudni dolgozni.

Ennek fényében viszont az én fizetésem kell megfelelő színvonalat biztosítson hármunk számára, úgy, hogy az itthoni hiteleket sem áll szándékomban gazdátlanul magukra hagyni, így nyilván kintről szeretném fizetni őket.

Mindezt úgy, hogy azért nem szeretnék egy másik országba költözni, hátrahagyni barátokat, nagymamákat, családot, egy egész életet, hogy alacsonyabb életszínvonalon éljek, mint most. De szerintem még az ugyanolyan is kevés.

Ti mit gondoltok erről? Ha már hátrahagysz mindent, ne legyen minimum jobb, amit amott kapsz cserébe? Nem szeretnék azért kiköltözni, hogy garasoskodjak, illetőleg azon gondolkodjak, hogy ha úgy tartja kedvem, megehetek-e egy menüt a mekiben (csak a példa kedvéért).

Albérletből albérletbe?

Komoly fejtörés számomra, hogy kint vajmi kevés esélyt látok rá, hogy valaha saját otthonom lesz. Vándorként folyton albérletezni meg elég nyomasztó nem? Tudja az ember otthon érezni magát egy idegen országban, miközben még azt a helyet sem szabhatja saját ízlésére, ahol lakik?

A hatvanezres fizetés elegendő lenne egy jó élethez hármunk számára Londonban? A gyermekemet biztonságban tudhatom, bármilyen betegség esetén például?

Amennyire nekem sikerült összekaparni az információkat

Ha egy olyan albérletet szeretnénk, ami már jónak mondható, állítólag havi 1600 fontból bőven ki kell jönnie, rezsivel együtt.

Tömegközlekedés állítólag 250 font lenne kettőnk számára (itthon soha nem voltam hajlandó tömegközlekedni, és kint sem szeretnék hosszú távon..., de az autózásnak nem sikerült kiderítenem a költségeit).

Az itthoni hitelek (korábbi számítás alapján, mikor még jóval alacsonyabb volt a GBP árfolyama) 345 fontot emésztenének fel.

Az így kijött havi kötelező kiadás 2195 GBP. Hangsúlyozom, ezt alacsonyabb árfolyam mellett számoltam, illetőleg tanácsok, pletykák, interneten összevadászott információk alapján.

A listentotaxman számítása alapján a havi nettó jövedelmem 3480 GBP lenne, azaz a kötelező kiadásokat követően 1285 maradna kajára, ruházkodásra, életre.

Mindezek mellett hogyan alakulna a biztosítás? Alkalmazott esetén ki fizeti azt meg? Ha a fenti oldal számítását veszem alapul, abban van national insurance, ami gondolom az ottani „TB". Mi a helyzet a párom és a gyerek esetében?

Ha szeretnék félretenni, mert 1.) gondolok az idős korra 2.) benne van a pakliban, hogy mégis hazajönnék, akkor legyen legalább valami nyeresége a dolognak; szerintetek lehetséges ennyiből?

Válaszaitokat, tanácsaitokat előre is köszönöm!"

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.