Karácsony előtt nem sokkal talán nem is olyan meglepő, de a mai válogatás gerincét az ételek adják, persze aztán kiderül majd, hogy ez csak az első benyomás. Mindenesetre aki szereti a csokit, készüljön, mert azt is készítünk ma, miközben összegzünk is egy kicsit, és szokás szerint nagyot utazunk.
Immár harmadik éve él Egyiptomban ottani országfelelősünk, Timi, aki most összegző posztban tekintett vissza erre az időszakra. Ebből a posztból jön az első mai részlet, persze azzal, hogy érdemes az egész írást elolvasni, ide kattintva!
"Már-már teljesen belefeledkezem a látványba és a hozzájuk fűződő emlékeimbe, mikor Kairó Nasr City körzetében járva elhaladunk néhány tank mellett, amik az elmúlt hónapok mozgalmas, ám cseppet sem szívderítő eseményeit juttatja eszembe.
Az út egy részét eltorlaszoló vasrácsok még a helyükön várakoznak és a járdán szobrozó katona sem eresztette lejjebb hosszú, megtöltött fegyverét; kitartóan, a járókelőkre szegezve áll glédában mögötte.
A rádióban halk Korán recitálás megy s miközben a dugóban araszolunk hazafele, eltűnődöm, mennyi minden is történt velem az elmúlt három év során.
Vendégként, az ország varázsának foglyaként nemegyszer töltöttem már rövidebb időt Egyiptomban, de hogy mennyire más lesz itt élni a röpke látogatásaimhoz képest, azt nem sejtettem.
Bevallom, főleg az első másfél évben igen csak hullámzott a szeretetem Egyiptom iránt, amit a családom, a barátaim, az otthon megszokott kis dolgaim és a természet mérhetetlen hiánya csak egyre fokozott. Valószínűleg a legtöbb határátkelőben hasonló érzések kavarognak, ám nekem ez volt az első alkalom, hogy 10 napnál többet legyek távol kis hazámtól.
(...)
Megmondom őszintén, nem volt könnyű és néha még most sem az! De még ha néha nehézkesen is, úgy érzem, sikeresen vettem az akadályokat és elmondhatom azt, hogy szeretek Egyiptomban élni."
Abált szalonna és Vasas-sál
Egyiptom után csak Törökországig megyünk, és egy egész érdekes írás az eddig még nem szemlézett Innen blogról. A poszt különlegessége, hogy egy anya írja, akinek a fia Törökországban tanul, ő pedig most advent alkalmából kiment meglátogatni. Lássuk, hogy élte meg az érkezés pillanatait!
„Iszonyú nagy pakkal érkeztem, rengeteg húsáruval: beleértve a juhbeles virslit, paprikás abáltszalonnát, sőt, még készre sütött interfoodos cordon bleu-t is hoztam. De maradt hely a Vasas-sálnak és meznek is, amivel a fiúkollégiumban jobban ki tudja fejezni az identitását.
(...)
Szabadidejében a fiam kísérget, megmutatja a kedvenc helyeit, focistadion és ajándékboltja, egy kis tengerpart halas szendvicsezéssel, és ma ellátogattunk a helyi szír kisebbség szépen felújított ortodox templomába és gyertyát gyújtottunk a 3 hete meghalt Anyám, Nagyi emlékére, mert ez a közös élmény nagyon kellett.
Tulajdonképp a klasszikus városnéző program a fő turistanevezetességekkel megvolt a megérkezésemkor, a fiamnak annyi esze volt, hogy tömegközlekedéssel hozott be a reptérről, ami a csomagjaink számát, súlyát és méretét tekintve egyáltalán nem volt vicces a háromszori átszállással.
Ketten együtt több mint 50 kilót cipeltünk, csorgott rólam a verejték, mert nem elég, hogy bundában jöttem, még minden ruhából a dupláját vettem fel, mert már nem maradt hely a bőröndben. (...)
Amikor végre megérkeztünk a Taksimra, megint egy csomó lépcső volt, és járda nem nagyon van, ráadásul a csorba macskaköveken a bőröndök sem gurulnak. Azért foglaltam itt szállást, mert itt van a közvetlen reptéri busz végállomása. A szállásunkban a legfölső, azaz negyedik emeleten vagyunk és egy nagyon keskeny csigalépcső vezet fel."
Eddig tehát az érkezés, hogy mi minden történik még, azt olvassátok el az Innen blogon!
Csoki Hawaiion és Új-Zélandon
Végezetül (ha már itt a karácsony) jöjjön a csokiszekció, méghozzá Hawaii-ról és Új-Zélandról, persze a kettő csak érintőlegesen kapcsolódik. Kezdjük Hawaii-jal, ahol Janek régi álmát valósította meg.
„Egy közeli 'boldogsághormon bolt' - nevezzük így - úgy gondolta, csinál magának ingyen reklámot azzal, hogy csoki készítő órát ad. Ez így önmagában rendben is van, mert szerintem jó ötlet, az embereket úgy bevonzani, hogy ne vásárolni gyere, hanem tanítok valami érdekeset.
Maga az „óra" egyébként 40 perc volt, és rohamléptekben végigmentünk a csoki készítésen. Honnan van az alapanyag, miből készül, mi a folyamat, ilyesmik.
Ami nekem hiányzott, hogy pl. nem magyarázta el, hogy kell csokit profin kóstolni, hogy tudod megállapítani a minőséget, VISZONT külön piros pont, hogy a pasi minden második mondata az volt, hogy csak jó minőségű alapanyagot szabad venni, és abból is lehetőleg helyit.
A folyamat úgy nézett ki, hogy amikor megérkeztünk, akkor már kész volt az olvasztott csokoládé, gyors előadás, hűtés a műmárvány asztallapon, bonbonformák feltöltése, mélyhűtőben fagyasztás (fekete pont. Nagy, teljesen elrontotta a végső terméket) amit csak kicsit enyhített a tény, hogy az eladott csokikból addig kóstoló volt, kiosztás, és húzzatok haza. :)"
Minden mást, képeket és technológiát (ami így karácsony előtt hasznos is lehet), a Legfrissebb Hawaii Hömbölgések blogon olvashattok el!
Hihetetlen szeretetbomba
Végül Új-Zélandra látogatunk, és érintőlegesen folytatjuk a csokivonalat, bár Klári posztjának lényege (melyet teljes egészében itt olvashattok el) természetesen nem ez, hanem valami sokkal fontosabb. Lássuk!
„Vettem két nagy adag Celebrations csokit, hogy majd amikor megyek be az időseimhez, akkor a kollegáknak vigyek egy kis boldogság hormont....
Aztán a reggeli készülődésben eszembe jutott, hogy hoooppááá, ezek elkezdtek valamilyen fogyókúrás játékot, így úgy döntöttem, út közben majd veszek gyümölcsöket. Így ehetnek fini gyümölcsöket, de hát mégis karácsony közeledik, úgyhogy a csoki is jól jön. :)
Izgulva mentem. Öt hónapja nem voltam az Otthonban. Izgultam, örülni fognak-e nekem, meg nagyon-nagyon vártam, hogy megszeretgessek mindenkit...
(...)
Sok-sok ölelést, puszit, kérdéseket kaptam mind az időseimtől, mind a kollégáktól, akik megláttak. :)
Hihetetlen szeretetbomba ez, ami nagyon jól esik, és arra sarkal, gyerünk, gyerünk, csinálni kell tovább, tanulni kell, és hogy jaj, de jó, hogy végre kimozdultam...
Csodás nap, csodás élmények, csodás érzés... Mi bajom lehet az élettel? - gondoltam... A válaszom: semmi. :)"
Lehet-e ennél szebb gondolat pár nappal karácsony előtt? Aligha.
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Végezetül egy kérés, felhívás, amit a blog egyik állandó olvasója, kommentelője, VHB kezdeményezett, én pedig nemes és jó ötletnek tartok. Íme:
Felhívás karácsonyi adakozásra
Itt a karácsony és szeretném megkérni a külföldi blogolvasókat (természetesen azon otthoniakat is, akiknek nem gond), hogy csupán 10 EUR/GBP/CHF erejéig, támogassák a Dévény Anna Alapítványt. Aki nem ismerné őket, itt egy index videó.
Az utaláshoz javaslom a transferwise céget.
Szeretném ha ez egy HÁ blogkezdeményezés lenne és annak érdekében, hogy a végén össze tudjuk adni, hogy mennyit küldtünk, megkérek mindenkit, hogy a képfeltöltésre rakja fel a bizonylatát a kényes adatok eltakarása mellett. Itt az enyém.
Az alapítvány működésében semmilyen módon nem vagyok érintett, rokonom vagy akár ismerősöm sincs, akit kezeltek volna, pusztán nagyon hasznosnak gondolom a tevékenységüket.
Köszönöm szépen és kívánok mindenkiknek kellemes karácsonyi ünnepeket!
VHB
Az utolsó 100 komment: