Az orosz konyha számomra mindig is misztikus dolog volt, amit megismertem belőle (nem volt sok) az sem nagyon lelkesített fel. Így aztán külön érdeklődéssel olvastam Kutya79 legújabb írását, amely éppen a gasztronómiát járja körül. Kiderül belőle, hogy a menzakaja nem is olyan rossz, a tej meglepő módon tejből van és még azt is megtudhatjuk, mi is a perepecs és mi fán terem a tabany. (A képekért pedig külön hála!)

Ebédre pohlebka leves, saslik krumplipürével, káposzta saláta és karamellizált sűrített tejjel töltött mézes sütemény.

„Korábbi írásaimban elsősorban magunkról és az itteni körülményekről írtam. Mostani posztomban az étkezéssel, élelmiszerekkel kapcsolatos benyomásaimat, gondolataimat gyűjtöttem össze.

A víz

Amíg nem jártam Oroszországban, nehezen tudtam elképzelni, hogy az ivóvíz beszerzése bizonyos helyeken probléma lehet. Persze, gyakran hallani ilyesmit otthon, hogy fogy a Föld vízkészlete, meg hogy sokfelé szennyezett az ivóvíz, de ezt a problémát a folyó- és ásványvizekkel jól ellátott országunkban nehéz érzékelni.

Viszont itt Izsevszkben, a városban is mindennapi probléma, hogy legyen otthon elég mennyiségű vizünk. Ami a csapból folyik, az nem iható, annyira szennyezett, és egyesek szerint fürdeni is csak módjával kéne benne.

A víz tisztítására itt elterjedt módszer a házi szűrőkészülék beépítése. Nekünk is van ilyen, de nem nagyon bízunk benne, ezért az azon keresztül nyert vizet csak ritkán, és akkor is csak forralva használjuk.

A vizesbódé ahova járunk. Ilyen bódékból lehet tiszta vizet vásárolni Izsevszkben.

Az ivóvízért a szomszédos háztömb közepén felállított kis vizes bódéhoz járunk, ahonnan 5 literes ballonokban hordjuk haza. Hogy az a víz honnan származik, azt nem tudom, de a helyiek általában azt ajánlják, hogy az ilyen bódékban árusított vizet fogyasszuk. Egy liter víz 3,4 rubelba kerül ezeknél a bódéknál. (Egy rubel valamivel kevesebb mint 7 forint.)

Élelmiszerek, étkezés

A boltokban szerencsére majdnem minden kapható, amihez otthon hozzászoktunk. A korábbi hiánygazdaságnak nyomát se látni, a polcok tele vannak, bármi beszerezhető, amit megkíván az ember, legfeljebb egy kicsit többe kerül.

Érdekes jelenség viszont, hogy korábban általunk megkedvelt termékek időről időre el- eltűnnek a boltok polcairól. Néha, csak hónapokig nem kapni őket, de olyan is van, amit azóta se láttunk.

Az egyik iroda és bevásárlóközpont Izsevszkben

Azt hiszem, nagy átlagban ugyanannyit költünk élelmiszerekre, mint otthon, viszont itt az alapvető cikkek olcsóbbak, de a húsok, hústermékek drágábbak, mint Magyarországon. A kenyerek szerintem nagyon jók itt, a világosabb fajta is rozsosabb, mint az olcsó félbarna kenyerek nálunk, és akár egy hét elteltével is ehetőek még.

A tejek és a tejtermékek valóban tejből vannak, ezért figyelni is kell rájuk, mert hajlamosak megsavanyodni. Vicces, hogy a tejet is grammra mérik, és hogy 900 grammos kiszerelésben kapható.

Utcai kvaszárus.

Tengeri herkentyűk, szalámik

Ha valaki szereti a halakat és a különböző tengeri herkentyűket, akkor annak Oroszországban jó dolga lesz. Itt olcsón és széles választékban kaphatók a különféle halak. Füstölve, szárítva, olajban, ecetes lében pácolva, majonézben eltéve, vagy simán csak „nyersen", mélyhűtve. A csuklyás hal ikrájából készült kaviár se luxus, egy árban van a májkrémmel, általában van is otthon a hűtőben.

Amit hiányolok itt, azok a jó magyar szalámik, kolbászok, felvágottak és a magyar borok. Az itteni kolbászok (inkább szalámik, csak ők kolbásznak mondanak mindenféle méretű hengeres hústerméket) elég egyformák, számomra leginkább a turistaszalámira emlékeztetnek.

Graffitisek dekorálják az egyik élelmiszer boltot Izsevszkben.

Paprikás szalámi csak elvétve kapható, ha van is, akkor az külföldről származik, és ezért elég borsos áron adják. A boltokban egyébként nincsenek is olyan felvágottas pultok, mint nálunk, semmit nem szeletelnek fel előre, mindent egy darabban adnak el, majd a vevő bajlódik vele otthon.

Alkohol

A borokról csak annyit, hogy jó magyar borral eddig még nem találkoztam az áruházak polcain. Az egyik szupermarketban volt ugyan néhány tokaji meg egri bor, de számomra ismeretlen pincészetektől. A polcokat elsősorban az olasz, francia és a spanyol borok töltik ki, de szinte a világ bármelyik tájáról lehetne választani, akkora a kínálat. Az itteni alsóbb árkategóriába eső, összepancsolt küvék áráért otthon minőségi fajtaborokat lehet kapni.

Ha már az alkoholoknál tartunk, természetesen vodkából rengetegfélét lehet kapni. Abból viszont ritka a külföldi, csak a legnagyobb márkák férnek be a polcokra a hazai termékek mellé.

Tipikus kisbolt egy lakóház alagsorában.

Sörből is nagy a választék, de azok közt már több világmárkát lehet felfedezni. Az orosz sörök se rosszabbak náluk, igaz, általában nem is nyújtanak semmilyen különleges ízélményt. Szerintem eléggé hasonlítanak a magyar sörökhöz. Ami érdekes még a sörökkel kapcsolatban, az az, hogy sok boltban lehet másfél vagy kétliteres palackokba friss sört csapoltatni.

Így eszünk mi

Hétköznapokon általában az egyetemi menzán szoktunk ebédelni. Első hallásra talán nem tűnik valami kellemesnek, de meglepően jó minőségű ételt készítenek, árban pedig verhetetlenek. Ha otthon főznénk magunknak, akkor sem tudnánk kihozni a három-négyfogásos ebédeket kettőnknek 170 rubel (1200 Ft) körül. Az adagok ugyan kicsik, ezért is kell három-négy fogást választani, de szerintem ez így jobb is, mert legalább többfélét eszünk.

Az UdGU (Udmurt Állami Egyetem) menzája. Általában itt ebédelünk.

Nem szimpatikus számomra az a magyar szokás, hogy egy éttermi adagnak akkorának kell lennie, hogy ha azt mind megeszem, akkor kettéáll utána a fülem, és mozdulni se tudok.

Jobban tetszik, hogy eszem egy kis salátát előételnek, kérek utána egy finom levest, majd valami főfogást, és végül egy kis desszertet. Így komplett, így kellemes. És tudják ezt az oroszok is, igaz, sokan még a számunkra olcsó menzán is spórolnak és csak egy vagy két fogást esznek. Nem is látni annyi kövér embert itt, mint otthon.

Az egyetlen baj a menzával az, hogy elég egyhangú az ételválaszték. Mindig van legalább háromféle saláta, ezek között van édes és van savanyú is, némelyik ecettel, de többnyire majonézzel, káposzta, répa, uborka, kukorica, cékla, különböző gyümölcsök, tonhal, rák, tengeri alga, sajt, tojás és sonka, különböző kombinációkban. Az ínyencek akár még csipsszel díszített salátát is választhatnak! Az oroszok előételnek eszik, még a leves előtt, mi is többnyire így teszünk.

A menzán elég jó leveseket készítenek, kedvencünk a szoljanka, olajbogyóval és savanyú uborkával, de jó a scsí, a borscs és a krumplis gombaleves is. Minden leveshez jár egy kis tejföl, esetenként majonéz, ami lágyabbá teszi a levesek savanykás ízét.

A főfogás az ebéd gyenge pontja. Mi már csak nevetünk rajta, de szinte mindig ugyanaz van. Lehet választani valamilyen húsfélét valamilyen körettel. Főzelékek, tésztaételek vagy vegetáriánus, zöldséges ételek nincsenek. Néha van krumplipüréburokban sütött gomba vagy rösztihez hasonló krumplipogácsa, esetleg palacsinta, egyébként a vegetáriánusoknak meg kell elégedniük a saláták és a köretek variálásával.

Menzakaja: sárgaborsós krumplileves, majonézes sült sertésszelet dinsztelt babbal és előétel sonkából, sajtból, tojásból és uborkából természetesen ez is majonézzel

Kotlett és hajdina viszont mindig van, melyek kellemetlen szagát gyakran már a bejáratnál lehet érezni. A kotlett leginkább a magyar fasírtra hasonlít, a hajdina pedig egy barna színű gabonaféle, amit a rizshez hasonlóan megfőznek, de sajnos nem túl jó az íze. Az oroszok nagyon szeretik, minket viszont ki lehetne kergetni vele a világból.

Néha viszont kapható a szokásos krumplipürén, rizsen és tésztán kívül főtt árpagyöngy, lecsós tök, dinsztelt káposzta vagy hagymás bab is köretnek, melyeket otthon is szívesen ennék.

A húsok nem túl izgalmasak, sült csirkecomb és tepsiben sült hússzeletek szoktak lenni. Néha van „magyar" gulyás, ami inkább a pörkölthöz hasonlít, és néha adnak saslikot is. Hal viszont mindig van a kínálatban, mostanában egyre többször szoktuk választani.

Desszertnek édes péksüteményeket lehet enni, de itt is ért már minket meglepetés. Az édesnek látszó süteményről az első falat után derült ki, hogy az tulajdonképpen sós, hogy a túrósbatyunak kinéző cucc tulajdonképpen sajtos croissant, és hogy az ökörszem nem túróval, hanem krumplipürével van töltve.

Uniformizált étkezés

Oroszországi utazásaink során vártuk, hogy milyen helyi specialitásokkal tudunk majd megismerkedni, de sajnos azt kellett tapasztalnunk, majdnem teljesen ugyanolyan menükkel találkoztunk Szentpétervártól egészen a Bajkál-tóig. Úgy látszik, az elmúlt rendszerben az étkezést is sikerült teljesen uniformizálniuk.

Falusi szolgáltatóház Bakíriában. Alul bolt és étterem (menza), az emeleten szálláshely.

Udmurtiában a perepecs és a tabany számít helyi specialitásnak. A perepecs kis kerek, gyúrt tésztából készült, darált hússal, gombával, káposztával vagy egyszerűen csak krumplipürével töltött, kemencében kisütött étel. Személyes kedvencem a gombás, de a káposztás és a húsos is nagyon finom. A perepecs elég gyakori étel, általában lehet kapni a pékségekben is az orosz pirogok mellett, vagy egyes éttermekben és büfékben is rendelhető.

Vele ellentétben a tabannyal inkább csak vendégeskedések alkalmával találkozhatunk, házilag elkészítve. Leginkább a palacsintához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy kelt tésztából készül, emiatt kicsit vastagabb, és eredetileg ezt is a kemencében sütik. Persze modern világunkban előfordul, hogy kemence híján inkább a gáztűzhelyen, serpenyőben készül.

Perepecs, rajtuk tabany, mellettük a hozzá való szósz és szamagon.

A tabanyt általában egy fehér, a besamelmártáshoz hasonló szószba mártogatva fogyasztják. Nálam ez nem aratott nagy sikert, de pár hete egy vendégségben kaptunk olyan tabanyokat, melyekbe füstölt haldarabkák, illetve sült csirkehús volt aprítva, és így már határozottan finomabb volt.

Vendégségben a perepecs és a tabany gyakori kísérője a szamogon, ami tulajdonképpen házilag lepárolt alkoholos italt jelent. Egyszerűbb esetben csak erjesztett cukrozott élesztős vizet használnak, mint alapanyag, de állítólag létezik olyan verzió is, amikor valamilyen gyümölcs – jellemzően erdei bogyók – is kerülnek bele. Tulajdonképpen nagyon hasonlít a mi pálinkánkhoz, de általában nem olyan erős.

Nos, ennyi étel és ital után mit is mondhatnék mást búcsúzóul, minthogy: Egészségünkre!"

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.