Régen volt már hajós poszt, így ma jöjjön Dávid története, aki immár harmadik szerződésére tér vissza a tengerekre. Mint írja, a féléves szerződések kemények, hiszen szabad nap alig van, és aki erre vállalkozik, annak az összezártságot is bírnia kell. Neki mégis megéri.

„Hajózásom történetét szeretném megosztani veletek. Egyre több olvasmányt találok én is ebben a témában, a vélemények elég eltérőek, ezért szeretnék én is hangot adni az enyémnek.

Sok negatív hozzáállású komment érkezik ehhez a témához mindig, leginkább azt hangoztatják, hogy mennyire sokat kell dolgozni. Hogy nincs elegendő pihenő idő, van, aki egyenesen „rabszolgamunkának" nevezi. Szerintem, aki fél a munkától, az először is ne a vendéglátást válassza.

Bárhol szétnézünk a vendéglátás területén (Magyarországon is), mindenhol sokat kell dolgozni. 10-12 órát alsó hangon, van ahol sokkal többet. Ez nem egy 8 órás irodai munka, lássuk be. És nem is könnyű. Folyamatosan talpon lenni, rohangálni, na meg persze elviselni a vendégeket, akik gyakran meg tudják nehezíteni az életedet.

Ezért úgy gondolom, ezt a fajta munkát csak az tudja pozitívan megélni, aki szereti ezt csinálni. Aki szereti a vendégeket, szeret folyton emberek között lenni, és akinek nem büdös a munka. A vendéglátás egy hivatás.

És jól lehet vele keresni. Itthon nem sok olyan tisztességes munka van, amivel olyan jól lehet keresni, mint a vendéglátással. Persze ez változó, ahány ház annyi szokás, és annyi fizetés. De hazai viszonylatban kiemelkedő. Külföldön pedig természetesen még inkább.

Klasszisokkal jobb lehetőségek

Nem is akarom most feszegetni a „Menni vagy maradni?" témát, mert ezzel is komoly lavinákat lehet elindítani. Mindenkinek megvannak az okai arra is, hogy itthon maradjon, és arra is jócskán, hogy elinduljon a nagyvilágba „szerencsét próbálni". Szerintem ez mindenkire magára tartozik, hogy miért és hogyan dönt. De azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy külföldön klasszisokkal jobbak a kereseti lehetőségek.

Itt térnék át a hajós munkára, ami elég komoly távlatokat nyit meg a kalandvágyó fiatalok számára. A hajókon (legyen az folyami, vagy óceánjáró) leginkább vendéglátósként lehet elhelyezkedni, de ezeken a hajókon gyakorlatilag mindent megtaláltok. A jóga oktatótól kezdve a kozmetikusig, minden van, amit csak a színvonalas vendégek kívánhatnak.

Jómagam pincérként kerültem ki óceánra, ezért a dolgoknak leginkább erről az oldaláról tudok visszajelzést adni. Korábban nem dolgoztam pincérként, sőt magához a vendéglátáshoz sem volt sok közöm soha, de mindig érdekelt, mindig ott motoszkált a fejemben, hogy talán ezt akarom csinálni.

Ha étteremben jártam, mindig figyeltem a pincéreket; hogy dolgoznak, mit hogyan csinálnak. Aztán úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam. Nagy fába vágtam a fejszém, mert egyből külföldöt akartam megpróbálni.

A felkészülés

Egy közvetítőcégnél jelentkeztem, akikről tudtam, hogy kifejezetten a hajós, vendéglátós munkákra szakosodtak. A cégnél mindenben segítettek, teljes körű tájékoztatást kaptam azzal kapcsolatban, mi hogyan működik ezeknél a munkáknál, és mik a feltételek.

A nyelvtudásom már elegendő lett volna, de szakmai végzettség nélkül valószínűleg tovább tartott volna elhelyezkedni, ezért úgy döntöttem, elvégzek egy felszolgálóképzést. Bár nem volt ez szükségszerű ahhoz, hogy segítsenek munkát találni, de szerettem volna bebiztosítani magamat – és nem bántam meg!

A tanfolyam aránylag rövid ideig tartott, de nagyon jól meg volt szervezve. Elmélet-gyakorlat megfelelő arányban, ennél gyorsabban nem lehet egy szakmát kitanulni, mégis alapos képzést kaptunk. Profi tankönyvekkel, és profi oktatóval.

Én mellé elvégeztem egy szakmai angol képzést is náluk, mert hiába az erős középfokú nyelvtudás, a vendéglátós szakkifejezésekről nem sokat tudtam. Pluszban járt a tanfolyamhoz egy barista, és egy bármixer tréning, aminek (bár először nem hittem) hasznát vettem azóta a munkám során is.

Az interjú

A vizsga, és a bizonyítvány megszerzése után gyakorlatilag rögtön részt vettem egy interjún egy hajós cégnél, ami elsőre sikerült! Fogalmam sincs, hogy az iskola elvégzése nélkül sikerülhetett-e volna. Ami biztos, hogy akik a bizonyítványunkkal a kezünkben érkeztünk, szinte mind felvételt nyertünk.

Az interjú nem volt vészes, leginkább az angoltudásunkat tesztelték, pár tipikus állásinterjús kérdéssel fűszerezve (miért szeretnéd ezt a munkát, miért te lennél a megfelelő személy, stb). Nálam pár szakmaibb jellegű kérdést is feltettek, voltak, akiknek nem, de ezen a ponton kifejezetten örültem, hogy elvégeztem a tanfolyamot, különben biztosan nem sikerült volna.

Az interjú után meg kellett adnom a legkorábbi időpontot, amikor ki tudok utazni. Mivel semmi kötöttségem nem volt itthon, azt jelöltem be, hogy ASAP, vagyis amint lehet, indulnék is.

Másfél hónap múlva utaztam, addig elég sok elintéznivaló volt persze (orvosi vizsgálatok, repülőjegy és vízum intézése) de ehhez sok segítséget kaptam a közvetítőimtől. Miamiba repültem, és ott szálltam fel a Carnival Fantasy hajójára.

Pihenőnap nélkül fél évig

Hat hónap hajós élet következett, amit én nagyon élveztem. Keménynek valóban kemény a munka odakint, sokat kell dolgozni, de bőven van, ami kárpótoljon érte. Bejártam a karibi térséget, közben annyi pénzt kerestem, amennyit itthon sehol sem tudtam volna.

Hogy mit értek pontosan az alatt, hogy kemény munka? Pihenőnap ugye nincsen, a 6 (esetleg több) hónapos szerződés minden egyes napján dolgozol. Mennyit? Az sok mindentől függ. 12 óránál nemigen fordul elő, hogy kevesebbet kell, de többet sem túl gyakran.

A munka nagyjából eloszlik a nap folyamán, felszolgálóként leginkább a reggelinél / ebédnél / vacsoránál van a legnagyobb hajtás, attól függ persze hogy hova vagy éppen beosztva. A munkaidő többi részében is van azért teendő, igazából sok minden mást is kell csinálnod a felszolgáláson kívül, besegíteni ott, ahol éppen szükség van rá.

Az én tapasztalatom szerint nem maga a munka, vagy a munkaidő a megterhelő (hiszen említettem, ez nagyon sok helyen így van), hanem az, hogy nincs szünnap. Hogy nincs olyan nap, amit végig pihenéssel, szórakozással tölthetsz.

Megpróbáltam mindent megnézni

Ez eleinte rendesen leterhel, de ha ráhangolódsz erre a ritmusra, akkor már könnyebb. A szabadidőd nem sok, viszont azt el tudod tölteni tartalmasan. Igazából az, hogy mire futja az idődből, leginkább azon múlik, hogy mekkora az alvásigényed.

Én például elég jól viselem az alváshiányt, és úgy voltam vele, hogy ameddig az erőmből futja, megpróbálok a lehető legtöbb dolgot kipróbálni és megnézni, ha éppen nem dolgozom.

Fent a hajón is mindent biztosítanak a személyzetnek. Külön étterem, sportpálya, medence, szórakozóhely. Ha a hajó kiköt, és szabad vagy, le lehet menni és a kikötő környékén szétnézni, vásárolni. Persze, ez alatt a pár óra alatt nem fogsz egy várost, egy országot megismerni, de többet látsz belőle, mint a magazinok lapjain, vagy mások nyaralós fotóin. Minden héten egy másik ország, másik sziget partjain sétálni – felbecsülhetetlen!

Folyamatosan összezárva

Legjobban mégis a társaságot élveztem, szinte mindenki fiatal volt, úgy velem egykorú, és ahányan voltunk, annyi országból érkeztünk. A szabadidőnket is többnyire együtt töltöttük.

Itt nagyon sokat számít, hogy mennyire jössz ki a kollégáiddal, hiszen ha tetszik, ha nem, folyamatosan össze vagytok zárva. Egy (eleinte) vadidegennel fél éven keresztül egy apró kabinban lakni (még ha az alváson kívül nem is töltesz ott sok időt) ki tud készíteni, ha nem vagy rugalmas, vagy nem vagy társaságkedvelő típus.

Sok rémtörténetet hallottam már arról is, hogy hogyan viselkednek a hajón az emberrel, hogy az újoncokat folyton „szívatják". Szerencsére én ilyet nem tapasztaltam, legalábbis nem a saját bőrömön.

Életre szóló tapasztalat

Úgy gondolom, mindent a hozzáállásod dönt el! Ha látják rajtad, hogy talpraesett vagy, nem nyafogsz és komolyan veszed a munkát, közben igyekszel beilleszkedni, akkor meg fognak becsülni.

Velem az elejétől kezdve korrekt módon viselkedtek. Sok segítséget kaptam a kollégáimtól, és nagyon sokat tanultam a tapasztaltabbaktól. Elég sokan voltunk felszolgálók a hajón, többen magyarok, de szükség is volt mindannyiunkra, hiszen mindig nagy volt a hajtás. Nem tévedés, hogy sok a munka, de nagyon megéri!

Ez egy olyan életre szóló tapasztalat, egy annyira más világ, hogy kár lenne kihagyni, ha az embernek lehetősége nyílik rá. Én legalábbis örülök, hogy nem hagytam ki, és most kis pihenő után hamarosan már a harmadik szerződésemre fogok kiutazni."