Valami azt súgja nekem, a mai egy megosztó poszt lesz, hiszen szerzője, Bé egy németországi étteremben dolgozik pincérként és tapasztalata szerint, ha egy férfi picit odafigyel a külsejére, az öltözködésére, akkor gyakorlatilag bárkit megkaphat.
„Hasonló írással még nem találkoztam a blogon, pedig szerintem rengeteg férfi társam él egyedül külföldön, csak az én szűkebb környezetemben öt olyat ismerek, aki a jobb élet reményében, hátrahagyva mindent, külföldön keresi a kenyerét.
Reggel felkel, dolgozik, hazamegy, kaja, pihi, majd hétvégente meglátogatja a közeli bordélyházat, egy-két sörrel a kezében. Ismerősen cseng? És ez így megy minden héten, minden hónapban, egészen addig, míg meg nem unja, és hazamegy, mert már eleget keresett, vagy mert rájön, hogy ez nem élet.....
Pedig Németország nők terén hihetetlenül változatos, és gyakorlatilag ha egy picit odafigyelsz a külsődre, az öltözködésedre, akkor bizony bárkit megkaphatsz. Ezzel nem mondtam szerintem újdonságot, otthon is hasonló a helyzet. Csak itt nehezíti esetleg a nyelvtudás hiánya, amivel sokan takaróznak.
24 éves vagyok, étteremben dolgozom, sima, átlagos pincérként. (Még a németet se beszélem tisztán.)
18-22 évesek: gyakorlatilag ez a legnehezebb, látod, hogy bejössz nekik, de ők még elvárják azt a nyelvi szintet, amit ők is beszélnek. Így már nehézkes...
23-26-ig: Ez a kedvencem (nem véletlen, hisz saját korosztályom). Az egyetemista lányok a kalandot keresik, még jobban is motiválja őket, hogy akcentusod van. Nekik még menő a „szexi pincér" sráccal flörtölni. Kaptam már egy 6 fős lánytársaságból 4 telefonszámot, és akit végül felhívtam másnap, azzal indított, hogy ugye csak őt hívtam fel - elképesztő.
Miután gasztronómiáról beszélünk, ebbe az éjszakai munka is erősen beletartozik. Szomszédos bárok, éttermek dolgozói rendszeresen együtt isszák meg a napvégi sört. Hasonló korosztály, hasonló sztorik, hasonló emberek, hasonló életfelfogás. Mi kell még?
26-30-ig: Ez egy roppant érdekes korosztály. Hozzáteszem, szerintem ebben a korosztályban Németországban legalább négyszer-ötször annyi a szingli nő, mint otthon. Banki alkalmazottak / titkárnők, feltörekvő menedzserek, akik vagy a sok munka miatt nem találták meg azt, akit keresnek, vagy csak egyszerűen az évek alatt olyan elviselhetetlenek lettek, hogy már senkinek sem kellenek. Pedig borzasztóan szexik, igényesek, adnak magukra.
Ha te is adsz magadra ők azok, akik három mondat után teszik le a telefonszámukat. Ha még erre visszakacsintasz, és kedvesen mosolyogsz, tuti az aznapi siker. Nem érdekli őket sem a nyelvi szinted, (sőt talán még jobban doppingolja őket, mert tudják, hogy úgysem lesz folytatás, ugyebár az ő pasi ideáljuk egy bankigazgató) csakis pusztán AZT akarják!
30-40-ig: A házasságból kiment a levegő, gyerekek, stb. Még a nevem sem érdekli, gond nélkül belecsúsztatja a zsebembe az elérhetőségét, miközben a WC-re igyekszik, és a férje, az öltönyös Hans, meg az étlapot böngészi. Egyszerűen süt róluk az egymás felé érzett érdektelenség.
Külföldi vagy? Pár hónapja élsz itt? Nem beszéled a nyelvet? Nem vagy török meg indiai? Hát, akkor bizony Jackpot vagy ezeknek a nőknek!!! Volt olyan, aki egyedül jött, irgalmatlanul sokat magyarázott nekem, finoman mondtam már neki, hogy felét nem értem, de őt ez hidegen hagyta, csak mondta, mondta, majd 7,50-es számlára adott egy ötvenest meg a névjegykártyáját... paff.
Azért írtam meg ezt a posztot, mert szerintem a férfiak belemenekülnek abba a tudatba, hogyha külföldön vannak, csak bordélyházban lehet nőket felszedni. Pedig aztán a német nők feleannyira sem gátlásosak, mint mondjuk az otthoniak."
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: