Igen nagy vihart kavart még a múlt héten az a poszt, melyben a Budapest Times távozó főszerkesztőjének írásából idéztem. (Egy mondatban összefoglalva: „Lady Hungary! Randizni veled kellemes, együtt élni viszont rohadtul lehetetlen.") A poszt kapcsán nem csak kommentek, levelek is érkeztek, melyek közül az Egyesült Államokban élő Istváné volt az egyik, aki úgy látja, a mai napig nem sikerült levetkőzni a fejekben a szocializmus örökségét. Ti mit gondoltok?
„Ez kicsit mozaikos lesz, de hátha érdemes elolvasni. Kilenc évvel ezelőtt költöztem Amerikába és úgy adódott, hogy itt maradtam. Nagyon egyet értek Boyko úrral, nagyon jól és jót írt. Itt, Baltimore-ban örülnek az ötleteimnek, szinten mindnek, így élmény itt lenni.
Otthon is vannak / voltak jó ötleteim. A kisvárosban, ahol felnőttem, volt szerencsém összehozni egy „jobb" helyi újságot. Jó ötlet volt, azóta is megy, nélkülem.
Összefogás csak a bajban
Nekem a „dögöljön meg a szomszéd tehene is" mondás volt, ami a legjobban leírta Magyarországot. Még kicsit talán most is. Ezt alighanem örököltük valahogy... van egy csomó dolog, ami az egyik generációról a másikra öröklődik, és nem egyszerű tőle megszabadulni.
Magyarország kicsit tudatzavaros. Tele van nagyszerű lehetőségekkel, amiket leginkább emberek hordoznak, de nem tud kibontakozni. Csak akkor van együttműködés, amikor baj van (lásd árvíz), egyébként a tehetségüket arra pazarolják, hogy a másik ne tudjon valamit összehozni. Persze nem feltétlenül szánt szándékkal, ám sokszor mégis ez a vége.
Azt elég furcsának tartom, hogy nincs olyan külföldi nagyváros, ahol lenne magyar negyed. Régebben New Yorkban elkezdődött valami, de aztán szétszóródtak a magyarok.
Oda megy, ahol hagyják értelmesen boldogulni
Amikor válaszokat keresünk, talán érdemes lenne emlékezni a történelmünkre, aminek azért elég nagy része volt a tudatunk összezavarásában. 1956-ban az ország „java" kisétált.
Javaslom James A. Michener magyarra soha le nem fordított könyvét, a The Bridge at Andau címűt, ami gyönyörűen leírja valahol, hogy milyen is volt az igazi Magyarország még a két tudatmódosító hatalom agymosása előtt... és most nem olyan.
Sajnos a mai napig úgy van, hogy ha valaki értelmes emberek társaságát keresi, normális körülmények között szeretne dolgozni, akkor lehet hazafi, vagy nem hazafi, oda megy, ahol ezt hagyják.
A fejekben még ott a szocializmus?
Részben azért jöttem el Magyarországról, mert úgy láttam, nem tudjuk, hogyan kell szocializmus nélkül élni az életet. A külső kényszer megszűnt, de fejben még mindenki szocialista, bürokrata volt. Gondoltam, majd visszajövök, ha kitaláltuk, mit kell csinálni. Eltelt 10 év. Vajon kitaláltuk?
Ezzel együtt két évvel ezelőtt két hónapot otthon töltöttem, várva a következő vízumomra, és nagyon jól éreztem magam „turistaként". Így, hogy folyékonyan beszéltem a nyelvet, ismertem a kultúrát, vidám két hónap volt.
De.
De tudtam, hogy vége lesz és eljövök. Amikor belegondoltam, hogy mi lenne, ha maradnék (ha nem kapnám meg a vízumot), az kicsit lehangolt."
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Utolsó kommentek