A cím kétértelműsége természetesen nem véletlen, hiszen ebben a közép-amerikai országban egyfelől tényleg nem olcsó az élet, másfelől ezzel együtt is élhető helynek tűnik. Messzipista múltkori bemutatkozó írása után itt a folytatás, amelyből kiderül, miért érdemes ott nyelvet tanulni, mi mennyibe kerül és a végén egy könnycseppet is elmorzsolhatunk a banki költségekről olvasva. (A képekért köszönet!)

„Nagyon köszönöm az első posztra érkezett reakciókat, tanultam belőle és bár természetesen nem minden megjegyzéssel értek egyet, próbálok odafigyelni a visszajelzésekre.

Sok témafelvetés érkezett, sokakat érdekel a munkavállalás, letelepedés kérdése – de felmerült más témakör is, mint oktatás, vallás, hétköznapok, stb. Ebben a posztban és a következőkben sem tudok egyszerre mindenre kitérni, de igyekszem fokozatosan megválaszolni a kérdéseiteket.

Azonban egy fontos dologgal kezdeném! Vártam, hogy valaki majd rákérdez a "messzipista" név eredetére. Mivel nem tettétek, így elmesélem röviden.

Messzi Istvánra talán sokan emlékeznek még az én korosztályomból és a sportot kedvelők közül. A szöuli olimpia idején, 1988-ban még gyermekként a TV előtt szurkoltam neki a középsúlyú súlyemelő döntőt nézve, és ezüstérme után sokan emlegették egyszerűen „messzipista"-ként, hisz szinte az ismeretlenségből robbant be a híressé vált sportolók világába. Mivel aranyat nem nyert, így jó magyar szokás szerint a feledés homályába merült...

1991 májusában tragikus hirtelenséggel közúti balesetben elhunyt. Halála után társadalmi összefogás indult családjának megsegítésére. Minden év augusztusában súlyemelő versenyt rendeznek emlékére Kecskeméten.

Most térjünk rá az eredeti témára.

Előrebocsátom, én a hétköznapi emberek életét élem itt, nem kutató szándékkel jöttem ki, és mivel sokat utaztam is, nem mélyedtem el nagyon egyetlen témában sem!

Tehát aki kötözködni akar, annak nem lesz nehéz dolga, mert biztosan utána tud nézni statisztikáknak, mélyebb információknak. Én olyan képet próbálok felvázolni, ami a helyi lakosok érzéseit és a személyes tapasztalataimat tükrözi, nem statisztikai adatokkal fogok dobálózni.

A nyelvi alapok

Aki erre a földrészre kívánkozik, annak a spanyol nyelv legalább minimális ismerete elengedhetetlen. Hihetetlen befogadóak az emberek, de igazából csak akkor, ha spanyolul kommunikálsz velük. Ezt sok amerikai és egyéb fórum is megemlíti, és nem véletlenül.

Ha bemész egy bármilyen üzletbe, láthatóan külföldi vagy (én fehér bőrű és régen szőkésbarna voltam, ma már inkább őszes...), akkor először szenvtelen arccal (Panamában inkább morcos fejjel) néznek rád, majd két kiszenvedett spanyol szó után csodás mosoly nyílik az arcukon és éppen csak vacsorázni nem hívnak meg – kis túlzással persze.

Tehát nyelvtudás nélkül nem megy. A mosoly pedig ugyanígy kötelező!

Nyelviskolák

Igazából itt kint akartam megtanulni a nyelvet, mivel a hazai nyelvoktatásról voltak már tapasztalataim, és nem voltak illúzióim. Mielőtt kijöttem, legalább a nyelvtani alapokat azonban el akartam sajátítani, és erre jó a hazai nyelvoktatás is – sajnos tapasztalataim szerint másra nem.

Miután 4 hónapos nyelvtanfolyamon vettem részt Budapesten (napi 4 óra „kiscsoportban" – ami otthon 8-12 fős csoportot jelentett), melynek utolsó 1 hónapjában már nem nagyon jártam be, mert egyfolytában nyelvvizsga-felkészítő teszteket töltögettünk, elkezdtem nyelviskolát keresni külföldön – de igazából már a tanfolyam alatt. Ekkor jött a képbe a már említett barátom, aki Costa Ricát vagy Panamát javasolta („mert itt szépen beszélnek").

Azonnal nekiugrottam az internetnek, és gyorsan rájöttem, hogy Costa Ricán ez egy nagyon fejlett iparág, profi metodológiával, erre szakosodott és kiképzett tanári karral, és ami számomra fontos volt – BESZÉDKÖZPONTÚ oktatással. És ez itt nem csak elcsépelt szöveg.

1-4 fős csoportokban oktatják a nyelvet, kimondottan az első pillanattól arra kihegyezve, hogy amit megtanulsz, azt használni is tudd. Lehet választani napi 2-4-6 órás kurzus közt, de lehet délelőtti csoportos oktatást délutáni magánórákkal is kombinálni.

Nem olcsó... De nem is drága.

Egy hét, napi 4 órás kiscsoportos oktatással, családnál történő elszállásolással, napi 2 étkezéssel 300-400 USD közt van, ebben minden benne van, a tankönyvek is.

Csak Costa Ricán kb. 100 nyelviskola működik, van, amelyiknek 2-5 kihelyezett képviselete van a külföldiek által leginkább látogatott helyeken, eltérő tankönyvekkel, de tapasztalataim szerint nagyon hasonló felépítésben.

Profi üzletág

Én a Columbus Academy-n töltöttem el 2 hónapot Santo Domingóban (San Josétól 7 km-re a hegyoldalban, csodás, nyugodt környezetben), de ennek az iskolának van további 2 iskolája is, Ecuadorban (Quitóban) és Mexikóban (Cancunban). Az árak kissé eltérnek, Quito picit olcsóbb, Cancun kissé drágább.

Ha valaki utánaszámol, egy átlag szállodai 2-3 csillagos szobában lakva szinte csak a szállás kerül 300 USD-ba egy hétre, nemhogy napi 4 nyelvóra (profi) és még napi 2 étkezés is! Nem említve az iskolai programokat, táncórákat, főzőcskézést, gyümölcskóstolót és sorolhatnám.

Tehát az a hozzászóló, aki szóvá tette, miért nem Magyarországon fizettem meg egy magántanárt, ha már ennyi pénzem van, nem árt, ha megismeri a nyelvoktatás világát hazánkon kívül is, mert erősen el fog csodálkozni.

Mielőtt ezt az iskolát választottam, kb. 2 hónapig böngésztem a netet nyelviskolák után Spanyolországon át az összes spanyol nyelvű országban, és nem véletlenül kötöttem ki itt.

Ez itt tényleg profi üzletág, hihetetlen kellemes környezetben villámgyorsan lehet tanulni – sokat segít ebben egy jó elszállásoló család is. A részletekre is odafigyelnek és a családokat is nagyon megszűrik, ki fogadhat be diákot.

Többek közt a szállásadó családoknak feladatként ki van adva, hogy a diákoknak a helyi tipikus ételeket szolgálják fel (én konkrétan babot ettem 2 hónapig rizzsel „gallo pinto" néven kisebb változtatásokkal reggelire).

Természetesen ez olcsónak nem tekinthető, ha összességében nézzük. Főleg a jelenlegi otthoni nyelviskola árakhoz viszonyítva, melyek hihetetlen alacsonyak, de többségükben közel nem nyújtják azt a színvonalat, amit itt. És ez nem a tanárok hibája. Miért???

Mert pl. a német fiatalok azért jönnek ide nyelvet tanulni, mert nem a nyelvvizsgát kell felmutatniuk az egyetemi beiratkozásnál, hanem hogy elvégeztek akkreditált helyen egy B2 tanfolyamot X óraszámban.

Na, erre biztosan kapok visszajelzéseket megint... – de ezt akkor is jobbnak tartom, mivel az iskola komolyan veszi az elvárásokat, be kell járni az órákra az igazolásért (na persze pár kiruccanás a tengerpartra belefér...), de legalább használható nyelvtudást szereznek 1-2 hónap alatt, és ha az utcán megkérdezik tőlük spanyolul, merre van a Kölni Dóm, akkor el tudják mondani.

Voltam egyébként 3 hetet Panamán és 1 hónapot Kolumbiában is nyelviskolában – kicsit eltérőek voltak, de erről majd az érintett országoknál írok bővebben.

Erről ennyit.

Costa Rica drága ország

Elmúltak azok az idők, mikor az USA fiataljai ide ruccantak ki pár hétre olcsón szörfözni és élvezni a helyi olcsó szórakozási lehetőségeket. Értve ez alatt sok mindent, az olcsó szállástól, az olcsó drogokig. Ennek vége.

A Costa Rica-i colon árfolyama kis eltérésekkel nagyjából 1:500 az USD viszonylatában (1 USD = 500 COL), és ez 1-2% eltérést mutat csak. Ellenben az árak elszálltak.

Mivel helyi feldolgozóiparról alig beszélhetünk (a mezőgazdasági termékeik nagy részét is feldolgozatlanul adják el külföldre – majd néha visszavásárolják díjnyertes kolumbiai kávéként), így az állam a nem létező feldolgozó ipart kereskedelmi megállapodások hiányában (létező, de nem foganatosított megállapodások ezek) óriási büntető vámokkal védi, ami akár a 80%-ot is elérheti (jellemzően 30% körüli).

Például az éttermi árak nagyjából 1.5-2-szerese a nálunk megszokottaknak – átlagárról beszélek, nem csak a budapestiekről. Értsd ez alatt, hogy pl. egy normál olasz étteremben 3-4000 HUF közt adnak egy közepesen finom tésztát, a sarki pizza 2000-3000 HUF közt kapható (2 szeletet adnak 1 üdítővel akciós menüben 1000 HUF környékén), jó argentin bélszínt 6-10,000 HUF közt lehet élvezni, átlagos ételek 2000 HUF alatt nem nagyon kaphatók.

A boltban az ásványvíz félliteres kiszerelésben kerül annyiba, mint nálunk a 2 liter és a sima bubis vizet (itt jó marketingfogással Club Soda néven futtatva) 600 Ft-ért adják 2 literes palackban!!!!!

A sajtok, felvágottak, és szinte minden egyéb jóval drágább, mint nálunk. Kizárólag a trópusi gyümölcsök és egyéb helyi jellemző termék (pl. chilipaprika) olcsóbbak, és hát ezek bizony hihetetlen finomak is. Élmény kimenni a piacra végigkóstolni a 100 féle gyümölcsöt.

Ezek San Joséban és itt, Heredián jellemző árak – a tengerpart felkapott helyein ez lehet drágább is. De mint nálunk a Balatonon vagy bárhol, így itt is a helyismerettel bírók jól tudják, hova érdemes menni enni vagy inni, így nem szégyen megkérdezni őket, és örömmel segítenek – önzetlenül.

Természetesen vannak olcsóbb megoldások is, hiszen a helyi tipikus ételeket áruló éttermek olcsóbbak, de nem sokkal.

Ide jönnek a külföldiek

Ezek az árak itt normálisak, elfogadottak a helyiek által. Nem drágállják – persze jellemzően azok, akik meg is tudják fizetni. Én Heredián élek jelenleg, ami az ország középső (Central Valley) területének központi provinciájának székhelye (San Josétól 10 km-re), és a helyi fogyasztás központja.

Jellemző az országra, hogy a helyi lakosok fogyasztásának kb. 70%-a erre a belső területre összpontosul (San Jose – Heredia - Alajuela), a külföldi turisták természetesen a tengerparti és egyéb turisztikailag fontosabb területeken fogyasztanak sokat.

Itt kevesebb turista van, ellenben az ide költöző külföldiek túlnyomó része itt összpontosul – főleg mert itt van a fogyasztás központja, ezért itt vannak a legjobb vállalkozási lehetőségek – valamint itt a legelviselhetőbb a klíma; mintha mindig május lenne.

A távolabb eső területeken jellemző a szegénység, egy-egy család sokszor 100-200 USD-ból él havonta, és sok lehetőségük nincs is a felemelkedésre. Az oktatás színvonala a fővárostól távolabb haladva egyre rosszabb, hasonlóan a környező országokhoz.

Állami egyetemre bekerülni hihetetlen nehéz, a magán iskolákat pedig a vidéki szegény családok nem tudják megfizetni. Ami viszont érdekes, hogy (ismét csak hasonlóan a többi környékbeli országhoz), az állami egyetemek és iskolák színvonala a magasabb.

Jellemző az egyenruha általános iskolában és középiskolában is – számomra ez szimpatikus, de ezzel ismét csak lehet vitatkozni. Ezeket a témákat, ha kéritek, később bővebben is kifejthetem.

Alapvetően a magániskolákat nem mondanám drágának (persze minden relatív), magánóvoda 150-400 USD közt van havonta, általános iskola 200-500 USD havonta, középiskola hasonló - fontos: ezek általában kétnyelvűek! (Angol-spanyol természetesen.)

Egyetemi árakat nem tudok pontosan, de ott nagy is a szórás szakiránytól függően.

Munkavállalás és letelepedés

A hozzászólásokra adott válaszaimban már kitértem erre a témára, de most próbálom összeszedettebben megfogalmazni.

Aki állást szeretne kapni itt az országban, annak nagyon nehéz dolga van. Hasonló szabályok érvényesek, mint Panamán, azaz előnyben részesítik a hazai munkavállalót és csak nagyon indokolt esetben adnak ki munkavállalási engedélyt, azaz csak akkor, ha valaki olyan szaktudással bír, amivel az országban kevesen, így indokolható az alkalmazása.

Sok ügyvéd szerint ez nem teljesen van így, és azért ha egy cég akar, akkor tud alkalmazni külföldieket, de maga a jogszabály eleve elriasztja a munkaadókat a külföldiek foglalkoztatásától, így sokszor be sem hívnak interjúra.

Jelenleg én is turistavízummal vagyok itt, amit a határon éppen aktuálisan posztját viselő immigration officer kénye kedve szerint ad ki 0-90 nap közt (ez az EU tagországok és néhány más ország állampolgáraira vonatkozik, más országok esetében 30 nap).

Kaptam már 10 és 90 napot is – most épp 90 nap jutott a félálomban leledző kislánytól, így ezt kihasználva nem is kívánok 90 napon belül kilépni az országból.

Kilencven nap után ki kell lépni az országból, majd pár óra elteltével vissza lehet jönni és újra a bürokraták kezében vagyunk. Erre a kis időre a többség átbuszozik Panamába és jól bevásárol. Ha láthatóan régóta játsszuk ezt a kis játékot, egyre kevesebb napot fognak adni, de így is rengetegen vannak itt évek óta ezzel a megoldással.

Korábban könnyebb volt letelepedési engedélyt és állampolgárságot szerezni, de az egyesek szerint már 1,5 millió főt is meghaladó nicaraguai bevándorlók és munkakeresők miatt sokat szigorítottak rajta.

Jelenleg ideiglenes vagy végleges letelepedési engedélyt munkavállaló kaphat, vagy aki 200,000 USD feletti összegben befektet (lehetőleg ingatlanba) az ország területén – Panamában is hasonló a rendszer. Állampolgárságot pedig házassággal (ezt is ellenőrzik már visszamenőleg fényképekkel és egyebekkel igazolva) lehet szerezni, illetve ha az illetőnek itt születik gyermeke, így a gyermek automatikusan állampolgár lesz, ami a szülőket és a meglévő gyermekeket is feljogosítja erre.

Nyugdíjas státusz magyarok számára szerintem kilőve, mert 1000 USD nyugdíj vagy egyéb rendszeres járulék kell hozzá havonta, ráadásul kétévente újra kell kérelmezni. Van más út is, ha valaki letétbe helyez 60 ezer USD-t, szintén megkapja a státuszt.

Panamában mellesleg a helyi és áttelepült nyugdíjasok az éttermekben, szállodákban, utazáskor és még sorolhatnám, 30% kedvezményben részesülnek – itt ezt még nem vezették be. Panamában továbbá minden turista a max. 180 napos ott tartózkodása első 30 napjában ingyenes sürgősségi orvosi ellátásban részesül.

Hát ilyen eszközökkel lehet turistákat és pénzes letelepedőket csábítani egy országba.

Ha vállalkozni akarunk

Vállalkozni könnyebben lehet – és a fogyasztás (az ország említett tartományaiban) ezt meg is könnyíti!

A cégalapítás (Kft) 7-800 USD-be kerül, alapvetően 1 okirat kell hozzá, és annyi. Három hét alatt igazolják vissza, hogy a cég be van jegyezve.

Ellenben a számlanyitás kb. 10 okiratot és igazolást igényel (ajánlások, ügyvédi és könyvelői igazolások, bevétel prognózis hivatalosan igazolva a könyvelő által, és még sorolhatnám), ami a könyvelőnek és ügyvédnek kb. 1 hét munka, a vállalkozónak pedig nem kevés pénz és kapcsolat, de megoldható. Mindezt a pénzmosás elkerülése végett.

Ez egyébként a Banco Nacional, ami a helyi OTP, a magánbankok állítólag rugalmasabbak, de mindenki ezt a bankot ajánlja, mert jó a netbankja, hihetetlenül olcsó, jók a szolgáltatásai – ellenben brutálisan bürokratikus és rugalmatlan.

Banki költségek

Most itt páran elsírják magukat szerintem.

Miután 3 órás adminisztráció után végre kezembe adták a banki szerződést (ha nincs velem az ügyvéd, egy hétig ott ülök szerintem, és így is csak a céges számlát nyitották meg, a magán számlához kell még egy személyes kereseti prognózis hivatalos könyvelői igazolás formájában további kb. 100 USD-ért, valamint 2 személyes ajánlás a banknál céges és magán számlával rendelkező ügyféltől), merészeltem kérni egy banki kondíciós listát.

Sem az ügyvéd, sem a bankos hölgy nem értette, miről beszélek, mire kértem, hogy közölje a felmerülő költségeimet.

A válasz (és ezzel én be is fejezem mai írásom, mások pedig otthon szerintem sírva fakadnak):
- számlavezetési ktg. nincs
- készpénzfelvétel bankban 0 ktg
- kártyás pénzkivét saját bankból 0 ktg, idegen bank automatájából 1 USD
- éves bankkártya ktg 7 USD
- átutalás bankon belüli számlára ingyenes, más bank számlájára összegtől függetlenül 1 USD.

Ja, és holnap mehetek reggel 10-re a kész bankkártyáért. Itt a világ végén, egy általunk elmaradottnak vélt országban.

Elnézést, ha nem tudtam mindenki kérdésére válaszolni, de hosszabbra nem nyújtanám ezt a posztot.

A következőkben szeretnék majd írni a
- munkavállalói minimál bérekről (szakmánként és vezetői szintektől függően adják ki hivatalosan félévente)
- helyiek emberi hozzáállásáról – barátságról és ismerkedésről
- ország természeti adottságairól és a természethez való viszonyukról
- érdekes helyekről
- utazási lehetőségekről – busz, helyi repülő járatok, hajóutak, autós közlekedés, stb
- vallási jellemzők
- fogyasztói szokások és vásárlási lehetőségek
- később Kolumbia és Panama jellegzetességeiről is
- és még sok minden másról

Továbbra is várom a véleményeket, kérdéseket, és előre is köszönöm a javaslatokat!"

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.