Marokkóról a legtöbbünknek alighanem maximum nyaralási élménye van (vagy még az sem), így remélem, érdekesnek találjátok majd Csilla írását, aki több hónapot élt a fővárosban, Rabatban, ami élete egyik legnagyszerűbb élménye volt.

„Kétszer jártunk eddig Marokkóban, egyszer egy három hetes hosszú nyaraláson, amikor a fiam hat hónapos volt, és utána egy három hónapos tanulmányúton, amikor én az egyik iskola ösztöndíjasa voltam, a fiam ekkor másfél éves volt. Bár az első kirándulás is nagyon érdekes volt, inkább a másodikról fogok írni.

A nyelv

Rabatban, a fővárosban laktunk, ahol én napi 5-6 órát töltöttem egy nyelviskola ösztöndíjasaként, az arab irodalmi nyelvet, a fuszhát tanulva. Ez az egész arab világ közvetítő nyelve, ezt használja a média és az irodalom, a fiatalabb generációból mindenki érti, de senkinek nem anyanyelve.

Egymás között mindenki dialektusban beszél, és a marokkói arab és berber dialektusok meglehetősen távol állnak a fuszhától. De ha valaki ezen szólal meg, azzal egyből kivívta a helyiek megbecsülését, és rögtön az az első kérdése mindenkinek, hogy hogyhogy egy európai arabul beszél. A második az, hogy miért...

Ha valaki nem tud arabul, az sem olyan nagy baj. Ha valaki Marokkóban szeretne dolgozni, akkor elég, ha jól tud franciául, ami az ország egyik hivatalos nyelve. Az adminisztrációban vagy a privát szektorban a francia fontosabb is, mint az arab. Rengeteg nemzetközi szervezet és cég tart fenn irodát Marokkóban, itt is mindenhol a francia a közvetítő nyelv.

Az angollal akkor boldogul valaki, ha anyanyelvi beszélő, mert akkor nagyon könnyen talál magának állást nyelviskolában, vagy magántanítványokat. A hétköznapokban a franciát mindenki érti és beszéli, az angolt értik, és emellett nagyon sokan értenek és beszélnek spanyolul és olaszul, a turista-helyeken néhol még németül is.

A lakás

Rabatban elég nehéz lakást bérelni. Az ember vagy megkeres egy irodát, ahol az európai negyedben, az Agdalban kínálnak tömbház-lakásokat (jellemzően 4-5 szobásokat), 6000 vagy ennél is több dirhemért (160.000 Ft) havonta, amiben benne van a rezsi is. Ez akkor éri meg, ha többen összeállnak, és együtt bérlik ki a lakást.

A másik módszer, hogy az ember elkezd kérdezősködni a Medinában (a régi városrészben). Ott egy családi ház önálló része (szoba és fürdőszoba) kb. 2500-3000 dirhembe kerül.

Ennél vannak olcsóbb helyek is, a város kevésbé frekventált negyedeiben, illetve az olcsóbb szállodák is körülbelül ebben a sávban mozognak, ha az ember alkuszik az árra.

Mi a város egyik elit-negyedében, az Údaja-negyedben laktunk, ahol egy kétszobás házat béreltünk, havi 4000 dirhemért (kb. 100.000 Ft.), amiben a rezsi is benne volt. Ebben volt egy konyha, alsó szoba, ún. nappali, egy fürdőszoba (tusoló és az arab világban mindenhol divatos ráállós guggolós wc), egy hálószoba és egy terasz.

Mi ezt úgy találtuk, hogy felmentünk egyszer sétálni ebbe a negyedbe, és megkérdeztük a narancslé-árust, hogy nem tud-e a környéken kiadó lakást. Persze tudott.

A közlekedés

Rabatban nem olyan rég újították fel az egész közlekedési hálózatot, ezért tömegközlekedéssel szinte mindenhova el lehet jutni. Menetrend nincs, de a buszok és villamosok elég gyakran járnak. A buszjegy 3-4 dirhembe kerül (kb. 100 Ft).

Ha valaki nem akar a nagyon zsúfolt tömegközlekedésen utazni, akkor mehet grand taxival, ezek szabályos útvonalakon járnak, és kb. a duplájába kerülnek, mint a busz, vagy petit taxival.

A rabati taxisokra nem jellemző, hogy le akarnák húzni a külföldieket, általában bekapcsolják a taxiórát. Egy 5-6 km-es taxiút (ennyire laktunk az iskolától) kb. 20-25 dirhembe kerül (kb. 700 Ft).

A petit taxiba max. 3 ember, a grand taxiba max. hat ember fér el, ennél többet nem visznek. A petit taxiban, ha az embernek sok csomagja van, a csomagért külön kell fizetni, ekkor lehet alkudozni is.

Vonattal vagy távolsági busszal szinte minden nagyvárost meg lehet közelíteni, de van belföldi repülőgép-közlekedés is, és autót is lehet bérelni. Az autók – keleti módszer szerint – teljesen kaotikusan közlekednek, viszont nagyon ügyelnek a gyalogosokra, akik szintén rettentő fegyelmezetlenek. Ha az ember tudatosítja magában, hogy gyakorlatilag bárhol elüthetik, de valószínűleg nem fogják, akkor viszonylag gyorsan alkalmazkodik a szabályokhoz.

A piac

A rabati piacon mindent lehet kapni, van eredeti marokkói részlege (szőnyeg, fűszer, ékszerek, papucsok, bőrdíszmű, stb.), kínai dolgokat áruló részlege, élelmiszerpiac, halpiac, kütyüpiac, ószeres.

Az apróságokra, mint pl. a zöldség-gyümölcs, nem érdemes alkudni, de a nagyobb tételekre, mint pl. a bútorok, szőnyegek, ékszerek, kendők, ruha, szinte kötelező, mert az árusok az amerikaiaknak szóló árat mondják. Ilyenkor gyorsan tisztázni kell, hogy nem vagyunk amerikaiak, hanem kelet-európaiak.

Magyarországot nem sokan ismerték, mi legtöbbször azt mondtuk, hogy románok vagyunk (ami félig igaz), a román focit mindenhol ismerik, és az árak rögtön a harmadára csökkentek, amiből még alkudtunk.

A piac mellett a nagyvárosokban mindenhol vannak áruházláncok (pl. Auchan), de ezek jellemzően az új negyedekben vannak, kívül a turisták által látogatott helyeken.

Az öltözködés

Nekünk az volt az alapelvünk, hogy „Rómában, mint a rómaiak", azaz betartottuk a helyi öltözködési szokásokat, én bő nadrágokat, laza hosszú ujjú ingeket és kendőt hordtam, a férjem hosszú nadrágot és inget.

Még ezzel sem sikerült elkerülni, hogy a piacon állandóan megszólítsanak, ha egyedül voltam, de az a tény, hogy arabul szóltam vissza, megadta azt a szükséges néhány másodpercnyi meglepetést, amíg én meg tudtam lógni az árus, vagy európai nőkre vadászó fiatalemberek elől.

Egy idő után már ismertek, és nem próbáltak leszólítani többet. Nem vittünk sok ruhát magunkkal, amire szükségünk volt, azt inkább az ottani turkálókból szereztük be, és a végén otthagytuk.

A gyermek

Mivel mind a kétszer kisgyerekkel voltunk, vittünk magunkkal mindenféle gyógyszert, amire sürgősen szükségünk lehet: láz-, és fájdalomcsillapítót, krémet égési sebekre, stb. De talán ez is eléggé felesleges volt, rengeteg gyógyszertár van, és vannak magánrendelők is, ha az embernek sürgős ellátásra van szüksége.

Babakocsit egyszer sem vittünk, hanem meitait, a gyerek végig ebben utazott, így szabad maradt mind a két kezünk. Az arab világban általános, hogy nagyon szeretik a gyerekeket, a fiam ráadásul szőke és kékszemű, nem volt olyan nap, hogy ne jöttek volna oda hozzánk teljesen ismeretlenek, hogy megsimogassák a gyereket és áldást kérjenek rá és ránk.

Esténként, amikor kimentünk sétálni, rendszeresen bevonták mindenféle gyerekjátékba. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a marokkói gyerekek nagyon szívesen megosztoztak a játékokon, és minden nyelvi korlát ellenére nagyon jól játszottak együtt. Vendéglőben is számtalanszor előfordult, hogy a fiam ételét nem kellett kifizetni.

A vendéglők

Nagyon sokszor főztem, mert az alapanyagok viszonylag olcsók. Az éghajlat miatt sokkal kevesebb húst ettünk, mint itthon, és rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, ami nagyon olcsó volt.

Emellett elég sokszor ettünk vendéglőben. Nem mentünk a turisták által frekventált helyekre, hanem inkább olyan helyeket kerestünk, ahol a helyiek esznek, a Medinában pl. sok ilyen hely van.

Egy teljes ebéd (leves, második, mentatea) ilyen helyen két személyre kb. 60 dirhembe (kb. 1600 Ft.) kerül, de ha valaki csak a nagyon kiadós csicseriborsós levest eszi (harira), abból egy tányér 4 dirhem volt (100 Ft). Általában 10 % borravalót (illetve mentateára valót) adtunk mindenhol.

Az alkohol

Átlagos helyeken nem lehet alkoholt kapni, csak a nagyobb szupermarsékban, illetve a turisták által látogatott helyeken, aranyáron. Külföldiek számára nem tilos az alkoholfogyasztás, de az utcán nem illik inni, és részegek sincsenek. A helyi kóser borok viszont nagyon ízletesek.

Az időjárás

Rabat éghajlata a tenger miatt nagyon kellemes, télen is meleg van (10 fok körül), és nyáron sem nagyon forró, a nap viszont nagyon éget, ezért fehér bőrűeknek nagyon ajánlatos állandóan fényvédő krémet használni, kalapot vagy kendőt hordani, hosszú ruhákban járni, és napi 3-4 liter folyadékot inni.

A tengerpart Rabatban nagyon szemetes, és nőket nem látni fürdőruhában, de Rabathoz közel van két, európaiak számára is alkalmas partszakasz, ahol fürödni lehet az óceánban, fürdőruhában.

A kommunikáció

Mivel a férjem dolgozott közben, mobilnetet használtunk, ami – ha nem is annyira megbízhatóan, mint Európában – de működött. Dekódoltattuk a telefonjainkat és vettünk bele marokkói kártyát.

A mobilnet viszonylag drága (akkor, amikor voltunk, még eléggé újdonságnak számított, azóta biztosan lementek az árak). Ha valakinek erre nincs mindennap szüksége, mint nekünk, akkor vannak internet-kávézók, ahol meg tudja nézni a leveleit.

Összességében véve az a három hónap, amíg kint laktunk, életünk egyik legnagyszerűbb élménye marad, és bármikor visszamennénk, ha lehetőségünk adódna rá."

Akit érdekelnek Csilla további élményei, látogasson el a blogjára!