A thai társadalom egyik véglete az a család, amelyből az apa pár év után lelép, az éjszakai életre kényszerítve ezzel az anyát, de a legtöbb családban imádják a gyerekeket és nagyon összetartóak. Folytatódik a múlt héten a bulgáriai poszttal megkezdett sorozatunk, melyben megmutatjuk, milyenek a családi, baráti kapcsolatok egy-egy országban. Ma Cooper thaiföldi írását olvashatjátok.

„A Thaiföldre érkező turista általában a „jól bevált" üdülőparadicsomokat látogatja, rendszeresen visszatérve és egyre hosszabb nyaralásra érkezve. Ezeken a helyeken és pár hét alatt nehéz bepillantást nyerni egy thai család hétköznapjaiba.

Aztán elérkezik az idő, amikor már a farang (így hívják Thaiföldön a fehér embert) nem akar hazamenni, itt tervezi leélni az életét vagy legalább is pár évet.

Na, legalább ekkor már melegen ajánlott megtanulni a nyelvet, valamint megismerni a helyi szokásokat és gondolkodást. És nem csak azért, mert mondjuk így olcsóbban juthatunk hozzá dolgokhoz a piacon, de még inkább azért, hogy legalább megpróbáljuk megérteni, hogy mit, miért tesznek, bár ez sokszor még több év után is nehéz, főleg, amikor nélkülöz minden - általunk ismert - logikát.

Thaiföldön az átlagéletkor (33,7 év) jóval alacsonyabb, mint Magyarországon (41,3 év - 2010-es adatok), melynek oka, hogy egy családban általában több (3-4) gyerek is van.

Az apuka odébbáll

Jó esetben még együtt él a család, de az esetek nagy részében a thai apuka pár év múlva tovább áll és sokszor magára hagyja a nem ritkán még fiatalkorú anyukát a gyerekeivel.

Ezek után az anyukának sürgősen dolgoznia kell, nem ritkán egy turisták által látogatott bárban, ahol szép fizetésért cserébe az éjszakai életre kell átállnia, míg a nagyi valahol vidéken nevelgeti a gyerek(ek)et, akik talán még iskolába is járnak.

Ha „szerencsés" és csinos az anyuka, akkor jó eséllyel talál magának farang férjet vagy „szponzort", aki biztosítja az egész család megélhetését - ideig-óráig vagy talán örökre.

Általában a farang nem érti, hogy miért játszik akkora szerepet a pénz a thai családban, például a férjnek egy meghatározott összeget kell letennie, hogy „kivásárolhassa" a lány gyermeket a családból és persze a házassággal az egész családot a védőszárnyai alá veszi - legalább is anyagilag, hisz innentől kezdve, ő fedezi az egész család költségeinek nagy részét.

Összetartó, gyerekszerető családok

Persze bőven vannak „normális" családok is, ahol apa, anya és gyerekek együtt élnek. Sőt, általában a nagyszülők és sokszor testvérek, távolabbi rokonok is osztoznak a közös háztartáson, nagyon összetartóak.

A gyerekeket nagyon nagy szeretet övezi, mivel ők a jövő zálogai, de nincsenek elkényeztetve és ritkán látni hisztiző gyereket is. Ha mégsem értene a szép szóból, elcsattan az a nyakleves, amit Európában már inkább a tanár kap, mint a gyerek.

Nincsenek rövid pórázon, minden lépésüket figyelve, hanem mennek, amerre látnak, és ha éhesek lesznek, akkor majd előkerülnek. Ettől sokkal talpraesettebbek, gyakorlatiasabbak lesznek, bár a - szerintem - gyenge oktatás miatt még a legtöbb felnőtt is számológéppel ad össze kétjegyű számokat is.

Aki nem mondható tehetősnek, annak a gyermeke ritkán fér be bármelyik egyetemre és nem ritka, hogy 12-13 éves korukban már dolgoznak. Na, nem a kénbányában kell keményen gürcölnie (egyébként se jellemző a thaiokra a kemény munka - amit egyáltalán nem ítélek el), hanem a családi vállalkozásban segít.

Hol tanulnak a külföldi gyerekek?

A bevándorlók gyerekei általában valamelyik nemzetközi iskolában tanulnak, ahol szakképzett külföldi tanárok valamelyik nyugati rendszer alapján oktatnak és általában 2-3 nyelvet is elsajátítanak.

Az iskola egy új közösséget is létrehoz a szülőknek is, gyakoriak a közös vacsorák, találkozók, rendezvények, ami nagyon jó alkalom az új családoknak az ismerkedésre, barátkozásra, tapasztalatszerzésre. Az időseket mély tisztelet övezi és mivel itt nagyon ritka, hogy valaki nyugdíjat kap, így az idősekről a gyerekek (és főleg a lányok) gondoskodnak.

Ahol én élek, az egy kis városka (vagy inkább falu?) és szinte mindenki ismer mindenkit. Nehéz úgy beülni egy étterembe, hogy ne találkoznék ismerőssel, aki biztos szól pár jó szót hozzám.

Mivel az emberek itt általában stresszmentesen, kiegyensúlyozottan élnek és mindenkinek van bőven szabadideje, így könnyű szocializálódni és társat találni egy esti tengerparti sörhöz vagy bármilyen más programhoz. Könnyű barátkozni, de persze az igaz barátság kialakulásához itt is idő és nyitottság szükségeltetik.

A munkatársaimmal (3 thai hölgy) is nagyon jól kijövök, nagyon kedvesek és segítőkészek, ebédet főznek az irodában, cserébe reggel én megyek a boltba bevásárolni. :-)

Jellemzően mindent megosztanak egymással, ha valaki eszik valamit, akkor azt szó nélkül "bedobja a közösbe". Sokat segítettek a nyelvtanulásban is, most már szinte csak thaiul kommunikálunk. Ha valaki mégsem szimpatikus, azzal megtartom a pár lépés távolságot, ezt érezve, ő sem próbál közeledni, itt nagyon ritkán találkozni nyomulós, rámenős emberrel."

(Aki további részleteket szeretne megtudni Thaiföldről, annak ajánlom Cooper blogját vagy oldalát.)