Talán emlékeztek még Kata kalandjaira, melyek legutóbb Csehországban, meglehetősen kalandos körülmények között szakadtak félbe (aki nem emlékezne, itt pótolhatja). Ma folytatódik a sztori, eljutunk Hollandiába és kiderül, hogy ott sem minden fenékig tejfel, sőt...

„Hollandia 15 éves korom óta nagy álmom volt! Ami nem kis dolog, ugyanis most 28 éves vagyok. :)

Valójában Csehországból indultam el egy cégközvetítő irodán keresztül. A kis iroda Olomoucban volt, de ugyanez megtalálható Szlovákiában, Magyarországon és Lengyelországban is. Tehát ez egy olyan kelet-közép európai cégközvetítő, bár találkoztam már görögökkel, oroszokkal, spanyolokkal, litvánokkal is. Persze a többségük lengyel,cseh és szlovák munkavállaló. A cég nagyon gyors munkát kínált szállással, transzporttal, ingyen. Nem csoda, hogy rákaptam...

Tulajdonképpen csak egy címet kaptam interneten keresztül egy ismerősömtől, aki kiházasodott és már kint élt jó pár éve. Tehát vettem a bátorságot és küldtem egy e-mailt. Nem kellett sokat várnom, azonnal jelentkeztek és meg is invitáltak egy interjúra.

Két nagyon kedves és segítőkész hölgy várt rám a cégnél. Mindenben igazán nagyon segítőkészek voltak, később megtudtam miért is, a cég a mi fizetésünkből gyűjtött nekik évi 2 vakációra Európa körül. Ezért én is elkedveskednék...

A vizsga

A felvételi vizsga tulajdonképpen nagyon egyszerű tesztekből állt, egy pszichológiai és egy nyelvi teszt volt. Az előbbire külön kitérnék. Ami elsőre felhívta a figyelmem, az a kérdés volt, hogy hányszor fürdesz hetente?! Na itt már kicsit meginogtam, mert csak kéthetente fürdök. (Csak viccelek természetesen.) De felvillant bennem a gyanú: vajon kinek csinálják ezeket a teszteket?! A többi normális kérdésnek volt tekinthető.

A nyelvtesztet 3 nyelven lehetett letenni: angol, német, holland. Én akkor alapból az angolt választottam, németül nem tudok túl sokat, csak értem, hogy mit beszélnek. Természetesen ezenkívül szükségem volt még egy papírra, ami igazolja, hogy nem vagyok büntetett előéletű. De ezt csak Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban kérik, másutt nem, ami eléggé fura, de ezt is csak később tudtam meg.

Szóval készen voltak a tesztek 5/5 átlaggal végeztem. Erre a hölgy megkérdezte nagyon kedvesen: és mikor szeretne indulni hölgyem? Én pedig mint a nyíl rávágtam: Holnap! Erre mintha mi sem történt volna, a hölgy azonnal írta a papírokat, én pedig elmagyaráztam, hogy csak vicceltem, kb. 2 hét múlva tudnék indulni. Mindketten nagyon nevettünk, de azért elég sokkos válasz volt, nemdebár?

Ezek után megállapodtunk, hogy emailben intézzük el a szerződést, mivel leutazni nem volt olyan egyszerű. Minden nagyon simán ment. Igazán az ő részükről nincs okom panaszra. A közvetítő a Hollandiába jutást is próbálja megkönnyíteni, privát transzportokat indít minden héten (legalábbis akkor minden héten indított), busztársaságokkal van kapcsolatuk, de ezt nem muszáj kihasználni, lényeg, hogy az adott dátumra odaérj.

Én a közvetítő által felajánlott transzportot választottam, mert kényelmesebb, 110 euróért, ami elég sok.

Szóval szerződésem rendben volt, elkezdhettem készülődni az útra. Jött a búcsú ideje, a mindent hátrahagyni, ami eddig volt. De „én eldobáltam mindenemet, hogy szabadabb, gyorsabb, könnyebb legyek".

Az indulás és érkezés

A kisbusz este 10-kor indult, egyedül álltam Pilsen nagy vasútállomása előtt, azóta utoljára. Végül is megérkezett a busz, beszálltam, igencsak szűkös volt a hely, sok magas fiú és férfi társaságában utaztam. Az út 10-12 órát tartott, ami elég sok.

Megérkeztünk a toborzóhelyre, Labruschba, Németországba, egy nagy, munkásszállóvá alakított laktanyába. Ez már magában elég fura volt, de kora ősz volt, és nem igazán tűnt lehangolónak, bár télen nagyon egy ocsmány hely.

Végül is mindenki megérkezett, akinek kellett, kb. ötvenen voltunk egy nagy teremben, amikor beszóltak, hogy lehet jönni, levetítenek kisfilmeket, biztonság, stb. Ami ezután jött, az nagyon megdöbbentett. Tesztet kellett írni a látottakból!!! Az ember kimegy és ott akkor még egy teszt. Ez olyan fura dolog, de persze lehet csak számomra.

Persze a tesztet írató lengyel bácsi segített, súgott. Ezek után jött a munkaruhák és cipők kiosztása. Ez gyorsan lezajlott, ekkor lehetett kb. reggel 9 óra. Ezek után mindenkinek meg kellett várni egy bizonyos sofőrt, aki elvitte a munkásparkba, ahová be volt írva, vagy jelölve egy nagy térképen és táblán.

Nekem elvileg Goudára kellett volna kerülnöm, de valami hiba csúszott a számításba és Wijk aan Zee-ra küldtek. Azt mondták a már tapasztalt emberek, minél északabbra jutsz Hollandiában, annál szebb és jobb és blabla.

Szóval én szerencsésen az utolsó csoportba kerültem, este indulhattam útnak. Rengeteg dugó volt az utakon, és másokkal együtt mentem, tehát másokat is szét kellett dobálni, és hát mivel én voltam a legészakabbi felén, én lettem az utolsó.

Akkor már majdnem 2 napja nem aludtam. De a buszban szerencsére volt egy nagyon kedves cseh fiú, vele iszogattunk házit, ami nagyon sokat segített. Isten áldja a jó szívét! Végül 23:30pm körül megérkeztem a célhoz. Egy hotel volt. Megmutatták a szobám. Sokk. Két idős lengyel nővel egy emeletes ágyon kb. 10x15m. Ott nem bírtam tovább, összeomlottam és csak sírtam és sírtam. A boldogságtól, mert ITT VAGYOK! és a szomorúságtól, hogy hol a pi##ban vagyok?

A hétköznapok

Nos, szerintem annyit mindenkinek tudnia kell a hollandokról, a holland munkaviszonyról, hogy mindenkinek szüksége van SOFIra avagy burger service nummerra. Ezt is a közvetítő intézi, meg kell várni, néha 2-3 hét, néha hónap...

A közvetítő addig nem fizet teljes előleget (ami 30 euró minden ledolgozott nap után), hanem csak 10 eurót. Nekem ez kb. 3 hétig tartott, de azt hiszem Den Haagban ezt el lehet intézni 1-2 óra alatt. Ezek után minden ember köteles 3 hónap ottlét után magát beregisztrálni a városházán, de ezt a közvetítő még csak meg sem említi, nem hogy bejelentene.

A betegbiztosító dolog nagyon tetszik, ugyanis ha nem használod ki, akkor bizonyos százalékát visszatérítik, ami nagyon jó dolog, és úgy gondolom ez a normális.

Különben a hétköznapok munkával telnek reggeltől estig, amit nagyon nehéz volt megszoknom. A cégemnél sokszor akár 15-16 órát is dolgoztunk, köszönet nélkül. A munkahelyem egy órára volt a szállástól, de volt, hogy a dugók miatt akár 6 órát is utaztam oda-vissza. Brrr... igazán remek, mint valami ostoba állat.

Csak jöttek a lengyelek, csak jöttek

Raktármunkát csináltam, logisztika, munkásként kezdtem másfél évig, majd mint teamleader folytattam a munkát még egyszer annyi ideig. A cég (nem a közvetítő) főnöksége felfuvalkodott pukkancsokból állt, akik még csak annyit sem bírtak megkülönböztetni 3 év után, hogy ki a lengyel, és ki a magyar. Többségében lengyelek dolgoztak ott, ami nem volt éppen előny. Azt hiszem, 8 lengyel, 2 cseh, 1 szlovák és én.

Mindenkivel napi szinten tartottuk a kontaktust. Az elején még jó volt, még barátságosak voltak a holland munkások. Igaz, hogy szinte mindent mi csináltunk helyettük, de béke volt és egyenlőség. Ám az idők változtak, a cég nőttön nőtt és több emberre volt szükségük.

Csak jöttek a lengyelek, csak jöttek, néha pár cseh és szlovák, néha-néha egy magyar. Amikor már 50 emberre kellett ügyelnem, kezdtem kicsit megelégelni. Nem azért, mert sok volt a feladat, hanem mert a főnökség úgy bánt mindenkivel, mint egy darab sz....al.

Nem tudom miért, pedig igazán mindent megtettünk, zokszó nélkül. De tavaly karácsony napján (24.-e náluk még nem ünnep, tehát még nagyban dolgoznak, igaz, ők csak 4-ig – 5-ig), a nagyfőnök elrontott valamit a megrendelésekben és este hatkor, amikor mindenki indult volna haza, beszóltak, hogy tízig kell maradni.

Mi mondtuk nekik, felejtsétek el, Karácsony van. Bezárták a kaput és nem engedtek ki. Záporoztak a telefonok a közvetítő menedzsereitől, ha elmentek, el vagytok bocsátva és ilyen dolgok. Nem akarok neveket említeni, de ez egy nagyon nagy nevű holland cég raktára volt, ami az egyik vezető logisztikai céghez tartozott. Tehát csupa nagy nevek. És mégis...

Végül véget ért a karrierem, de nem önszántamból, kirúgtak, lehazugoztak, megalázva 2,5 év kemény güri után, mintha csak egy napja dolgoznék a cégnek. Ilyen is van, életemben először veszítettem el az állásom. Most már másfél hónapja munkanélküliként tengődöm, életemben szintén először. Munkát még nem kerestem, 1 ledolgozott év után 3 hónapig jogom van a segélyre, tehát kihasználom, utána pedig Londonba készülök.

De nem szabad, hogy bárkit is befolyásoljon, ez csak az én történetem...

A hétvégék

Igen, a hétvége, amire mindenki vár!!!! Az utóbbi időben azt vettem észre, a hollandok már csak pénteken buliznak. Talán ez is egy trükk kitérni a keletközép-európaiak elől. Bocsássátok meg, ha hideg vagy negatív hangnemet használok, de itt, ahol én élek, sokszor magam sem tudom, hol vagyok - Varsóban vagy Beverwijkban?! Szóval megértem őket, de azért nem kell egy kalap alá venni mindenkit.

Erre van is egy frappáns sztorim. Egy (nagyon jóképű) barátommal kimentünk szórakozni. Ő nem tudott hollandul, én már makogtam, egymás között persze magyarul beszéltünk. Jöttek a lányok, a fiúk, flört felsőfokon, amíg meg nem kérdezték, hol dolgozunk. Elmondtuk. Sarkon fordultak minden szó nélkül és még valami csúnyát is mondtak. Azóta nem engedtek be minket oda, pedig jó hely volt. Szóval az én elméletem: ha nem vagy nagyobb városban, inkább meg se szólalj.

Persze az én elméletem túlzás. Szívesen mondanám, hogy nem érdekel senki véleménye, de nem így van. Én a hazám szóvivője vagyok, rólam ítélnek, tehát a lehető legjobbat kell magamból kihozni.

Szóval a hétvége szigorúan a szórakozásé,bár nem mindenhol. Rengeteg lehetőség van, hiszen Hollandia kultúrája nagyon magas szintű, köszönhetően a magas adónak. Tavasztól őszig fesztiválok sora, ősztől tavaszig koncertek minden mennyiségben.

Amszterdamban ott van a magyar nagyterem, a Dumaszínház, kocsmát még magyart nem láttam, pedig van szinte minden nemzetiségű. Aki esetleg tudna valamiről,az szólhatna. 

Coffe shops, smart shops

Megígértem, erre is szánok pár szót. Nos, Hollandiában privát helyeken még mindig legális a marihuána fogyasztása.Tehát semmiképpen nem az utcán!!! Lehet kapni minden fajtát, bár általában agyon lámpázott és szubsztrátozott növények ezek, szerény belátásom szerint.

Én még mindig a kinti napsütötte növény híve vagyok. Árban 8 eurótól egészen 20-ig is mehet grammja. Maximum 5 gramm az egyszeri vétel. Az utóbbi hónapokban pár provinciában már korlátozzák az árusítását, ún. wiedpass szükséges, ami annyit jelent, be kell menned a városházára és regisztrálnod magad mint fűhasználó.

Ami szerintem nem nagyon szép dolog + ezek után elindul a feketepiac, mert hát ki akarná magát beíratni... és milyen ötlet ez a híres szabadságharcos hollandoktól? Akik még azért is rinyálnak, mert van személyijük.

Különben ezt az új jogszabályt ki akarják terjeszteni Hollandia egész területére, de nem tudom, hogy sikerül-e. Amszterdam polgámestere nem igazán rajong az ötletért, és igaza van - rengeteg pénz veszne el.

A smart shopban gombákat, természetes amfetamint és mihasonlót kapni. Persze ebben semmi szintetika, csak a természet. Hát nem tudom, nekem egyik sem tetszett, ízlett.

A robogók, biciklik és motoros nagyik hazája

Hollandia egy csodálatos ország. Annyi kultúra, nemzetiség, vélemény és meggyőződés keveréke. Igen, az álmom, a tenger mellett... de mégis...

Azt hiszem, hogy Hollandia elég kicsi ahhoz, hogy már teli legyen. Már nem fogad be új arcokat, már nem mosolyog rád annyira, bár a halvány pír még mindig ott van orcáján. Őszintén szólva mást hittem, azt hittem ez egy multikulturális ország. És végül is az... számomra mégis úgy tűnik, itt már a tücsök is csak a hollandnak muzsikál."