Mai utunk Csehországba vezet, ahová Kata kétszer is visszatért, nem adta fel az első kudarc után. Belefutott egy szerencsétlen párkapcsolatba, ám a szakítás után még három évet élt a cseheknél. Hogy milyennek látta őket, az rögtön kiderül.

"Azzal kezdeném, hogy már 7-8 éve távol élek a családomtól, barátoktól. 21 évesen első utam hosszú gondolkodás után Csehországba vezetett. Először egy évig éltem Prágában, de ez nem jött össze, csak elpazaroltam a pénzem, a nyelvet sem tudtam, de kezdetnek nagyon érdekes volt.

Rendes munkám nem volt, diákmunkákból éltem, aprópénzért dolgoztam, de nagyon sok érdekes emberrel találkoztam, elsősorban diákokkal, akik tudtak egy kis idegen nyelvet.

Ezzel a kudarccal mentem haza, de nem adtam fel, 1 év után újra próbálkoztam. Nem azért, mert nem volt munkám vagy pénzem... csak mert akartam. Ez esetben Plzen/Pilsenre esett a választásom és igen, a sör miatt is...

Az akkori párom is épp ott élt, tehát fontolóra vettük, hogy összeköltözünk, ami szerencsétlenségemre össze is jött (azért írom így, mert nagyon rossz vége lett...).

Munkakeresés és gyors siker

Szóval akkor egy pici, lelakott garzonba költöztem összesen havi 6000 cseh koronáért, ami kb. 200 euró. Egy hónapig nem kerestem munkát, nem volt rá szükség, ugyanis minden elég olcsó volt (sajnos ez ezóta már teljesen megváltozott) és sok pénzem volt.

Szóval egy hónap után eldöntöttem, ideje lesz munkát keresni. Épp bevásároltunk a híres nagy bevásárlóközpontban, amikor megláttam egy papírt kiragasztva: Munkásokat keresünk!!!

Viccből be is jelentkeztem (akkor már elég jól ment a nyelv, csak még nagyon-nagyon féltem használni - nagyon szégyenlős voltam még akkoriban), és láss csodát, azonnal felvettek, éjszakás műszakra.

Havi 12-13 000 cseh koronát ajánlottak, ami nem igazán sok, még az éjjeles műszakpótlékkal együtt sem. Ezek után elindult az élet, újabb emberekkel ismerkedtem meg, igazán élveztem Csehországot - vagyis élveztem volna, de sajnos a párom 1 évig nagyon megkeserítette az életem.

Az emberek nem igazán segítőkészek (tisztelet a kivételnek), a felfogás is eléggé hasonlít a magyarhoz, bár valamivel talán lazábbak. Egy dolgot mindenesetre azóta biztosan tudok, hogy a csehek kifejezetten képmutató emberek. Ez nagyon le tudta nyomni a hangulatomat, az ember ténylegesen enyhébb paranoiában szenved.

Menekülnöm kellett

Szóval 1 év után költöznöm kellett, gyakorlatilag menekülnöm, a kapcsolatom véget ért, az exem finoman szólva sem volt valami hálás ezért, sőt büntetni akart. A további 1 évben (összesen 4 évet töltöttem Csehországban), míg ki nem tiltották őt a városból, gyakorlatilag bujdosnom kellett.

A maradék 3 évben lakótársakkal éltem, hogy sose legyek egyedül. Kb. 2-3 lakást cseréltem így le. Az első költözés igazán érdekes volt. Egy öreg nénihez kellet volna költöznöm, akivel már előre mindent megbeszéltünk, gyönyörű szép szoba, elfogadható áron. Megérkeztem az összes holmimmal, kb. 2-3 nagy bőrönddel, a taxiba alig fért be.

Megérkeztem tehát, két-három órával a megegyezés után, mire a néni mondta, hogy már nem aktuális és mindennemű magyarázat vagy sajnálkozás nélkül rám csapta az ajtót.

Egy barátnőm mentett meg

Ott a végletes elkeseredés lett úrrá rajtam, vissza nem mehettem (akkor ma már nem élnék), de merre menjek tovább?! Szerencsére volt egy barátnőm, akit az exem nem ismert. Nélküle maradhattam volna az utcán. Azóta is hálás vagyok neki, hogy befogadott.

Ezen kívül nem tudnák az utolsó két évről semmi rosszat mondani, talán csak annyit, hogy a második lakásban a lakótársaim egyszer leléptek a bérrel, mindennel együtt, engem pedig ott hagytak minden nélkül.

Magyarázkodhattam a tulajnak, de szerencsére nem lett baj, sőt, ott maradhattam még egy hónapot teljesen ingyen. Igaz, a pénzemmel is leléptek, szóval kiraboltak, a tulaj intézte a hatósági ügyeket, a végén persze semmi nem lett belőle, a pénz elúszott.

Ezt követően a helyzet már túl sokat nem javult, egészen addig, amíg jött egy hollandiai ajánlat, én pedig éltem a lehetőséggel és két hét múlva már utaztam is.

Visszagondolva melankolikus hangulat vesz rajtam erőt, de Csehország, az ottani élet különösebben nem hiányzik."

(A kép forrása.)